Békés Megyei Népújság, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-11 / 59. szám

/ Köszönet a Volánnak Naponta négy alkalommal köz­lekedik autóbusz Bucsa és Kar­cag között — írja Szilárd Ádám udásítónk. — Az utóbbi két év­ben olyan nagymértékben meg­nőtt az utasforgalom ezen a vo­nalon, hogy a reggeli, déli és es-; ti járaton mindig zsúfoltság volt. A 7-es számú Volán vezetői ezért úgy határoztak, hogy már­cius 1-től egy új Ikarus—66-os farmotoros autóbuszt állítanak forgalomba, melynek 82 személy a befogadóképessége. A bucsaiak nem kis örömmel fogadták és vették birtokukba az új autó­buszt. Tudósítónk az utazóközön­ség nevében mond köszönetét ezért a Volán vezetőinek, egyben tolmácsolja a jókívánságokat Balek Józsefnek, a veterán busz­vezetőnek, aki egy évtizede tel-; jesít szolgálatot e vonalon és váltótársának Opóczki Ferenc­nek. Kívánnak balesetmentes j közlekedést. A jókívánsághoz < mi is csatlakozunk. A másik köszönetét Vágner j Márton békéscsabai olvasónk küldi a 8-as számú Volán két, dolgozójának, alcik a GZ 25—55- ös autóbuszon február 26-án tel­jesítettek szolgálatot. Olvasónk, betegsége miatt csak óvatosan tud közlekedni, s bár mezőberé- nyi látogatásukkor időben elin­dultak a buszmegállóhoz, még sem érték volna el, ha a járat két dolgozója nem vár rájuk né­hány percet. E figyelmességért, udvariésságért kérik, tolmácsol­juk köszönetét. Szívesen megtettük. Mire Jó a jótállás Horváth Gábor kötegyáni tu- dósítónk bosszantó esetet közöl. Decemberben vett egy karórát i 217 Ft-ért a fia születésnapjára, j A fiú nem sokáig örülhetett azonban az ajándéknak, mert két nap múlva nem járt az óra. Mivel a jótállás egy évig érvé­nyes — legalább is a papír sze­rint —, ezért január 22-én visz- sza vitte Béíkéscsabána, az Óra- j és Ékszerboltba, ahol vásárolta, i hogy javítsák meg. Csakhogy az j nem ment olyan könnyen, mint ahogy tudósítónk elképzelte. A javítást végző szakember, sze­rint ugyanis csak készpénzért vállalhatja, mivel „valaki az órát kibontotta, és a hajszáim-1 gót elmozdította”, „Biztos vagyok benne, — ír-: ja Horváth Gábor —, hogy sen-' id sem nyúlt az órához. De ezt j hiába próbáltam bebizonyítani, nem hitték el. Végül is némi szóváltás után kénytelen voltam \ zsebretenni a rossz órát, mivel 95 forintot nem voltam hajlandó kifizetni a javitásért. Túlzásnak tartottam ugyanis, hogy a vétel­ár 43 százalékát fizessem ki egy j hónap múlva, holott a jótállás í egy évig érvényes. Sajnos, nem egyedül jártam így, előttem egy fiatal hölgy hasonlóképpen órát adott át javításra és ő is azo­nos választ kapott. A különbség csupán az volt, hogy ő otthagyta I és vállalta a javítási díjat. Az­óta is foglalkoztat a kérdés: mi- I ért van szükség jótállásra, ha a vásárló semmit sem ér vele?” i Kot eleső a biztosítás? Vara Miklós erre a kérdésre akar választ kapni, s mindjárt az elején közöljük: nem köte­lező, ellenben mindenki érdeke. Számtalanszor előfordult ugyan­is, hogy az: általa kifogásolt 20 —40 vagy 60 filléres vasúti biz­tosítás alapján a balesetet szen­vedők 15—20, sőt 50 ezer forin­tot kaptak kártérítés címén. Olvasónk levelében ugyanis azt kifogásolja, hogy a MÁV aj menetjegyekre az eddig alkal­mazott bélyeg helyett biztosítási szelvényt nyomtatott, melyet az utas, ha tetszik, ha nem, ki kell hogy fizessen. Kérdi, hogy ez kötelező-e vágj' pedig erősza­kolt dolog; és mit tehet az utas, ha nincs a menetdíj árán felül még 20—40 vagy 60 fillére sem. Tájékoztatásul közöljük még, hogy az autóbusz-menetjegyeket is így nyomtatják,« eddig senki nem kifogásolta. Az emberek általában ezt már bekalkulálják a menetjegy árába, hiszen csak fillérekről van szó. Nagy óbb ellenőrzést Egy mindennapi esetről sze- | .-etn ék önöknek írni, ami szinte megbotránkoztatja Mezőkovács., háza - lakosságát. Mezőkov ácsha­zán. a TÜZÉP mellett van egy j italbolt (rosszabb a kocsmánál), ahova a dolgozók bemennek meginni ami éppen jólesik ne­kik. Nem is ez a baj, hanem azt j hogy egyesek szinte „leállatia- sodnak” és az utcán hempereg­nek olya» hiányos öltözetben, hogy az már nem hogy kultúr- emberhez méltó, hanem botrá­nyos. Sok esetben ezt az isko-1 Iából jövő, vagy oda menő gye-j rekek nézik. Február 24-én 17—18 óra kö-: zött egy idős asszony hemper-’ gett a tűzoltólaktanya előtt. Saj-! nos ilyen naponta előfordul és utána általános veszekedés kö­veti, nem egy esetben rendőrt ! beavatkozással, sőt többször még a mentőt is igénybe kellett ven­ni. Tudomásom szerint van egy olyan rendelet, mely kimondja, hogy ittas egyént nem szolgá- lünk ki!! Vajon ezt az italbolt dolgozói nem ismerik? Névtelen levélírónkkal egyet­értünk és javasoljuk az AfÉSZ- nek a nagyobb ellenőrzést, ren- deleteink betartását illetően. Felelősségre vonták a motor vezetőt Bátort Antainé Szeghalomról felháborodott hangú levelet írt egy felelőtlen vonatvezetőről, aki január 20-án 14.30-kor az ál­tala vezetett kisvonattal a nagy­vasút kereszteződésénél nem állt meg, bár le volt zárva a so­rompó és csak hajszálon múlott, hogy a Füzesgyarmat felé ha­ladó személyvonat össze nem üt­között a kisvonattal. A kocsiban 50—60 iskolás gyermek és jó né­hány felnőtt volt, érthető tehát, hogy az eset nagy riadalmat és felháborodást keltett. Olvasónk véleménye szerint az ilyen ve­zető megérdemelne egy szigorú fegyelmit, vagy más büntetést, hogy hasonló eset ne forduljon elő, ne veszélyeztesse ok nélkül az utasok életét. Mivel ez az eset kivizsgálásra szorult, olvasónk levelét továb­bítottuk a MÁV Szegedi Igaz­gatóságának. Ezúton kérünk el­nézést olvasónktól, hogy levele ilyen soká került nyilvánosság­ra, de mentségünkre legyen mondva, a kivizsgálás hosszabb időt vett igénybe. A MÁV-tól a választ végül is megkaptuk és olvasónk, vala­mint a kisvasút utazóközönségé­nek megnyugtatására közöljük, hogy a felelőtlen motorvezeto megkapta a büntetését s bizo­nyára okult is belőle. Baráti kapcsolat az árvíz után is Ács Józsefné dévaványai óivá-1 sónk egy kedves baráti kapcso-' latról tá jékoztat bennünket. Le-1 veiében közli, hogy a dévavá-' nyaiák szeretnék megköszönni a gyomaiaknak az árvíz idején tanúsított áldozatkészségüket, szeretetüket, mivel a Dévavá- nyárói kilakoltatott családokat befogadtak. Azóta baráti kap­csolat alakult ki a két község lakói között, s most a dévavá- nyaiák ha.ngulatos műsorral ked vaskődnek a gyomaiaknak. Már­cius 13-án ugyanis ellátogatnák Gyomára a citera-együttes tag­jai, Nácsa János szólista veze­tésével — akit már a Röpülj pá­va műsorából is megismerhet­tünk — , valamint szavalok, tán­cosok és szólóénekesek, s több órás műsorban lépnek fól a Ka­tona József Művelődési Házban, A diákok érdekében intézkedtek A Volán 8-as szóim! Vállalat Két cikkünkre is válaszolt, mely a Szerkesszen velünk rovatban jelent meg. Az egyikben Lénára László kifogásolta, hogy Békéscsabán, az Orosházi és Madách utca sarkán nincs fedett autóbuszváró. A válla­lat közli, hogy az ilyen váróhelyi­ségek létesítése a tanács feladata. Egyébként a váróterem szükséges­ségét maguk is jogosnak és indo­koltnak tartják. Fürjesi olvasónk panaszával tel­jes mértékben egyetértenek és jo­gosnak tartják, s a történtekért ez­úton is szíves elnézésért kérik. Eb­ben az esetben — mint írják — még az sem szolgálhat mentségük­re, hogy február 6-án, szombati nap volt a hét utolsó munkanapja, mely Békéscsabán egyben piaci nap is, ezért nagyszámú utast kellett el­szállítani. A diákok emiatt marad­hattak le a buszról és voltak kény­telenek lovaskocsira felkéredzkedni. Bár ilyen napokon nagy a forga­lom, sok segítő és mentesítő jára­tot kell közlekedtetni, a február 6-i esetet körültekintőbb munkával, in­tézkedéssel elkerülhették volna, amennyiben a járat kalauza és a forgalmi szolgálattevő a központ ál­tal már korábban kiadott rendel­kezéseknek megfelelően jár el. A vállalat személyforgalmi és kereske­delmi osztályvezetője intézkedett a hasonló esetek megelőzéséről. Esze­rint a békéscsabai autóbuszállomás- ról 14 órakor induló járat legfeljebb 35—4« utassal indulhat ki, hogy a Madách utcánál jelentkező mintegy 25 tanulót még fel tudja venni, ezek1 hazautazását biztosítsa. Köszönjük a gyors és hathatós in­tézkedést, reméljük a jövőben egyet­len, alkalommal sem fordul majd elő, hogy az iskolások lemaradnak a buszról. Ö. A nemzeti hadsereg által ellen­őrzött választások szűrőjén át­jutott honatyák joggal csodál­kozhattak a Parlament körül lé­tesített katonai kordonon. A legszigorúbb igazoltatás után léhetett csak a Parlament épü­letébe lépni. Előfordult, hogy még egyik-másik képviselőt sem engedték be. S amikor megkezdődött a kormányzóvá­lasztás, körülbelül 150 álig fel- fegyverzett katonatiszt „sétált” a Parlament folyosóján, sőt fegyveres tisztek még az üléste­rembe is bementek. Ezekutám természetes, hogy jóllehet, tit­kosan kellett megválasztani az államfőt, 141 szavazatból 131-et Horthy Miklósra adtak le. Így lett kormányzó a kormányzó. Akiért a Gellért Szállóba — ahol a fővezérség székelt — azonnal egy küldöttség ment a nagy hírrel. Horthy legszebb tengerész díszegyenruhájában várta őket, de meglepetést szín­lelt. Kijelentette: — Engem egészen váratlanul ért az egész dolog. Velem sem a miniszterelnök, sem más fele­lős politikus nem beszélt arról, hogy esetleg engem jelölnek a kormányzói tiszt betöltésére és én erre egyáltalán nem számí­tottam. Aztán mégiscsak hajlandó volt elmenni a Parlament épü­letébe, ahol a nemzetgyűlés tisztikara várta. Horthy egy da­rabig hagyta, hogy kérleljék: vállalja el a kormányzói tisztet, aztán közölte, csak ha a felté­teleit teljesítik. S elérte, hogy a kormányzói jogkört kiterjesszék. Ugyanolyan jogok illessék meg, mint a királyt, leszámítva a nemesisig adományozást és a legfőbb kegyúri jogokat Ezek* után Horthy Miklós már haj­landó volt bevonulni az ülés­terembe, és a képviselőik, vala­mint a még mindig jelenlevő különítményes tisztek dörgő él­jenzés“ mellett letenni a kor­mányzói esküt Az ülésteremből távozó képviselők fellélegeztek- baj nélkül kiengedték őket a daru tollas tisztek. Másnap aztán, amikor a tisz­telt Ház már fegyveres asszisz­tencia nélkül tartott ülést, Ra­kovs zky István házelnök, mind­járt szóvátette a történteket: — Tegnap, amikor mi Ma« >>• K8*f•••••■* »•••••■••■I **Í**1»»*B1S* J' gyarország kormányzójától az esküt kivettük, megtörtént az. hogy a parlament épülete tud­tom, beleegyezésem, ' engedel- mem nélkül katonai kordonnal volt elzárva, úgy hogy a képvi­selők szabad mozgása, a be- és kijárás lehetősége meg volt vonva tőlük. Képviselők, akik a Házba törekedtek, nem tudtak a Házba- bejutni. Ez a mentelmi jognak oly súlyos megsértése, amelyet soha, de soha, a legke­vésbé ilyen időkben a tiszteli Nemzetgyűlésnek tűrnie nem szabad, s az elnök a legnagyobb mulasztást követné el, ha erről jelentést nem tenne és a Háztól utasítást nem kéme, hogyan, mikért járjon el a mentelmi jog ezen súlyos megsértésével szem­ben.. A tisztelt Ház megéljenezte elnökét, Huszár Károly minisz­terelnök kifejezte sajnálkozását. Lukovich Aladár háznagy pedig közölte: a felfegyverzett tisztek ellen semmit nem tehetett. Ezekútán a képviselők tudomá­sulvették, hogy megsértették a mentelmi jogukat, s ezt minden­ki, akinek forma szerint el kell ismernie, elismeri. Ezzel azon­ban nem változott meg az a tény, hogy Horthy Miklóst kü­lönítményesek fenyegetései kö­zepette választották meg „tit­kos” szavazással az akkori leg­főbb állami méltóságra. VILÁGCSŰFSÁG A HATALMASOK ÉRDEKEBEN Rassay Károly liberális ellen­zéki politikus nagyon kesergett azon a vacsorán, amelyet 1922 júniusában tarlót talc pártjában Ezt a pártot bizony alaposan megtépázta a második nemzet- gyűlési választás. — Nagy harc folyt le, amely­ben mind a képviselőjelöltek­nek, mind a választóknak kiju-

Next

/
Thumbnails
Contents