Békés Megyei Népújság, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-09 / 57. szám

Táplálkozásunk ■ ■■ rr« jovoje Tudomány — Technika Minőség és élettartam Rázőgépen vizsgálják t termékek rezgésállóságát a Siemen*, cég kísérleti laboratóriumában, Vajon bekövetkezik-e az a korszak, amikor táplálékunkat tabletták és cseppek formájában vesszük magunkhoz? Ez a felte­vés minden alapot nélkülöz. Éte­leink sülve, vagy főve kerülnek fogyasztásra, s a vegyipar ma már eljutott odáig, hogy mester­séges úton olyan tápanyagokat állítson elő, amelyek a termé­szetestől meg sem különböztet­hetők, Nincs semmi akadálya, hogy tápanyagok cseppfolyós, vagy szilárd formában kerülje­nek előállításra: az ipar pl. elő tud állítani olyan mesterséges rostos anyagot, amely teljesen hasonló a hús rostjaihoz, így a ;,vegyi karaj” élvezésekor nem kell lemondani a rágásról sem. Ugyanez vonatkozik a szagokra és ízekre: nagy választék áll ma már rendelkezésre szintetikus ízesítésre, mert hiszen szagok és ízek nélkül mit sem ér az evés. Ásványi anyag — mész, fosz­for, kálium, vas, stb. — tartal­mú élelmiszer ma már növények nélkül is előállítható az emberi szervezet szükségleteinek fede­zésére, ugyanez vonatkozik a legtöbb vitaminra is, amelyet ma már szintetikus úton olcsób­ban és tisztább formában lehet előállítani. Megoldatlan ma még a fehérjék, a zsírok és a szén­hidrátok mesterséges gyártása: ez a mesterséges táplálkozás legnagyobb megoldásra váró fel­A Szovjetunió villamos energia termelésének aránya a világterme­léshez képest 1929-ben csupán 2 százalék volt, ma pedig már IS szá­zalék fölött van (pedig elképzelhe­tő, hogy ez idő alatt a világ többi országaiban is milyen rohamos volt a fejlődés). Az áramtermelés ma megközelíti a 650 milliárd kilowatt­órát, amiből bőven jut exportra is. Az áramexport nemcsak a szoci­alista országokba irányul, hanem a tőkés világ felé is, Finnország és Norvégia az euró­pai tőkés országok közűi elsőként kezdeményezett energiaszállítási együttműködést a Szovjetunióval. Maguk is jelentős energiabázlssal rendelkeznek ugyan, de jobban jár­nak, ha északon fekvő területeiket a Szovjetunió már kiépített energia­hálózatához csatlakoztatják, mintha saját területükön, költséges távve­zetékek építésébe kezdenek. Mind­ez természetesen a Szovjetuniónak Is előnyös. A kép az egyik határmenti elosz- tóállomás építéséről készült, a Szov­jetunió déli vidékén. adata a következő időkben. De ha rendelkezésre fog állni meg­felelő — igen nagymennyiségű energia, pl. atomenergia, úgy lehetségessé válik egyszerű alap­anyagokból az emberi szervezet számára szükséges minden táp­anyag előállítása. Ez az alap­anyag a mészkő lesz, amely pla­nétánkat hatalmas területeken, helyenként ezer méteres vastag­ságban borítja. Ha egyszer si­kerül a gyakorlatban felhasznál­ható módon — és megfelelő áron — szintetikus úton, nagy ener­giák felhasználásával — fehérjé­ket előállítani, Afrika, Ázsia és Latin-Amerika milliós tömegei számára szűnik meg az állandó éhezés. Akadhatnak, akik azt mond­ják, hogy a „vegyi koszt” soha­sem fogja pótolni a természetes táplálékot és káros lesz. Ezek azonban nem veszik figyelembe, hogy az, amit ma „természetes” tápláléknak nevezünk, ugyan­csak a természet „vegykonyhájá­ban” készült — s nem azzal a céllal és szándékkal, hogy em­beri táplálékul szolgáljon. A te­héntej a borjúnak „készül”, nem az embernek, a burgonyá­ban, vagy a gabonaneműekben levő keményítő is eredetileg az illető növény táptartaléka. Jelenlegi kilátásaink szerint 2100 körül az emberiség már nem szorul a lassan növekvő nö­vényekre, s nem lesz kiszolgál­tatva az időjárás szeszélyeinek. Á legtöbb hazai iparágban az utóbbi évek során kétségte­lenül sokat javult a termékek minősége. Az önelégültségre azonban semmi okunk, hiszen sok területen még ezután kell felzárkóznunk a világszínvonal­hoz, mely évről évre megasabb követelményeket támaszt. Vagy talán mégsem? Nos, ezzel kapcsolatos az a különös tendencia, ami'a kapi­talista országokban egyre in­kább elhatalmasodik, különösen a közszükségleti cikkek gyártá­sa terén. A tudatos minőség­rontásról van szó, arról tehát, hogy az ipar nem készíti olyan élettartamúra a termékeket, amilyenre a mai technikai lehe­tőségek mellett készíthetné. Tudatos minSségrontás Az amerikai General Electric cégnél már a harmincas évek elején azt a feladatot kapta egy mérnökcsoport, hogy rövidebb élettartamúra konstruáljon át egyes fogyasztási cikkeket. En­nek során az izzólámpák élettar­tamát csaknem ötven százalék­kal csökkentették és ügyesen ki­gondolt gyengítésekéi a gyárt­mányok egész sorát alakították A gépkocsigyártás terén két­féle fogást alkalmaznak a kapi­talista gyáriparosok. Az éven­kénti forma változásokkal gyako­ri cserére kényszerítik a vásár­lót, s ezt még bizonyos fokú mi­nőségrontással is kiegészítik. A szakértők megállapították, hogy az amerikai motorok továbbra is jók ugyan, a karosszéria anyaga, lemezvastagsága, korró­zióvédelme azonban egyre silá­nyabb. A kocsiszekrény szétrá- zódása így hamarabb megkez­dődik, tulajdonosa tehát koráb­ban túlad rajta. Óriási mértékű az autógumik minőségrosszabbodása is. A leg­újabb technika adta lehetőségek lehetővé tennék ugyan 100—150 ezer kilométer élettartamú gu­mifajták előállítását is, de az egyik nagy gumiipari cég veze­tője szerint ennek gyártása „őrültség volna”. Ebben a megvilágításban két­ségtelenül differenciálásra szo­rul a világszínvonal fogalma, s leghelyesebb, ha azt nem egyes jól propagált árucikkekre vo­natkoztatjuk, hanem a minden­kori technikái-technológiai szín­vonal viszonylatában vizsgáljuk. Az elmondottak persze nem azt jelentik, hogy a kapitalista ipar kizárólag a silányabb mi­nőség gyártására törekszik. Azonban tény, hogy gazdasági struktúrájuk sok lehetőséget nyújt á vásárlók minőségrontás általi megkárosítására. Szocia­lista termelési viszonyok között természetesen gyökeresen más a helyzet, hiszen egyöntetű társa­dalmi érdek a tartós fogyasztási cikkek és termelőeszközök maximális élettartama. Tartűs vagy masszív? A gyártmányok élettartamát régebben azzal igyekeztek fo­kozni, hogy az egyes szerkeze­ti elemeket túlméretezték. Eb­ben persze nagy szerepe volt az anyagok nemismerésének, a túl­zott óvatosságnak is. Tény azonban, hogy a tartósság fo­galma az idők folyamán a m&sz- szivitással párosult Napjaink­ban a tervező mérnök már pon­tosan ismeri az anyagok szilárd, sági értékeit, a tudomány a leg­modernebb eszközöket bocsátja rendelkezésére az optimális mi­nőségű és élettartamú gyártmá­nyok kialakításához! Mindamellet a minőségjavítás nagy körültekintést kíván, hi­szen az egyes fejlesztési elgon­dolások aránytalanul sokba ke­rülhetnék. Jó példa erre a gvéd Volvo gépkocsigyár esete, mely egyes autótípusait rozsdamentes acéllemezből készült karosszé­riával hozta forgalomba, ami jelentősen megnövelte a gépko­csik árát. Ezzel azt érték el, hogy a minőség és az élettar­tam szempontjából helyesen ki­alakított gyártmánynál az egyes szerkezeti elemeknek közel azo­nos időben kell elhasználódniuk. R fogyasztók védelmében Visszatérve a tudatos minő- ségrontás kapitalista kinövésed­re, hadd említsük meg, hogy például az amerikai fogyasztó­kat ma már különleges szerve­zet — az ún. Fogyasztók Szö­vetkezete — védi a feltartóz­tathatatlannak tűnő folyamattal szemben. A szervezet a csak­nem egymillió példányban rend­szeresen megjelenő kiadványa hasznából tartja fenn magát. Ebben minden részrehajlás nél­kül feltárja az egyes iparcik­kekkel kapcsolatos, tudományos tényekkel alátámasztott vizsgá­lati tapasztalatait. Ä vásárlók bizalmát élvező szervezet egyre nagyobb tekintélyt vív ki ma­gának a termékelőálTítók köré­ben is, mivel növeli a valóban Kiváló áruk becsületét Hazánkban a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet őrkö­dik a forgalomba kerülő áru­cikkek megbízhatósága felett. Biztató és megnyugtató, hogy előzetes engedélye és jóváha­gyása nélkül nem kerülhetnek fogyasztási cikkek a kereske­delmi forgalomba. Persze a ké­sőbbi minőségrontással még bő-' ven vannak problémák... Tudományos érdekességek MUZULMÁN MŰEMLÉKEK. Joggal nevezik Buba- rát, az ókori üzbég vá­rost „múzeumvárosnak”. Az itt fennmaradt mű­emlékek közöl 50 álla­mi védelem alatt áll. Az utóbbi években már res­taurálták a 9—10. szá­zadi Izmail Szamoni, és a 14. századi Buján-kuli, kanah mauzóleumot, a 16. századi Miri-arab medreszét és még né­hány műemléket. Ez évben a restaurá­torok 10 mecset és med- részé arculatát varázsol­ják „újjá”. Köztük az ősi iszlám olyan építé­szeti remekeit, mint a Kulcaldas és az Uluk- begh medreszét és a Kal- ján mecsetet is. Az utób­bit az egyik legrégibb és a szamarkandi után Kö­zép-Ázsia második leg­nagyobb mecsetének tartják. A körülbelül egy hektár alapterületű me­cset annak idején mint­egy tízezer hívőt foga­dott be. A SZUPERHAJÖ A teljesen automati­kus tengerhajók előfutá­ra a japán „Seiko Mara” 138 ezer tonnás tartály­hajó, amely most első ízben jelent meg rako­dásra készen Jokohama kikötőjében. Komputer, berendezés telj65011 em. béri beavatkozás nélkül is irányítani tudja a ha­jó útját, elvégzi a tájo­lást, a be- és kirakodás irányítását, a tűzoltást, s megvédi a hajót — ra­dar segítségével — eset­leges összeütközéstől is. A hajó komputere még mást is tud: amennyi­ben a 36 főnyi legény­ségből netán valaki meg. betegszik, a komputer diagnózist állít fél és megállapítja, milyen gyógyszerekre és keze­lésre van szükség. Ha az első komputer vezérlésű hajó beválik, japán hajó» építők szerint a jövőben 15 ember elegendő lesz egy ilyen hatalmas hajó ellátására és veze­tésére. VESZÉLYBEN A RÖZSAOLAJ EGYEDURALMA Bakui kutatók körül­belül egy tonna rekettye, virágból vonták ki azt a 250 grammnyi aromás olajat, amely kiváló mi­nőségével a rózsaolaj méltó — és jóval ol­csóbb — vetélytársa lett. (Egy kiló jázminolaj ára körülbelül 2 600 rubel.) A Krim-félszigeten és a Kaukázusban hatalmas telepekben tenyésző re- kettyések olajának egy grammja elég több liter finom aroma jú kölni vagy portfüm előállításá­hoz. #■ Aram — exportra

Next

/
Thumbnails
Contents