Békés Megyei Népújság, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-07 / 56. szám

Ot asszonyt, 8t édesanyát mutatunk ft« «last, a 91. Nemzet­közi Nőnapon. Olyanokat, akik nem egyszerűen csak azt vállal­ták, hogy dolgosnak, hanem ennél többet. Vezetni, irányítani, mások munkájáért felelősséget vállalni, emberekkel bánni nem. könnyű. Sokszor nem fér a napi nyolc órába. S emellett ellátni a családot, gyermeket nevelni, kétszeres terhet ró rájuk. Mégie merték vállalni és hivatásuk magaslatán állnak. Őket ünnepeljük ma, s mindazokat, akik becsülettel helyt­állnak az élet minden területén. Csendes ház, az amúgy te bé­kés békéscsabai Sallai utcában a Megyei ÉielmiszereUenőrzó és Vegyvizsgáló Intézet épülete. Csend van a falakon belül is, 5 a látogató akaratlanul is kór­házban érzi magát a nagy fe­hérség láttán. Fehér ajtók, fehér bútorok, fehér köpenyek. A pa­tika tisztaságú laboratóriumok, a hidegen csillogó műszerek el- íogódottá teszik az embert Am az igazgatói szoba búto­rai, színei, apróbb dísztárgyai több melegséget kínálnak. Nem véletlenül. Az igazgató dr. Hídvé­gi Imréné. Nem követünk él in- diszkréciót ha eláruljuk, hogy az ország tizenkét vegyvizsgáló intézetét figyelembe véve 6 a legfiatalabb igazgató s egyben az egyetlen nő is. Igaz. kis létszámú kollektívát vezet de az itteni munka szer­vezése és vezetése egész embert kíván. Tavalv például több mint négyezer mintát vizsgáltak meg. Sajnos, a laboratóriumi aszta­lokra kerülő élelmiszerek egyne­gyede n«n felelt meg a követel­ményeknek. Hibás volt Az Inté­zet érzékeny műszerei kimutat­ják a fogyasztó által sokszor nem is sejtett minőségromlást és súlyhiányt Ilyenkor aztán elkészül a jegyzőkönyv, benne a mulasztók felelősségre vonására tett javaslatokkal. Könnyű az igazgatónőnek’ — mondhatná valaki, hiszen Híd­végi né nemcsak a háziasszony szemével nézi az árukat az üz­letekben, hanem mint a belső tartalmat is ismerő vegyész. Bárhogy is van, végeredmény­ben nem túl hálás mesterség ez, már persze ha valmely élelmi­szert gyártó és forgalmazó cég­gel szemben kell kifogást emel­ni. Dr. Hldvéginé vegyészmérnök, feleség és édesanya. S hogyan lett igazgató? Nem tartja (különösnek a kérdést, hiszen sokan feltették már néki. Nevetve bizonygatja, hogy korábban nem gondolt ő az igazgatód bársonyszékre, de kilenc évvel ezelőtt felajánlot­ták neki ezt a lehetőséget, s ő elvállalta. Nem bánta meg. Per-1 sze, a vezetői teendők ellátásá­nak titkait nem tanították az egyetemen, de Hidvéginé igye­kezett elsajátítani mindazokat a tudnivalókat, amelyek való­ban igazgatóvá teszik egv szű- ikebb kollektíva vezetőjét. Jól I érzi magát a „párnázott ajtó” mögött, mert kollégái megbe­csülik és hallgatnak rá, felet­tesei pedig elismerik munkáját. A mosolygós, fiatal igazgató­nőnek1 —- a férj állatorvos — két kislánya van. Egyik 9, a másik 4 éves. Szépek, okosak — mint ahogy az az ilyen korú gyerekeknél általában már len­ni szokott. A békéscsabai 9 számú álta-i lános iskola folyosóján apró gyerekek közrefognak egy csi­nos fiatalasszonyt — Igazgató néni kérem, el­veszett a torna zsákom! — Igazgató néni kérem szé­pen, kiömlött a tintám! Ezek bizony nagy dolgok és a kis nebulók kihez fordulja­nak máshoz mint az igazgató nénihez, Bartyik Istvánná alig tud ki­szabadulni a gyerekek gyűrűjé­ből, — Pedig minden Asszad meg­fogadom, hogy ezentúl sokkal szigorúbb leszek — mondja s szemében ott csillog még az előbbi jelenei derűje. — De amikor szeptemberben megér­keznék az új elsősök, azok olyan szeretnivalóan kicsik, hogy mindjárt elfelejtek min­den fogadalmat. Ügy látszik, so­se leszek félelmetes „mumus” a gyerekek előtt — Ss a kollégák? ök te ha­sonló bizalommal fordulnak a vezetőjükhöz? — Igen! Tulajdonképpen na­gyon szerencsés vagyok, mert egy kiváló tantestülettel dolgoz­hatok együtt Éppen négy éve, 1967 március elején neveztek ki igazgatónak. Akkor, tanév kö­zepén, kicsit félve kezdtem a munkához. Vajon hogyan fo­gadnak a kartársak? Megállom- e a helyem? Nagyon sok segít­séget kaptam a városi művelő­dési osztálytól, a tanulmányi felügyelőtől és közvetlen beosz- tottaimtól. Túljutottunk a kez­det nehézségein és most egy jól összékováosolódott nevelőtestü­lettel, remélem, eredményes munkát végzünk. A 9 számú iskola megyeszer- te híres a modern kabinetrend­szerű oktatásáról. Ezzel a mól- szerrel a szemléltetőeszközöket jól kihasználva, hatékonyabban taníthatnak. Legújabb büszke­ségük egy elektromos számoló­gép, amelyet a Forgácsoló Szer­számgépgyár szocialista brigád­ja készített az iskolának. Az okos masina különösen a kémia, fizika és matematika tanításá­hoz nyújt segítséget Próbálgatjuk, hogyan villan­nak fel a lámpák a gép vezér- lőasztalán, amikor egy magas fiatalember csöndben félrehívja az igazgatónőt. — Elnézését kérem, ő a „ki­sebbik” fiam — mutat Bartyik- né a nyurga legényre, aki jó fejjel magasabb a mamánál. — Három gyermekem van, a na­gyobbik fiú jövőre már katona­tiszt lesz. Gyerekei is egész biztosan büszkék édesanyjukra. Joggal! Öten az ünnepeltek közül Mozgalmas napjai vannak Új­helyi Sándoménak, a Budapesti Harisnyagyár gyulai üzeme szakszervezeti tanácsa titkárá­nak. Amikor beszélgetésre invitáltam, akkor te csak úgy tudott időt szakítani, hogy otthagyta a vendégeket — az üzemi nyugdíjastalálkoaó rész­vevőit — egy félórácskára. De szigorúan csak ennyire, mert „semmi szán alatt nem szeretné megbántani az öregeket, akik­kel annyi, de annyi beszélni va­lója van.” A beszélgetéskor egy mondat megragadta a figyelmemet: az üzemben is felkeresnek az em­berek, bármikor beengedik őket, csak annyit kell mondani, hoz­zám jönnek.” Ilyen körülmé­nyek között nem csoda, ha min­dig van vendége. Harisnyagyári lány, ízig-vérig Itt nevelkedett 1949 óta, amikor először lépett be a kapun. Es ha el is hagyta egy időre az üzemet, a dogozók megbízásából tette, a textilesek megyei bi­zottságán tevékenykedett, akkor sem volt hűtlen az itteniekhez.- És amikor megtörtént a szak- szervezetnél az átszervezés, az első alkalmat megragadta arra, hogy visszatérjen Azóta itt dol­gozik, mint a szakszervezeti ta­nács titkára, s egyben a legma­gasabb fórumon, a Parlament­ben is képviseli az itteniek ügyét Sok olyan eset volt már kép­viselői tevékenysége alatt, amely szinte minden fórumot megjárt,' végül is hozzá jutott Sikerült segíteni. Nem valami csodatevő tulajdonsága révén, hanem egyszerűen azért, mert ha látja, hogy valakinek igaz­sága van, addig keresi a megol­dást. amíg végül sikerül megta­lálnia. Ebben nagy segítséget kap az MSZMP gyulai városi és járási bizottságától és a taná­csoktól is. — A legjobb érzés — mondja — segíteni valakin, és ha sike­rül egy-egy ügyben az illetékes vezetőkkel közös nevezőre jutni. A másik igencsak nagyon jól dolog, a Parlamentben részt' venni a törvényhozásban, majd itthon látni, hogyan valósul meg az a gyakorlatban. Sok-sok történeteit tudna el­mondani, amelynek ő az egyik szereplője. A gyulai Galbács- kerti óvónő köszönőlevelét ma, is őrzi. Talán ez volt az egyik) legszebb élménye, bár szerinte, nem történt semmi különös, csak szolt a tanácsnak, hogy az óvodához vezető út rossz és a szennyvíz levezetésével is baji van. Segítettek. A MÜM-intéaet, fiataljai az ő közbenjárására társadalmi munkában salakos utat építettek. Soroljam tovább az egyéni baiákon, problémákon való segítést? Fölösleges, isme­rik az emberek, tudják, hogy mindent megtesz, amit megtehet, akár egyéni, vagy közös érdek­ről van szó. Országgyűlési képviselő. •— Na Juliska te fiyem ügy­ben többé nem jövök ide — szóit a férfi és féltette kalapját. — Remélem Mihály, hogy nem le®. r& szükség, Néhány évvel ezelőtt így vég­ződött egy magánbeszélgetés a zsadányi tanácsházán, a vb-tit­kár irodájában, — Tudja, est a férfi mértékte­lenül Ivott Ilyenkor aztán aa egyik ember „erőssé” válik, a másik pedig csendes lese. Az „én emberem” az első csoport­ba tartozott. Ha beivott ütötte, véste a feleségét meg a két gyermeket Rettegés volt az éle­tük. A gyesekek már messziről lesték milyen állapotban jön ha­za apu. Mert jó ember volt az, ha nem ivott. Egyszer aztán, ami_ kor megint bántalmazta a csalá­dot, bejött hozzám a felesége: — Nem bírom tovább Julis­kám, én már nem is tudom mit csináljak. Nem magam, hanem a gyerekek miatt Elviszem őket valahová vagy elemésztem ma­gam velük együtt — fakadt sír­va az asszony. Ezután hívtam ide az embert és beszéltem a fejével. Akkor megígérte, hogy soha többé. Azóta rendesen élnek, helyre­állt a családi béke. Hát bizony ilyen dolgokkal is kell időn­ként foglalkoznom. A történetet Nagy Istvánná, a zsadányi tanács vb-titkára me­sélte el. Tizenkét éve választot­ták meg Nagynét titkárnak, az­óta megszakítás nélkül intézi a község ügyes-balos dolgait, öt gyermeke van, sőt már két uno­kája te. így aztán óriási erőfe­szítés kell ahhoz, hogy egyaránt becsülettel helytálljon a na­gyobb ás a kisebb kollektívá­ban- Annál is inkább, mert fér­je pék, Komódiba jár dolgozni és onnan csak a hét végén tud hazajönni. Minden gond az asz- szonyi vállakna nehezedik, ame­lyek sokak szerint gyengébbek, mint a férfiaké, de mint ez eset­ben is kitűnik, nem mindig. Nagy Istváanét úgy is mint vb-íitkárt, és úgy is mint édes­anyát, tisztelik és szeretik az emberek a községben. Határo­zott, ha a helyzet úgy kívánja, de asszony és édesanya te. Etet a két hivatást becsülettel látja éL Á fényképről mosolygósán néz. Ilyen az életben is. Ritkán látják haragosnak. Szereti, ha a környezetében is vidám, jó­kedvű emberek dolgoznak. Sze­rinte a jó munka egyik feltéte­le a nyugodt, derűs légkör, ahol az emberi kapcsolatok barátiak, ugyanakkor az egymás iránti tiszteleten alapszanak. Aranyigazság, bár sokan meg­szívlelnék... — Szeretem és tisztelem ax embereket, munkatársaimat, be. osztottaimat és feletteseimet egyaránt — mondja Demcsák Pálné, a Szarvasi ÁFÉSZ fiatal elnöknője. — Etet legjobb segí­tőtársamtól. Batta Gyula bácsi­tól tanultam, attól az embertől, aki éveken át sokat törődött az emberekkel, s velem is. Szinte észrevétlenül bevezetett az irá­nyítás tudományába, utódjává nevelt Neki köszönhetem, hogy Itt vagyok ezen a posztom már egy éve, azóta, amióta ő nyug­díjba ment. Ez idő alatt nem voltak különösebb nehézségeim, mindig sikerült magam megér­teted az emberekkel, bármilyen nagy feladat megoldásáról is volt szó. Egy közel 300 dolgozót foglal­koztató szövetkezetben pedig akad gond és baj bőven. Dem­csák Pálné viszont nem olyan ember, aki visszariad a munkái­tól. Sőt ellenkezőleg. Minél na­gyobb a feladat annál nagyobb ambícióval fog hozzá, s az asz- szonyokra jellemző szívóssággal ki is tart elhatározása melletti Etet történt legutóbb az új áru­ház létrehozásánál is, s a fára­dozást siker koronázta. S ez a szívósság vonul végig egész éle­tén. Ifjú korától kezdve a szö­vetkezetben dolgozik. Mint ad­minisztrátor kezdte, de minden munka érdekelte. Legjobban azért a könyvel őséghez vonzó­dott. Tanulással, sok-sok meg­próbáltatást leküzdve jutott el a könyvelőségig, majd az elnöld tisztségig A szakmai tanfolya­mokat, iskoláikat úgy végezte, hogy munkája mellett még kis­fiát nevelte, a korán ellialt édesapa helyett is. Erős kezű asszony. Ez mély­ségesen igaz, mert a derűs te­kintettel, a kedves mosollyal pá­rosul a határozottság, munkájái» nak komoly szeretete. Ember a szó igazi értelmé­ben, talán ezért is szeretik eny- nyire a beosztottjai — női, férfi kollegái egyaránt. E ragaszko­dás és szeretet egyik legékesebb bizonyítéka volt a legutóbbi küldöttközgyűlés, asm ke*’ min­denki mellette szavazo tt az *}_ nokválaaztáskosi.

Next

/
Thumbnails
Contents