Békés Megyei Népújság, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-06 / 55. szám

MINI A G i AZIN Szereti Ön a zenét? — tettem fel a kérdést bará­taimnak, ismerőseimnek. S e ku­tató^ különös eredményt hozott. Egy részük csak a zene bizonyos területén jíktas, így csak e te­rületet kedveli. De a többség határozott nemmel válaszolt, ízlésről — tudom — kár vitázni. És addig, amíg van mindenféle zene, és mindenki megtalálja a neki valót, addig ezen kár len­ne hajbakapni. De van* aki ed­dig sem jutott él! Én szeretem a 3enét, újat és régit, nagy és kis zenekarit, szólót és vokálist — minden stí­lusban. Nem vagyok muzsikus, de a zene éppúgy hozzátartozik életemhez, mint a napi étlzezés — a gregorián-dallamtól Orff zenéjéig. Ha nem is egyforma lelkesedéssel, de mind szeretem. Nem az abszolút szépséget, mert az hozzáférhetetlen számomra, én csak szubjektíve tudok gyö­nyörködni valamiben. Ugyanígy vagyok a festészettel, irodalom­mal, építészettel. Szeretem! Szeretem önmagá­ért, és egyre többet, újat, szeb­bet óhajtok megismerni belőle. Izgat, ha valami újdonság* Vojtz, magával ragad, ha hozzáférhe­tetlen. Ignoti nulla cupido — a nem ismerés nem szülhet vá­gyat. így tudom csak érteni, de nem megérteni, ezen keresztül azokat, akik passzívak, közönyö­sek a zene iránt. B. Zs. Alfahét király és a négy T Rózsás hangulat a rózsást klubban palacsintát sütötték, farsangi * maszkot festettek. Elvégre a : múlt hétéin fejeződött be a far- : sang, s a bohókás mulatságból : nem maradhattak ki a rőzsási ; lányok és fiúk sem. Hegedűs László Zéró, az udvari bolond, megbízást kapott Al­fabét királytól, hogy a dísztök-világfesztiválra gyűjtse össze a birodalom nagy rónaságának déli felében termett leggyönyörűbb tököket. Loholt, szervezett, válogatott, éjt-napot eggyéöltött Zé­ró, sikerült is tíz nap alatt összegyűjtenie a tö­köket, amelyeket tulajdonosaiklcal együtt azon­nal elvitt a király udvarába. Ott sorakoztak rendben a palota előtt: egy tök, egy termelő, egy tök, egy termelő és így to­vább. Alfabét — oldalán Zéróval — műértő szemmel lépett el a tökök előtt. — Ezt kiállítjuk, ezt nem, ezt kiállítjuk, ezt nem... — mutatott rá megfellebbezhetetlen szakmai biztonsággal a közömbösen gub­basztó terményekre. A legszebb tök mellett haladván el, ,&zt nem állítjuk ki!” — Ítéletet mondta, mire a bolond félénken megkérdezte: — Felséges uram... ez a legszebb tök, amit életemben valaha is láttam. Miért nem küldjük el a kiállításra'! — Meri a tulajdonos nem tagja a négy T-nek, a Tököt Terme­lők Tájegységi Testületének — torkollta le bolondját a király. — S igazoló papír nélkül a legdíszesebb tök sem lehet elég szép! Meddig fiatal költő? A Szarvas és Endrőd közötti útszakasz mentén fekszik a Szarvasi Állami Gazdaság ró­zsást kerülete. Az üzemegység­nél igen sok fiatal dolgozik, aki­ket a helyi KISZ-szervezet fog össze. Az alapszervezét a Szarvas Városi KISZ-bizottság irányítása mellett működik, S ■ aaaaaaaaaaaaaa!'aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa«a«iaaaaaaaaaaaaa»aaaaaaaaaaaaaiaaaaaaaaaaaaaa«aaaa«aaaMaaaHaaaaaa naaaaaaaaanaaaaaaa hozzá kell tenni, hogy igen ered- ( menyesen. Az alapszervezet vezetősége tavaly határozta el, hogy klubot hoz létre. Ez az elhatározás nemcsak a fiatalok helyeslésével találkozott, hanem a gazdaság vezetőinek megértésével is. A recept egyszerű volt. A gazda­ság biztosította az építőanyagot, a fiatalok a munkaerőt és így rövid idő alatt elkészült a rop­pant barátságos klubhelyiség, amit szeptemberben avattak. Február elején látogattunk el a klubba. Éppen egy szombat esti vetélkedő előkészületére érkez­tünk: Huszárik Mihály KISZ- titkái4 irányításával folyt a mun­ka. Megkezdődött a vetélkedő, s mint kiderült, ez a harmadik forduló, s még ugyanennyi van hátra a hatfordulós sorozatból. A komoly kérdéseket „komoly­talan” feladatokkal színezték, így az érdélődést sikerült maxi­málisra fokozni. A versenyzők »■■■■«■■■■■•■«■■■■«■■■a Mesterséges tudathasadást okoz az LSD A Magyar Tudományt» Aka­démia tihanyi biológiai intézeté­ben dr. S. Rózsa Katalin, a •neurobioiógia tudományának egyik művelője, kísérletei során az LSD-nek, a nyugati világban elterjedt veszedelmes kábítószer­nek hatásmechanizmusát vizs­gálta. Kísérleteit gerinctelenek kipreparált szervein végezte Választását az indokolta, hogy ezek a szervek egyszerű felépí­tésűik ellenére jól modellezik a bonyolult szervezetek működé­sét További előnyük, hogy igénytelenek, nem kívánnak ál­landó hőmérsékletet, oxigént. A felhasznált modellekkel végzett kísérletek alkalmasak arra, hogy általános érvényű bihológiai törvényszerűségeket állapítsanak meg. A kutatónő gyógyszerhaitásta- ni elemzései során ilyen általá­nos érvényű törvényszerűséget tárt fel az LSD hatásával kap­csolatban. Kimutatta, hogy a veszedelmes kábítószer nem közvetlenül hat hanem a ser­kentő idegi hatások kiiktatása révén. Gátolja az idegi ingerü­letek áttevésében, továbbadásá­ban szerepet játszó anyagok, például a szerotcmin hatásának érvényesülését. Érdekes ezzel kapcsolatban, hogy egy amerikai kutató­csoport, a közelmúltban felfe­dezte a skizofrénia, a tudatha­sadás biokémiai okát. Megálla­pította, hogy ugyanezeknek az ingerület közvetítő anyagoknak károsodása figyelhető meg egyes skizofrén-jellegű megbetegedő, seknél Az egymást kiegészítő két ku­tatási eredményből így arra le­het következtetni, hogy az LSD hatásának és a skizofréniának nemcsak felszíni, pszichés tüne­tei hasonlóak, hanem bioké­miai alapjuk is megegyezik. Eszerint az LSD-kábulat nem más, mint mesterséges tudatha­sadás Nemcsak azt szeretném mdn- denkinek elmondani, amit sen­kinek sem mondhatok el, hanem azt is, amit megvallani még ön­magámnak sem merek — írja két évvél ezelőtt megjelent kö­tetében a költő. Baranyi Ferenc egyike a legnépszerűbb ma élő lírikusoknak. Nevét, műveit szerte az országban, s külföldön is ismerik. — Mi a foglalkozása a költő­nek? —■ A személyi igazolványom­ban az áll, hogy újságíró va­gyok, ámbár ez a bejegyzés elég későn került bele. Ugyanis ami­kor nősültem, közvetlenül az egyetem elvégzése után, munka- nélküli voltam. Úgyhogy az anyakönywezetőnek jobb híján azt mondtam, hogy író a foglal­kozásom. Tekintve, hogy ő en­nek nyomát sem találta a sze­mélyiben, gyanakodva nézett rám és azt mondta, hogy jó, hát ez a hobbyja, de mégis mi a foglalkozása? Mondtam, hogy író vagyok. Nem lehetett meg­győzni, és szavamat vette, hogy ha lesz valami rendes állásom, majd bejelentem neki. Aztán végül is lett, s újságíró lettem. Azt hiszem, hogy leginkább ez a mesterség fér össze a lírával Mondhatnám azt is, hogy ki­egészítés, mert az újságíró ri­portútjaiból sokszor a költő profitál, hiszen nem tudja soha­sem, hogy hol érik olyan indu­lati impulzusok, amelyek aztán verssé válnak. — Tehát a költő Baramyit, az újságíró Baranyi tartja el? — így is lehet mondani. — Meddig fiatal a költő? És meddig fiatal a költő, ha ma­gyar? — Ez kényes kérdés, Azt hi­szem, hogy ennek nem életkori határai vannak, tekintve, hogy számtalan, valóban fiatal költők műveiből összeállított antoló­giában találunk negyven éven felüli alkotókat is. Akit fiatal­nak neveznek, legyein akárhány éves is annak bizalmat is előle­gezünk. Épp a legnagyobb] aink adták a legkitűnőbb példákat arra, hogy amíg a világ dolgai­hoz olyan fiatalos indulattal kö­zelít a költő, mint siheder ko­rában tette, addig az évék szá­mától függetlenül fiatal. — Baranyi Ferenc népszerű költő. Legutóbbi kötete húszezer példányban jelent meg és szinte napok alatt elfogyott. Milyen érzés népszerűnek lenni? — A népszerűség kétélű do­log. Az a tudat, hogy az embert néhányan olvassák, vagy elég olvassák, azon túl, hogy legyezgeti a hiúságát — mert hiszen mindnyájan gyarlóak, esendőek vagyunk — a felelős­ségét is növeli. Minél többen fi­gyelnek valakire, annál kevés­bé szabad annak tévedni, s fő­leg mellébeszélni. — Baranyi Ferenc közéleti költő. Mit jelent ez a jelző? Mi­lyennek kell lennie a költőnek, hogy ezt a kicsit gyanúsan hangzó titulust ráakasszák? — Meggyőződésem, hogy a történelem minden népnél más­ként alakította ki a költészet funkcióját az évszázadok során. Egyik népnél direktebb beszéd­re, áttétel nélküli, egyenesben való politizálásra késztette a költőket, másoknál viszont több lehetőséget és időt adott a sza­vakkal való bűvészmutatványra, a kísérletekre, az útkeresésre. No®, mindkétfajta költészet fel­lelhető egy-egy nemzet sokszínű lírájába, de hogy milyem az arány a kettő között, és melyik a domináns ág, azt a történe­lem döntötte el a századok so­rán. A mi költészetünk, ahogy Veres Péter bácsi megfogalmaz­ta, sorsköltészet, egy népsors­ból fakadó költészet, s ilyen ér­telemben mindig is közéleti volt Balassitól napjainkig nagy költőink egész sorát illették az­zal a jelzővel, hogy közéleti, s ha énrám ilyesmit mondanak, azt megtisztelőnek érzem. — Mi a véleménye a kritiku­sokról? A két legutolsó köteté­ről írt kritikákat olvasva aka­ratlanul is megállapítható, hogy Baranyi Ferenc költészetéről megoszlanak a vélemények. — Ha a költőtől megkövetelik, hogy ars poeticája legyen, ak­kor a kritikustól is elvárható, hogy ars kritikája legyen. Te­hát egyfajta konok meggyőződé-1 se, amelynek jegyében ítél és felment, Tréfásan azt szoktam mondani, hogy mindenkit meg­hallgatok, de senkire sem hall­gatok. Ha a kritika jó szándékú, mégha bírál is, meghallgatom. De ha az irodalmon kívüli sze­mélyes viták, vagy a rosszindu­lat ad tollat a kritikus kezébe — amir* manapság elég sok példa akad — azt figyelmen kí­vül hagyom. Az ember harminc­éves kora táján — „az útjának felén” — számvetést csinál, mit végzett, mit tett, — Mikor találkozhatunk a könyvesboltokban az új Bara- nyi-kötettel? — Január elején nyújtottam be a kéziratot. Karácsonyra, jö­vő év elejére ígérik a megjele­nést Címe még nincs a kötet­nek. — Mint a Magyar Ifjúság irodalmi rovatának szerkesztő­je, sok fiatallal tart kapcsola-. tot. Hogyan verselnek, írnak a mai tizenévesek? — Az én időmben végletesebb volt a mezőny. Több volt a di­lettáns, de akiben mocorgott va­lami, az eleve karakteresebben, kitapinthatóbban jelentkezett. Most az intelligens versíró a több. Kevesebb az abszolút di­lettáns, de kevesebb a kiugró te­hetség is. Sokan vannak olya­nok, akik magasszínvonalon, kulturáltan verselnék és ez alapjában véve jó dolog hiszen az irodalomban való jártasságot és a fiatalok műveltségének emelkedését bizonyítja. Szere­tem a fiatalokat. Sokszor bi­zony órákig foglalkozom egy- egy szárnyát bontogató ifjú em­berrel és sikereinek úgy tudok örülni, mint ahogy tízegynéhány évvel ezelőtt saját sikereimnek örültem.. — Végezetül egy szokványos­nak tűnő kérdés. Hol a helye a lírikusnak a világban? Mit tehet a költő? — Erről már súlyos köteteket írtak, nem is vállalkozom rá, hogy néhány mondatban vála­szoljak. De Juhász Ferenc idé­zetre Juhász Ferenc idézettel felelek. A költészet funkciója: szólni az emberekhez, hogy ne legyenek annyira egyedüL Ne maradjanak egyedül a legtisz­tább szándékaikkal, és ezeket a jóirányú, pozitív töltésű mocca­násokat, belső rezdüléseket kell a művészetnek bátorítania. Ne a költészettől várjuk hát á vi­lág dialektikus elemzését, tudo­mányos rendszerezését Ám az indulatból fakadó, őszinte vallo_ mások, jelzések, figyelmezteted sek lehetnek a tudós, politikus számára is. Biteké

Next

/
Thumbnails
Contents