Békés Megyei Népújság, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-21 / 68. szám
T.A*«*KL*ct£ — 3K.A*Á°4.<2?*Ol< IMMWIMMiWWtWUXWIWWWWIWHtHIWHWwwWHHWWWMWMWWWMMMHWWWMHWWWMWIWWWMWWWWViWWWIWWMWtWW Ketten lépnék ki a vendéglőből. — Furcsa esténk van ma: két Hold van az égen. — Nem kettő, hanem összesen három. Mivel hosszas vita után sem tudták eldönteni, hogy kinek van igaza, elhatározták, hogy felkeltik a közeli pádon alvó embert. — Szaki bácsi! Maga szerint hány Hold van az égen? » Az ismeretlen kinyitotta szemét és felnézett az égre. — Az attól függ, honnan kezdjük a számolást... *** VICCEK Francis Blanche találkozik egy zeneszerzővel, akivel mintegy 25 évvel ezelőtt közösei) írtak egy sanzomszöveget 1 „Mondták, hogy nagyon megöregedett! — közölte Blanche. Találkoztam vele és valóban úgy megváltozott, hogy rám se ismert” A rendkívül gazdag páciens! operáció előtt halálosan kimé- ■ riti környezetét különböző ag-: gályáival: baj ne történjen az: altatással, nehogy benne felejt- j sék az egyik sebészkést, biztos • diagnózist álla%ntsanak meg...\ A fáradt sebész végül így szól: \ — Mielőtt hozzákezdenénk \ a műtéthez, asszonyom, szeret- : nék még valamit tisztázni. A j varratokat fehér, vagy seines ■ fonállal parancsolja? Pierre-Jean Vaillard mondotta: Óvakodjunk attól az embertől, aki azt állítja, hogy a szívét a tenyerén hordja. Vajon mi lehet ennek az embernek a szive helyén? » * * — Elnézést öregem, hogy figyelmeztettek: 5000 pesovai i artozol. x— Nem tesz semmit Ez egyezer elnézem. ■ ■aiMMtailfltaaaaiat««»iBaaiaa»i*aaaiBai«. Az ember alkalmazkodik... Másodrendű kérdés — Ha befejezted a koeshnosást, esetleg a tüzet is elolthatjuk,.. (A Sochenpresse-ből) IMI H*n rV (A Stem-ből) (A Paris Match-ból) Ne kérjünk tüzet idegentől... S Ajánlatok Vitán felül állhat mindenki előtt, hogy népünk továbbképzése igazán jó úton halad. Se szeri, se száma például azoknak a tanfolyamoknak, melyek sok új ismerettel gazdagítják a tisztelt érdeklődőket. Különösen az örvendetes, hogy az egyes szakterületeken belüli magasabb képzettség elsajátítása mellett teljesen új szakmákat is megtanulhatnak mindazok, akik nem sajnálják az időt a tanfolyamoktól. Csak bizonyításként említek egy néhány új területet: Csigabetakarítás, kecskebéka-hizlalás, vízibolha-tenyésztés, dísztök-termelés. Ettől függetlenül azonban még mindig vannak olyan területek, amelyeken továbbképzés szempontjából bőven van tennivaló. Itt van például a dugóhúzás. Rengeteg bosszúságot okoz reprezentációk alkalmával az a képzetlenség, ami a dugók kihúzása terén fennáll. S ha figyelembe vesszük, hogy a reprezentációk száma egyre nő, akkor azt is beláthatjuk, hogy sürgősen be kellene indítani a dugóhúzó tanfolyamokat. És miután ma már a fadugótól a müanyagdugaszig jóné- hány anyagból készül fiaskó nyílászáróbetét, azt javasolom, hogy a tanfolyamokon a vizsgatétel a parafamórzsából préselt dugó kihúzása legyen. Véleményem szerint aki az ilyen dugót úgy ki tudja húzni, hogy ne kelljen utána a bort leszűrni, az megkaphatja a „dugóhúzás mestere” címet és az ezt bizonyító oklevelet. Nagy hasznát vehetnénk a kávéfőző-tanfolyamoknak is. Ezt az igényt alátámasztja az a tény, hogy a feketé- zés nálunk népbetegséggé vált. A sokféle kávé. főző masina, a sokfajta kávékeverék és kávé- daráló között eligazodni és jó kávét főzni nem könnyű dolog. Sok titkárnőnek megkönnyítené az életét egy jó ká- véfőző-tanfolyam elvégzése, mert így munkájuk nagyobb részéhez jó segítséget kapnának. Aki aztán a vizsgán elhasal, az természetesen titkárnői funkciót nem tölthet be még akkor sem, ha egyébként jó gyors- és gépíró. Hasznosnak tartanám szószürő-tanfolyamok szervezését is. amelyek megkönnyitenék, hogy egy-egy értekezleten az elhangzó sok lötyögősből valamit kihámozzunk. Azt meg külön csodálom, hogy még senki nem gondolt arra, milyen nagy szükség lenne fúró-tanfolyamokra is, hiszen a fúrás ma már ■ legkedveltebb népijáté- ; kainkhoz tartozik. És ; úgy fúrni, hogy akit: fúrnak, azt higgye, liogy \ mást fúrnak, az nem kis \ dolog, azt valahol ta- : nulni leéli. Figyelemmel kellene; lenni arra is, hogy elég: sok nálunk a számító ■ ember, és ezért nem ár- jj tana matematikai to-: vábbképzésük. nehogy» hiba csússzon a számi- ■ fásaikba. Ezen belül pe- : dig külön összeadást: tancsoportot kellene ■ szervezni az anyakönyv- ; vezetők részére, mert! tapasztalataim szerint: ők követik el a legtöbb * összeadási hibát. Ez pe- « dig súlyosan esik a lat- : ba. mert korrigálásuk j csak a bíróságon lehet- ■ séges. Egyébként nejem — i belelesve írásomba — : rögtön ' kijelentette, ha ; arra számítok, hogy ő ■ majd elismeri azt, hogy i annak idején a mi anya- • könyvvezetőnk jól tu- ■ dott összeadni, hát na- ! gyón tévedek OKI s Egyenjogúság? Divat manapság hangoztatni a női és férfiúi egyenjogúságot. Mégis általában a férfi hívja fel lakására a nőt, hogy megmutassa neki bélyeg- vagy fényképgyűjteményét. Node, miért csak a féfinak szabad? Nekem például szép lemezgyűjteményem van. Kedvem lenne nyíltan, bátran Kukoricafalvi kollégám szeme elé állni és azt mondani neki: — Kukoricafalvi kartárs, nem lenne kedve ma este feljönni hozzám? Egy fekete mellett meghallgatná lemezgyűjteményem legszebb darabjait. Óh, de szép is lenne. S bár én nem tini, hanem 38 éves leány vagyok, — a jólne- veltség, udvariasság nem engedné, hogy nemet mondjon. Feljönne! És Kukoricafalvi kartárs rájöhetne, mennyivel gazdagabb az én lelkivilágom azokénál a 20 éves lányokénál, akikkel gyakran lehet látni őt. Rájöhetne akkor, ott, nálam. Mert csak ülnénk, ülnénk — tisztes távolban egymástól és hallgatnánk Beethovent, meg Hacsaturjánt. Látná és érezné, hogy én „csak ezért” hívtam meg és a zene hallgatása közben csak leikeink ölelkeznének. Biztosan értékelné, s meghatódna, hogy lám, lám ez a Vilmácska... — Vilma, kérem — hasított a levegőbe Kukoricafalvi kartára laaaBaaBaaaaBaataaaaaBtaaBMBB hangja. — Ha szabadna kérnem, ne munkaidőben ábrándozzon, Készen vannak már a kollaudáli számlák? — 1...igen, Kukoricafalvi kartárs, máris viszem... dadogtam. És szertefoszlottak ábrándjaim az egyenjogúságról, mert láttam, hogy Kukoricafalvi odalép a 19 éves, hosszú, szőke hajú, öröké vihogó, Omega ék számait dúdoló kis könyvelőnőhöz: — Drága Évike, mit csinál ma este? — Ő, Kálmánka, elmehetnénk valahova, hogy lejtsünk egyet, ma éppen ráérek . i, Sóhajtottam és nekifeküdtem kollau- dálni a számlákat... —ria. aaiaaaaaaaBBaaaaaiBaaaaaccsa Egy főre eső látszat A most megjelent statisztikai adatok közlik velem, hogy az egy főre eső szeszfogyasztás nálunk 1970-ben így alakult: 39,4 liter bor, 54,4 liter sör, 4,6 liter égetett szesz. Ez pontosan 98,4 liter. Az emelkedő tendenciát számítva, 1971 első negyedében nyugodtan kalkulálhatunk kereken lOÓ-zal. Magyarán szólva: 100 liter az évi fejadagom, ennyire vagyok hitelesítve. Az emberi test. átszámítva molekuláit, alig lehet több, mint 30 liter folyadék. Ebbői következtetem, hogy évente több mint háromszor elfogyasztjuk magunkat. Méghozzá nem is olyan egyszerű összetételben, mint ahogy a természet alkotott bennünket, hanem borban, sörben és égetett szeszben. A statisztika nem szól arról, hogy ez az évi 100 liter minden élő lélekre, csecsemőinkre is vonatkozik-e. Ha vonatkozik, úgy nem csodálom, hogy csecsemőink nyűgösek. Egyéves korig 100 liter alkoholt elfogyasztani — beleértve az égetett szeszt —, nem kis teljesítmény. Ha rájuk mégsem vonatkozna —■, mit lehessen tudni —, akkor ez a statisztika, mint általában a statisztika, valahol sántít. Ránk felnőttekre ugyanis ebben az esetben nem 100 liter jut fejenként évente, hanem ennél lényegesen több. Mondjuk 150. Ezenkívül elképzelhető. hogy nem mindenki issza meg a maga 100 lityijét — beleértve az égetett szeszt —, hanem mondjuk csak 80-at. Előfordulhat az is, hogy az orvos valakinél mérsékli a szeszfogyasztást — esetleg elvonókúrán. Az is lehet, hogy az alkoholárak nem mindig igazodnak például a nyugdíjakhoz, és nem minden kisöreg tudja megvenni pont ezt a kalkulált 100 litert. Mondjuk csak 90-et. A jobban kereső tehetősebbek átlaga ezzel megint csak emelkedik. Semmiesetre sem többre, mint 200-ia. Mindebből világosan kiderül, hogy ez a statisztikailag kimutatott 100 liter nem más, mint az egy főre eső látszat. Manipulált adat, lakkozott szám, amelyben valahol ott az igazság, de nem úgy, mint a jó borban, amelyben IQ BÉtís mems^ 1971, MÁRCIUS 21. köztudomásúan a teljes igazság rejtezik. T\ e ez a 200 liter még min- dig csak a tisztességes átlag. Ehhez még nem kell jobban szeretni az alkoholt, mint ahogy általában szeretjük. Mert aki ebből a szürke átlagból ki akar emelkedni, annak bizony tűi kell teljesítenie ezt a bűvös évi 200 literes szintet. Józanul számítva legalább 50—100 literrel. 300 ldter évente, egy főre, ez már mégis valami! Még nem a csúcs, de ha meg akarjuk őrizni jelenlegi nyolcadik helyünket a világranglistán, az ilyen klasszis teljesítményekre szükségünk van. Akadnak persze olyanok is, akik elérik az évi 400 litert, profikkal azonban most nem foglalkozunk, maradjunk csak a tisztán amatőr szinten. Ebben a kategóriában az évi 100 litert annak is vállalnia kell, aki egy kortyot sem iszik. Kérdés persze, hogy vállalja-e. Ha nem vállalja, akkor az egészet újra kell kezdeni, indulhat a visszaszámlálás. A számítógépeit korában ezt nyugodtan megtehetjük. Méghozzá úgy, hogy józanságunkat bizonyítandó, a sört hagyjuk el a programozandó adatok sorából. Itt az ideje ugyanis, hogy magyarán kimondjuk: hazai sörünk nem igazi alkohol. Amit az is bizonyít, hogy a sör időnként hiánycikk. Üzletekben, krimők- ban. éttermekben időnként nem kapható. Ezzé] szemben előfordult-e már valakivel, hogy ezt a választ kapta az illetékesektől: égetett szesszel sajnos nem tudunk szolgálni. Az igazi alkoholra nálunk ugyanis az jellemző, hogy mennél erőteljesebb alkoholellenes propagandánk, mennél ijesztőbbek szegy főre eső fogyasztás számai, annál inkább kapható. K omolyra fordítva a szót, valamit tenni kellene egy nagy fordulat, egy gyors javulás érdekében. Most itt az alkalom, fogadják el javaslatom: ne szerepeljen többé a sör a statisztikában. Hiánycikk volta miatt különben is már eleve meghamisítja a valóságot. Nem annyi sört iszunk ugyanis, amennyit szeretnénk,, hanem amennyi van. Ha az alkoholfogyasztást nem is, de az egy főre eső látszatot ezzel mégis csak javítanánk. Ez is vigasz, ha már sörgyáraink nem tudnak lépést tartani a fogyasztással. Ami azért mégiscsak bosz- szantó. (Kerekes)
