Békés Megyei Népújság, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-19 / 66. szám
Aláírták a ina«yar és lengyel írószövetség idei együttműködési szerződését Ilyen házban laknak most Dógiék Varsó Varsóban aláírták a magyar és lengyel írószövetség 1971. évi együttműködési szerződését. Az okmányt Molnár Géza, a Magyar írók Szövetségének titkára Az ellenzékes parlament egyöntetű lelkesedéssel vette tudomásul az első világháború kirobbantását Bajcsy-Zsilinszky tiltakozásán kívül egy szava sem volt a tisztelt Háznak, sőt, éljenzéssel és tapsviharral fogadta, amikor Bárdossy miniszterelnök bejelentette a Szovjetunió elleni rablóháborúba való belépést Igaz, ugyanezek a képviselők késhegyig menő harcot vívtak egymással egy-egy törvényjavaslat felett, amely az uralkodó osztályok érdekellentéteit érintette. A kormánypárt védelmezte a javaslatokat, az ellenzék támadta. De legkisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy megvizsgálják, valóban az ország javára vagy kárára szolgál- e a szóbanforgó törvény? Sűrűn szólt a viharcsengő, de az ország igazi problémái kívül rekedtek a tisztelt Ház falain. A szocializmus építésének, a proletáriátus diktatúrájának nem szükségszerű velejárója, feltétele sem az, hogy egypárt- rendszer legyen, sem pedig hogy több politikai párt működjék. Vannak szocialista országok, melyek az egyik, vannak, amelyek a másik megoldást követik. A lényeg azonban mindannyiban közös: egy jottányit sem engedni a szocialista forradalom vívmányaiból, a néphatalom elvéből, a proletariátus államának a védelméből, s a lehető legszélesebb alapokon mozgósítani a társadalom minden rétegét az alapvető nemzeti cél érdekében, a szocialista építőmunka elvégzésére. A Magyar Szocialista Munkáspárt ebben a szellemben és Czeslaw Centkiewicz, a Lengyel Írók Szövetségének alelnö- ke látta el kézjegyével. A szerződés ünnepélyes aláírásánál jelen volt Némety Béla, hazánk varsói nagykövete. (MTI) szervezi és vezeti népünk mun- ! káját Ennek a pártnak a prog- : ramja kifejezi és képviseli vala- 5 mennyi dolgozó osztály közös • érdekeit: a legszélesebb nemzeti ■ egységre támaszkodva azért har- ! col, hogy mindegyik sajátos ér- : dekei méltányosan érvényesül- j jenek, hisz társadalmunk a szó- j cializmus építésében egyaránt • érdekelt baráti osztályokból és ! rétegekből áll. A mi országunkban a mun- ’ kásosztály a parasztsággal sző- i vétségben, a hatalmat politikai ; küzdelemben, vértelen forrada- j lomban szerezte meg, s e küz- | delem a többi között a parla- i meiHuen is xoiyu az uj u,iod- S dalmi rendszer viszonyai között ! természetesen át kellett alakul- ■ nia magának a parlamentnek is. ■ Ma a parlament munkája is tűk- ■ rözi azt az egyetértést, nemzeti jj egységet, amely a szocializmus • építésének kérdésében, az or- ■ szág jelenét és jövőjét mégha- • tározó alapvető kérdésekben ki- : alakult. Ami természetesen nem E zárja ki, hanem egyenesen fel- : tételezi a parlamenti vitákat, 5 azokat a vitákat, amelyek az al- 5 kotó cselekvést, az építést szol- : gálják. A Duna partján emelkedő gó- ■ tikus épület falai történelmi ■ időknek és történelmi változá- 5 soknak lehettek tanúi. A legna- • gyobb változás abban áll, hogy ■ akár csak saját sorsát, a parla- • ment életét is a nép irányítja. • Pintér István • (Vége) 5 — Itt van előttünk, mégsem költözhetünk be — panaszkodik Dógi Ambrus, a tanács képviselőjének. zak sora. A tanácsnál részletes terv készült arra, hogyan szüntetik meg fokozatosan a szociális követelményeknek nem megfelelő telepeket. A község-r ben 33 cigánycsalád él, néhá-! nyuk többé-kevésbé elfogadható • lakóházakban — ők maguk is igyekeztek változtatni helyzetükön és többen már vásárolták i maguknak a faluban — de aj többség igen-igen rossz körül- j menyek között van. Sókan törekednek is arra hogy megváltozzanak körülményeik. A tanács ezt látva ingyen telkeiket biztosított építkezésre és segítséget nyújtott, hogy minél többen hozzájuthassanak OTP-kölcsönhöz is. A tavalyi belvíz miatt négy család háza — inkább nevezhető kunyhónak — összedőlt s ezek helyett újakat építettek s a Vöröskereszt anyagi segítséget adót)* ^Persze az építkezés szervezése -bem ment simán, hiszen meg kellett küzdeni még a sokakban meglevő régi szemlélettel, s hogy mégis sikerült 12 új házat rövid idő alatt tető alá hozni, ez elsősorban a tanács vezetői zódik meg, mely összedőléssel fenyeget. Két éve várja, hogy beköltözhessen az új háába, de mindhiába. Most úgy érzi, becsapták, hiszen még mindig semmi jele annak, hogy legalább tavasszal birtokba vehesse új otthonát. Pedig már bútort is vásárolt, hogy a két szobái berendezhesse. Filipovics Józsefeknek a belvíz elöntötte házát, mely összedőlt. Az asszony testvére fogadta magához az apró gyerekekkel népes családot. Azóta ott szoronganak 17-en egy épületben, elképzelhető, milyen köegyík-másük indok elfogadható is, de az semmi esetre sem engedhető meg, hogy tizenkét család és annak tagjai becsapva érezzék magúikat. Tizenkét olyan családról van szó, amelyek ku- porgatták, gyűjtötték forintjaikat s reménykedtek abban, hogy rövidesen kiszabadulnak a kunyhókból, abból a környezetből, ahol már nem érzik jól magukat. Szeretnének emberi körülmények között élni s ehhez jogúik van. Életük megváltoztatása viszont ez esetben valóban nem rajtuk múlik. Kasnyik Judit rúlmenyek között. Filipovicsék És ilyenekbe költözne tizenkét család, de ezek a házak még lakatlanok. (Fotó: Demény Gyolag Megkésett nőnapi köszöntő Műit héfen volt nőnap, immár a 61. Virágokkal, ajándékokkal, kedves szavakkal rukkoltak ki a férfiak. Az üzemiek, a hivatalok, a termelőszövetkezetek nődolgozói már megszokták, március 8. az ő ünnepük. Visszavonhatatlanul, meg- inásíthatatlanul az. De vajon minden nőé, a magára maradt öreg édesanyáé is? *•* Úgy kiáltott utánam, mintha kincsra bukkant volna A kiskapuban állt és egy levelet lobogtatott* — Megkérhetném egy szívességre? Arm, a KlSZ-tábor felé — ahol a háza áll — alig hallik el a város zaja Rekedtes hangja túl élesnek hatott ebben a csendben, mint az olyan emberé, aki csak a sóhajokhoz van szokva. Nem 6, hanem a szíve kiáltott az örömtől. Aztán el is .szégyellte magát emiatt. Kezében olyan magiatehetetlenül lóbál ta a levelet, mint egy madár a törött szárnyát. Félénk, idői asszony. Hátán panyókára vetve egy kopott férfikabát. Mikor visszafordulok, tétován rebegi — Elnézést, azt hittem... Persze nem ismer. Én sem ismerem Amit tudok róla, azt is másoktól hallottam De a kíván csiiság nem hagy nyugton. Mit akar azzal a levéllel? Talán a fia írt? A fia négy éve költözött él. Zsörtölődő vén aszonynak hordta le anyját. Volt az asszonynak egy katasztrális hold kertje, azt eladta. A fia akkoriban esküdö- zött, hogy nem hagyja egyedül öregkorára. így hát megkapta a pénzt. Kéz alól vett rajta egy Moszkvicsot. Aztán kezdődött a perpatvar. Pontosabban akkor, amikor a fia megnősült. Az isten tudja miért. „Csak az unokát láthatnám néha” — szokta mondani, ha a szomszédokkal szóba elegyedik. — Levelet kaptam, de rosszak a szemeim, nem tudom elolvasni. — A fia mikor írt? — Amióta élköltözött egy sort sem — Nem is látogatja meg? — Nem Csak pénzt küld. Azt rendszeresen küldi. — És a hozzátartozók, azok írnak? — Azok se. Nincsenek. A nővérem két éve halt meg. — Nem szokott levelet kapni? — Nem, — mondja lakonikusan, mintha ez lenne a legtermészetesebb, s az ellenkezőjén kellene csodálkozni. De azért szinte sikolt benne az öröm ahogy reszkető kézzel félém nyújtja a levelet — Mikor kapta?-—Még hétfőn. — Hétfőn volt a nőnap. — Nőnap? — csodálkozik. Egy hosszú levélre számítottam A borítékban azonban egy piros virággal díszített kártyalap lapult Az egyik oldalon Várnai Zseni verse. — Ki írta? — Sürget Most én tétovázom. — Egy nőnapi köszöntő. A Hazafias Népfront küldte. A nőnap alkalmából jó egészséget kívánnak a néninek. Lehajtja a fejét. Szem© megtelik könnyel. — Hát eszébe jutók még valakinek? S a magára maradit ember fájdalmas örömével szorongatja köszönésképpen a kezemet Serédi János Lakatlan új házak Endrődon f felvilágosító munkájának eredménye. Egy ház szoba-konyhá- ból és kamrából áll és 106 ezer forintba kerül. Akik vállalták, hogy befizetik a szükséges alap- . összeget, azok ma is becsülettel dolgoznak azért, hogy a részleteket fizetni tudják. Ám hiába a törekvés, ha beköltözni még ma sem tudnák. A házak csak tető alá kerültek — egy-kétpa- dozástól eltekintve — a többi munka abbamaradt még az ászszel. Miért? Ezt sem a tanács képviselője, sem maguk az építtetők nem tudták megmondani^’ Pedig nagyon is vágynak arra, hogy beköltözhessenek. A régi, rossz, düledező házaktól alig pár lépésre állnak az újak, mégis számukra még elérhetetlen álom, hogy lakjanak is benne. Csak kívülről gyönyörködhetnek saját tulajdonukban. Dógi Ambrus a legrégibb építtető. Még 1968-ban megvolt a nagy nehezen összegyűjtött pénze, s házat akart venni, de a tanács javaslatára várt és vállalta az OTP-kölcsönnel létesítendő ház költségeit. Hat gyermek édesapja, elképzelhető, hogy az induló alaphoz szükséges összeget nem volt könnyű összehozni, de lemondásokkal is erre törekedett A család ma egy 3x4 méteres szobában hú— Tizenheten élünk egy házban, kérdem, meddig lehet ezt bírni — mondja elkeseredetten Filipovicsné. új háza is ott áll a sorban, de még üresen. S így vannak a többiek is. Az építkezést a Gyomai Építőipari Ktsz vállalta, de nem tudni miért hagyta abba Lehet anyaghiányra vagy egyebekre hivatkozni. És lehet, hogy Erdős Kamill A Békés megyei cigányokról című könyvében szenvedéllyel írt arról, hogy életük — mármint a cigányoké — megváltoztatása nem csupán rajtuk, hanem sokkal inkább a tanácsokon és a környezetükben élő embereken múlik. Hogy mennyire igaza volt, erről nemrég Endrődőn győződhettem meg. A községibe látogatónak — ha például Gyoma felől érkezik — hamarosan feltűnik az úttól kissé beljebb álló új há-
