Békés Megyei Népújság, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-18 / 65. szám

Tavaly megkétszerezte a termelését a Gyomai Háziipari Szövetkezet A dolgozók több mint egy hónapi keresetnek megfelelő összegű nyereségrészesedést kaptak A Gvomai Háziipari Szövetke­zet 1970-ben 38 millió 300 ezer forint értékű terméket állított elő, ami az előző évinek a két­szerese. Az eredményt jelentős fejlesztéssel és a létszám 25 százalékos növelésével érte el. s Dévaványán kivarró üzemet ho-• zott létre, Gyomán pedig bő-; vitette a kötőüzemet. A terme-1 lékenység növekedését elősegí-* tette az ésszerűbb szervezés,; valamint a dolgozók begyakar-1 lottséga és az a törekvés, hogy s a X. pártkongresszus tiszteletére ■ tett vállalásukat becsülettel tel- jj jesítsék. * Tavaly több újfajta kötöttárui készült, a népművészeti kötött É cikkek ismertekké és keresettek- : ké váltak az egész országban, : A szövetezet terméked a TRIAL : Hangszer és Sport Nagykereske-: delmi és a Divatnagykereske-: delmd Vállalat, a Ruházati Bol- ; tok Központja és a Centrum : Áruház útján kerülnek forga- 5 lomba, S * A szövetkezet nyeresége 1970- ; ben a tervezett kétmillió forint; helyett meghaladta az 5 és fél jj millió forintot, s így több mint * egy havi keresetnek megfelelő; összegű nyereségrészesedést fi- s zetett ki a dolgozóknak. Azok, ■ akik 15 éve dolgoznak a szövet- • kezeiben kétszeres nyereségre- « szesedést kaptak. : • * Az idei termelési terv érték-: ben 42 millió forint. A szövetke-! zet a kötőipar fejlesztésére — 2 pályázattal— 10 millió forintot S igényelt a Könnyűipari Minisz- : tóriumtól. Ha ezt megkapja, a: jelenlegi 32 tonna termelést: 1975-ig 150 tonnára emeli. A : létszám a közös üzemben 200-: zal, a bedolgozók száma pedig: 150-net lesz több. ; A nemrég megtartott mérleg- ! záró közgyűlésen a szövetkezet • vezetősége ifjú Tóth Andrásmé j kötőbrigád-vezietőt, Schmidt Mi- : hály szövőmunkást és Túry: Miklós elnököt Kiváló Dolgozó: jelvénnyel tüntette ki. Többen : pénzjutalmat kaptak. Megvá- \ lasztották a szövetkezet új: tisztségviselőit is. Az elnök is-: mét Túry Miklós lett, a szövet* ’ kezeid bizottság elnöke Izsó Mi­hály, az ellenőrző bizottság el­nöke Tóth Edéné, a nőbizottság elnöke pedig Múth Ádárnné. Fogadóóra a megyei fanácsnál Soron következő fogadóóráját Klaukó Mátyás vb-elnők már­cius 20-án, szombaton 9—12 órá­ig tartja Békéscsabán, hivatali helyiségében. Felsőkörös s< Irodaház. Új magyar film, egy Truffanf-alkoíás és újra a Rómeó és Júlia a hét moziműsorán A Sárika, drágám főszereplője, Kern András A Kitörés után ezen a héten is új magyar film kívánkozik a lista élére. Ezúttal Sándor Pál: Sárika, drágám című alkotása. A korábbi Bacsó-filmhez és Sándor Pál megelőző művedhez hasonlóan ennek a hőse is fiatal ember, Bóna Péter filmrendező. Az ő életének nagy próbájáról, családjával, barátaival, idős nagynéniével való összeütközé­séről, s az utána következő meg­békélésről szól a film. Az érde­kes szerepet Kern András játsz- sza — kitűnően. Sárika alakító­ja a felszabadulás előbbi évek híres — azóta visszavonult — operettprimadonnája, Patkós Ir­ma. Árnyalt, finom eszközökkel, az idős emberek bölcsességével nllóia elénk a hetven esztendőn Müli, hajdani spanyolországi hogy egy-egy mandátumra több jelöltet is lehessen állítani. Az új törvény alapján lezaj­lott 1967-es választásokon a kö­zösen jelöltekre, a közösen megvitatott programra mondott ■ogent országunk lakossága. _Az igy megválasztott országgyűlés sok jelentős törvényt alkotott az elmúlt négy évben. Az új Munka Törvénykönyve, a ter­melőszövetkezeti törvény, a földtörvény, a negyedik ötéves tervről, valamint a tanácsokról megalkotott törvények jelzik azt a jelentős társadalmi, gaz­dasági haladást, amelyet a szo­cializmus teljes felépítésének útján hazánk az elmúlt parla­menti ciklus időszakában elért. A LEGALKALMASABB EMBEREKET A Magyar Szocialista Mun- íőspárt X. kongresszusán Kádár János elvtárs, az államélet és a szocialista demokrácia fejleszté­sének kérdéseiről szólva kiemel­te: „Nagy jelentősége van az új választási törvénynek, azoknak az új eljárási szabályoknak, amelyek választási rendszerün­ket továbbfejlesztik, hogy még alkalmasabb legyen a népakarat kifejezésére és érvényrejuttatá- sára. Az általános, egyenlő és titkos választói jog nálunk a népi demokratikus rendszer vívmánya. A szocialista demok­rácia továbbfejlesztésének fon­tos eleme választási rendsze­rünk tökéletesítése. Ebinek lé- 'tye®ea hogy az állampolgárok, — a jelölési jog és választási le­hetőségiek bővítésével — mégin- kább, mint eddig, a véleményük szerint legalkalmasabb szemé­lyeket küldhetik az országgyű­lésbe, a tanácsokba.” A választási rendszer olyan jól bevált alapelvei és az álta­lános. egvenlő választások elve. a szavazás titkossága, tehát to­vábbra is fennmaradnak. Az or­szággyűlési képviselők és a he­lyi tanácstagok megválasztásá­nál érintetlenül marad a közvet­len választások elve, csupán a fővárosi és a megyei tanácsok­nál lesz a választás közvetett. Vagyis: a helyi tanácsok meg­választott tagjai választják meg a képviselőket a megyei, illető­leg a fővárosi tanácsba. Korom Mihály igazságügyminiszter az országgyűlés előtt expozéjában így indokolta ezt a javaslatot: — A tanácsok választásának és működésének húszesztendős tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy a választópolgárok két fó­rumra irányítják fő figyelmü­ket. Az egyik az országgyűlés, a másik a helyi tanácsok, illetve az e testületekbe választott kép- viselők és tanácstagok. A vá­lasztók velük maradnak rend­szeresen kapcsolatban, őket is­merik leginkább. A fővárosi, il­letve megyei tanácsok tagjaival a választóknak általában nem alakult ki szorosabb kapcsola- tulk. E tanácstagok közvetlen megválasztásában sok volt a formalizmus. Pintér István (Folytatjuk) szabadságharcost, akt ha fizi­kailag nem is olyan friss már, gondol kodásmnódjábam még min­dig példát tud adni nála csak­nem fél évszázaddal fiatalabb unokaöccsének. A Lopott csókok színes fran­cia film. EYancois Truffaut munkája, aki ezúttal is, mint korábban például a nálunk is ismert A négyszáz csapásban, a maga életét^ feszült, izgalmas ifjúkorát használja fel témának, A főszereplője is azonos: Jean- Pierre Léaud. S ettől a filmtől is Truffaut legjobb erényeit kapjuk: nagyvonalúságát, álom és valóság érdekes egymásba- játszatását, igaz gyötrődéseit, mindenekelőtt pedig őszinte emberségét. A hét harmadik filmjét nem kell külön bemutatni. Shakes­peare Rómeó és Júliájának Zefirelli-rendezte színes, szink­ronizált változata. Egészen biz­tos, hogy azok közül, akik már láttáik, nagyon sokan újra meg­nézik majd. Akik pedig még nem, azok számára álljon itt egy 1968-as, egyáltalán nem túlzó kritika-részlet: „Kápráztató! Ez a film töltött el a legnagyobb elégedettséggel ebben az évben. Aki egyszer látta, soha többé nem fogja másképp elképzelni a Rómeó és Júliát”. A társadalmi munka ás az egyenletesebb elosztás ;.. Dévaványaí tanárházaspár szerint hat órával róvideöb minden nap, mint szükséges vol­na iskolai munkájuk, társadalmi tevékenységük elvégzéséhez, a megfelelő pihenéshez, az elviu- laszthatattan otthoni tennivalók­hoz; ismerek Békéscsabától néhány kilométerre dolgozó pedagógust, akinek tizenhét különböző — nem anyagi ellenszolgáltatásért végzett — megbízatása, tisztsé­ge, funkciója van; részlet egy megyei helység végrehajtó bizottsága elé került beszámolóból: „Pedagógusai nk jóval több társadalmi munkát végeznek, mint más értelmisé­giek"; egyik járási tanácsunk műve­lődésügyi osztályának munlca- társától hallottam: rengeteget dolgoznak a pedagógusok az is­kola falain kívül is, és társadal­mi munkájuk a közvélemény számára egyre természetesebb lesz, egyre inkább elvárássá vá­lik... Társadalmi rendünk alap­ja a munka. Életünk, anyagi és szellemi viszonyaink milyensé­ge mind-mind a munkától füg­genek. Az elvégzett munkától, tekintet nélkül arra, hogy azt anyagi ellenszolgáltatásért, vagy anélkül végezzük. Ez utóbbinak, tehát a tulaj­donképpeni társadalmi munká­nak igen sok formája van: a ta­nácstagságtól a járdaépítésig, az óvodai játékok megjavításától a névadó ünnepségek szervezésé­ig és sorolhatnánk tovább. Sze­repét nem hangsúlyozhatjuk eléggé: sok-sok milliós anyagi értékeket hoz létre, s forintok­ban kifejezhetetlen mértékben járul hozzá a kellemesebb élet­hez, az emberfőik hathatósabb formálásához. Hatalmas részt vállalnak a társadalmi munkából a pedagó­gusok. Főleg a falvakban élő, s főleg az általános iskolákban tanító pedagógusok. Jóval na­gyobb hányadot, mint amekkora az értelmiség rétegéből egyen­letes elosztás esetén rájuk há­rulna. Részben ténylegesen vál­lalással, önként, kedvvel, közös­ségi érzésből, felelősségtudatból, részben társadalmi elvárásból. Tévedés ne essék: a mi társa­dalmunk lényegéhez tartozik — és egyre inkább lényegéhez tar­tozik —, hogy tagjai tevőlegesen törődjenek a közelebbi és távo­labbi körülöttük élőkkel. Tehát: általában elvár bizonyos fize­tett munkán túli hasznos tevé­kenységet; legalább annyit, hogy ne legvünk közömböseik a raj­tunk kívüj levő világ iránt. Most azonban nem erről az elvárásról beszélünk. Hanem ar­ról a szemléletről, mely gyere­A Fővárosi 4. sk. Építőipari Vállalat építőipari könnyügépkeselői tan folyamot szerves nők részére A résztvevőket a vállalat egy műszakban foglalkoztatja. — Minden héten szabad szombat, — Vidékieknek munkásszállás. — Tanszerek. A tanfolyam ideje alatt biztosított bért folyósítunk. A tanfolyam ideje: 4 hónap. Jelentkezhetnek 18-tól 40 éves korig, 8 általános iskoia igzélí.«- íűfck a vállalat munkaügyi osz­tályán (Budapest, VI., Bástya u. 35) levélben vagy személyesen. kével alig törődő szülőtől a soih társadalmi feladatot elvégző funkcionáriusig, politikai pá­lyán működőktől a gazdasági szakemberig elsősorban a pe­dagógusokra gondol, ha valami­lyen közösségi érdekű, „társa­dalmi munkában teljesítendő” tevékenységről van szó. Mi en­nek a gyökere? Sok-sok egyéb mellett egyrészt az a tény, hogy a pedagógustársadalom képzett, igen sokféle területhez értő, ■megbecsült egyénekből áll. Más­részt az a látszat, hogy más munkaterületeken dolgozóktól eltérően a tanárok, tanítók — a gyerekeket délben hazaenged­vén — délutánonként „ráérnek”. Így aztán „természetesen” van idejük — s elsősorban nekik van idejük — a közösség dolgai­val való foglalkozásra. De hogy egy, csak közepesen elvégzett pedagógusi munka mennyi elő­készülettel s mennyi óra utáni tevékenységgel jár, arról gyak­ran megfeledkezünk. Pedig ezek az elfoglaltságok a délután nagy részét elvennék. Csakhát lehet „csúsztatni”, a tanítási órán kí­vüli iskolai tevékenységet a tár­sadalmi feladatok teljesítése után elvégezni — ez azonban nem- szabad, hogy mindennapos gyakorlattá váljon. Mi hát a teendő? Ezután ne legyen a pedagógusoknak társadalmi megbízatása? Ko­rántsem! Változatlanul elvárjuk tőlük — mert képesek rá. mert értenek hozzá, s nem utolsósor­ban, mert ezzel megtiszteljük, megbecsüljük őket! —■, hogy a szigorúan vett fizetett munka mellett mást, többet is tegye­nek a társadalomért. Mint ahogy őértük is tesznek hasonló mó­don a társadalom más tagjai. A társadalmi munkában el­végzendő — részben csak így elvégezhető — feladatok meny- nyisége 1971-ben sem fog csök­kenni. És ez egyáltalában nem baj. A problémát az elosztás egyenetlenségei jelentik. Nem mondjuk azt, hogy minden pe­dagógusra aránytalanul sok el­várt tevékenység jut. Azt sem, hogy nincs sok jlyan falusi mérnök, orvos, agronómus, aki nem tesz túl — megintcsak: ön­ként vagy elvárásból — akár­melyik tanítón, tanáron. De az átlagos elfoglaltságra vonatko­zó adatok aránytalanságra mu­tatnak. S ezen feltétlenül — szocia­lista humanizmusból és a neve­lőmunka nagyobb tiszteletéből — változtatni kell. Vannak objek­tív szükségszerűségek, melyek igénylik és nélkülözhetetlenné teszik a pedagógusok sokféle társadalmi tevékenységét, ezen csökkenteni csak hosszabb idő alatt lehetséges. De a szemlélet megváltoztatása — azoké, akik elvárják a tanárok ennyi és ilyen munkáját, s azoké, akik képesek lennének helyettük el­végezni ennek egy részét — raj­tunk múlik. A tevékenység egyenletesebb elosztása össztár­sadalmi érdek. Hogy minél ke­vesebb embernek legyen a „hi­vatalos” munkáján kívül még tizenhétféle tennivalója. Hogy senkinek se legyen hat órával rövidebb a napja a szükséges­nél. Hogy mindenkinek legyen elegendő ideje pihenésre, önmű­velésre, szórakozásra. Hogy a másnapokon is mindenki teljes értékű munkát legyen képes vé­gezni. Erről a társadalom egyetlen tagja sem feledkezhet meg. D. Gy. BÉKÉS MEGYE! £ mi. MíU&UUS 18, 5

Next

/
Thumbnails
Contents