Békés Megyei Népújság, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-16 / 63. szám
HcvénYvéúelmi tanácsadó Tápanyag-utánpótlás a házikertekbsn Talajfertőtlenítés házikertekben Eredményes termesztést a há- zikertben csak akkor folytathatunk, ha a növények által kivont tápanyagokat rendszerese^» 'pó- tqljuk. A tápanyag visszapótlását szerves és műtrágyákkal végezhetjük. Szerves trágyázásra az összes állati eredetű trágya alkalmas, különösen akkor, ha az már legalább egyéves kezelésben, érlelésben . részesült. A szerves trágyát, a műtrágyák közül a foszfort, valamint a kálit legcélszerűbb ősszel a talajba juttatni. Szükségmegoldásként kora tavasszal is trágyázhatunk. Javaslom, hogy inkább minden évben rendszeresen végezzük kisebb adagokkal a tápanyag visszapótlást, mint több évenként nagyobb adagokkal. A tápanyag visszapótlás mértéke függ a termesztett növénytől, és a talaj tápanyag-ellátottságától, a talaj típusától. A következőkben néhány kertészeti növény tápanyag visszapótlására javasolt istállótrágya és műtrágya mennyiségét, valamint fel- használásának módját ismertetem. Tápanyagra a legigényesebb zöldségnövényünk, a paprika és a paradicsom. Holdanként 300— 400 mázsa istállótrágyát szükséges használni. A műtrágyát is nagy adagban igényli. A paradicsomra — ugyancsak holdanként — 200 kiló nitrogén-, 300 kiló foszfor és 200 kiló káliműtrágya szükséges. A paprikára 400 kiló nitrogén, 300 kiló foszfor és 200 kiló kálium adagolható a jó termés elérésese. káposztára és a kobakosokra istállótrágyából holdanként 200 mázsát adagoljunk. A káposzta- félék igényesek a nitrogénra. Ezért holdanként 350 kiló nitrogéntartalmú műtrágyát, 150—150 kiló foszfort, illetve kálisót használjunk. A kobakosoknél ne adagoljunk nitrogénműtrágyát, viszont foszforból 250, káliumból pedig 150 kilót adjunk. A műtrágya kiszórásánál vegyük figyelembe: Paradicsomnál a nitrogént két részletben szórjuk ki fejtrágyá- nák. Paprikánál 200 kiló nitrogénműtrágyát osszuk három felé és három alkalommal fejtrágyázzunk. Foszforból 200 kilót tavasszal juttassuk a talajba, a többit a nitrogén adagolásához hasonlóan, három részletben öntözés előtt. A kobakosok alá. javasolt műtrágyát ősszel sekélyen dolgozzuk a talajba. A káposztafélék nitrogénműtrágyázását úgy oldjuk meg, hogy a javasott 350 kilós adag felét tavasszal, másik felét pedig két részletben szórjuk ki. A gyökérzöldségek, a vöröshagyma, a fejes saláta, és a spenót olyan talajt igényel, amelyet az előző évben istállótrágyáz- tunk. A vöröshagymára ne adagoljunk nitrogénműtrágyát. A holdanként javasolt 200 kiló foszfort és a 150 kiló káffisót ősszel dolgozzuk a talajba, mert ez a növéhy a káliumműtrágyában levő klórra érzékeny. A gyökérzöldségek alá adagolhatunk 100 kiló nitrogént, 200 kiló foszfort és 100 kiló káliumot. A nitrogénműtrágyánál 60 kilót fejtrágyának használjunk. A fejes saláta nitrogénből 100 kilót, foszforból 200 kilót, kálisóból pedig 150 kiló műtrágyát igényel holdanként. A nitrogént tavasz- szal adagoljuk.' A spenót műtrá- gyaigénye megegyezik a fejes salátáéval a nitrogén kivételével. A spenót alá holdanként csak 50 kiló nitrogénműtrágyát számítsunk. A hüvelyesek — zöldborsó, zöldbab — olyan talajt igényelnek, amelyet két évvel ezelőtt istállótrágyáztunk. A holdanként» műtrágya-igény nitrogénből 50, foszforból 150, kálisóból pedig 70—100 kilogram»». Tudományos megfigyelések szerint a borsó akkor hákBja meg legjobban a nitrogénfejtrágyát, ha három centiméter magas növényállományra szórják. A zöldbab foszfor- és káliszükségletét ősszel keverjük be a talajba. A nitrogénműtrágyát vetés előtt legalább három héttel ajánlatos kiszórni. Tápanyag-visszapóllás a gyümölcsösben és szöiöskertefcben Gyümölcsfáinkat és szőlőinket évről évre lássuk el szerves és műtrágyával, hogy ne szakaszosan, hanem, állandóan teremjenek. Megfelelő tápanyag-elláftás- sal a fák és a szőlők folyamatosan nőnek, jól fásodnak, megfelelő számú hajtást neveinek, nagyobb lombot fejlesztenek és kedvezőbb a termőrügyek képződése is. Műtrágyákkal a legkedvezőbb hatást akkor érhetjük el, ha a tápanyagok kedvező arányban állnak egymással. Az egyoldalú trágyázás káros, mert hatására a gyümölcsfa vagy a szőlő kizökkenhet termő egyensúlyi állapotából. Egyoldalú nitrogén trágyázással hátráltatjuk a szőlővessző beérését. Általános szabályként fogható fel, hogy a nitrogénműtrágyák kisebb részét ősszel, nagyobb részét pedig tavasszal használjuk fel. A gyümölcsfákra általában termőfa-egységenként számítjuk az adagolandó műtrágyát. Szerves trágyát katasztólis holdanként» adagban számítjuk. Szerves trágyából almásaink, körtefáink, továbbá cseresznye- és meggyfáink holdanként! igénye 250—300 mázsa. A kajszi és szilvafák 200 mázsát igényelnek holdanként, az őszibarack pedig 50 mázsa jól kezelt istállótrágyával is beéri. A szőlő istálló- tragyaigénye megegyezik az alma- és a körtefák igényével. Egy-egy termő gyümölcsfára Lugasmüvelés: A házikertben leggyakoribb, legismertebb és legcélszerűbb a lugasművelési mód. A tőkék felületét függőleges irányban is növelni tudjuk, így kisebb területen nagyobb termőíelületet alakíthatunk ki. A szőlő, lugasban művelve, általában elég jól tűri a fagyot, de a szőlő később érik, ezért inkább korábban érő fajtáknál: Csabagyöngye, Szőlőskertek királynője, Kocsis Inma, Mathiász Jánosné muskotály, Afusz Ali, Glória Hungária, Favorit, Otho- nell muskotály, Leányka, Zöld- szilváni, Olaszriziing fajtáknál javasolt művelési mód. Bő termőképessége mellett, értéke, hogy mutatós, szép dísze házunk tájának. Kialakításának előfeltétele: jól trágyázott talaj 15—20 mázsa istállótrágya kíadagolása 100 négyszögölre, I. osztályú jó gyö- kérzetű, gyökeres oltvány (különösen a csemegeszőlőkáéi lényeges, hogy oltványról neveljük). A lugas nevelésének legfontosabb szabályai: Telepítés után a törzset csak akkor kezdjük nevelni, amikor a törzsnek szánt vessző már erőteljes (a ceruzavastagságot a kívánt magasságig meghaladta). Amíg ezt el nem éri, a tőkét több évig a talaj szintjén rövidre metsszük. Bármilyen hosszú törzset is almánál és körténél őszi bedolgozással nitrogénből 4, foszforból 5, káliumból 5 kilót használjunk Ezeket a műtrágyákat 20— 40 centiméter mélyen dolgozzuk a tálaljba. Fej trágyázásra ugyancsak termőfa-egységenként 4 kiló nitrogénre számítsunk. Ennek felét az első kapálás előtt a másik részét pedig a gyümölcshullás után sekélyen munkáljuk be. A kajszi- és a szilvafák műtrágya-igénye nitrogénből 3, foszforból 3, káliból 3 kilogramm. Ezt a mennyiséget termőfa-egy- Ségenként ősszel mélyen dolgozzuk be a talajba (20—40 cm.). Fej trágyázásra virágzás előtt másfél kiló nitrogént és a természetes gyümolcsihullás után, sekélyen bemunkálva, ugyancsak másfél kiló nitrogéntartalmú műtrágya kiszórását ajánlom. A cseresznye és a meggy alaptrágyázásához két kiló nitrogén, két kiló foszfor és három kiló kálium szükséges. Ezt a meny- nyiséget ősszel, szükség esetén kora tavasszal 20—40 cm mélyen munkáljuk be a talajba. Bej trágyázásra összesen négy kiló _ nitrogénműtrágyát tartalékoljunk termőfa-egységenként. Ebbői két kilót virágzás előtt, s a megmaradt mennyiséget pedig a természetes gyümölcshullás után sekélyen munkáljuk be a talajba. Az őszibarackfák műtrágyaigénye nem nagy. ősszel, kivételesen kora tavasszal 20—40 centiméteres mélységre nitrogénből, foszforból és káliumból egy-egy kilogrammot adagoljunk. Fejtrágyázásra termőfa- egységenként egy kiló nitrogént használjunk, melynek felét virágzás előtt, másik felét pedig a csonthéj képződésekor szórjuk ki. A szőlő műtrágyaigényes, őszszel foszforból kataszteri holdanként négy mázsa foszfort és öt mázsa kálisót dolgozzunk a talajba. Tavasszal virágkötődés után két mázsa nitrogénműtráhagyunk, a kívánt magasságban legalább 8 milliméter vastagnak kell lennie a vesszőnek. A karoknak szánt vesszőn kívül minden hajtást el kell távolítani, Ez alól kivétel a biztosító szálvessző. A kertünkben termesztett növényeket számtalan kártevő .pusztítja. Ezek egy része a föld felett a növények látható részein károsít, másik részük azonban a talajban és kártételüket csak akkor vesszük észre, amikor a növények már pusztulni kezdenek. A drótfergek és áldrótfórgek, a pattanóbogarak, illetve a sároshátú bogár talajban lévő lárvái súlyos kárt okoznak. A drótférgek rézdróthoz hasonló, kemény tapintású, erős rágószájszervű, hatlábú lárvák. A palántákat a talaj felszíne alatt, elrágják, vagy kiodvasítják és ezáltal ki- dőilésüket és elszáradásukat okozzák. Később a nyár folyamán a gyökérzöldségekben és burgonyában rágnak szabálytalan járatokat. A cserebogár-pajorok a gyümölcs, szőlő- és zöldségnövények egyik legveszedelmesebb kártevőd. A pajorok a vastagabb gyökerek felületén mély üregeket vájnak, a vékonyabb gyökereket pedig elrágják. A károsított növények hervadnak, lan“ kadnák, végül elpusztulnak. A pajorok sarló alakban görbült, három pár lábú, sárgás-fehér színű lárvák. Lótücsök vagy vakondtücsök a talaj felszíni rétegeiben károsít Elsősorban a zöldségek káfrtevője. Nem kifejezetten a növényeket rágja, hanem a föld alatti járatok készítésével okoz kárt. Vízszükségletének biztosítására rágja meg a növényeket A bagolypille-lárvák, más néven a mocskos pajorok egy része a talaj felszíne alatt a különféle zöldségek föld alatti részeit körülrágják, a föld feletti részeket pedig lerágják. Gyomos zöldségesekben okozhatnak súlyosabb kárt, különösen száraz időjárás esetén. A kerti és tavaszi bársonyAz eddigi adatok azt tanúsítják, hogy a háztáji gazdaságok a tavalyinál 30 százalékkal több zöldedet oermesatenek ebben az évben. TJjabb termelők kapcsolódnak be a szerződéses termesztésbe — mondotta Unyatinszki János, a A törzset bármilyen huzalmagasságban elágaztathatjuk, de a különböző emeletekre a karokat külön neveljük. A karok hosszának kialakításánál a fokozatot tartsuk be. Minden évben öt rüggyel haladjunk tovább, mert légy lárvája is gyakori, nagy tömegben előforduló talajlakó kártevő. A lárvák kora tavasszal kezdik el károsításukat. A gyökereket és a eyökértörzset rágják meg. Másfél-két centiméter hosszúak, barnás színűek; hengeresek és lábuk nincs. A felsorolt károsítok ellen a következő módon védekezhetünk: A talaj munkák során előforduló pajorokat, drótférgeket, bársony légy-lárvákat szedjük össze, vagy baromfival szedessük össze. Telepítések (ültetés, vetés) előtt fertőtlenítsük a talajt. 10Ó négyzetméterenként 40—50 dekagramm Hungária L—2 porozószer kiszórásával. Kiszórás után rögtön a forgatás mélységéig munkáljuk be. Vagy Rasu- <kn—10 G rovarölő szer felhasználásával a következő módon: burgonyában az ültetéssel egy- jdőben 0,8—1 gramm/fészek (körülbelül kávéskanálnyi) meny- jnyiség felhasználásával, zöldségféléknél az elvetett magokra szórva, majd hengerezve 0,8—1 gramm/folyóméter adagolásban. A vegetációs időszakban a ló- tücsköket a járatok mélységéiig •talajba süllyesztett simafalú edényekkel összegyűjthetjük és elpusztíthatjuk. Jó eredményt ad a Lótetű Arvalün, 2—3 dókagrammot négyzetméterenként a talaj felületére szórjunk ki az esti órákban. A kórokozók elleni talajfer- tőtlerntés-re. a palánta és melegágy talaj fertőtlenítésére a „Növényvédelmi Tanácsadódban javasolt növényvédőszerek használhatók fel. A növényvédőszerek használatánál az élőírt munkaegészség, ügyi előírásokat és a várakozási időt szigorúan be kell tartaná. Borbély László biológiai labor.-vezető ÚJ termelőik néhány fontosabb növényre specializálják magukat, szakosodnak. Med gyese gy házán paprikát, Méhkeréken uborkát, Csanádapácán újburgonyát és káposztaféléket, Gyulán pedig a hagyománynak megfelelően továbbra Is vegyes hajtatással foglalkoznak. ha hosszabb vesszőket kötünk le, nem hajt ki minden rügy és így hiányos lesz a termőfelület. Mindig hagyjunk a talaj felszínéhez közel egy-két rügyes biztosítócsapot, és az ezen fejlődő biztonsági szálvesszőt télre mindig takarjuk be! így fagykár esetén is tovább nevelhetjük a tőkét. A termőkaron levő vesz- szőket, ha gyenge, vékony egy rügyes, az erős, de egyedülálló vesszőket két rügyes, a két vesz- szőből álló termővesszőkön pedig váltómetszést végezzünk. Váltómetszés: A termő és alatta elhelyezkedő ugarcsap szakszerű alkalmazása. A metszés során az előző évi felsőbb szintben elhelyezett termőcsapot a hozzátartozó cserrel együtt eltávolítjuk, s az alacsonyabb szintben metszett ugarcsapot fogjuk termőcsapra metszeni. A házikertekben leggyakrabban alkalmazott lugasformák: Thomery lugas: A lugastőkék karjai különböző ettieleteken vízszintesen helyezkednek el, a törzs két oldalra elágaztatva. Minden huzalmagassághoz külön tőkét neveljünk. A huzalok s így a karok közötti távolság 30—40 centiméter legyen. Három szint esetén minden negyedik tőketörzs azonos magasságú. Kelemen Zsuzsanna kertmérnök gyát adagoljunk. Boros László kertmérrrök MEK osztályvezetője. A régi és az Szűlömflvslési módok Thomery-lugas. Szakosodnak a háztáji zöldségtermesztő községek
