Békés Megyei Népújság, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-16 / 63. szám

Tudomány — Technika Emberek és milliárdok A cső, a B. II. északkeletről, a szovjet határtól délnyugat­nak, Százhalombattára tart, napi Kb. 550 méteres sebesség­gel. A stáb követő útján az acélkígyót, a kiszolgáló mun­kásokat többnyire ott veszik fel, helyebn, ahol éppen haladnak; amely faluhoz éppen közel ér­nek. Szép, izgalmas, de fárasz­tó utazás. Jelenleg Mándok térségében marják a földet, he­gesztők, fektetik a csövet 1970. október 27-én kezdték a túrát a mullpontról. A null-,.fokot” Talabémál jegyzik, mitit Green­wichinél a hosszúsági köröket és az időt Talabér a szovjet ha­tártól 800 méterre van. A szov­jet kollégák vállalták, hogy 800 méter vezetéket .áthoznak ma­gyar földre. Egyébként az egészet a Sió­foki Kőolajvezeték Vállalat építi, KISZ-védnökség segítsé­gével. A B I-et is ők készítet­ték. Akkor 1958-ban ajánlották fel szovjet barátaink, hogy len­gyel, cseh, NDK és magyar te­rületéin hozzák át Százhalom­battáig a Volga-vidéki olajat. Magyar földön 1961 július el­sején láttak munkához a siófoki szakemberek. És 1962. szeptem­ber 19-én 9 óra 22 perckor Százhalombattán megcsillant a napfény az első csepp volgai olajon. Azóta több, mint 17 millió tonna kőolaj érkezett a 400 milliméteres csővezetéken, amely magyar területen 128 ki­lométer- hosszan húzódik. Egy kis olajvezeték-történe­lem. Az első csővezetéket az USA-ban 1865-ben felitették le, amely mindössze 40 milliméte­res volt és 6,5 kilométer hosz- szú. Hazánkban először 1937 novemberében fektettek le ha­sonló vezetéket, Bázakerettye és Ortháza között. Később Lo­vászitól Budapestig is lefektet­tek egy kétszáz, milliméteres át­mérőjű csővezetéket. Ekkor hazánkban az olajat szállító csövek hossza mindössze 220 kilométer volt. A Barátság II. csővezeték átmérője hatszáz millimé­ter, hossza 298 kilométer lesz. Az elképzelések, sőt most már az elfogadott tervek szerint az 1972. év végén üzemben levő vezetéken — kezdetként — évi 3,5 millió tonna olaj érkezik hozzánk. Barátság II. útján Napi fél kilométeres sebességgel halad az acélkígyó, Szászhalom- batta irányába. (KS fotó — Ágoston István felvétele) ta a munkát. Nullfok körül, főleg nullfok alatt nem ta­nácsos a csövek hegesztése, mindenesetre körülményes, ve­szélyes. A hegesztéshez a csö­veket előmelegítik és még így is sok a hibalehetőség, gyakori a hibás varrat. Az építés sor rán előfordult, hogy hetven varratból negyven lett haszna- vehetetlenül hibás. Ilyenkor a szakemberek, radiológusok izo­tóppal vizsgálják a varratokat. Amíg ez nem történt meg, a csöveket nem lehet szigetelni. A vizsgálatnál készült filmfel­vételeket öt évig megőrzik. (Jótállás, felelősség.) Bármikor visszavezethető hol és ki csi­nálta a hibát. Nehéz, emberfeletti munka, a csőkígyó útját egyengetni, százkilométereken át, esőben, sárban, fagyban, sugárveszély­ben. A 600 milliméteres átmé­rőjű cső falvastagsága mintegy 8 milliméter, kerülete két mé­ter, súlya méterenként 1,5 má­zsa. Oldalgémes traktorok sora egyszerre 8—12 méteres csöve­ket emelnek a helyükre. Be­emelés, szigetelés, csőfektetés — veszélyes munka ez is. Feb­ruárban a munkások 16 napot dolgoztak, tizenkettőt pihentek, rájuk fért. Tulajdonképpen itt a segédmunkások — gépkiszol­gálók. A földmunkát bérmun­kában, a MátravidéJíi Szénbá­nyászati Tröszt vállalta. Kot­rógépei egyszerre közel egy köbméter földet emelnék ki, egy gép 20 perc alatt egy ku­bikus napi munkáját végzi. Há­rem műszakban dolgoznak. A Barátság II-ért nyolcszázezer köbméter földet kell megmoz­gatni. A vezeték árka átlagban két méter mély, ahol szüksé­ges, 3—4 méter. Homok, sár, sanyarú idő, de utazik a cső, lassan, de biz­tosan Százhalombatta felé. És érkeznek a beépítésre váré csö­vek, „félő”, márciusban cső- dömping várhatód szaporázni keli a munkát. (suha) 1980-ban új szivattyútelep be­építésével .évi 10 millió tonna olaj jön. Ez már az ország energiaszükségletének mintegy 35 százalékát fedett. Az első szakaszban több mint egymil- liárd forintot költünk a B Il-re. Elkészül a teljes vezeték és a - fényeslitkai szivattyúállomás. 1971—75 között Hatvan térsé­gében egy újabb szivattyúállo­más lép közbe. És befejezik a Tiszai Kőolajipari Vállalat épí­tését Leninvárosban. A B II. lefektetéséhez két­száz ember látott. A cső utak, vasútak, és víz alatt pihenve ad majd utat az olajnak. ..Csak” először a csőnek kell utat teremteni. Ebből eddig 12,5 kilométer hosszúságú csőveze­ték készült el. A vállalat im- portcsövekkel dolgozik. A nyu­gati szállítócégek különböző belső okok miatt, akadozva szállítják a kért menny isége- . két. Tulajdonképpen ezért tű­nik csigalassúságának a moz­gás. De olykor a téli viszon­tagságos időjárás is befolyásol­Hírek a Déli-sarkról A meteorológiai mesterséges holdak által szolgáltatott in­formáció nagy segítséget nyújt a tizenötödik déli-sarki szovjet expedíció egymástól több ezer kilométerre fekvő állomásainak, amelyek közül a „Mimij” és „Mologyozsnaja” egyidejűleg veszi a szputnyikok sugározta meteorológiai információit Az elmúlt évben kezdték meg az Antarktisz légkörének me­teorológiai rakétákkal való szondázását. A „Mologyozsnaja” ma már rendszeresen bocsát fel rakétaszomdákat. Ä meteoroló­giai információt nagyobb részt a Szovjetunió Hidrometeoroló- giai Szolgálatához, külföldi ku­tatóállomásokhoz, valamint az Antarktisz vizein tartózkodó bálnavadász flottákhoz és ha­lászati kutatóhajó'khoz továb­bítják. A tizenötödik szovjet sark­kutató expedíció egyik csoport­ja 1410 kilométeres, szán-her- nyótalpas járműveken megtett útja során jelzőkarókat helye­zett el, amelyek segítik az An­tarktisz belsejében felhalmozó­dott hó vizsgálatát, de ezen­kívül tájékozódási bázisul is szolgálnak későbbi hasonló ex­pedíciók számára. A földünk hidegpólusa fö­lött, 3500 méteres magasságban felállított „Vosztok” nevű ál­lomáson jégfúró' csoport dolgo­zik. A rövid nyári időszakban, amikor a hőmérő nem mutat mínusz 45 foknál kevesebbet, fúróberendezést, csörlőt, termi­kus fúrófejeket és más techni­kát juttattak el a mérhetetle­nül vastag jég fölött létesített kutatóállomásra. Küzdelmes út Vasárnap délelőtt 11 órakor Áchim emlékkiállítás nyílt Bé­késcsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban. A kiállítás sokol­dalúan mutatja be Achim L, András életútját. Megnyitót dr. Becsei József, az MSZMP békés­csabai városi bizottságának tit­kára mondott Hangoztatta, hogy a nagy parasztvezér szüle­tésének 100. évfordulóját méltó­képpen ünnepli meg Békéscsa­ba, és az egész ország. „Mi, akik most itt élünk eb­ben a városban — mondotta —, szinte kivétel nélkül kapcsoló­dunk ahhoz a társadalmi osztály­hoz, amely elődeink együttesét, sokszor nagyon is kegyetlen és küzdelmes sorsát, életét zárta magába: ez éppen a Viharsarok századfordulói parasztsága volt. Saját vérünkben érezzük és eszünkkel tudjuk mindazt a sor­sot és küzdelmet, amelyet átél­tünk apáinknál, és nagyapáink­nál kint a tanyán, bent a falu­ban, vagy éppen a városban, ahol kisarjadt az az eszme, me­lyért Achim küzdött, amely ál­landó forrásává vált az új erő­gyűjtésnek, az egyedül maradt küzdő újabb és újabb harcba- lendítésének. Ennek a kiállításnak is az a célja, hogy bemutassa Áchim alakját, azt a kömyzetet, amely, ben leélte rövid életéi; amely­hez kapcsolódott, mint ember és mint történelmi személyiség”. Dr. Becsei József megnyitója. Képünkön balról jobbra: Ki­rály István történész, dr. Becsei József, Dér László múzeum­igazgató, Medvegy Elemérné Achim L. Mária, Áchim-leánya és Medvegy Elemér. Emlékek élednek újra... SHmharszkj János meséli, hogy fél ismerte Achim L. Andrást.

Next

/
Thumbnails
Contents