Békés Megyei Népújság, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-13 / 61. szám
Hl NI A m Aim Hallottunk I F fro ! I Lány vagy hur | S Aki ma a fiatalokat csak fu- : tólag nézi meg, - gyakran nem ; tudja azonnal pontosan mególla■ pítani, hogy férfi vagy nő áll ; előtte. Ugyanis mindkettő sok■ szór azonos frizurát, ruhát hord, | egyformán magas és karcsú. Az ! „unisex” egyre jobban elmossa ■ a nemek között eredetileg egy■ kor igen erősen kifejezésre ju- ; tott különbségeket, és ez Charles ■ E. Winick, a New York-i City• egyetem szociológia tanára sze- : rlnt nagy veszélyt jelent. A pro• fesszor ugyanis azt állítja, hogy • egy nép, amelynek polgárairól : már nem lehet határozottan S megállapítani, hogy férfiak vagy nők, minden bizonnyal a pusztulás felé halad. A professzor feltételezéseit ókori társadalmak gondos vizsgálatai eredményeivel támasztja alá. Tézise alátámasztására Winick • hivatkozik az antik Athénban ! uralkodó viszonyokra. Alkibia- : dész, spártaiaktól elszenvedett • végleges vereségéért felelős • athéni vezér egész fiatalságában : és később is hosszú női ruhák- ■ ban szaladgált. az utcákon. • Egyébként is igen nőiesen visel- ■ kedett, — ami különben teljesen j megfelelt az előkelő görög tár- : sadalmi réteg akkori szokásai- ■ nak. Ugyanezen kor görög szob- i rászainak művein még ma is : alig lehet első pillantásra felis- ■ merni, hogy férfit vagy nőt áb- j rázolnak. Winick azt is figyelembe ve- 5 szí, hogy egyre több férfi hasz- ■ nál ékszert és parfümöt így te- ! hát a férfiak egyre elpuhultab- : bak és nőiesebbek lesznek, a nők • fokozatosan ridegebbé és férfia- j sabbá válnak. ■nMiiMMauiiatiitmiiminiiiaemM ■ csodát remi egy viccet A varjúcsapat fölött elsuhan egy szuperszonikus repülőgép. Az egyik varjú odafordul a másikhoz: — Hogy tud■ ez a madár ilyen gyorsan repülni! —- Te is tudnál, ha meggyújtanák a farkadat Hogyan gyújtsunk régiséget ? Manapság nagyon divatos és valljuk meg, mutatós dolog a modern lakást régi órával, nagyanyáink réz- mozsarával vagy nram bocsá’ faszenes vasalóval díszíteni. Am sok a vadász és kevés a fóka, s bizony a régiségek piacán az árak egyre feljebb szállnak. Persze, az igazi gyújtó élelmes és égy szerez, ahogy ] tud. Egyik ismerősöm (nyájas arcú, ám j fölöttébb jó beszélőképességű fia- ! talember), nagyon elmés módszert dolgozott ki, gyűjteményének gyarapítására. Jártában-keltében betér azokba a többnyire régi házakba, amelyek kapuján ki van filggeszve: EZ A HÁZ ELADÓ! Hatalmas „ke- zétcsókolom” után elmondja, hogy szülei nagyobb pénzösszeghez jutottak, házat szeretnének venni és öt bízták meg az üzlet lebonyolításával. Ezt kővetően megállapodnak a vételárban. Miután bősünk a tulajdonos bizalmát megnyerte, engedélyt kér, hogy szétnézhessen. Padlástól, a pincéig végigjár mindent, a ha talál valami érdekeset, csak úgy Ez volt élete első interjúja. Bár e ténynek az égvilágon semmi jelentősége nincs. Benyó Ildikó két esztendővel ezelőtt végezte a Képzőművészeti Főiskolát. Rövid ideig tanítóskodott, de aztán önállósította magát. A képzőművészetnek és a képzőművészetből él. Ha szűkösen is. Ezen írás alapjául szolgáló beszélgetésre a békéscsabai Tízek Klubjában megnyitott kiállítás adott okot és lehetőséget. Az ifjúsági és űttörőház negyedik emeleti klubtermében bemutatott grafikák a fiatal alkotó változatos formakészségéről, és senki máséval össze nem téveszthető világáról vallanak. Benyó Ildikó túl van a belső rendteremtés, a bizonytalan végkimenetelű útkeresés korszakán Gondolatait, s a világhoz való kötődésének jelzéseit biztos kézzel alkotott dokumentumokban tárja az érdeklődők elé. Színei, vonalai tagadhatatlanul a nőről árulkodnak, de képei nem nőiesek, s lírája sem érzelgős. Báj- jál, játékosan, de a valóságos érzésekből, indulatokból festette. rajzolta képpé az ember nagyon is ősi tulajdonságát, a sze- retetet, az élet szeretetét, egymás szeretését Tehette, mert Ildikó is nagyon szeret élni, s tette, mert megadatott neki a kifejezés művészi képessége. Képein nyomonkövethetőek hangulat- változásai, de érzékenysége makacs következetességgel párosul, s ihletettségében sem feledkezik meg arról, hogy honnan jött, merre tart és mit akar. Benyó Ildikó Budapesten él, s már eddig is jó néhány rangos János, a tengerész Barba Bootsman Deck-boy Lookont Pupa Wotchman A szoba berendezése semmiképpen sem idézi, hogy házigazdánk tengerész. Ha csak az a néhány hajózási szakkönyv nem, amely szerényen meglapul a polcon. Mázán János tengerész tisztjelölt pihenőjét tölti a békéscsabai Felsőkörös sori házak egyik jól berendezett lakásában. Aki valáíhi hátborzongató, kalandokkal teli történetet vár, az jobban teszi, ha mindjárt abba hagyja az olvasást. Bármennyire is különösnek tűnik — legalábbis a laikus számára — a tengerész mesterség, a matrózélet sokat vesztett romantikájából. Legalábbis házigazdánk szerint, aki óva intette a kalandokra éhes hallgatóságot a száj-tátás- tól és az oktalan izgalomkereséstől. Mert bizony az első út után a hajó „csak” munkahely, a hullámzó tenger „csak” víz, s a regényekben, filmeken oly sokszor megénekelt kikötők „csak” az útvonal szükségszerű állomásai. Ne tűnjön illúzió- rombolásnak — így kezdte Mázán János is —, de aki a tengerre készül, azt a felvételin a legrafináltabb kísérletnek vetik alá, hintáztatják, forgatják, hogy bírja-e majd szervezete az imbolygó talajt Aztán, ha hajóra száll a jelölt, kiderül, hogy lesz- e belőle valami. Sokan az első út után búcsút mondanak a vízi- életnek. Aki viszont megmarad, az kezdetben takarít rozsdát kapar, fest (Püff neked, romantika!) Mázán János szerencsésen átvészelte a kezdeti időszakot igaz — ahogy mondani szokták 1811. MÁRCIUS 13. hajóparancsnok fedélzetmester kormányos matróz figyelő hajófar őr fpg — néhányszor megetette a ha- » lakat. Mint katonaviselt ember, S 1966-ban került a DETERT-hez, : s első hajója, az akkor vadonat- S új Debrecen volt. Kilenc hóna- « pót szolgált, s ez alatt megfor- S dúlt csaknem mindegyik, magyar 5 hajók által látogatott kikötőben. * Sok mindent látott, s megismer- • kedett olyan városokkal, tájak- : kai, amelyekkel az átlagember * csak évekig tartó spórolás után • tekinthet meg. Ugyanis Görög- : országba vagy Egyiptomba nem • egykönnyen jut el az ember. Hő- ■ sünk viszont eljutott és — ugye, : milyen prózai kitétel a tengeré- : szetet romantikus dicsfénnyel s övező olvasó számára — két ki- • kötő között páldául ócskavasat s szállított. Ám, a kezdeti gondta- s lan hónapok hamar elteltek és ; két olyan esemény következett • be Mázán János életében, amely [ a későbbi évekre is meghatá- i rozó lesz. Felvették a tengerész- : tiszti akadémiára, majd pedig, j éppen két esztendővel ezelőtt há- f zasságot kötött. Az akadémiát ■ sikerrel elvégezte, házassága is • jól sikerült, s alig egy hónapja j apa lett. Csaba névre hallgat a i trónörökös. I Befejezésül egyetlen kérdés ] maradt csupán. Hogyan lesz valaki tengerész, ! ha az Alföld közepén lakik, tá- | vol minden valamire való fo- ! lyótóL Az okok a gyerekkorba j nyúlnak vissza. Már akkor csó- : nakot épített, s mitagadás, von- j zódott a kalandos, nem minden- j napi dolgokhoz. Ez utóbbi megállapítás ellentmondani látszik a bevezető illúzióromboló kijelentéseinek. Még- sincs ellentmondás, hiszen János, a tengerész, belülről látja azt, amit kívülről a közvélemény a romantika porcukrával hint be. B. JL tárlaton szerepelt. A többit mondja el ő maga. — Csodát kell tenni. Élni, dolgozni, gyönyörködni és gyönyörködtetni. Életre, halálra. Én meg akarom mutatni az embereknek, hogy van csoda. Ilyenkor, a kiállítás megnyitása után az ember úgy érzi, hogy nincs kivel megossza az örömöt, hiszen egyedül az alkotó és néhány képe szerepel csak De ennek ellenére boldog vagyok és tudom, hogy ez az öröm maradandó. Nem az az érdekes, hogy tnl történik velem, s hogyan múlnak egymás után a napok. Megfogni, megörökíteni a pillanatot, s ez többet ér, mint ha olyasmi után törném magam, ami még jobban tönkretesz. Van olyan ember, akinek az a legfontosabb, hogy mi történik vele ma és holnap. Nem értem, s néha kicsit irigylem őket, de én hálás vagyok a sorsnak, hogy festhetek, rajzolhatok. Amit eddig elértem, abban részük van szüleimnek, testvéreimnek, barátaimnak is. Sokat Jelent az, hogy szüleim (anyám pénztáros, apám rendész) megengedik, hogy szabadon éljek. Ugyanis „szabadúszó" vagyok. Én Is, mint minden rendes ember, hat-nyolc órát pihenek naponta. Dolgozom, a kiadókat járom, kérvényeket írok, telefonálok. Minden napnak megvan a maga munkája. Azt mondják, vagy azt mondhatják, hogy nekem köny- nyű életem van... A könnyű élet viszont elkényelmesíti az embert. Én pedig sem kényelmesen, sem könnyen nem tudok, nem akarok élni. Sok tervem van, sok mindent szeretnék megvalósítani. De a többit mondják el helyettem a képeim. A kiállítás március 25-ig tekinthető meg. Brackó István mssciiflissmsBBoi Há zassáqi hirdetés körvonalazva saját adatait, a lakcímet sem kivéve. így történhetett, hogy egyik este egy jól megtermett alak várta a háza előtt, s miután meggyőződött személyazonosságáról; tohonya alakját meghazudtolva, hihetetlen gyorsasággal féltucat óriási pofont helyezett él hősünk szenvedő ábrázatán. Még annyit hozzátett, hogy: — Viccelj azzal a drágalátos nagynéni- kéddei te... stb... stb... — Hogyhogy — kérdem én kíváncsian — talán összetalálkoztatok a menyasszony jelöltnél... — Affenét; megnéztem újra a házassági hirdetést és rájöttem, hogy érdemesebb lett volna végigolvasni. Ugyanis a teljes szöveg így hangzott: „Főzni szerető, házias, csinos, barna, molett, egyedülálló harmincas lány... ismeretségét keresi házasság céljából; egy jó étvágyú, jól kereső negyvenes vidéki szakmunkás. Ház és kocsi van. Jelige; „Várom a párom". S. Gy. mellékesen megkérdi, nem vihetné-e j el. Ha a házat már úgyis megve- ! szik, az a néhány öreg köcsög, óra ; vagy vasaló nem számit. Igen, való- j ban nem számit, a a házigazda a j jó vásár reményében, könnyen meg- S válik ócska holmijaitól. A módszer jó, ezért is tesszük köz- j hírré, s csupán csak egyre kell vl- ! gyázni: kétszer nem szabad ugyan- j azt a pácienst felkeresni. <br) i — Jobb odafigyelni, mart különben ráfázik az ember — jelentette ki mélabúsan barátom, Janika, akit már két hete nem láttam, s most úgy botlottam bele az SZTK környékén, hogy fején jókora kötést viselt, és az egyik szeme az érni kezdő ringlószilva kékeslila színeiben pompázott. A történet jobb megértéséhez szükségeltetik annak ismerete, hogy Janika épphogy átlépte a negyedik X-et, ami férfikorban még nem számottevő, da legénynek már kissé öregecske az ember. Főleg a lányok szemében. Így aztán nehezebben akad a horogra valami — lévén hősünk virtigli horgász — s az élet más területén is alkalmazza a szakmai kifejezéseket. A nősülést is rettentően szorgalmazza már vagy tíz esztendeje; egyelőre kevés sikerrel. A baleset is úgy esett, hogy , a Nők Lapjában megjelent egy igen testhezálló házassági hirdetés, hogy: „... főzni szerető, házias, csinos, barna, molett, egyedülálló harmincas lány...." Ennyi elég is volt. Azonnal írt a megadott (Várom a párom) jeligére; lelkiismeretesen
