Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-07 / 32. szám

Az előkészületen is múlik A legfrissebb híradások sze­rint kedden jelenik meg az új lakásügyi jogszabályokat tartal­mazó végrehajtási utasítás. A megjelenést nemcsak a szakem­berek, hanem a laikusok is na­gyon várják, hiszen nem kisebb dologról van szó, mint a lakás­ról, az új lakbérekről, végered­ményben pelig az eddigi lakás­ügyi rendeletek gyökeres meg­változásáról. A rendeletről kiadott elő­zetes híreket ki-ki foglal­kozásától, beosztásától, anya­gi helyzetétől és nem utol­sósorban - lakáskörülményeitől függően értékelte és éppen ezért megoszlottak a vélemények. Az azonban biztos és nem képez­hette vita tárgyát, hogy — bár­milyen bonyolultnak is tűnnek első hallásra vagy látásra az egyes paragrafusai — az elvek jók, helyesek. Ha véglegesen nem is oldják meg, de jelentősen mérséklik a lakásgondokat az új jogszabályok. A hogyan-ra csak a végre­hajtási utasítás ismeretében ka­punk választ és éppen ezért most egy korábbi és kevésbé iz­galmas kérdésről szeretnénk szólni. Nevezetesen az előkészü­letekről. Az új lakásügyi rendeletek életbelépéséig már csak néhány hónap van hátra. Köztudott, hogy az új jogszabály érvénye­síti azt az alapelvet, hogy a la­kások elosztásában és a lakás­alappal való gazdálkodásban a tanácsok kapjanak nagyobb sze­repet. így a tanácsok mérlege­lésére bízzák, hogy a helyi vi­szonyok ismeretében mit tekin­tenek majd jogos lakásigények­nek, mik a kritériumai a lakás- szerzésnek. Ugyancsak a taná­csoknál kell majd megújítani és elbírálni az eddigi lakáskérel­met. A tanácsok állapítják meg, hogy ki fizet — a lakókörzetbe való besorolás szerint — 10 szá­zalékkal több vagy kevesebb lakbért. Szerettünk volna olvasóink­nak részletesen beszámolni az előkészületekről és még a ta­nácsrendeletek kibocsátása előtt a nagy nyilvánosság elé tárni megyénk városainak, községei­nek lakókörzeti tervét. Szeret­tük volna, de nem lehetett, mert a tervek még vagy nem készül­tek el, vagy pedig félkész álla­potban vannak. A „beavatottak” szerint a városi, községi taná­csok dolgozói — akik majd vég­rehajtják a rendeletet —, ború­látóan tekintenek az elkövetke­zendő hetek, hónapok elé. Több­ségük már előre is tengernyi­nek ítéli az adminisztrációt és nagynak a reklamálók számát. Az új lakásügyi rendelet a héten napvilágot lát, s nem va­gyunk bizonyosak abban, hogy minden, a lakásügyben érdekelt tanácsi dolgozót felkészülten ta­lál. Pedig a végrehajtás sikere ezen is múlik. Brackó István Szakáll vagy albérlet? Szabadkígyós kettőezerkettő- száz lélekszámú község. Lakosai kérésének tett eleget a tanács, amikor annak idején „kigya­logolta”, hogy a megyei szolgál­tató ktsz nyisson náluk is fod­rász-üzletet. Az érvek meggyő­zőek voltak: Szabadkígyóson is úgy nő a haj és a szakáll, mint másutt és mivel egyetlen fod- rászüzlet sincs, az embereknek fél napot kell rászánniuk arra, hogy beutazzanak Békéscsabá­ra vagy Újkígyósra hajat vá­gatni. Többe kerül a leves, mint a hús. A szolgáltató szövetkezet megértette a helyzetet. Helyisé­get bérelt a községben és be­rendezést szállíttatott oda. Akadt fodrász is kezdetben, egy helyi lakos személyében. Ám az illető hamarosan szülési szabadságra ment. Azóta ismét fodrász nélkül van a község. Azaz, korábban hetenként egy- szer-kétszer, bizonytalan idő­ben megjelent ott Békéscsabá­ról egy fiatalember, dé tavaly, augusztus óta neki is „nyoma veszett”. Egy hete azonban ismét ál­landó fodrásza van Szabadkí­gyósnak. Vura Ibolyát Szegha­lomról irányította ebbe a köz­ségbe a szövetkezet. A fiatal lány készséggel vállalta az ön­álló munkát. Csakhogy. Három­napi ottléte után felszólította lakásadója, hogy jobb volna, ha elköltözne onnan, mert az épü­let a Gyulai Állami Tangazdaságé MEGVÁSÁROLUNK Áciiím L. Andrásra és a századforduló politikai harcaira vonatkozó tárgya­kat és dokumentumokat. Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba, Széchenyi u. 9. 249200 és esetleg rossz szemmel néznek az illetékesek, hogy albérlőt fo­gad a lakásba. Vura Ibolya megértette a helyzetet és elhur. colkodott albérletéből. Balázsék, új ismerősei fogadták be átme­netileg, hogy legyen hol lehaj­tani a fejét. Meglenne ő az üz­lethelyiségben is, de a nagy termet egy kicsiny, rossz kály­ha, úgyszólván „mirelit” hő­mérsékleten tudja csak tartani, ö is, és a vendégek is fáznak, várás közben. Jobb kályha kel­lene. Ennek megoldása a szö­vetkezet feladata lenne. A KÖJÁL azonban valószínű, nem engedné meg, hogy abban a teremben huzamosabb ideig lakjon is egy fodrász. Tehát mindenképpen lakásra, albér­letre volna szükség, ahhoz, hogy Szabadkígyósnak marad­jon fodrásza. — Segítünk mi, amiben csak tudunk — mondta Zsigovics József, a helyi tanács vb-titkára — hiszen szükség van közsé­günkben a fodrászra. A vendé­gek is biztatgatják az elkese- resedett lányt: legyen türelem­mel, tartson ki, majdcsak lesz valahogy... Mindez szép és igaz. Azonban nem holnap, hanem már ma kellene Vura Ibolyának albér­let és jól fűthető kályha. Ne­hogy „véletlenül” a kórházi ágy legyen huzamosabb albérlete. V. D. A Békéscsabai Hizlalda 1-es és Il-es sz. telepe ETETŐ. RAKODŐ. KISVASÜTI MOTOROS ÉS LAKATOS dolgozókat vesz fel. 166955 IJjabb munkalehetőségek a nőknek -— Ötven gyermek kapott otthont — A szakképzést is segítik Gyomán Egy határozat nyomában Mostanában több helyen is előfordult az a furcsa eset, hogy valamely választott szerv ülésén a nők politikai, gazdasá­gi, kulturális és szociális hely­zetéről tárgyaltak, de nők nél­kül. Természetesen ez nem je­lentette azt, hogy ekkor semmi sem történt a nők érdeké­ben. így volt ez Gyomán is, amikor az MSZMP KB 1970 februári határozatáról volt szó a községi tanács végrehajtó bi­zottsági ülésén. Mégis igen ala­pos, mindenre kiterjedő határo­zatot fogadtak el, a további ten­nivalókat illetően. Mi történt azóta? Vámhidd Lajos, a nagyközség párttitkára arról adott tájékoz­tatót, hogy már jóval az emlí­tett vb-üiés előtt az MSZMP . helyi bizottsága foglalkozott ez­zel a témával, s megtette a szükséges intézkedéseket is. Az MSZMP-alapszervezetekben mindenütt kijelölték a nőfelelő, süket. A Hazafias Népfronton belül megalakult a községi nép­front nőbizottsága és egyes munkahelyeken: az ÁFÉSZ-nél, a Háziipari Szövetkezetnél, va­lamint az öt termelőszövetke­zetben is létrehozták a nők fó­rumát. Megyeri Sándor tanácselnök is a korábbi időkről beszélt. Amikor Gyoma megszűnt járási székhely lenni, elsősorban a foglalkoztatottság, a munkale­hetőségek biztosítása okozott gondot, tehát már évekkel ez­előtt szükség volt arra, hogy ezt a témát többször megvitassák. Tárgyalásokat folytattak tehát a különböző vállalatokkal új mun­kahelyek létesítéséről. A határozat óta a háziipari szövetkezet tett a legtöbbet az abban foglaltak megvalósításá­ért. A közös üzemben dolgozó nők számát például 120-szal emelték ebben a szövetkezet­ben. Változott az átlagkereset is, mert olyan termékek előál­lítására törekedtek, melyek úgy a belföldi, mint a külföldi pia­con keresettek. Ezenkívül a sík. kötőgépekről körkötőre álltak át, melyek nemcsak a nők mun­káját könnyítik, hanem nagyobb kereseti lehetőséget is biztosí­tanak. Ennek eredménye, hogy a korábbi 800—1200 forintos havi átlaggal szemben ma már 1560 forintot kapnak átlagosan az itt dolgozók. Az óvodai napköziben a ta­nács a határozat nyomán két új csoportot létesített, erre volt megfelelő hely, csupán az alkal­mazottak fizetését kellett dotál­ni. Ehhez a munkahelyek anya­gilag járultak hozzá, a háziipari szövetkezet adta a legtöbbet, így sikerült további 50 gyer­meknek második otthont bizto­sítani. A szövetkezet segíti a csök­kent munkaképességűek elhe­lyezkedését is, s erre a célra a megyei tanácstól kapott 1,4 millió forintot. Tudvalevő, hogy ma már a csökkent munkaké­pességűek fogalma alatt mind­azokat értjük, akik valamilyen oknál fogva csak könnyebb munkát tudnak vállalni, Ide tartoznak tehát a kismamák, az idős asszonyok is. Az így bizto­sított összegből már eddig is bővítették a szövetkezetei, új munkalehetőségeket biztosítót, tak, de a negyedik ötéves terv­ben további elképzelésük van hasonló bővítésekre. Erre az el­következendő években összesen mintegy 13,3 millió forintot for­dítanak. Természetesen a nagy. község többi üzeme is erőfeszí­téseket tesz a nők munkájának megkönnyítésére, új műhelyek létesítésére. Ide sorolhatnánk a Kner Nyomdát, mely a negye­dik ötéves tervben hatmillió fo­rintot fordít ilyen célokra. Eb­ben az üzemben a szakképzés­sel is sokat törődnek. Jelenleg az 5—6 éve itt dolgozó betaní­tott munkásoknak szerveztek tanfolyamot, s a hallgatók kö­zött 13 nő van. Az ÁFÉSZ a háztartási munkák megkönnyí­tését segíti a legjobban. Bővíti a szolgáltatásokat, tervezi fél­kész és készételek árubemutató, xt és növeli a háztartási készü­lékek választékát Gyomán tehát nemcsak papí­ron szerepelnek határozatok a nők munkájának megkönnyíté­sére és a helyzetük javítására, hanem ezek a gyakorlatban is megvalósulnak. Kasnyik Judit Veszteségrendezés — szanálás Az eredmény? Az elmúlt négy évben közel 450 nő kapott munkát Gyomán. Ma már munkaerőhiányról be­szélhetnek, hiszen a szőnyegszö­vőben például nem tudnak két műszakot foglalkoztatni, mert nincs jelentkező. A fűztelepet főleg nőj munkaerőre alapozták, de hogy üzemeltetni is tudják, máshonnan kell hozni dolgozó­kat. Persze ettől függetlenül van még gond éppen elég. Elsősor- iian a bedolgozó rendszer bőví­tése lenne fontos, hogy a kis­gyermekes anyák otthon dolgoz­hassanak. Most, hogy javában folynak a termelőszövetkezeti Zárszám­adások, megállapítható, hogy tsz-gazdáinkban milyen nagy az érdeklődés az évenkénti egye­dülálló rendezvény iránt. Külö­nösen áll ez azokra a termelő- szövetkezetekre, ahol a múlt esztendőben igen jelentős kárt okozott az ár- és belvíz. Ezekben a gazdaságokban ugyanis a vesz­teség rendezésére a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága két módot határozott meg. Az egyik a gyorsított módszer, a másik pedig a teljes jogkörű szanálás. Lapunk korábbi számaiban ír­tunk arról, hogy mi jellemzi az Drága a csirke — Olcsó a tojás a békéscsabai piacon A szombati heti piacon a szo­kásosnál nagyobb volt a felho­zatal, bár csirkéből kevés érke­zett, összesen 30 párat kínáltak eladásra, így az ára is elég ma­gos, kilója átlagosan 30 forint. Tyúkot viszont bőven hoztak a piacra, összesen 165 párat, átla­gos ára kilónként 22 forint volt. Érdemes megemlíteni, hogy a hasonló időszakhoz viszonyítva, rendkívül olcsó volt ezúttal Bé­késcsabán a tojás. Összesen 12 ezer 400 darabot kínáltak el­adásra ára 1—1.10 forint volt. Burgonyából 950 kilogrammot híztak a termelők, átlagosan 4 forintért adták. A sárgarépa ki­lója 5—6 forint, 360 kilogram­mot kínáltak. Petrezselyemből 225 kiló volt, ára 7—8 forint, vöröshagymából 300 kilogramm, melyet négy forintért ad­tak.) A lila csemegiehagymát, g békés mm -­1971. FEBRUÁR 7. 10—-12 forintért lehetett vásárol­ni. Fejes káposztából 500 kilo­gramm érkezett, ára 4 forint, kelkáposztából 160, ezt 6 forint­ért adták a termelők. Most már folyamatosan lehet kapni spenó­tot is, a szombati piacra 17 ki­logramm érkezett, bár csomóra adtáK, ezt átszámítva: kilónként 20 forintos árban lehetett venni. Bőven volt fokhagyma is, mely a még tartó disznóvágások el­engedhetetlen kelléke. Mintegy 94 kilogrammot hoztak a terme­lők, érdekességként említhetjük meg, hogy míg az egyik helyen 15 forintért kínálták, a piac má­sik végén lényegesen drágábban, 25 forintért A gyümölcspiacon bőven volt alma, tetszés szerint válogathat­tak a vásárlók a különböző faj­tákból. Jonatából 3490 kiló érkezett, az egyéb téli almából pedig 2430 kilogramm. Az ára igen változó, már 3 forintért is lehetett kapni, az első osztályút 11 forintért adták. Volt 6 kilo­gramm szőlő is, melynek ára 12 forint volt egyik és mi a másik veszteség­rendezési módot Tekintettel ar­ra, hogy a parasztság körében a szanálás szónak a 25 évvel ez­előtti fogalmát ismerik legin­kább, így most is arra gondol­nak, hogy a veszteségrendezés — szanálás — bármelyik mód­szerével feloszlatják a termelő­szövetkezetet. Ilyen információ­kat puíogtatott néhány adásá­ban a Szabad Európa Rádió is, hogy bizonytalanságot teremtsen termelőszövetkezeti parasztsá­gunk körében., A zárszámadási közgyűléseken bárki meggyőződhetett arról, hogy tsz-gazdáink félnek a sza­nálás szó régi fogalmától. Féltik a szövetkezetei a feloszlatástól. Az ár- és a belvíz okozta károk áthidalására most olyan javasla­tokat tesznek, melyek a közös gazdaságot erősítik, a tsz-t al­kotó parasztságot szorosabbra tömörítik. Erről azonban már nem beszél a Szabad Európa kommentátora, pedig neki is olyan jelentős dokumentum áll betekintésre, mint az MSZMP X. kongresszusának anyaga. Ká­dár János elvtárs zárszavában bejelentett, hogy az árvíztől és a belvíztől sokat szenvedett ter­melőszövetkezeteket nem hagy­ja magára a társadalom. Minden segítséget megkapnak ezek a termelőszövetkezetek anyagi természetű gondjaik áthidalásá­ra. Ez eddig is így történt, s á jövőben is így lesz. A veszteségrendezésre köz­szájon forgó szanálás szó szo­cialista viszonyaink között nem fejezi ki hűen azt a fogalmat, amit fed. A termelőszövetkeze­tekben ugyanis nem szanálás folyik, már ahol veszteségesen gazdálkodtak, hanem a bevételi hiányok rendezése, a vesztesé­gek kigazdálkodási módjának meghatározása. Ez egyáltalán nem nevezhető szanálásnak, mert ez a társadalom segítsége, szocialista alapon. Dupsi Károly

Next

/
Thumbnails
Contents