Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-07 / 32. szám
így fátia a hete* fcommentätnrunlr Réti Ervin: Mi lesz veled kicsi Zsu? A Fra Mauro kráternél Lehet araiak tíz éve is már, amikor először megláttam. Lehajtott fejjel ment az utcán, mellette egy kis gyerek tipegett. Annyit tudtam róla, hogy a szülei kitagadták, mert férjhez ment egy szélcsaphoz. Igazuk lett. Amikor megszülte a gyereket a férfi elhagyta. Hosz- szú időn át a tartásdíjat sem fizette. A fiatal édesanya al- j bérletben, gépírói fizetésből tartotta el magát és gyermekét, j Lázadás, keserűség nélkül vál- j lalta meggondolatlan elhatáro- ] zásának ódiumát. A minap újra j láttam. Alig ismertem rá. I Szinte kivirágzót*. A fia a vál- láig ért A véletlen három fiatal le- j »nyanyával hozott össze, akik | mielőtt ráeszméltek volna meggondolatlanságuk következményére. édesanyáikká lettek Dzsungelben Soha sem felejtem el, ahogy ramnézett a kapucniként homlokára csúszott kendő alól. Megbántam a kérdést, de már i késő volt. Lelkének szívszomo- j rítóan fájdalmas vihara eltör- j zítóttá arcát. Fonnyadt ajka I fodrozódni, majd remegni kéz- | dett. Idős asszony volt s mégis a térdén békésen szunyókáló pó- ' lyás annyira hozzá illett, hogy j azt kellett feltételeznem, ő az édesanya. I — Dehogy, én a nagymamája agyak. — Hova utaznak? — Pestre. Többet nem szólt, csak amikor megnyugodott kissé, akkor folytatta. — A lányomé a gyerek, ősz- ; szeismerkedett egy fiúval. Azt j mondta, hogy pesti. Meg is j küldte a címét. Mikor megszü- | letett a gyerek, írtunk neki J többször, de egyszer sem vá-! faszolt. A lányom tegnap felutazott Pestre, hogy megkeresd. Halálos végű családi nézeteltérés Monori lakásán holtan találták Lendér Andrásné 48 éves j ruhatárost. A rendőri vizsgálatok megállapították, hogy az asz- szony bűncselekmény áldozatául esett. A nyomozás alapján őrizetbe vették a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított Borús Ernő 21 éves monori segédmunkást, Lendérné vejét. A kihallgatáson Borús Ernő beismerte, hogy amikor felkereste anyósát, családi nézeteltérés támadt közöttük, s a vita annyira elfajult, hogy az asztalról felkapott üveggel fejbe ütötte anyósát. Az ütés következtében eltörött üveg erősen megsebezte az asszony tarkóját, s ez a seb okozta halálát. Borús Ernőt e cselekménye után rémület fogta el és elmenekült a helyszínről. Az előzetesen letartóztatott Borús Ernő ügyében és az eset részleteinek felderítése érdekében tovább folytatják a vizsgálatokat. A Keletiben fognak várni. A fiú is. Talán — teszi hozzá bizonytalanul. A gyermek felriadt, kezével belekap a levegőbe. Aztán sírni kezd. — Nyugodj meg kicsi, gyöngyöm. Ringatja, babusgatja. Amikor megnyugszik maga mellé teszi. Nézi, nézi tágra nyílt szemmel. — Mi lesz veled kicsi Zsu? Ne félj, itt van a nagymama. Zsuzsika a neve, de a lányom Zsu-nak becézi. Keleti pályaudvar. Az idős asszony keblére szorítja a gyereket. Bátortalanul megindul a tömeggel. Majd; félreáll, nézelődik. Hirtelen j mellette terem egy szürke- j nadrágom lány. Rövidre nyírt hajjal, bakfisnak tűnik. Elveszi | a gyereket és csókolgatja A! gyerek felnevet. Megismeri az1 édesanyját. — Kicsi Zsu, kicsi lányom. De akkor megszólal az idős asszony: — És <5? Laci? A fiatalasszony megdermed. Fejét rázza. Lefelé indulnak a lépcsőkön. A tömeg magával sodorja őket. Az aluljárónál újra látom, hogy megállnak. Talán azon tanakodnak, hogy merre keressék az édesapát ebben a hatalmas világvárosban. Vérfertőzés Gyulai Járásbíróság. A folyósó padján egy lti év körüli lány ül. Állapotos. Mellette az édesanyja. A lány arca fehér és mozdulatlan. Ügy ül, mintha szobor lenne. Szeme! rászegeződik a tárgyalóterem j ajtajára. Az anyja időnként rá- 1 néz. Fájdalmas szemrehányás! minden mozdulata. — Micsoda szégyen! — sziszegi. Nagydarab parasztasszony. Kezében zsebkendőt szorongat Hirtelen kicsapódik a folyosó ajtaja. Egy férfit kísér az őr. Hajlott hátú, csenevész ember. Arca szederjes, szeme zavaros. Alkoholista. — Gazember —mondja gyilkos indulattal az asszony. Az őr bekíséri a férfit a tárgyalóterembe. — Az utóbbi hónapokban sehol se dolgozott Itthon lebzselt és a kocsmákat járta, ő — mutat a lányra —, még iskolába jár. És... — Mi történt? — Az egyik napon részegen jött haza. Én nem voltam otthon. Felküldte a kislányt a padlásra, aztán utánament ő is. Le- teperte. A saját lányát! A bíróságon viszont mindent tagad. Még arra is képes, hogy másra hárítsa ezt a szörnyűséget. De én is hibás vagyok. Minek álltam újra össze vele. Már egyszer kiadtam az útját. Tudja, a tanyán, az egyedüllét. Valaki kellett. Nem gondoltam, hogy ez lesz a vége. A lányom is hallgatott. A hetedik hónapban van. Az orvosok nem tudtak már segíteni rajta. Ji7 asszosiy a kezét tördeli. A lány mozdulatlan. mintha szobor lenne. Egyedül K. Marika Miskolcon tanult, de a gyereket Békéscsabán hozta a világra. A gyermek édesapja nevét nem jegyezték be GYULAI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT. GYULA Hajnal u. 3. sz. felvesz elektrotechnikusi, esetleg mestervizsgával rendelkező művezetőt* villanyszerelő szakmunkást, segédmunkást Jelentkezés a fenti címen. Fizetés megegyezés szerint * és a laoszi határnál az anyakönyvbe. Marika akarta így. — A gyereket én vállaltam egyedül. Kezdetben ő is akarta. Aztán azt mondta, vetessem el. Végül hallani sem akart róla. — Nem bánta meg? — Nem! — Ne értsen félre, csupán arról van szó, másképpen képzeltem el. — Mit? — Itthon. Ahogy hazajöttem apám nem állt szóba velem. Anyám úgy látszik már kezd megszokni, a gyereket is. Néha meg is füröszti. Tegnap reggel be is nézett mielőtt munkába indult volna. De az apám nem nyit be hozzánk. — Ismerősei? • — Volt néhány barátnőm. Eljönnek. De ez is egészen más. Nincs már közös témánk. Nekem itt van a gyerek, ők meg szabadok. — Irigyld őket? — Egy cseppet se! Az én boldogságom más. Igazán, ez egy nagyszerű érzés. Kissé ugye, diákos a póz? Csak... — Csak? — A magány. Valaki hiányzik, akivel őszintén el tudnék beszélgetni. Talán egyszer anyámmal. ha majd felenged. A kiságyhoz megy, ahol a gyereke alszik. — Vagy majd vele. Csak tudna már beszélni. — Hány éves’ — Én? — Igen! — Tizennyolc. « * * A múlt társadalma évszázadok során kimunkálta velük szemben sajátos értékítéletét: a megbélyegzést. De napjainkban is soli esetben a segítőkészség helyében a vállvonogatás,-a pusmogás az osztályrészük. ök, akik a bibliai kínokat magukra vállaló örömükben mégis a felnövekvő nemzedék erejében testetöltő, örök emberi jelképpé magasztosulnak. mert ÉDESANYÁK. Serédi János M’ndnváian izgatottan i figyeltük a „Lunavíziót”, az j egyenes televíziós közvetítést a Hold felszínéről, amelyet újabb két bátor ember lábai érintettek. Csakhogy lehetetlen volt keserűség nélkül megvonná a párhuzamot: miközben az amerikai asztronauták az egyetemes tudomány érdekében idéznek elő mesterséges holdrengéssket,1 sok ezer egyenruhás honfitár-: suk B—52-es repülőerődök sző-: nyegbombázásával, független országokba történő behatolással „rengeti” a délkelet-ázsiai földeket, terjeszti a háború lángját. Az Apollo—14 útjáról szinte percről percre tájékozódhatunk. Am a viszonylag sokkal közelebbi indokínai térségből hatnapos szigorú hírzárlat torlaszolta el a jelentések érkezését ... A Hold-örömbe Föld-üröm vegyült: Washington ezen a hé- ten súlyos és felelőtlen lépése- j két tett a feszültség további éle- zésére Miután évek óta folytat- 1 ja dél-vietnami agresszióját; a hivatalos beszüntetés ellenére újra és újra bombázza a Vietnami Demokratikus Köztársaságot; reakciós hatalomválto-1 zást ösztönzött Kambodzsában — Laoszra is átvitte a közvet- í len beavatkozás tüzét. Az egymillió elefánt országaként is- mert Laosz eddig is bonyolult j képett nyújtott, a korábbi nemzetközi szerződésekkel elentét- j ben, polgárháborús jelenségek-! kel volt terhes. Mégis maradt j bizonyos remény, hogy ezt a I konfliktust laoszi keretek kö-! aött meg lehet oldani: a hazafias erők nemi-égen tettek öt- j pontos, erre Vonatkozó tárgya- j lásd javaslatot. Az amerikai— saigoni inervenció nyomán új helyzet alakult ki: a vietnami háború gyakorlatilag indokínai háborúvá szélesedett. Mecidöbbenés és felháborodás fogadta az ú;i amerikai akciók hírét. A TASZSZ közleménye joggal mutatott rá, hogy az Egyesült Államoknak vállalnia kell e baljós lépés teljes felelősségét. Parázs hangulat keletkezett magában Amerikában, hiszen a de-eszkaLációról szónokló Nixon-kormányzat a jelek szerint úgy akarja eloltani az égő házat, hogy felgyújtja az egész utcát. A Szadat-beszéd világos: amennyiben Izrael visszavonja csapatait a Szuezi-csatorna partjáról, az EAK kész megnyitni a fontos víziutat. Ez olyan kezdeményezés, amelyet Egyiptom barátain kívül nyilván számos más ország is támogatni fog. Közismert, hogy például Angliának és Franciaországnak sem mellékes a csatorna sorsa A megszállt kerületek kiürítésének megkezdése mindenképpen kizökkenthetné Izraelt eddigi merev, az engedmények iránt hajthatatlan magatartásából. Ne feledkezzünk meg azért Európáról sem. Igaz, földrészünkön ezúttal nem történtek ennyire nagyhatású fejlemények, mégis: szerdán első ízben szállt Je NDK felségjelzést viselő repülőgép az NSZK területén. Kohl államtitkár utazott Bonnba, ahol az eddig leghosz- szabb időtartamot igénylő talál, közét tartották a két német állam megbízottai. A hét elején ugyan elmaradtak a Nyugat- Be rlinnel kapcsolatos négyhatalmi szakértőd tanácskozások, később azonban megtartották azokat. (Nyugati részről azért kérték a demonstratív elnapolást, mivel fennakadások keletkeztek a Nyugat-Berlinbe irányuló átmenő forgalomban. A nehézségek viszont szoros ösz- szefüggésben voltak a bonni vezetők és képviselők tüntető nyugat-berlini látogatásával...) A viták szerteágazó szövevényében különös érdeklődést keltett az a beszélgetés, amelyet Stoph az NDK miniszterelnöke folytatott a nyugat-berlini szocialista egységpárt vezetőjével. A demokratikus Németország kormányfője a nyugat- berlinj szenátussal megköthető egyezmények egész sorát vázolta feL perdöntő azonban, hogy a partner a szenátus legyen, mi, vei az NSZK természetszerűleg nem lehet szerződő tói Nyugat- Berlin nevében. Mozgalmas hetet írtunk. Nemcsak a Holdon, idelent a Földön is... mimiimiKifgisifiintsiiisuranBP fzAbó'fÓLyojtyi '55u . =# kofi 2. Ezerkilencszáznegyvsnet írtaik; a háborús pszichózis már az Egyesült Államokba is eljutott, talán ez az oka, hogy Blake kicsit furcsának találta Kono megjegyzéseit. Sőt, ahogy elgondolkodott a japán szavain, gyanússá vált előtte a dolog. Még aznap megpróbált utánanézni barátai, ismerősei körében, vajon nem tudják-e véletlenül, ló ez a japán és merre lakik, de semmit sem sikerült róla megtudnia. Pedig még a japán konzulátuson is érdeklődött, aztán utánanézett a telefonkönyvben, eredménytelenül. Felhagyott az egyébként céltalan kereséssel, s lassan ed is feledkezett róla, de 1941 márciusában Hollywoodban összetalálkozott Konóval. Blake néhány hete költözött a Los Angeles melletti filmvárosba, amikor az utcán összefutott a kis ferdesoemű emberrel. A japán úgy tett, mintha különös örömet okozott volna neki a találkozás. Javasolta is, hogy sétáljanak egyet Blake kapott az alkalmon, mert eszébe jutottak Kono San Franciscó-i szavai. Elindultak az emberektől nyüzsgő sétányon. Eleinte közömbös dolgokról beszélgettek, majd az amerikai így szólt: — Azon gondolkodom, hogy visszamegyek a flottához ... Előbb-utóbb mi is belépünk a háborúba, s akkor elkelnek a tapasztalt tengerészek ... Blake úgy tett, mintha mindez csak úgy, véletlenül jutott volna az eszébe, s rá sem pillantott a japánra. Pedig, ha most látja az arcát, észreveszi, milyen örömet szerzett a zömök kis embernek. — Igen, azt hiszem, általánossá lesz a háború ... — felelte Kono. — De mi nem akarunk az Egyesült Államokkal hadba kerülni... A mi érdekeink Tá- volt-Kelethez fűződnek ... Ügy gondolja, hogy vissza tud kerülni a flottához? Én azt hiszem, oda fiatalemberek kellenek .. „ — Attól függ, kinek ki a barátja ... — ment bele a játékba a „robotemberek egykori királya”. — Hát igen... Mert ilyesmit egy kisember nem tud elintézni.,. Ahogy látom, jól benne van már a korban ... Hiába, múlik födöttünk az idő.., — Sajnos. De azért az őre gebb korosztálynak is vannak előnyei. Háború esetén a tapasz, tálát sokszor többet ér, mint a fizikai €«-ő .. Különösen a flottánál ... Különben, van egy jó barátom a Pennsylvanián. Tudja, a zászlós hajónkon ... Nem is kis ember... Oda szeretnék visszakerülni... A zászlós hajóra... — Hogyan? Ügy tudom, a Pennsylvania kint hajózik a nyílt tengeren. A levelezés sokáig tart... — Ah, a Pennsylvania most Hawaii szigeteknél horgonyoz.. így beszélgetett a két sétáló, mindketten ízlelgetve, próbálgatta a másikat... Kono meghívta Blake-t, vacsorázzék vele Borison Street-i lakásán. Blake azonban egy kis idői akart nyerni, gondolkodnia kellett, vajon megén-e az időt a további .játék”, ezért azt válaszolta a meghívásra, hogy aznap estére már élígérkezett valahová. Kono most már nem hagyta emberét: ebédre hívta meg Blake-t, mégpedig azonnal, ra... — Étkezzünk együtt a híres japán vendéglőben, a Kawaíuku Teiben... Különleges a kiszolgálás és pompás a konyha. Fürdő is van, gésák is vannak... Nos? — kérdezte Blake-hez fordulva. Hiába volt gz egykori „izomember” ravaszsága, nehéz volt kitérni a japán meghívása elől... Végül is igent mondott, közben törte a fejét: vajon tényleg kém ez a Kono? Még mindig nem volt biztos a dolgában, bár egyre inkább erősödött benne a gya.
