Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-06 / 31. szám

Pinceklub Művészeti melléklet VERS: Gyomorfekély — sekély e kéj. PRÓZA: Megcsalták. Banata volt. Bá­natában italba fojtotta feleségét. DRÁMA: — Pali vagyok. —< Piri vagyok. — Szeretsz? — Szeretlek. — Még mindig? —* Már nem. KRITIKA: Megszólalásig hűen alakította szerepét. Utána már kevésbé tetszett. SZEMLE: A kiállítást megnyitották. A művészt bezárták. Plágium miatt. D—ő flr«#KMKaB19«»aR»««SCt«gE3»939ZB«*BSSa*B9*Ha Akusztika, mini- és maxiszoknya A kaliforniai hangversenyter­mek tulajdonosait rendkívül nyugtalanította, hogy megnöve­kedett a termek akusztikájára vonatkozó panaszok száma. A meghívott akusztikai szak­emberek kiderítettek e jelenség okát. Számos kísérlet után meg­állapították, hogy az akusztika romlását a miniszoknyák okoz­zák. Ezek csak 50 százalékban nyelik el a hanghullámokat a hosszú (maxi) szoknyákhoz ké­pest. Lám, lám. A divat még a technikai eredményeket is befo­lyásolja. Szomorú és megdöbbentő ese­mények fűződnek a sarkadi „öreg” gimnázium pincéjé­hez. A csendőr-világiban itt kí­nozták, ütötték, verték azokat, akik ki merték nyitni a száju­kat, és 1944-ben a csendőrök itt „puhították véresre” a Méh­kerékről idehurcolt ,kommunis­ta gyanús elemeket.” — A vaskarikák, láncok és a vér még ott volt a falon, ami­kor annak idején hozzákezdtiink a pince átalakításához — me­sélte Csausz Vilmos igazgató a pince történetét. Jóval később már vidámabb színnel írták a pince és az itt kialakult klub krónikáját. Ez az idő 1968-ban kezdődött, amikor az akkori negyedikesek kiötlöt- ték a pinceklub létrehozásának gondolatát. Persze, ez csak első hallásra ilyen egyszerű. A föl­des, málladozó vakolatű helyi­ségek rendbehozása — társa­dalmi munkában — bizony sok időbe és fáradságba került De megérte. Most vígan duruzsol a csem­pekályha a sarokban, szól a magnó, a bárpultnál lányok, fiúk kortyolgatják a málna­szörpöt, beljebb rexeznek, sak­koznak. A maguk fabrikálta asztal kö­rül ülünk Kereki Gizellával, a pinceklub szervező titkárával, Dúló Magdival, Bánfi Barná­val és Fazekas Ibolyával. A be­szélgetést időnként elnyomja a bassz-gitár hangja, de azért el­boldogulunk. — Minden szombaton táncos iniiiiiiMiiiHiiifiiiiiiniHHiiiiiimunni Január első napjaiban a gyu­lai NES—IM—EL ifjúsági klub tagjai kirándulást tették Nagy­szalontára, Romániába. Ismer­kedtek Nagyszalonta nevezetes­ségeivel. Sajnos, az idő rövidsé­ge miatt az ottani eszperantis- tákat már nem tudták felkeres­ni, de a következő látogatásuk­kor — valószínűleg tavasszal — nem fogják ezt elmulasztani. Az Erkel Ferenc eszperantó csoportban január 29-én Európa madárvilágáról szóló vetített- képes-előadást hallgattak meg a csoport tagjai. A békéscsabai középiskolás eszperantistákat január 30-án a Pedagógus Szakcsoport fiataljai látták vendégül egy klubest ke­retében. A műsor címe: Bábeli zűrzavar A műsorszámok egy részét maguk a fiatalok fordí­tották. * Megjelent a Paco 6. száma. A Világbéke Eszperantó Mozgalom magyar számában Berceli Béla titkár emlékezik meg az elmúlt 25 év sikereiről. Változatlanul bő a lap lírai anyaga. „Gyászo­lunk” címmel szerkesztőségi cikket közöl Anton Balagué vá­ratlan halála alkalmából. A ne­ves osztrák békeharcos alapítot­ta a Békeaktíva című lapot. Gandhi és az eszperantó címmel Balkányi Pál tollából olvasha­tunk eddig nem ismert adatokat a nagy hindu békeharcos és a nemzetközi nyelv kapcsolatáról. * Megérkezett az Internacia Pe- dagoga Revuo, az eszperantó tanárok módszertani, didaktikai lapja is. örömmel olvashattuk, hogy a maribari eszperantó­módszertani konferencia minden országnak Szerdahelyi dr. által írt, a hazánkban használt nyelv­könyveit ajánlja. A lapot Nürn- bergben nyomják, s nem csodál­kozhatunk azon, hogy L. Pickel Könyvszolgálata versenyt hir­det Albrecht Dürer és az eszpe­rantó címmel. Találkozásom A. Dürerrel a címe a dolgozatok­nak, melyek beküldői között értékes jutalmakat oszt ki a bi­zottság. Gy. Zs. klubestet rendezünk, de emel­lett természetesen nem hanya­goljuk el a komolyabb dolgo­kat sem. Volt itt már író—ol­vasó-találkozó, a gimnázium hat KlSZ-alapszervezeue itt tartja rendszeresen foglalkozását, ott­hont adunk az ifivezetőkneik és itt oktatják az úttörő őrsvezető­ket, mokamastereket, nótafákat, krónikásokat és a kisdoboso­kat. Amikor az életükről, elképze­léseikről, terveikről faggatom, felborul az addig parlamentáLis sorrend és egymás szavába vág­va lelkesedéssel és nem titkod* örömmel sorolják: — A jövő hónap 13-án a gyu­lai Ifjúsági Ház vezetői és tag­jai látogatnak meg bennünket és adnak műsort... — Aztán majd mi megyünk 24-én Gyulára és részt veszünk Csoór István író-olvasó estjén_ — Irtó klassz lesz a beren­dezésünk — nékem így is tet­szett különös hangulatával — 30 ezer forintunk van, amiből megrendeltük a berendezést... — Jó lenne, ha sikerülne a zenekart kiegészíteni... — Rendezünk majd találkozót orvosokkal, itt lesz a csillagá­szati szakkör foglalkozása és a természettudományi előadás.» Szinte nem győzöm jegyezni, úgy mondják. Közben leül kö­zénk az örökifjú, a minden új­ért lelkesedő és a fiatalokért mindenre képes igazgató, Csausz Vilmos és felesége. A tanítvá­nyokhoz hasonló lelkesedéssel sorolja: — Tovább bővítjük majd a pincét, itt veszünk ki egy köz- falat, ott végig burkoljuk fa­rostlemezzel, itt lesz majd a fotólabor. Nem azért mondom, de ezek a srácok igazán min­denre képesek, ha látják, hogy van értelme. És miért ne len­ne, hiszen nekik készült min­den. Nekem is jólesik időnként leülni a pincében és nézni őket, hogyan szórakoznak. Együtt dolgozunk és együtt élvezzük a jói végzett munka verejtékével szerzett örömöket. Szeretnénk még egy tornatermet is, most kilincselgeték az illetékeseknél, de tudja, a pénzügyi keret... Amíg ezt nem sikerül felépíte­ni, addig az általános iskola tornatermében edzenek a fia­talok. Ha kitavaszodik, meg­kezdjük a sportudvar építését, természetesen társadalmi mun­kával. Visszatérve a klubéletre, szeretnénk még tartalmasabbá, még rendszeresebbé tenni az itteni foglalkozásokat. A mi ta­pasztalatainkat felhasználva se­gítséget nyújtunk a KISZ köz­ségi bizottságának ahhoz, hogy ők is mihamarabb megvalósít­sák a pinceklubjukat. Aztán még sokáig beszélget­tünk. A fiatalok közben tán­coltak, beszélgettek az asztalok körül. Az alapító tagok — az érett­ségire készült tablón, amely ott függ a falon — elégedetten mosolyognak le az utódokra. Béla Ottó Felnőttek lesznek... „Édesapám szereti a szakmáját...” „Jó otthon, de unatkozom”. „Anyu akkor is dolgozik, mikor beteg..." Tizenkét éves gyerekek nyilatkozataiból idéztem. Negyvenöt véleményt őrzök, ígé­retem szerinti titoktartással. Nem árulha­tom el nevüket, iskolájukat, városukat. így vallottak csak azzal az őszinteséggel, amelynek ígéretével ez a cikk is íródik. Szavaik belülről jönnek, gyermeki fé­lelmektől szűrve, és reménykedve. Értő szemmel nézik maguk körül a családot, az őket körülvevő szűk világot. Nehéz fel­adatot kaptak: szüléikről, otthonukról kér­dezgettem őket, azokról, akik legközelebb állnak hozzájuk és felettük. ❖ Példaképem-e édesapám? „Igen. Szeretnék olyan jól számolni, mint ő”. „Igen. Csak rossz, hogy sokat dolgozik, elfárad, és nagyon mérges, amikor hazajön...” „Édesapám jó. Amit anyu rá­bíz, mindent megcsinál. Kedves és becsületes. Bíznak benne az emberek”. „Én annak örülök, hogy nem iszik, mint öt évvel ezelőtt...” „Mindig időben jön haza, sze­reti a szakmáját, és minket is...” Végül egy egészen kedves vá­lasz: „Mindenben szeretnék rá ha­sonlítani, mert jókedvű, és szo­kott velem játszani...® Miért nem? i,Cigarettázik.. .* „Hamar üt...” „Nem szereti, ha egyest viszek haza...” „Sajnos, egy tó­csát hirtelen haragú, és nem tudja elfelejteni, ha rosszat csi­nálunk”. A gyerek fogalmaz így: saj. nos. „Kicsit lusta”. „Néha elmara­dozik esténként, ilyenkor anyu­kám sokat sír. Ezt nem szeret­ném átvenni tőle...” „Édes­apám nagyon ideges..„Hirte­len haragvó, nehéz természe­tű..." Miért szeretem édesa nyáma t ? „Anyu akkor is dolgozik, mi­kor beteg”. „A munkahelyén megállja a helyét, szeretik...” „Csak jóra tanít. Nem engedd meg, hogy olyannal játsszam, amiből bajom lehet..„A leg­nagyobb erőssége a tisztaság”. „Édesanyámat az emberek sze­retik, mert ahol tud, segít...” „Édesanyámtól azt szeretném örökölni, hogy nagyon szeret dolgozni ...” „Anyukámnak a legszebb tulajdonsága az, hogy nem szeret másokról illetlenül beszélni...” Igen, anyukák. A legutolsó mondat szerint, nem szívesen hallgatják a 12 évesek, amikor otthon valakiről „illetlenül” be­szélnek. De ennél sokkal többet mond az a vélemény, hogy a gyerekek észreveszik, mennyit dolgozik az édesanyjuk. Ha anyn haragszik.. • Egyetlen gyerek se mondta: nem szeretem édesanyámat. De azt nagyon sokan fájlalták, hogy: „Anyu ideges”. „Hamar adja a fülest, ha nem jó a lec­ke”. „Édesanyám veszekedős”. „Hamar kiabál..„Apunál is gyorsabban mérges”. „Ha ide­ges, magába fojtja a sírást..” Ebben nem szeretnék rá hason­6 sMmsm 1971. FEBRUÁR 6. Utam!.:„Szeret egy kicsit ha. ragba lenni édesapámmal...” Az otthon Az első kérdésem: máért sze­retnek otthon lenni? A felelet a 12 éveseké: „Van televízió”. „Ha a szüleim hazajönnek, mindig hoznak va­lamit. Nem nagyot, de hoz­nak ...” „Ehetünk mindig, amit akarunk..” „Mert barkácsol­hatok...” „Akkor szeretek ott* hon lenni, amikor anyu nincs otthon, mert nem enged játsza­ni a kutyával”. „Egyedül vagyok gyerek a pusztán, mégis nagyon jól ér­zem magam, mindig találok já­tékot, vagy segítek édesanyám­nak ..„Nagyon jó a szüleim és testvéreim társaságában ...” ..Szeretek otthon lenni, mert a szüleim megértik egymást...® Unatkozom „Csak akkor szeretek otthon lenni, amikor nem veszekednek a szüleim...” „Édesanyám so­kat dolgozik, és otthon már csendre vágy..„Bizony, anyu. kám már otthon fáradt és ha valami nincs rendben, néha ki­kapunk ...„Anyukám ideges, mert az egész sgpi zaj után jól­esne neki a csend...” A legtöbben megértik a szü­lők fáradtságát, érződik a vála­szokból, hogy sokat hallották; ne idegesítsd édesanyádat, fá­radt „Van sok játékom, de egyedül nem jó játszani”. „Nem szeretek otthon lenni, mert unatkozom...” „Nem tudok semmit csinálni, mert nem jönnek barátok...” „Jő otthon, de unatkozom.. .** „Nincs testvérem, és otthon mindig unatkozom..„Ha egyedül vagyok, szeretnék hir­telen elrepülni a nagymamához, de úgy, hogy mire apuék haza­jönnek, otthon legyek...” — Sziruezgeti a valóságot a gyerek, fantázia. Vasárnap „Vasárnap, amikor együtt van a család, örülök..„Ügy sze­retem a vasárnapot. Jó meleg van..„Vasárnap kapok cuk­rot és csokit...” „Vasárnap édesapám kikérdezi a leckét, aztán szoktunk sakkozni .. „Mi vasárnap hármasban ját­szunk a szüleimmel. Én nagyon szeretem a szüléimét.. Ismétlődnek a válaszok. Sze­retik a szüleiket, felnőtteknek már-már érthetetlen gyengéd­séggel, mentik magukban őket, ha bírálják is. Őszinték, mert tudják, ezért nem jár fenyítés. Vágyódnak a megértésre. Hi­hetetlenül fontos nekik az ott­hon, a nyugodt légkör... Sablonos szavak? Sematikus mondatok? Gyermekszájból, az. zal a tudattal, hogy milyen so­kat számít a véleményük, hatal_ más erőt adnak. Ők a holnap felnőtted. Moldován Ibolya

Next

/
Thumbnails
Contents