Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-28 / 50. szám
Cikkünk nyomóm Fél évvel a határidő előtt A megye építőiparának fejlesztése a IV. ötéves terv gazdaságpolitikai célkitűzéseinek tükrében 1971. február 14-én vasárnap a Békés megyei Népújságban „Gazdaságpolitikai jegyzetünk” cím alatt megjelent az a közelmúltban tartott megbeszélés, mely a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztálya a megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztálya, va_ lamint a megye építőiparának vezetői között történt. Az ott elnangzottakról azóta már két cikk jelent meg. A probléma fontossága mégis szűk. ségessé teszi, hogy erről ismét szóljunk és az elkövetkezendő időben határozott intézkedéseket tegyünk. Miről van sző tulajdonképpen? Arról, hogy fejlődésünk olyan szakaszába értünk, amikor hosszabb időszakra kell számba- vennünk termelőerőink várható fejlődését, figyelembe véve azokat az eszközöket, amelyek már ma is és a jövőben is rendelkezésünkre állanak azok hatékonyabb fejlesztésének kibonta. kozta tására. A megyei pártbizottság és a megyei tanács együttműködve az országos szervekkel, a megye gazdaságpolitikai megfontolásai alapján — a III. ötéves terv eredményeire építve — kidolgozta Békés megye IV. ötéves terv középtávú fejlesztési program« ját Ezt a programot a megyei testületek (megyei párt és tanács) kellő megvitatás után elfogadták. Békés megye' IV. ötéves tervének beruházási és fej« lesztési programja 11 milliárd forint. A megyei párt- és tanácsvezetés komplex módon munkálta ki a megye középtávú fejlesztés} tervét, miszerint számba- vette a program megvalósítására mozgósítható építőipari kapacitást és az azt kiszolgáló építőipari bázist is. Tulajdonképpen törekedett olyan viszonylagos egyensúly kialakítására a beruházási piac és az építőipari kapacitás között — gondoskodva az ipari háttér fokozatos megteremtéséről is —, amely lehetővé teszi a megye IV. ötéves terv fejlesztési programjának időben — egyes területeken, ha lehet előbb — való megvalósítását. Erről van szó, ebből adódnak azok a fontos feladatok, amelyet az illetékes párt, tanács és vállalati szakembereknek közgazdaságilag ki kellett, illet« ve ki kell dolgozniuk, gyakorlati munkájukban meg kell valósítaniuk. A feladatok operatív végrehajtása nem könnyű. Eléggé kísért bennünket a korábbi irányítási rendszerből magunkkal hozott szemlélet, megszokás, és nem utolsósorban a viszonylagos műszaki elmaradottság, ami már önmagában is „behatárolja” szándékainkat. A feladatok felismeré* Se kor az elhatározások megvalósításakor el kell ismernünk az 1968. előtti irányítási rendszer hatásait, többek között az építőipari kapacitás fejlesztésében. Akkor a központi akarat, a direkt irányítási rendszer velejárója volt az irányító hatóságok „kijelölési” funkciója, státusa. Ez gyakorlatilag előre, az irányító hatóságoknál összeállított létesítményjegyzék uta- sításos jelleggel való vállalat- baadását jelentette, ami sokszor figyelmen kívül hagyta a válla, lati érdekeket és a műszaki fel- készültséget. Természetesen a létesítményjegyzékben levő munkák összetételének megfelelően kapták meg a vállalatok központi kiutalás formájában a szükséges anyagmennyiséget is. A műszaki fejlesztéshez szüksé_ ges gépeket is központilag dissz. ponálták a vállalatoknak. Jóllehet. hogy a munkák összetétel le sokszor nem azokat a gépeket, vagy gépegységeket igényel, te, melyeket kiutalták számukra. Mindenesetre az irányítás rendszerének ez a formája kevésbé késztette a vállalatokat a műszaki fejlesztésre. 1968 után lényegesen megváltozott a helyzet A vállalatok azóta nem kapnak kötelező jellegű létesítményjegyzéket, következésképpen szabadon vállal« ják a munkákat műszaki felkészültségüknek megfelelően. Az önelszámolás szerint gazdálkodó vállalatok saját fejlesztési alap. jukból fejlesztik műszak,’ felkészültségüket, korszerűsítik termesüket Ez ösztönzi építőipari vállalatainkat is nyereségük növelésére, a korszerű építési technológia megfelelő alkalmazására. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy 1968 előtt a megye szervezett építőipara 744 millió forint termeléssel dolgozott, 1970-ben már 927 millió forint összárbevételt produkált, s ez idő alatt mintegy 3000 lóerővel növelte gépparkját. Közgazdasági számítások szerint 1975-ben. a IV. ötéves terv végére a megye összes építőipara 2 milliárd 56 millió forint árbevételt ér el, s a IV. ötéves terv időszaka alatt összesen 10.4 milliárd forintot az idegen megyebeli kapacitással együtt. Ezen belül a szervezett építőipar elő. reláthatóan az egy dolgozóra számított gépi kapacitását 3,5— 4,0 lóerőre emeli. A tervezett országos átlag 5 DE/dolgozó. Ez jelentős előrehaladást jelent a tervidőszakban, mert, míg országos átlagban az építőipar 43—45 százalékkal növeli termelését, évi 7—8 százalékos ütemben, addig a megye építőipara a tervidőszakban 60 százalékkal, ami 12 százalékos évi ütemnek felel meg. Ez a ter_ melésnövekedés a megye beruházási igényeinek megfelelően jelentős minőségi változásokat is tartalmaz. A tervek szerint péi_ dául a többszintes lakásoknak 44,5 százaléka korszerű, nagypanelos építési móddal épül. A közép. nagyságú vállalatok technológiájában tért hódít és meghonosul a középblokkos lakóházépítésd mód. A jelentősebb ipari és mezőgazdasági létesítmények előregyártott, be- tonvázas, könnyűszerkezetes mó_ dón épülnek, ami jelentősen nö_ véli az építőipar termelékenységét, ez által lerövidül egy-egy létesítmény kivitelezésére fordí. tott idő. A.IV. ötéves tervben jelentős központi intézkedések is történnek, elsősorban az ÉVM által az építőipar műszaki fejlesztésére, általában az építkezések korszerű kivitelezésére. A kormány elhatározott szándéka: úgy fejlesszék az építési alapanyaggyártó vállalatok ter_ inelését, hogy az folyamatosabb anyagellátást, ez által zavartalanabb kivitelezést biztosítson. A IV. ötéves terv idején mint« egy négy és fél ezer szakmunkást kell kiképezni, ami jelentősen javítja majd az építőipar szakember-ellátottságát. Ezen túl központi intézkedések történnek az építőipari bérezések, átlagbérek, szociális körülmények javítására. Mindez nemcsak stabilizálja az építőipar helyzetét, hanem jelentősen előre is viszi a tervidőszakban. Ezeknek az átfogó és komplex központi intézkedéseknek hatására lényeges javulás várható a IV. ötéves tervben. Ennek ellenére sem valósul azonban meg a kívánt mértékben a beruházási piac és az építőipari kapacitás egyensúlya országosan és Békés megyében sem. Jogos volt tehát a cikkírónak az a kérdése, hogy „Mii lesz a 600 millió forint sorsa?” Az illetékes megyei szervek ismerve a helyzetet, látják a problémákat, s folyik annak ki mun. kálása, hogy nemcsak a 600 mii. lió forint sorsa oldódjék meg • kedvezően, hanem még többlet- ■ igényt is támasztunk megyénk ! építőiparával szemben. • A megyei szervek által jóvá- : hagyott IV. ötéves terv prog- » ramjában a legfontosabb, mint- i egy 13 600 lakás megépítése, ■ melyből 1 330 állami és 4 010 ! OTP-társaslakás. Ez a szám le- j hét, hogy magasnak tűnik. De : hogyha a megye lakásállomá- ■ nyának (144 ezer) 63 százalékát! elavult lakásként kezeljük,: melynek teljes elpusztulása a : következő 20—25 évben várha- ; tő, akkor nagyon is kevésnek • tűnik a fenti lakásszám. Ezért: a megye vezetése úgy hatäro- 1 zott, hogy az állami és OTP-la- ; kások építésének ütemét a le- ■ hetőség szerint meg kell gyorsí- : tani, am, elsősorban az állami és : tanácsi építőipart érinti. Ezzel • egyidőben természetesen gon. • doskodni szükséges a felépülő : lakások úgynevezett járulékos, : kommunális, közműberuházásai- * nak megvalósításáról is. • A tervidőszakban kell megépí- > teni olyan jelentős — a nemzeti ■ jövedelmet növelő — ipari léte- • sítményeket, mint az Orosházi • Síküveggyár, a békéscsabai ! Kner Nyomda, a Békéscsabai ■ Hűtőház, a Csepeli Autógyár • szeghalmi telepe, valamint a kő- j töttárugyár, a konzervgyár, az : orosházi ÖKGT kazán gyár, a *' baromfifeldolgozó vállalat, a Békési Mezőgazdasági Gépgyár bővítését és a megye két cukorgyárának rekonstrukcióját. Meg kell valósítanunk továbbá a hús. programot elősegítő mezőgazda, sági beruházásokat csaknem 2,6 milliárd forint értékben. Ezen felül még olyan szociális, egészségügyi és kulturális létesítményeket, közintézményeket, közműveket, amelyek a terv- programban szerepelnek. Mit tehet a megye építőipara a központi és a megyei elhatározásokon túl azért, hogy a kérdéses 600 millió forint, továbbá a lakások és jelentősebb ipari, mezőgazdasági létesítmények megvalósuljanak? Erre a feleletet a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztálya ós a megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztálya ez- év, február 12-én megtartott megbeszélésén a következőkben határozta meg: 1. Határozottan előre kell lépni a műszaki fejlesztésben. Ennek érdekében igénybe venni a központi fejlesztés célját szolgáló állami támogatást és banki hitelt is. 2. A műszaki fejlesztéssel egyidőben át kell térni a korszerű építési módok, technológiák alkalmazására. 3. Meg kell teremteni a korszerű vezetés és szervezés szubjektív és tárgyi feltételeit, s annak alkalmazását a legfelsőbb vezetéstől az előkészítésen keresztül a munkahelyekig biztosítani kell. 4. Korszerűsíteni kell a vállalati belső mechanizmust. 5. Fel kell hagyni az „autarchiás” egy vállalati szempontból való megítélés szemlélettel, s ki kell alakítani a folyamatos koordinációt az építőipari szektorok között, beleértve a közös, osztott technológiai vállalási módokat is. Ezekben lehetne tömören megfogalmazni azokat az elvi döntéseket, amelyet az illetékes megyei vezető szervek és az építőipari szektorok képviselői elfogadtak és amelyeknek gyakor- - lati megvalósítására már konkrét intézkedések is történtek. Többek között konkrét tárgyalások előkészületei folynak az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, valamint a megye vezetői között azokban a kérdéJól halad Békéscsabán, a Tanácsköztársaság útja és a Kun Béla utca sarkán a 27 lakásos OTP-ház építkezése. A földszinten a DÉGAZ, az OFOTÉRT és az AUTÓKER bemutató- termeit helyezik el. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat két brigádja vállalta, hogy az eredeti tervtől — ez év december 31-től — eltérően már június 30-án átadják az épületet. (Fotó: Demény) sekben, melyek a minisztérium intézkedéseit igénylik. Február 13-áh már egy, a vállalatok és az említett megyei szervek képviselőiből szervezett b zottság hozzáfogott a IV. ötéves terv munkáinak a vállalatokhoz való vállalási ajánlásához. Mégpedig oly módon, hogy az egyes munkák úgy „helyezkedjenek” el a kivitelezőknél, amelyek a legnagyobb fokú hatékonyságot biztosítják a vállalati eszközfel. használásban, illetve a kivitelezésben. Ez elősegíti a termelékenység növekedését is. Ez a kezdeti lépés kell, hogy elvezessen oda, hogy vállalata, ink „áttörjék” a csak egy vállalati keretben való megfontoláso. kát és olyan, egymást segítő munkakoordináció alakuljon ki közöttük, amely megyei viszony« latban jelentős tartalékok mozgásba hozását, termelésbe való hasznosítását jelenti. Vagyis ahhoz, hogy bizonyos építményeket egymás közötti megosztott technológiával viteleznek ki. (Például, ha az állami építőipari vállalat egy magas gépesítettséget igénylő építkezésnek a vázszerelő munkálatait elvégzi, utána a kisebb technológiai munkát igénylő folyamatokat egy kevésbé felszerelt építőipari szervezet is el tudja látni, stb.) A fenti pontokban megjelölt feladatok nem merítik kj teljesen a tennivalókat. Azt azonban egyetlen vezető szakember sem vitatta, hogy ezek a legfontosabb tennivalók, s hogy azok magukkal hozzák azokat a tényezőket is, amelyeket az előrelépés során meg kell oldani. Megyei kezdeményezések vannak a 400 lakásos panelgyártás évi kapacitásának 600 lakás/év nagyságra való fej. lesztésére. Ezzel egyidőben intézkednek a téglaközépblokk- gyártó kapacitásnak a jelenlegi 12 ezer köbméterről 15 ezer köbméterre való fejlesztésére. Határozott intézkedések történtek és történnek arra, hogy a tanácsi építőipar a IV. ötéves terv végére évi 110—120 millió forint kapacitásra és korszerű technológia alkalmazására fejlődjön. Tapasztalható tehát, hogy a megye építőiparának fejlesztésé, re komplex intézkedések történtek. Ezek várhatóan kielégítik azokat a várakozásokat, amelyek a megye beruházásai és az építőipari kapacitás egven- súlyának kialakításában erőteljes előrehaladást remélnek. Az illetékeseknek számolniuk kell azzal, hogy az egyes munkák vállalatoknál való elhelyezkedése a vállalatok vállalási politikája következtében — a megyei érdekeket iá figyelembe véve — jelentős eltolódásokat tartalmaz. Azok a vállalatok, amelyek néhány évvel ezelőtt még 100—150 építkezésen dolgoztak s ezek általában nem haladták meg egyenként az egymillió forintot, ma már 15—20 munkán dolgoznak évenként, s az egyes építkezések értékhatára meghaladja a több tízmillió forintot is. Ez a koncentrációs folyamat a jövőben még inkább tapasztalható lesz. Ezért az építőipari ktsz-eknek, termelőszövetkezeti építőipari tevékenységet folytató szervezeteknek. a tanácsi költségvetési üzemeknek fel kell készülniük, hogy a kisebb közintézményi, vállalati és lakossági szolgáltatásokat jelentő építkezéseket is elvégezzék. A fentiek, ha nem is teljesség, gél, de kifejezik azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az illetékes megyei szervek tettek, illetve tesznek az építőipari vállalatokkal közösen, a cikkíró ál. tál felvetett kérdésben. Jóllehet, a felvetett kérdés csak egy része annak a konstruktív intézkedés, nek, amelyet a megye beruházáspolitikája és építőipari kapacitása egyensúlyának megterem, tése irányában foganatosítani kell. Felül kell vizsgálni többek között az úgynevezett „fiktív” beruházásokat (hitellel, tervvel és kapacitással nem előkészí- tetteket). Meg kell javítani a beruházások előkészítését, a kivitelezések műszaki lebonyolításának ellenőrzését, a területelőkészítést, a tervezői munkának pedig a lehető legoptimálisabb kivitelezhetőség biztosítására kell törekedni és így tovább. Folyamatban vannak tehát azok a konkrét és határozott intézkedések sorozatai, amelyek végül is meghozzák a kívánt eredményt. És mivel ezt a kérdést valóban csak komplex módon lehet felvetni és értelmezni, ezért ezt a kérdést most döntő fontosságúnak kell megítélni, mert ettől függ a IV. ötéves terv elfogadott programjának eredményes megvalósítása. Dr. Takács János, a megyed, tanács osztályvezetője
