Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-28 / 50. szám
Tizenöt éves az (SDK Nemzeti Néphadserege Tizenöt évvel ezelőtt fogadta el a Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarája a nemzeti néphadsereg létrehozásáról szóló törvényt. Ezt követően 1956. március l-én tették le esküjüket az első csapatrészek. Az NDK Nemzeti Néphadseregének létrehozása egyenes következménye volt annak, hogy az 1954 októberében megkötött párizsi szerződések után a Német Szövetségi Köztársaság, a potsdami szerződés megsértésével nekilátott a reguláris katonai hatalom, a támadó Bundeswehr kiépítéséhez. Az európai szocialista országok 1955 májusában; az agresz- szív NATO fenyegetésével szemben létrehozták a Varsói Szerződést. E szerződés aláírói sorában ott volt az NDK is. Ezt követően, 1955 szeptemberében a Szovjetunió államszerződést kötött az NDK-val, amely megerősítette a Német Demokratikus Köztár«a«ág szuverenitását. A szerződések felhatalmazták az NDK-t arra, hogy az állam katonai védelmi funkcióit gyakorolja és a kollektiv védelemből reáháruló kötelezettségeknek eleget tegyen. Az NDK katonapolitikája, a Varsói Szerződéssel összhangban. a béke megőrzésére irányul. Az 1968-ban népszavazással elfogadott új alkotmány kifejezetten leszögezi, hogy a szocialista német állam haderői nem gyakorolnak agresszív funkciókat. Az alkotmány 7. cikkelye meghatározza a nemzeti néphadsereg feladatait, amely szerint e hadsereg biztosítja a nép szocialista vívmányait minden kívülről jövő támadással szemben, szoros fegyverbarátságban a Szovjetunió és a többi szocialista ország hadseregével. Tizenötödik szíiletésnaplán köszönt lük a szocialista országok. köztük hazánk néphadseregével szoros fegvverbarátsí^ban egvflttmüködő NDK Nemzeti Néphadseregét. Laoszi csatakép Egy dél-vietnami üteg tüzel a laoszi hazafiakra. (Telefotó—AP—MTI—KS) Müdernizáliák a NQIO-hadseteget Bonn Nyugat-Neme torszag negyven százalékot vállal a NATO modernizálásával járó költségekből, Anglia részesedése pedig körülbelül 18 százalék lesz — közli a Frankfurter Rundschau című nyugatnémet lap. Az észak-atlanti tömb nyugat-európai katonai rendszerének korszerűsítéséről szólva, a !ap megállapítja, hogy a NATO brüsszeli főhadiszállásán kidolgozott tervek mindenekelőtt modern hírközlő rendszer kiépítésére és a nyugat-európai NATO repülőtereken állomásozó harci gépek „védelmi berendezéseinek” kialakítására vonatkoznak. Az EAK következő lépése a Izraeli válaszol lligg Az EAK nem ellenzi, hogy a Biztonsági Tanács elé vigyék a közel-keleti helyzetet, ameny- nyiben a négy nagyhatalom, illetve Jarring ENSZ-megbízott és U Thant ENSZ-főtitkár szükségesnek vél egy ilyen kezdeményezést. Kairó nem fogja ellenezni a négy nagyhatalom egyhangúlag hozott határozatát, amelyet azt követően fogadnak el, hogy Jarring megkapta Izrael válaszát — írja a szombati A1 Ahram. Az EAK soronkövetke- ző politikai lépéseit annak alapján határozzák meg, hogy miként reagál az izraeli válaszra Jarring ENSZ-megbízott, a négy nagyhatalom és a Biztonsági Tanács, s milyen intézkedéseket tesznek a 242. sz. BT-határozat I végrehajtására, a megszállt arab I területek kiürítésére. Apró Antal hazaérkezett Moszkvából Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese szombat délután hazaérkezett Moszkvából, ahol a magyar—szovjet gazdasági és műszaki tudományos együttműködési kormányközi bizottság 10., majd a KGST végrehajtó bizottságának 51. ülésszakán vett részt. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Gyenes András külügyminiszterhelyettes, valamint F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. (MTI) Oslromálfago! Kolumbiában — Negyven nagybir:oko! elfoglaltak a parasziok Bogota Misáéi Pastrana Borrero kolumbiai köztársasági elnök pénteken este kihirdette az ostrom- állapotot az országban röviddel azután, hogy Cali városában súlyos összecsapásra került sor az egyetemisták és a rendőrség között. Az elnök döntését rádió- és televízióbeszédében jelentette be. A Kolumbia délkeleti részén levő Caliban az előadásokat boj- kottáló egyetemisták szembe- szálltak az ellenük kivezényelt katonasággal. A rendőrség azonnal beavatkozott. A diákok kövekkel dobálták meg a kivezényelt rendőröket és több járművüket felgyújtották. Az összecsapásnál 15 személy életét vesztette, negyvenhetén pedig megsebesültek. Már szerda óta nyugtalanság tapasztalható az országban. A parasztok negyven nagy földbirtokot foglaltak el, hogy ezzel meggyorsítsák a földreform megvalósítását. Caliban éjszakai kijárási tilalmat vezettek be. Az utcákan katonai járőrök cirkálnak. Bo- j gotában és Medellinben a Cali-i j megmozdulások hírére az egyetemisták az utcára vonultak. Csou En-!aj Kína ipari fejlődéséről Az Epoca című milánói folyóirat szombaton megjelent száma közli Edgar Snow író Csou En-laj kínai miniszterelnökkel készített interjújának újabb folytatását. A kínai kormányfő elmondotta az amerikai írónak, hogy bár az ország ipari termelése 1967- ben és 1968-ban „kisebb mértékben visszaesett”, értéke 1970-ben már elérte a 90 milliárd dollárt, 1970-ben Kína búzából 240 millió tonnát aratott, s ebből 40 000 tonna kerülhetett felhalmozásra. Csou En-laj elmondotta, hogy a Kínai Népköztársaságban tavaly nyolc és fél milliárd folyóméter pamuttextil készült. A „kulturális forradalom” nyomán — mint mondotta — az acéltermelés csökkent, az eltelt öt évben esztendőnként tízmillió és tizennyolcmillió tonna között mozgott. Kőolajból Kína már elegendőt állít elő szükségleteinek kielégítéséhez, — hangoztatta az Államtanács elnöke. Tokió A japán külügyminisztérium szombaton közzétett adatai szerint tavaly, a harmadik kínai ötéves terv utolsó esztendejében, a Kínai Népköztársaság nemzeti össztermelése 1969-hez viszonyítva, 10 százalékkal nőtt és megfelelt 75 milliárd amerikai dollárnak. (AP) 2 ^ 1OTJL iEBttUÁR 28. fgy látja a hetei hírmagyarázón*, Pálfy József: A héten számos olyan hírt hoztak a távírógépeik, amelyek az olajra — ennek a fontos energiahordozónak, stratégiai nyersanyagnak a kitermelésére, értékesítésére — vonatkoznak. Magyarán arra: kié legyen az olaj és haszna? Amiről eddig viszonylag keveset hallpttunk-ol vasiunk, most a vietnami háború egy esetleges gazdasági tétjéről is szó esett a héten. Egyes nyugati lapok egy-két hónapja kezdik emlegetni, hogy a szinte titoknak — miért Is terjeszti kJ az Egyesült Államok az indokínai háborút? — talán „fekete aranyból” van a kulcsa ... azaz meglehet, hogy az amerikai tőkések olajérdekei diktálnák a hadszíntér bővülését, az Egyesült Államok hadseregének és a saigoni bábrendszer csapatainak újabb katonai erőfeszítéseit Emlékeztettek ezek a nyugati források arra, hogy korábban Washing ónban csak „a kommunizmus ázsiai terjedésének megállításáról” be* I széltek, a „dominó-elmélettel” hozakodtak elő, mondván, hogy Délkelet-Azsia államai egymás mellé állított dominókhoz hasonlítanak. s ha ezek közül egy — a dél-vietnami dominó — eldől, bukásával feldönti a többit is, Laosz tói Thaiföldig. Most az egyelőre ellenőrizhetetlen hírek szerint Indokína országaiban, méginkább pedig a félsziget partjainál olajmezőket fedeztek fel. A legbizakodóbb jelentések úgy tudják, hogy nem kevesebb, mint öt esztendőn belül eljuthatnak itt — a Thaiföldtől Indonéziáig a partok mentén húzódó lelőhelyek feltárása révén — a 400 millió barrel olaj évenkénti kitermeléséig. (7 barrel egyenlő hozzávetőleg egy tonnával.) Felvetik egyesek a kérdést: vajon nem az történt-e, hogy a washingtoni kormányzat új garanciákat adott a tőkés olajkar- tellnak, nyugodtan beruházhatja az új olajmezők kiaknázásához szükséges száz- és százmillió dollárokat, az USA katonailag gondoskodik arról, hogy ezek a területek mindenkor amerikai befolyás alatt maradjanak... A vietn3mizálás sokba kerül az amerikai kincstárnak. Lehetséges, hogy az indokínai háborút hosszú távra — az olaj miatt — mégis kifizetődőnek tartanák Washingtonban ? A héten a Dél-Vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormányának külügyminisztériuma nyilatkozatot adott ki, amelyben állást foglalt az amerikai kormányzat, a saigoni bábrezsim és a tőkés olajtársaságok üzletelése dolgában. A nyilatkozatban az áll, hogy Saigonban osztogatják most a koncessziókat, a fúrási, feltárási engedélyeket. A dél-vietnami föld minden természeti kincse a dél-vietnami nép elidegeníthetetlen tulajdona. Ezt a népet az ideiglenes forradalmi kormány képviseli. A nép és kormánya semmisnek és érvénytelennek tekinti a saigoni bábok, az amerikai megszállók és a nemzetköri olajtársaságok mindennemű megállapodását — olvasható a nyilatkozatban. Az olaj-világhelyzet leglátványosabb fordulatát ezen a héten Algéria kormánya idézte elő: Algírban bejelentették, hogy kisajátítják az országban működő francia olajtársaságok részvényeinek 51 százalékát, áUaira»I sftják a földgáz kitermeléséi, ' állami kézbe veszik az olaj. és a gázvezetékeket is, amelyeken a Szahara e két kincse a Földközi-tenger partján levő finomítókba és a kikötőkibe jut. Már a múlt év második felében megkezdődtek a kemény alkudozások Algír és Párizs között az olaj és a gáz ára, az 'algériai kincstárnak járó adó és részesedés körül. Ezenkívül Bu- medien ezredes kormánya megpróbálta rászorítani a francia tőkéstársaságokat, hogy profitjukat ne vigyék ki az országból, hanem Algériában ruházzák be, így teremtve munkaalkalmat a még mindig egynéhány millió (!) munkanélkülinek az országban. A francia fél már-már engedeti amikor Párizs megtudta, hogy a nagy olajfogyasztók nyomást akarnak kifejteni az olajtermelő és -exportáló országokra. A francia kormány nyomban hajlandónak mutatkozott felsorakozni a nyugati egységfrontba... Megszakította hát a tárgyalásokat az algériai kormánnyal. Háromhetes várakozás után aztán Bumedien elnök „robbantotta a politikai bombát”: bejelentette kormányának egyoldalú döntését ,a francia társaságok részvénytöbbségének megszerzéséi az olajvezetékek államosítását. Nixon amerikai elnök tengeri kígyó hosszúságú „külpolitikai üzenete” az Egyesült Államok szenátusához nem hozott meglepetést. 65 000 szó foglaltatott az elnöki üzenetben, Nixon merész vállalkozással a hetvenes esztendők amerikai külpolitikáját akarta körvonalazni. Merészsége főleg abban áll, hogy úgy tekinti, mintha már túl lenne az 1972-ee elnökválasztáson és a következő éveikre is ő döntené el, hogy az USA külpolitikai vonala milyen legyen... Európában a két német állam viszonyában végbemenő fejlődés újabb eseményei vonták magukra a figyelmet. Ismét találkoztak Bonnban Kohl és Bahr államtitkárok. Kohl kocsiján újra csak ott lengett az NDK állami zászlaja, ma már egyre kevesebb feltűnést kelt ez, pedig egymásfél éve is még elképzelhetetlen lett volna az NDK lobogójának megjelenése nyugatnémet földön ... Willi Staph miniszterelnök kezdeményezése a ' héten szintén rendkívüli érdeklődést váltott ki: az NDK kormányfője Schütz nyugat-berlini kormányzó polgármesterhez levelet intézett és ebben egés7 6or javaslattal élt. Látogatási lehetőséget kínált fel' Nyugat-Berlin lakosainak, akik az emlékezetes Bassi er—Sch ein-akció óta, közel öt éve, nem mehettek Berlinbe, az NDK fővárosába, mert a korábbi nyugatnémet kormányok és a nyugat-berlini szenátus magatartása miatt nem jöhettek létre megállapodások, holott 1963-ban, és az azt követő esztendőkben, főként az ünnepeik idején, az NDK kezdeményezésére születtek ilyen megegyezések. A nyugat-berlini probléma megoldása felé vezető út azonban még mindig hosszú és látható vagy éppen előre nem látható akadályok keletkezhetnek rajta. A héten volt egy esztendeje, hogy a négy nagyhatalom nagykövetei Nyugat-Berlinben — nyugat-Berlinről tárgyalnak. Az egy év még kevés volt jelentősebb eredmények elérósé- imeat
