Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-27 / 49. szám

Takarékossőg, hitelezés, lakásépítés Az OTP vezérigazgatójának sajtótájékoztatóid Szirma» Jenő, az OTP vezér­igazgatója február 25-én sajtó­tájékoztatót tartott a Magyar Sajtó Házában, Budapesten. Az OTP-nek az a célja, hogy a takarékpénztár mindinkább a lakosság bankjává váljon, s a tanácsokkal szoros kapcsolatot tartson fenn. Az elmúlt évi ta­karékossági adatokat elemezve kiderül, hogy kién elkedő, sót a takarékpénztár fennállása óta a legnagyobb a takarékbetétek 1970. évi növekedése, amely fl milliárd 977 millió forint, s a lakosság múlt év végi betétje összesen 42 milliárd 074 millió forint. A betétkönyvek száma meghaladja a 4 millió 140 ezret. Az egy betétkönyvre esó átlag 9359 forintot tesz ki, s az egy lakosra jutó összeg 4079 forint. A takarékpénztár mintegy 1 milliárd 278 millió forint kanta, tót írt Jóvá a betétkönyv- tulajdonosoknak az év végén. Változatlanul népszerű a gép­kocsinyeremény - betét. Tavaly ennek összege kereken 700 mil­lió forinttal emelkedett és az év végére meghaladta a 4,5 mil­liárd forintot Az elmúlt évben 1697 gépkocsit sorsoltak ki és ezzel a kisorsolt nyeremény- autók száma 8358-ra növeke­dett 1970-ben vezették be az Ifjú­sági takarékbetétet. Az év végé. ig megkötött szerződések száma mintegy 100 ezer, a befizetések összege pedig eléri a 40 millió forintot Tovább*« ts kedveltek a köl­csönén segítő takarékpénztárak. Tagjainak száma 792 ezer, s a KST-betétekben 1 milliárd 520 millió forint gyűlt össze, ami 117 millióval több. az előző évinéL Tavaly 557 ezer KST-tag részére adtak kölcsönt, összesen 758 millió forintot. Jelentős gondot fordítottak az átutalási betét fejlesztésére. Bu­dapesten 55 ezren, az ország más részein 47 ezren veszik igénybe ezt a kényelmes fizetési módot. A takarékszövetkezetek betét- állománya is jelentős, akárcsak a postai hálózaté. A takarékpénztár pénzügyi közreműködésével az elmúlt öt évben mintegy 223 ezer lakás épült. Tavaly az árvízkárok miatt 11 ezer lakás felépítésé­hez, illetve megvásárlásához nyújtottak hitelt. Több mint 400 árvizes társasház, lakás és mintegy 2000 családi ház építése kezdődött meg • takarékpénz­tár beruházásában. Ebből év végéig 1485 lakás építése feje­ződött be. A korábbi évihez ké­pest a befejezett lakásépítések száma 15,4 százalékkal emelke­dett. Az Országos Takarékpénztár tevékenységében jelentős szere­pet játszanak a rövid- és közép­lejáratú hitelek, az áruvásárlási kölcsönök, a személyi hitelek, és a lakossági termelési kölcsö­nök. 1970-toem mintegy 20 500 telket adott el az OTP, s a III. ötéves terv során mintegy két­milliárd totó- éa lottószelvényt, valamint sorsjegyet értékesített. A heti átlagos totó—lottószel­vény-eladás tavaly 7,7 millió voLt Az előzetes tervek szerint az ország lakosságának betétállo­mánya as idén 7 milliárd 200 millió forinttal nő majd, s az OTP pénzügyi közreműködésé­vel mintegy 97 ezer 900 lakás készül et T, Z. Ma délelőtt 9 órakor: * Az Építők Szakszervezete megyei küldöttértekezlete Ma szombaton délelőtt 9 óra­kor kezdődik meg Békéscsabán, az Építők Munkácsy Mihály Művelődési Otthonában az Épí­tők Szakszervezetének megyei küldöttértekezlete. Az előzetesen írásiban közre­adott beszámolót Kneifel Antal, ai Építők Szakszervezete megyei bizottságának titkár« szóbeli tá­jékoztatóval egészíti W, majd a részvevők megvitatják a beszá­molókat és s számvizsgáló bi­zottság Jelentését Végül pedig megválasztják s szakszervezet megyebizottságát és számvizs­gáló bizottságát, valamint a kongresszusi küldötteket és érkezés! helyeit, útvonalát. Tudták azt is, hogy Kahiilibe két Mitsubisi bombázóval és hat kísérő vadászgéppel érke­zik. Törzse ugyancsak vele re­pül. A támadás helyéül a Ka- hillitől 35 mérföldnyire eső te­rületet választották, amely 11 perc repülésnyi időre esett at­tól a repülőtértól, ahol — a terv szerint — Yamamoto gépe le* szállni kíván. A feladat végrehajtására két radászrepülő-századot jelöltek ki. Az egyik század csalétek­ként szolgált azzal a céllal, hogy magára vonja a Yamamotót kí­sérő vadászokat, a másik szá­zad célja pedig az admirálist szállító gép megsemmisítése volt Ezt követően ltíválaszitották az akcióban részt vevő legénysé­get és gépeket, majd április 18- án elindultak a harci feladat végrehajtására. A két vadász­század egész idő alatt megtar­totta a szigorú rádiózási tilal­mat, annak érdekében, hogy a japánok fel ne fedhessék kö­teléküket és nagv kerülővel re­pültek a megadott cél felé. Az előre meghatározott idő­pontok szerint találkoztak a Yamamotót és kíséretét- szállító repülőgépekkel. Az amerikaiak első vadász­százada magasan repülve ma­gára vonta a japán vadászok fi­gyelőt. A japán vadászok vé­delem nélkül hagyták a bőm- [ bázókat és az amerikai vadász- : gépek megtámadására indultak. * Ezt kihasználva a második ame- j rlkai vadászszázad megtámadta j » Yamamotót és törzskarát szál- ; lító két bombázót, és mind a ■ kettőt megsemmisítette; ezzel j megszületett az első visszavágás j a Pearl Horbor-i orvtámadásért. \ A japán titkosszolgálat alt- ; pos vizsgálatot tartott a történ- • lek után, azonban a szigorú 1 amerikai hírzárlat miatt nem! talált megfelelő magyarázatot. Nem tudtak arról, hogy rejtje­lező gépeik titkát és rejtjelkul­csait az amerikai titkosszolgálat már régen megfejtette. A vizs­gálatot azzal a végkövetkezte­téssel zárták, hogy Yamamoto admirális halála véletlen volt; az amerikaiak kis vadra va­dásztak — és nagyot találtak. • E magyarázat volt az oka an- j nak is, hogy később sem vezet- i tek be előzetes ellenőrző intéz- • kedéseket. •; Yamamoto admirális likvidá- ; lásának tényét a második vi- | lágháború befejezése után hl- : vatalosan is bejelentették. Első : ízben Chester W. Nimitz, az; USA Csendes-óceáni flottájá- j nak volt főparancsnoka ésHan- • son W. Baldiin, a New York j Time® volt katonai szakértője | nyilatkozott erről egy sajtókon- : ferencián. : I Megtalálta iithon..í Egy volt a sok közül, akflc a| jobb életet keresték, azt az or-1 szágot, azt a helyet, ahol nem csattog a csendőrkardlap, ahol becsületes kenyér jut a munkás asztalára. Hosszú utat járt be, amíg eljutott abba az országba. Megtalálta Magyarországon 1945 Után. Tizenegy éve nyugdíjas tégla­gyári munkás Korossi János. Hetvenegy éves. Ráncoktól ba­rázdált arcán az emlékezés fel­hője. Nehéz emlékek. Nagybá­nyáról szökött át Magyaror­szágra 20 évesen, a katonai szol. gálát elől. Szakmája nem volt. Munkát nem kapott, csavargóit Társai is akadtak, hisizen abban az időben sokan voltak munka nélkül. Az úri világban azonban nem találtak megélhetést. Hár­man lépték át az osztrák határt lopva és meg sem álltak Bécsig. A walzerek városában akkor so­kan próbálkoztak új életet kez­deni. Kevésnek sikerült. A nagybányai fiatalember és két társa sem boldogult Tartózko­dási engedélyük nem volt, nem kaptak munkát Találkozás Bokányival — Nem voltunk kommunisták és mégis a Tanácsköztáraság egyik vezetője, Bokányi Dezső segített rajtunk. Amikor elmen­tünk hozzá, megkérdezte, „hát maguknak sem tetszik az úri Magyarország?” És elintéztél, hogy tartózkodási engedélyt kapjunk. így kerültünk egy építkezéshez. Nem sokáig örül­hettünk azonban a keresetnek. Elfogyott a munka és hiába próbálkoztunk másutt Nagy űr az éhség. Hajtja az embert A három magyar fiú koldulva járta Ausztriát, majd Svájcot — Megmondom, ahogy volt Kéregettünk a tanyákban. Pe­dig mindkét társamnak jó szak­mája volt. Nagy Karcsi kőmű­ves, a másik — sajnos a veze­téknevére nem emlékszem —, Ferinek hívták, borbélysegéd volt De ahogy Itthon, úgy idegen­ben sem jutott tisztességes ke­nyér számukra. Elhatározták, hogy szerencsét próbálnak Fran­ciaországban. A határon átjáró munkások közé vegyülve jutot­tak át „Lógott a tenyerGnkrOI a bőr” A túliéi munkástoborzó tábor­ba kerültek. — A munkástoborzók jólla­kattak bennünket és bort is fi­zettek. Aztán aláírtuk a szer­ződést A Hetange-Grand-i vas­bányába kerültünk. Ha van em­bertelen munka, hát az az volt. Mázsás vasérc tömböket rak­tunk csillékbe puszta kézzel. Rongyokban lógott a tenyerünk­ről a bőr és a bérünk arra sem volt elég, amit mi megettünk. Átkozott egy bánya volt Nem is bírtuk sokáig. Fütyültünk a szerződésre és továbbálltunk. Metz külvárosában nagy építke­zéseknél találtunk munkát Rendben is lett volna minden, de mivel útlevelünk nem volt, nem mehettünk be a városba. Rondilrkapltány — légió-ügynök Az építkezésen jól kerestünk. Ám a pallér, a fene tudja, mi­ért, nem kedvelt bennünket. Különösen engem, mert ahogy mondta sokat pofáztam. A DEBRECENI KÖZÜTI ÉPÍTŐ VÁLLALAT 9. SZ. ÉPÍTÉSVEZETŐSÉGE raktárhelyisége! keres Ajánlatokat az építésvezetőség irodájára kérjük. BÉKÉSCSABA, Lenin u. 5. 249559 Elég az hozzá, hogy átadott] mindhármunkat a csendőrök-] nek. Olasz építészmérnökünk húzott ki a csávából. Megúsz-j tűk. Talán ez bátorított fel ben-j nünket és egyik alkalommal] mégis bemerészkedtünk Metz- ] be. Meg is bántuk. Detektívek! kezébe kerültünk. Kegyetlenül megnyomorgattak bennünket. A rendőrkapitány, amikor látta, I hogy puhák vagyunk, mint a vaj, felöltötte a Jó ember álar­cát. „No, nem olyan vészes az ügy uraim — mondta —, lehet­nek Önök francia állampolgá­rok. Itt ez a nyilatkozat, aláír­ják és minden rendben lesz” — és kitett az asztalra három ívj papírt Elég jól beszéltem már akkor a franciát ahhoz, hogy felismerjem a szövegben az ide­gen légió belépési nyilatkozatát' Két barátom, már ezt az esetet j megelőzően sokszor meditált azon, hogy belépnek a gyarmati hadseregbe. Mivel azonban én nem álltam kötélnek, hiszen a! katonai szolgálat elöl szöktem el itthonról ia, ők sem írták alá. A rendőrkapitányt tnajd szét vetette a düh. Lifekfldtem a vonat mellé A rendőrségről kivittek ben­nünket a detektívek a pálya­udvarra. Fel akartak tuszkolni egy vonatra, amelyik Svájcba vitt volna. Tiltakoztam, kiabál­tam, aztán levágtam magamat a peronon a vonat mellé A rend­őrök egy ideig ráugattak, aztán megunták a dolgot és otthagy­tak. Boldogan eliszkoltunk. De; hát az ember fiatalon meggon­dolatlan. Ügy egy hónap múlva ismét bementünk a városba és szerencsétlenségünkre azok kö­zül « nyomozók közül találkoz­tunk eggyel, akiknek a kitolom- \ col ást ej ,kellett volna végezni-] ük. Futóra vettük a dolgot Karcsi és Perl valamelyik ka­pualjba ugrott be, de a hekus engem tovább üldözött Már ld- ] futottam a városból, amikor két lovascsendőr elkapott Vagy nem akartak bajlódni velem, vagy tényleg jó érzésű emberek lehettek, elég az hoz­zá, azt mondták, menjek bel­jebb francia területre, ne legyek itt a határhoz közel, jobban bol_ dogulok. így is tettem. Párizsba mentem Rövidesen munkát is találtam egy bútor­gyárban. Kocsi rakodó lettem. Eljártam a kommunisták gyűlé­seire és sok jó barátom lett a francia munkások között Ok szereztek aztán nekem személyi igazolványt is. A nagy gazdasági válság 1929-ben betette nekem is az ajtót Munkanélküli let­tem. Tudtam, hogy itthon még rohadtabb a helyzet, hát pró­báltam kijutni Amerikába. ■éger kocsma Valahogy elkeveredtem nyu­gatra, a tenger partjára Le- Havre-ba. Volt egy kevés pén­zem. Lepénzeltem egy teherha­jó két matrózát, hogy bújtassa­nak el. Meg is tették. Ám, ami­kor a pénz elfogyott — éppen az indulás előtti napon —, át­adtak a rendőrségnek. Sok hoz­zám hasonló szegénylegény akart így kijutni a „korlátlan lehetőségek hazájába”, s talán ez volt az oka, hogy a hekusok nem bajlódtak velem. Néhány pofon és fenékberugás után el­zavartak. A kikötőben baran­goltam egy ideig és bánatomban bementem egy csapszékbe. Ttele volt négerekkel. Barátságos em­berek voltak. Így kerültem a Havre-i vasgyárba. A rézöntők mellett dolgoztam — mindnyá­jan négerek voltak. — Egy idő után észrevettem, hogy minden étel, még a cigaretta is édes ízű. Rézmérgezést kaptam. Az orvos azt tanácsolta, menjek fa- | lura. Nem akartam elszakadni a nagyvárostól, egy idei« més! próbálkoztam dokkmunkásként» kikötőben, de nem sikerült. Le voltam gyengülve, nem bírtam a nehéz munkát ' S Bunkócska A régies bútorokkal berende» zett szobában már jócskán ter­jeng a cigarettafüst, a hamutar­tóban cigaretta végek. Több mint két órája mondja élményeit az idŐ6 ember. Vele együtt látja a krónikás is a helyszíneket s átéli a keserves megpróbáltatá­sokat — Vannak kellemesebb emlé­keim is. Azt hiszem, említettem, hogy már Párizsban kapcsolatba kerültem a kommunistákkal. Feljártunk a Montmartre-ra. Ott 1925-ben ismét találkoztam Schulhoff Ferivel és Vér Imré­vel. Még Becsből Ismertem őket Ök vittek el egy gyűlésre. Ezen francia munkásdalárda olyan magyarsággal énekelte a Euiv- kócskát, mintha pestiek vagy éppen szegediek lettek volna. Ismeri ezt a forradalmi dalt? — és meg sem várta igenlése­met, dúdolt néhány taktust Kék szemeiben fiatalos láng lobbant — De hogy ott folytassam, ahol abbahagytam, 29-ben hát szót fogadva az orvosnak, ott­hagytam a kikötőt és lemen tens délre, a hegyek közé. Borjúkat loptam Tehenésznek szegődtem Nizza, fölött egy birtokra. Ott aztán jó hosszú ideig dolgoztam. Meg is ' erősödtem, az egészségem is helyreállt Bejártam Nizzába a munkások gyűléseire, és többek között megismerkedtem egy Lu­cian Torán nevű eívtárssaL O szervezett be a kommunista pártba 1939-ben. Amikor a né­metek megszállták Franciaor­szágot, az erdőben egyre több lett az idegen. A gazdáinkhoz is lejártak. Volt közöttük egy sző­ke normandiai. Azt mondja ne­kem egyszer: „mikor mehetsz le te Jean Nizzába?” Mondtam ne­ki, hogy amikor akarok. így lettem az ellenállók dohány szál­lító ja. Később ugyancsak as a nor­mandiai félrehúzott a tehénis­tállóba és rámparancsolt, hogy éjszaka vigyek egy borjút az urasági parkba. Bármit látok, ne vegyem észre, csak kössem oda a jószágot valamelyik fá­hoz. így aztán, amikor arra pa­rancsot kaptam, mindig bekötöt­tem egy borjút a park fáihoz. Láttam ugyan fegyveres embe­reket, de sem ők, sem én nem szóltunk egy szót sem. Vagy négy hónapig csináltam ezt, aztán... mit tagadjam, be­lém állt a félsz. Kapcsolatom akkor már régen megszakadt a párttal, lémetországba vittel Otthagytam a gazdaságot és elmentem Nizzába. Egyszer az­tán belekerültem egy razziába. Németek gyűjtötték az utcán az embereket Lezártak egy teret) és aki ott munkabíró ember volt vitték az állomásra. Azt mondták, hat hónapot kell dol­goznunk Németországban, őszin­tén szólva még bizakodtam, úgy gondoltam, az a hat hónap nem a világ, kibírom valahogy. Linzbe kerültem. Kétszeres szö­gesdrót mögé, hatvan lengyel­lel egy barakba. Közülük 1945 májusát csak hárman élték meg •m Fáradtan, megtörtén ült a fo­telben Korossi János. Hosszú utat Járt be egy délután emlé­keiben. Hetvenegy év nyomja vékony vállait. A csabai tégla­gyárban dolgozott 45-től nyug­díjazásáig Most pihen. Ha ép­pen ráér. Mert még mindig a párt katonája. Aktív munkásőr. Botyánszkl János (Vége) un, FEUftUAft SL

Next

/
Thumbnails
Contents