Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-04 / 29. szám

. Köszönet egy gépkocsivezetőnek Idős embertől kaptunk épp rövidke kis levelet, de a tar­talma sokak részére megszívle­lendő: XJrbán József nyugdíjas irta Orosházáról: A Debrecen—Sze­ged közötti autóbuszjáraton uta­zott hazafelé, amikor a síkos út miatt a busz az árokba csú­szott. Szerencsére senki se sé­rült meg, de az utasoknak na­gyon kényelmetlen volt a hi­degben, sötét este az ország­úton várakozni, míg a kisegítő járat megérkezik. Vannak viszont jószívű, segí­tőkész emberek. Egy személy- gépkocsi jött arra, s többek kö­zött Urbán Józsefet is hazavitte Orosházára. Idős levélírónk saj­nos nem tudta megjegyezni a rendszámot, így arra kért ben­nünket, hogy ezúton mondjunk köszönetét nevében az ismeret­len gépkocsivezetőnek, hátha magára ismer. Kérésének szívesen leszünk eleget. Zajártalom a lakásban! K. Jánosné aláírással a békés­csabai Kulich Gyula Lakótelep 15-ös épületéből jött levél szer­kesztőségünkhöz. Olvasónk azt kérdi, szabad-e a lakótelep kel­lős közepén elhelyezkedő par­kolóhelyen dömpereknek, teher­gépkocsiknak, autóbusznak és mlkrobusznak, valamint egyéb vállalati járműveknek parkolni? A lakótelep 15—16-os épülete : előtti parkolóhely ugyanis elég ! zárt. A késő esti órákban állnak be a járművek, s kora hajnal­ban indulnak, minden alkalom­mal olyan zúgást rendezve, hogy oo­Éhező állatok? Sás István Gerláról azzal a kéréssel fordult szerkesztősé­günkhöz, hogy segítsünk gond­ján, ami nemcsak az övé, hanem a faluban még sok hasonló ál­lattartó társáé is. Mint írja, • örömmel tapasztalja, hogy a Szerkesszen velünkben sok olyan témával foglalkozunk, me­lyek megoldásra is találnak. Ép­pen ezért fordult csekélynek látszó kérésével a laphoz. Nem­rég olvasta, hogy a Gabonafelvá­sárló és Feldolgozó Vállalat mi­lyen sokat segít a háztáji gaz­daságoknak azzal, hogy lehető­séget biztosít takarmányvásár­lásra. Sajnos, azonban a gerlai- aknak Dobozra vagy Békéscsa­bára kell menniük, hogy besze­rezzék a szükséges takarmányt állataiknak. Viszont ez sokszor körülményes, és vannak olyanok is, mint például olvasónk, akik nem tudnak nagyobb mennyisé­get Vásárolni egyszerre, mivel kevés a jövedelmük, szükséges lenne tehát egy elárusítóhelyet létesíteni Gerlán. Így kis téte­lekben is vihetnék a takarmányt a vásárlók. Olvasónk javaslatával felke­restük Bánki Bélát, a Gabona­felvásárló és Feldolgozó Válla­lat igazgatóját, aki elmondotta, hogy ismerik a problémát, azon­ban Gerla olyan kis község, hogy egy elárusítóhely nyitása nem lenne kifizetődő és eladót sem tudnának foglalkoztatni megfe­lelően. Volna viszont egy lehe­tőség: amennyiben a helyi ter­melőszövetkezet vállalná az el- árusítást, akkor a vállalat biz­tosítaná az igényelt mennyiségű takarmányt. Mikor lesz új a düledezft posta helyett? szinte beleremeg az egész épület. A lakásokban tehát nem lehet megfelelően pihenni, a zajár­talom szinte nagyobb, mint azo­kon a helyeken, ahol egyébként az utca nagy forgalma okoz ha­sonlót. Olyan ez a parkolóhely, akár egy gépállomás. Mit le­hetne ez ellen tenni? Olvasónk javasolja, hogy néhány ház­tömbbel arrébb szintén van egy parkolóhely, álljanak oda a jár­művek. Kérdezzük: vajon akkor az ott lakók nem reklamálnának? Ügy hisszük, igen, és jogosan. így hát csupán azt tudjuk javasolni e járművek vezetőinek, hogy ol­vasónk eme írását szívleljék meg. Példamutatás udvariasságból Nem tudjuk miért, de egyik békéscsabai olvasónk nem ne­vezte meg magát, holott az ud­variasság egyik szép példáját közölte levelében. „Kérem szíveskedjenek né­hány sorban helyt adni alábbi tapasztalataimnak: Szemüveget hordó nő vagyok. Az SZTK szakrendelőjében megkaptam az előirt receptet és a békéscsabai OFOTÉRT szaküzletbe vittem, hogy ott megfelelő szemüveget vásárol­hassak. Közölte velem az eladó, hogy sajnos ilyen pillanatnyilag nincs, megrendelik, várjak az értesítésre. Négy nap múlva jött ás az értesítés. A megren­deléssel egyidejűleg vásároltam 100 forintért egy új szemüveg­keretet s amikor érte mentem, már készen volt. Két napi hasz­nálat után rádöbbentem, hogy sajnos ezt a keretet nem tudom használni, mert nehéz. Mint sok udvariatlanságot ta­pasztalt ember, úgy gondoltam., hogy egyenesen az OFOTÉRT vezetőjéhez fordulok segítségért. Előadtam a panaszomat és nagy meglepetésemre készséggel, ud­variassággal állt rendelkezésem­re. Négy, öt szemüvegkeret fel­próbálása után megtaláltam a nekem éppen megfelelőt. Ami a legmeglepőbb — mivel ez a ke­ret valamivel olcsóbb volt — minden bürokráciától mentesen visszakaptam a nekem járó pénzt. Ezt mind csak azért írtam meg, hátha olyanok is elolvas­sák, akikből hiányzik a segítő­készség és az ehhez hasonló ud­variasság.| pl£>ő L-fóCYO/j 2 fyfc&yO MENfKEilK ■V. -r-r 'S»-----— -^! L apunk hasábjain még 1967. február 2-án „Életveszélyessé vált a bucsai postahivatal” cím­mel cikk. jelent meg, melyben arról a tarthatatlan állapotról számoltunk be, amely a bucsai hivatal épületét jellemzi. A vizsgálat nyomban megin­dult, s a helyzet felszámolását illetően, 1970 januárjában már addig jutottak az illetékesek, hogy a jelenlegi épület felújí­tásra nem alkalmas, mivel 1920- ban vályogból épült. Üjra van szükség. A beruházási költsége­ket a Szegedi Postaigazgatóság vállalta. A helyi tanácstól csu­pán a telek térítésmentes bizto­sítását kérte. Ez persze nem kis anyagi ál­dozat árán történt, hiszen a köz­ség központjában működő ÁFÉSZ TÜZÉP-telepet kellett kitelepíteni. A postaigazgatóság fel is vette j a kapcsolatot a Nagykunsági; Építőipari Ktsz-szel a beruhá-1 zás megvalósítására. A ktsz ál- í tál vállalt irányárban azonban a közben történt árváltozás mi­att a tervezettnél nagyobb összeg szerepelt, a szövetkezet tehát kérte a megváltozott beruházási költség jóváhagyását. Ennek las­san már fél éve, s a válasz a mai napig is késik. Érdekes, hogy a posta gazdasági hivatala már szállítani akarja az új épület berendezéseit is. Ügy látszik, nincs kellő információs összhang, illetve kapcsolat a beruházó és a gazdasági hivatal között. Igaz, az új berendezéssel csinosítani lehetne a jelenlegi épületet, s ta­lán ez ellensúlyozná a gerendá­val aládúcolt mennyezet nagy darabokban omladozó, romlás­nak indult összképét. Bár ez egy­általán nem lenne „épületes” lát­vány. A bucsaiak sokkal jobban örülnének, ha az idén már új épületben láthatnák az új be­rendezést is. Sz. Á. Aktuális fotó?! Puskás József olvasónk (Bé­késcsaba, Szlovák Kollégium^ írja, hogy január 16-án „Téli csend a nézőtéren” címmel kö- í zölt fényképfelvételünk több ! éves téli álomból ébredhetett, ■ mert — szerinte — „a kép • nem éppen aktuális, és az 1965 I körül készülhetett”. Köszönjük szíves észrevételét és igazat adunk olvasóknak. A felvételt benyújtó külső munka­társunk figyelmét felhívtuk ar­ra, hogy valamivel frissebb képet adjon lapunknak közlésre. És mi is jobban figyelünk majd — a változásokra. , i A titkos láboratóriumok, pénzhamisító-műhelyek — első­sorban a saehsenhauseni kon- cetrációs táborban •—, persze bőven ontották a hamis fontot. Igaz, Schellenberg lassan még azt az ötvenezer valódi fontot is sajnálta, amit az első négy tekercs filmért fizettek a tö­röknek. ezért Mojzischt utasí­totta, hogy szervezzen meg egy akciót arra az esetre, ha már nem veszik igénybe Cicero szolgálatait. Puhatolja ki, hová rejti a pénzt és készítse fel embereit az ötvenezer font visszaszerzésére. Talán nem is kapzsiság volt ez Schellenberg részéről, hiszen a pénz úgysem az övé, csupán kisstílűség... Mert amilyen nagystílű volt az SD, ha emberek élete árán kel­lett valamilyen titkos anyaghoz hozzájutnia, olyan kisstílű és garasoskodó lett, amikor pénzt •kellett kiadni. Egyelőre azonban Cicero még szállította az anyagokat, s ezek kivétel nélkül mind az angol külügyminisztérium politikai értékeléseit tartalmazták. És az értékelések konkrét anyagokat is tartalmaztak. 1943. végén Mojzisch azt je­lentette, hogy kétségek merül­tek fel Cicero őszinteségével kapcsolatban. A náci tiszt ugyanis jelen volt az egyik filmtekercs előhívásánál, s az Ankarába küldött titkos fotó- specialisa felhívta Mojzisch fi­gyelmét, hogy az egyik okmány felvételén a szögnek egy ré­vészét eltakarja egy ujj, Moj­zisch nyomban felfigyelt erre, s ő is átvilágította a filmet. Jól megnézte a kópiát, ás valóban, azokon két ujj volt látható. — Eszerint Cicero nem egye­dül végzi az okmányok fény­képezését ... — mondta fotós­nak, aki ugyanolyan hírszerző­tiszt volt mint ő. Agyában vil­lámgyorsan kergették egvmást a gondolatok: Cicero korábban azt mondta, hogy az okmányok fényképezését teljesen egyedül készíti, mégpedig akkor, amikor a nagykövet lefekszik aludni. Mojzisch kérdésére részletesen e] is mondta, hogyan hajtja végre az akciót A nagykövet, aki rendszeresen altatót szed, s ezért gyorsan elalszik, már ko­rábban azt az utasítást adta inasának, hogy ebben az idő­ben tisztítsa és vasalja ki a ru­háit ... Ruhatisztítás alatt Ci­cero kiveszi a zsebből a kul­csokat, kinyitja a páncélszek­rényt, kiszedi az okmányokat és erős megvilágítás mellett egy Leica fényképezőgéppel el­készíti a reprodukcióit. Moj­zisch mindezt gyanúsnak talál­ta. Faggatta a fotótechnikust, e megpróbálta rekontsruáltatm Ez is műemlék? Békéscsabán, a Tanácsköztár­saság úton kaptuk lencsevégre ezt az ábrát. Az új úttest besza­kadt részét kerítették körül deszkákkal. Vártuk, hogy rövid­del az eset után meg is javítják. Nem így történt. Vajon műemlékké nyilvánít­hatjuk ezt is, mint a Kazinczy utcait?!— Fogadóóra a megyei tanácsnál Soron következő fogadóóráját dr. Kertész Márton vb-titkár február 6-án 9—12 óráig tartja hivatali helyiségében, Békéscsa­ba, Irodaház, Felsőkörös sor. vele Cicero fotózási módszereit — Ha én az okmányt fogom, lehetséges, hogy sajáfcmagam fényképezzem is? — kérdezte. — Próbáljuk ki... Mojzisch megfogott egy pa­pírlapot, aztán a kezébe adott Leica fényképezőgéppel meg­próbálta azt lefényképezni. De csak a legnagvobb nehézségeik árán sikerült úgy vézhezvinnie, hogy mutató és középső ujja abban az állásban helyezkedjék el a papíron, ahogyan azt a Cicero által átadott fotókon látta. Egyébként is, ahányszor fél kézzel akarta a gépet el- kattintani, mindannyiszor el­mozdult. Az viszont teljesen valószínűtlen, hogy Cicero áll­ványos módszerrel fényképez­zen .-.. Nemcsak azért, mert ez komplikáltabb, és azt jelentené, hogy neki kellene beállnia a rögzített lencse elé és találom­ra fényképezni a kópiát, hanem azért is, mert ez nagy mozgás­sal jár... Ha rögzített géppel dolgozik, akkor sem lehetett rajta a két ujja... Mojzisch végül arra a követ­keztetésre jutott, hogy Cicero nem egyedül készíti a fénykép- felvételeket. A két ujj minden­képpen két ember jelenlétére utal... Eszerint tehát Cicero hazudott... Mojzisch azt már nem tud­hatta, hogy Hitler ezeknek az okmányoknak olvasásában gyö­nyörűségét lelte, mert bizonyos alapkoncepcióit látta igazolt­nak ..; S hér kétségtelenné vált, hogy Cicero becsapta az összekötőjét, az továbbra is sürgette nála az újabb és Újabb anyagokat. Sőt, odáig ment a dolog, hogy Mojzisch utasította az angol nagykövet inasát, viasz segítségével ké­r

Next

/
Thumbnails
Contents