Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-04 / 29. szám
. Köszönet egy gépkocsivezetőnek Idős embertől kaptunk épp rövidke kis levelet, de a tartalma sokak részére megszívlelendő: XJrbán József nyugdíjas irta Orosházáról: A Debrecen—Szeged közötti autóbuszjáraton utazott hazafelé, amikor a síkos út miatt a busz az árokba csúszott. Szerencsére senki se sérült meg, de az utasoknak nagyon kényelmetlen volt a hidegben, sötét este az országúton várakozni, míg a kisegítő járat megérkezik. Vannak viszont jószívű, segítőkész emberek. Egy személy- gépkocsi jött arra, s többek között Urbán Józsefet is hazavitte Orosházára. Idős levélírónk sajnos nem tudta megjegyezni a rendszámot, így arra kért bennünket, hogy ezúton mondjunk köszönetét nevében az ismeretlen gépkocsivezetőnek, hátha magára ismer. Kérésének szívesen leszünk eleget. Zajártalom a lakásban! K. Jánosné aláírással a békéscsabai Kulich Gyula Lakótelep 15-ös épületéből jött levél szerkesztőségünkhöz. Olvasónk azt kérdi, szabad-e a lakótelep kellős közepén elhelyezkedő parkolóhelyen dömpereknek, tehergépkocsiknak, autóbusznak és mlkrobusznak, valamint egyéb vállalati járműveknek parkolni? A lakótelep 15—16-os épülete : előtti parkolóhely ugyanis elég ! zárt. A késő esti órákban állnak be a járművek, s kora hajnalban indulnak, minden alkalommal olyan zúgást rendezve, hogy ooÉhező állatok? Sás István Gerláról azzal a kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz, hogy segítsünk gondján, ami nemcsak az övé, hanem a faluban még sok hasonló állattartó társáé is. Mint írja, • örömmel tapasztalja, hogy a Szerkesszen velünkben sok olyan témával foglalkozunk, melyek megoldásra is találnak. Éppen ezért fordult csekélynek látszó kérésével a laphoz. Nemrég olvasta, hogy a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat milyen sokat segít a háztáji gazdaságoknak azzal, hogy lehetőséget biztosít takarmányvásárlásra. Sajnos, azonban a gerlai- aknak Dobozra vagy Békéscsabára kell menniük, hogy beszerezzék a szükséges takarmányt állataiknak. Viszont ez sokszor körülményes, és vannak olyanok is, mint például olvasónk, akik nem tudnak nagyobb mennyiséget Vásárolni egyszerre, mivel kevés a jövedelmük, szükséges lenne tehát egy elárusítóhelyet létesíteni Gerlán. Így kis tételekben is vihetnék a takarmányt a vásárlók. Olvasónk javaslatával felkerestük Bánki Bélát, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat igazgatóját, aki elmondotta, hogy ismerik a problémát, azonban Gerla olyan kis község, hogy egy elárusítóhely nyitása nem lenne kifizetődő és eladót sem tudnának foglalkoztatni megfelelően. Volna viszont egy lehetőség: amennyiben a helyi termelőszövetkezet vállalná az el- árusítást, akkor a vállalat biztosítaná az igényelt mennyiségű takarmányt. Mikor lesz új a düledezft posta helyett? szinte beleremeg az egész épület. A lakásokban tehát nem lehet megfelelően pihenni, a zajártalom szinte nagyobb, mint azokon a helyeken, ahol egyébként az utca nagy forgalma okoz hasonlót. Olyan ez a parkolóhely, akár egy gépállomás. Mit lehetne ez ellen tenni? Olvasónk javasolja, hogy néhány háztömbbel arrébb szintén van egy parkolóhely, álljanak oda a járművek. Kérdezzük: vajon akkor az ott lakók nem reklamálnának? Ügy hisszük, igen, és jogosan. így hát csupán azt tudjuk javasolni e járművek vezetőinek, hogy olvasónk eme írását szívleljék meg. Példamutatás udvariasságból Nem tudjuk miért, de egyik békéscsabai olvasónk nem nevezte meg magát, holott az udvariasság egyik szép példáját közölte levelében. „Kérem szíveskedjenek néhány sorban helyt adni alábbi tapasztalataimnak: Szemüveget hordó nő vagyok. Az SZTK szakrendelőjében megkaptam az előirt receptet és a békéscsabai OFOTÉRT szaküzletbe vittem, hogy ott megfelelő szemüveget vásárolhassak. Közölte velem az eladó, hogy sajnos ilyen pillanatnyilag nincs, megrendelik, várjak az értesítésre. Négy nap múlva jött ás az értesítés. A megrendeléssel egyidejűleg vásároltam 100 forintért egy új szemüvegkeretet s amikor érte mentem, már készen volt. Két napi használat után rádöbbentem, hogy sajnos ezt a keretet nem tudom használni, mert nehéz. Mint sok udvariatlanságot tapasztalt ember, úgy gondoltam., hogy egyenesen az OFOTÉRT vezetőjéhez fordulok segítségért. Előadtam a panaszomat és nagy meglepetésemre készséggel, udvariassággal állt rendelkezésemre. Négy, öt szemüvegkeret felpróbálása után megtaláltam a nekem éppen megfelelőt. Ami a legmeglepőbb — mivel ez a keret valamivel olcsóbb volt — minden bürokráciától mentesen visszakaptam a nekem járó pénzt. Ezt mind csak azért írtam meg, hátha olyanok is elolvassák, akikből hiányzik a segítőkészség és az ehhez hasonló udvariasság.| pl£>ő L-fóCYO/j 2 fyfc&yO MENfKEilK ■V. -r-r 'S»-----— -^! L apunk hasábjain még 1967. február 2-án „Életveszélyessé vált a bucsai postahivatal” címmel cikk. jelent meg, melyben arról a tarthatatlan állapotról számoltunk be, amely a bucsai hivatal épületét jellemzi. A vizsgálat nyomban megindult, s a helyzet felszámolását illetően, 1970 januárjában már addig jutottak az illetékesek, hogy a jelenlegi épület felújításra nem alkalmas, mivel 1920- ban vályogból épült. Üjra van szükség. A beruházási költségeket a Szegedi Postaigazgatóság vállalta. A helyi tanácstól csupán a telek térítésmentes biztosítását kérte. Ez persze nem kis anyagi áldozat árán történt, hiszen a község központjában működő ÁFÉSZ TÜZÉP-telepet kellett kitelepíteni. A postaigazgatóság fel is vette j a kapcsolatot a Nagykunsági; Építőipari Ktsz-szel a beruhá-1 zás megvalósítására. A ktsz ál- í tál vállalt irányárban azonban a közben történt árváltozás miatt a tervezettnél nagyobb összeg szerepelt, a szövetkezet tehát kérte a megváltozott beruházási költség jóváhagyását. Ennek lassan már fél éve, s a válasz a mai napig is késik. Érdekes, hogy a posta gazdasági hivatala már szállítani akarja az új épület berendezéseit is. Ügy látszik, nincs kellő információs összhang, illetve kapcsolat a beruházó és a gazdasági hivatal között. Igaz, az új berendezéssel csinosítani lehetne a jelenlegi épületet, s talán ez ellensúlyozná a gerendával aládúcolt mennyezet nagy darabokban omladozó, romlásnak indult összképét. Bár ez egyáltalán nem lenne „épületes” látvány. A bucsaiak sokkal jobban örülnének, ha az idén már új épületben láthatnák az új berendezést is. Sz. Á. Aktuális fotó?! Puskás József olvasónk (Békéscsaba, Szlovák Kollégium^ írja, hogy január 16-án „Téli csend a nézőtéren” címmel kö- í zölt fényképfelvételünk több ! éves téli álomból ébredhetett, ■ mert — szerinte — „a kép • nem éppen aktuális, és az 1965 I körül készülhetett”. Köszönjük szíves észrevételét és igazat adunk olvasóknak. A felvételt benyújtó külső munkatársunk figyelmét felhívtuk arra, hogy valamivel frissebb képet adjon lapunknak közlésre. És mi is jobban figyelünk majd — a változásokra. , i A titkos láboratóriumok, pénzhamisító-műhelyek — elsősorban a saehsenhauseni kon- cetrációs táborban •—, persze bőven ontották a hamis fontot. Igaz, Schellenberg lassan még azt az ötvenezer valódi fontot is sajnálta, amit az első négy tekercs filmért fizettek a töröknek. ezért Mojzischt utasította, hogy szervezzen meg egy akciót arra az esetre, ha már nem veszik igénybe Cicero szolgálatait. Puhatolja ki, hová rejti a pénzt és készítse fel embereit az ötvenezer font visszaszerzésére. Talán nem is kapzsiság volt ez Schellenberg részéről, hiszen a pénz úgysem az övé, csupán kisstílűség... Mert amilyen nagystílű volt az SD, ha emberek élete árán kellett valamilyen titkos anyaghoz hozzájutnia, olyan kisstílű és garasoskodó lett, amikor pénzt •kellett kiadni. Egyelőre azonban Cicero még szállította az anyagokat, s ezek kivétel nélkül mind az angol külügyminisztérium politikai értékeléseit tartalmazták. És az értékelések konkrét anyagokat is tartalmaztak. 1943. végén Mojzisch azt jelentette, hogy kétségek merültek fel Cicero őszinteségével kapcsolatban. A náci tiszt ugyanis jelen volt az egyik filmtekercs előhívásánál, s az Ankarába küldött titkos fotó- specialisa felhívta Mojzisch figyelmét, hogy az egyik okmány felvételén a szögnek egy révészét eltakarja egy ujj, Mojzisch nyomban felfigyelt erre, s ő is átvilágította a filmet. Jól megnézte a kópiát, ás valóban, azokon két ujj volt látható. — Eszerint Cicero nem egyedül végzi az okmányok fényképezését ... — mondta fotósnak, aki ugyanolyan hírszerzőtiszt volt mint ő. Agyában villámgyorsan kergették egvmást a gondolatok: Cicero korábban azt mondta, hogy az okmányok fényképezését teljesen egyedül készíti, mégpedig akkor, amikor a nagykövet lefekszik aludni. Mojzisch kérdésére részletesen e] is mondta, hogyan hajtja végre az akciót A nagykövet, aki rendszeresen altatót szed, s ezért gyorsan elalszik, már korábban azt az utasítást adta inasának, hogy ebben az időben tisztítsa és vasalja ki a ruháit ... Ruhatisztítás alatt Cicero kiveszi a zsebből a kulcsokat, kinyitja a páncélszekrényt, kiszedi az okmányokat és erős megvilágítás mellett egy Leica fényképezőgéppel elkészíti a reprodukcióit. Mojzisch mindezt gyanúsnak találta. Faggatta a fotótechnikust, e megpróbálta rekontsruáltatm Ez is műemlék? Békéscsabán, a Tanácsköztársaság úton kaptuk lencsevégre ezt az ábrát. Az új úttest beszakadt részét kerítették körül deszkákkal. Vártuk, hogy röviddel az eset után meg is javítják. Nem így történt. Vajon műemlékké nyilváníthatjuk ezt is, mint a Kazinczy utcait?!— Fogadóóra a megyei tanácsnál Soron következő fogadóóráját dr. Kertész Márton vb-titkár február 6-án 9—12 óráig tartja hivatali helyiségében, Békéscsaba, Irodaház, Felsőkörös sor. vele Cicero fotózási módszereit — Ha én az okmányt fogom, lehetséges, hogy sajáfcmagam fényképezzem is? — kérdezte. — Próbáljuk ki... Mojzisch megfogott egy papírlapot, aztán a kezébe adott Leica fényképezőgéppel megpróbálta azt lefényképezni. De csak a legnagvobb nehézségeik árán sikerült úgy vézhezvinnie, hogy mutató és középső ujja abban az állásban helyezkedjék el a papíron, ahogyan azt a Cicero által átadott fotókon látta. Egyébként is, ahányszor fél kézzel akarta a gépet el- kattintani, mindannyiszor elmozdult. Az viszont teljesen valószínűtlen, hogy Cicero állványos módszerrel fényképezzen .-.. Nemcsak azért, mert ez komplikáltabb, és azt jelentené, hogy neki kellene beállnia a rögzített lencse elé és találomra fényképezni a kópiát, hanem azért is, mert ez nagy mozgással jár... Ha rögzített géppel dolgozik, akkor sem lehetett rajta a két ujja... Mojzisch végül arra a következtetésre jutott, hogy Cicero nem egyedül készíti a fénykép- felvételeket. A két ujj mindenképpen két ember jelenlétére utal... Eszerint tehát Cicero hazudott... Mojzisch azt már nem tudhatta, hogy Hitler ezeknek az okmányoknak olvasásában gyönyörűségét lelte, mert bizonyos alapkoncepcióit látta igazoltnak ..; S hér kétségtelenné vált, hogy Cicero becsapta az összekötőjét, az továbbra is sürgette nála az újabb és Újabb anyagokat. Sőt, odáig ment a dolog, hogy Mojzisch utasította az angol nagykövet inasát, viasz segítségével kér