Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-25 / 47. szám

17,5 milliárd forintos beruházás az élelmiszeriparban Ülést tartott az ÉDOSZ központi vezetősége A vállalati szakszervezeti tes­tületek követeljék meg a gazda­sági vezetéstől, hogy az éves és a középtávú terveket minden esetben vitassák meg a dolgo­zókkal és kérjék ki véleményü­ket az előirányzatokkal kapcso­latban — mutattak rá az ÉDOSZ központi vezetőségének szerdai ülésén, amelyen a negyedik öt­éves terv és ezen belül az idei esztendő élelmiszeripari elő­irányzatait vitatták meg. A ne­gyedik ötéves terv 26 százalékos elelmiszieripari termelésnövelést irányoz elő. Az iparágban előtér­be kerül a biológiailag értéke­sebb termékek gyártása. Növelik az állati fehérjéket és vitamino­kat tartalmazó élelmiszerek elő­állítását. A háztartási munka könnyítésére a tavalyinál lénye­gesen több iparilag feldolgozott és korszerűen csomagolt élelmi­szer kerül forgalomba. Az átlagosnál nagyobb mér­tékben növekedik a termelés a hús-i baromfi-, tej-, konzerv- és a hűtóiparban. Lassabb ütemű fej­lesztést irányoztak elő a gabo­na-, a cukor-, a sütő-, az édes- és a dohányiparban. 1970-hez képest, a tervidőszak végére 37-ről 43 százalékra nö­vekedik az állati termékeket fel­dolgozó iparágak teljesítménye, valamelyest csökken a növényi termékeket adó iparok termelé­sének részaránya: 55-ről 49 szá­zalékra. A negyedik ötéves terv idősza­kában élelmiszeripari beruházá­sokra 17,5 milliárd forintot for­dítanak. A központi vezetőség figyelmeztetett arra, hogy az el­múlt években tartósan emelked­nek az építőipari árak, ezért az élelmiszeripari üzemeknek fel kell kutatniuk a viszonylag olcsó építési megoldásokat. (MTI) Sikerült megállítani a dizentéria-járványt Szabadkígyóson Az utóbbi napokban különbö­ző rémhírek terjedtek el me- gyeszerte bizonyos megbetege­désekről. Egyesek száj- és kö­römfájásról, mások dizentériá­ról beszéltek. Dr. Maurer József főorvostól, a KÖJÁL igazgatójától kapott tájékoztatás szerint olvasóink megnyugtatására közöljük, hogy megyénkben csupán egy helyen — Szabadkígyósom — lépett fel járvány, mégpedig dizentéria, mely megfertőzte a mezőgazda­sági szakiskola diákjait. A főor­vos elmondotta, hogy az Alföld dél-keleti részén egyébként gya­koribb a dizentéria fellépése, bár tavaly egyáltalán nem volt Az idén Szabadkígyóson észlel­ték ezt a betegséget, s rövid idő alatt 153-an betegedtek meg. Éppen ezért a szükséges intéz- i kedéseket is megtették. Az isko- ! lát és a diákotthont járványkór- házzá alakították át és lezárták, minthogy azt ilyenkor feltétlen meg kell tenni. A kórház mű­ködtetésére, a betegek megfelelő ellátására Gyuláról a megyei kórháztól kértek orvosokat és ápolókat. Gondoskodtak a szük­séges gyógyszerekről is. Vizsgálatot indítottak a jár- váryy okainak felderítésére. Ed­dig 600 személynél végeztek el szűrővizsgálatot A megálla­pítás: nem. élelmiszer és nem is víz okozta a járványt hanem csupán egy ember, s most azt vizsgálják ki volt ez. A KÖJÁL által megtörtént intézkedések eredményeként a járvány nem terjedt tovább. A szigorított szabályok mindaddig tartanak, i míg minden betegről kétszeri j vizsgálat után negatív ered- I ményt tudnak kimutatni •MtiSBMKSiftmmntfMxiiMflRtsMiulütHin társaság iránt. Ezek a kapcso­«S9SBI vei, aki továbbra te Goebbels magántitkára maradt, s akit ké­sőbb valamilyen fegyelmi vét­ség miatt a szovjet frontra vezé­nyeltek, ahol el is esett.. A Kühn család azzal az ürüggyel költözött a Hawaii-szi­getekre, hogy dr. Kühn érdek­lődik a japán nyelv és a sziget- csoport története iránt Semmi­vel sem keltettek gyanút azok között, akiknek feltétlenül gya­nút kellett volna fogniuk, hogy egy német család ennyire távol telepedik le a hazájától. Még azzal sem hívták fel magukra a figyelmet, hogy Ruth és apja rendkívül gyakran utazgattak a környező szigetekre. Kühnné, a doktor felesége, teltkarcsú né­met asszony, nagyon tisztelte férjét, és volt egy rendkívül sa­játos tulajdonsága: az agya amolyan irattárféle volt: nem­csak felfogta, osztályozta és ér­tékelte a látott, hallott dolgokat, hanem a legapróbb mozzanato­kat is el tudta raktározni. lát­szólag teljesen a családjának élt s ezzel a magatartásával megtévesztette azokat, akik bi­zonyára nagyobb figyelmet for­dítanak rá, ha tudják, mi a va­lódi szerepe. Pedig Kühnné többször is ellátogatott Japán­ba, mint futár, és ilyenkor a Hawaii-szigetek tengerészeti és katonai védelmi berendezései­nek titkait vitte magával. Ruth még szebb lett, mint valaha, s feltűnően vonzó egyénisége meghívást szerzett számára minden társadalmi ese­ményre. Az ilyen alkalmak per­sze gyakran összehozták ameri­kai tengerésztisztekkel, akiket az otthontól való távoliét túl­ságosan fogékonnyá tett a női latok Ruth Kühn számára na­gyon hasznos információkat je­lentettek... i Kiütnék igen jól el voltak látva pénzzel is. Jólétük forrá­sa állítólag egy rotterdami bank volt, és ebből többen arra kö­vetkeztetitek, hogy a doktornak valami igen ügyes befektetése leihet Hollandiában. Utóbb derült ki, hogy 1935- től 1941-ig, a Kühn-esalád több mint háromszázezer dollárt vett fel a japánoktól, de nem ez volt az egyetlen jövedelmi forrásuk. Kühnék nemcsak a japánok szolgálatában álltak, hanem minden adatot, amit továbbí­tottak, távol-keleti megbízóik­nak, egyben eljuttatták Ribben- trop külügyminisztériumához is. A japánok persze nem tudtak Kühnéknek a nácikkal fenn­tartott kapcsolatáról. 1937-ban Ruth Kühn két koz­metikai szalont is nyitott, egyet Honoluluban, a másikat Pearl Harborban, e két fontos hadá­szati helyen . A kozmetikai sza­lonok sikere várakozáson felüli volt Az amerikai tengerészfe­leségek órákon át fecsegték s ilyenkor Ruth vagy néhány megbízható alkalmazottja úgy szívta magába a híreket, mint szivacs a vizet Ruthnak az volt a fő felada­ta, hogy rendszeresen figyelje az Egyesült Államok csendes­óceáni tengeri erőit, a hajók földrajzi helyzetét, indulásuk és érkezésük pontos időpontját bármely helyen, de különös te­kintettel Pearl Harborra. (Folytatjuk) Huj u fars&iatji Ki a fánkk&ll Jelmezesek járják az eleki utcát Húshagyó kedden, a farsang utolsó napján jelmezesek jár­ták az eleki utcákat. Szóit a harmonika, pergett a doh, ri­koltott a duda. A négy nemzeti­ségű község német néphagyo­mányai elevenedtek meg, sze­rezve ezzel különös látnivalót, élményt az elekieknek. Mint már évek óta, reggeltől késő estig, ha nem éppen más­nap hajnalig tart a vigalom, A jókedv, a bolondozás köte­lező ilyenkor, de az új vonás, hogy a község négy nyelven beszélő lakóinak közös ürmepe ez a nap. Messze környékein egyedülálló eleki farsangi szokás a húsha­gyó keddi álarcos felvonulás. A menet élén, mintegy elkülönül­ve a többiektől halad a vezető lovas, majd egy lovaskocsi, (melynek hajtója a régi hagyo­mányokhoz híven nem visel jelmezt), rajta a felismerhetet- lenségig elmaszkírozott szerep­lőkkel. A házi készítésű jelme­zek furcsák és komikusak; s iskább bohókósak, mint ijesz­tetek. A felvonulók az utcákat járják, leugrálnak a kocsiról — s a nézők nap-y örömére — járműveket állítanak meg, „mo­lesztálják” a járókelőket — akik egyébként ezt csöppet sean veszik rossznéven —, táncolnák és még illetlen mozdulatokat is tesznek. A jelmezesek — ihkog- nitójúk biztos tudatában —bár­mit megtehetnek és meg is tesznek. Megállíthatják például a községen áthaladó távolsági autóbuszt; egy cipő erejéig megvámolhatják a kenyeresko­csit; rögtönzött murit rendez­nek a presszóban; elcsenhetik a kalapot, kucsmát, amit csak As álarc inkább tréfás mint ■ijesztő váltságdíjért adnák vissza; be­térhetnek a házakba, hivatalok­ba. A menet végén halad, job­ban mondva forog, egy rúdhoz csatlakozó kocsikerékre szerelve a mennyegzős bábu pár, a „Hantsl und Kredl”. A kikiáltó pedig nem mulasztja el felhívni a nagyérdemű közönség figyel­mét az esti bálra. A hagyományos maskarás fel­vonulás forgatókönyve évről év­re változik, új, aktuális voná­sokkal gazdagodik. Mindeneset­re a tédbúcsúztató, tavaszt kö­szöntő vigasság a korábbi évek­hez viszonyítva szegényebb lett néhány látványossággal. Még pár esztendővel ezelőtt ugyanis két kocsi járt a jelmezesekkel: egy parasttszekér a mulatozás­ra adott bor összegyűjtésére szolgáló hordóval, és egv fedett kocsi, amelynek belsejében Csipkerózsika látható azok szá­mára, akik a tréfásan reklá­mozott látványosságért lefizetik az 1 forintot. (Banner József és M ster György szerzőpár ä Farsangi néphagyományok az eleki németeknél című, a témát részletesen elemző dolgozatában olvasható, högy gyakran bizony vaskosabb látnivalóban volt ré­sze a kíváncsiskodónak...) A maskarások hagyományos eszköze a kancsó, amejvbe a bort töltik, s a nyárs, amelyre j a fánkot vagy jobb esetben a| tustöSt kolbászt tűzik, ma már inkább csak jelkép. A közönség inkább pénzben rója le köszö­netét a jelmezeseik kedvcsináló attrakciójáért. A harsány han­gú kiáltás is, ma már inkább csak az emlékezetekben él: Hu- ju farsang! Ki a fánkkal! Vagy kitöröm az ablakot! Nem ragaszkodnak az elekjeik ahhoz a régi-régi szabályhoz sem, hogy az álarcos felvonu­lók csak házas emberek lehet­nék. Az utóbbi években egyre több legény és asszony is jel­mezt öltött Persze ez csak a bálon (amelyet egyébként ők1 Szombat este. Remek idő. Mintha tavasz lenne. Kigombolt kabátban érkezik a legtöbb fiatal a medgyesbod- zásl kultúrházba. Főleg fiatalok. Irodalmi est kezdődik fél nyolc­kor, utána táncolni is lehet. Szó, ami szó, nem telik meg kezdésre zsúfolásig a nézőtér. — Többen szoktak lenni a nagytermi rendezvényeken. De most vadászvacsora van innen pár lépésre és a televízióban is jó lesz a műsor. Nehéz ver­senyben maradni — így mondja a kultúrház igazgatója, s meg­értjük. Van, persze, amire büsz­kék is lehetünk — folytatja —, a belterületen 1100 lakos él és majdnem ötezer kötetes könyv­tárunk van. Az olvasók száma meghaladja a háromszázat Csak a lakásból nem könnyű kimozdí­tani az embereket. Aki azonban társaságra vágyik, idejön. Elektromos orgona tömör ak- koorpai harsának, szétnyílik a függöny, kezdődik az irodalma est * Kedves, csinos lányok jönnek a színpadra. Közülük ki puló­verben, ki blúzban, szoknyában, finoman trapézvonalú nadrág­ban, néhányan férfikalapban. Legtöbbjüknek sima, hosszú a haja. Verset mondanak. Ülve és áll­va, egymásba kapaszkodva és egyedül. Verseket, melyeket lány mond egy fiúról, egy fiúnak, ver­seket, melyeket fiú mondhat egy lánynak. Utóbbiakat adják elő a nyitnak meg) derül ki, hogy tel­ki csoda. Éjfélikor, amikor nagy ceremónia kíséretében össze esketik; a most már megelevene­dő jegyespárt, tndndenki levet az álarcot Éjfél után — bár a hagyo­mányok értelmében akkor már hamvazószerda és a böjt is megkezdődött — nem ér véget a mulatság. Igaz ugyan, hogy tekintette! a reggeli munka­kezdésre, 1—2 órán beiül el­csendesül a község. Vége a bál­nák, vége a farsangnak­Brackő István kalaposok. Néha kórusban. Íz­léssel, halkan, mértéktartóan „Zöldül a sás, ól Zöldül a sás, ó! Életem csak lányok között, csak köztük volt csodás, ÖV Közben kimennek a színpadról az előadók, megszólal a zene, más versmondók jönnek, más. alakzatot vesznek fel. Valaki kezdi: „Korai még a konty ne­kem...” Üjra kiürül a színpad, újra orgonaszó, megint más lá­nyok jönnek. Vagy ugyanazok? Pontosan nem tudni. Gyorsan forog, változik a kaleidoszkóp. » A könyvtárszobában gyűlnek össze az előadók. Egy-két kivé­teltől eltekintve, a mezőkovács­házi Hunyadi János Gimnázium első, második osztályos tanulói, s valamennyien a járási művelő­dési központ irodalmi színpadá­nak tagjai. A Robert Burns köl­teményeiből öszeállított műsor­ral a Szánjatok, szép szavak! országos rádiós vetélkedőre ké­szülnek Jó munkát végeztek, de azért még van javítani való. S mert még friss az élmény, jobban az agyakba vé­sődnek a rendezői tanácsok: még könnyedébben, vidámab­ban. a szöveget lobban ízlelve- élvezve mondani a verset, még többet adni önmagukból, jóked­vükből, fiatalságukból. A lánvok figvelmesen hallgatják vezetőjü­ket. Aztán maguk is véleményt mondanak, újra indul a zsongás, kavargás. Üjra csak nem tudom megszámlálni, hányán vannak. Újra meglendül a kaleidoszkóp. D. Gy Bodzás— Burns — Kovácsháza

Next

/
Thumbnails
Contents