Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-21 / 44. szám
Ny ul ászok kiállítása Mezőhegyesen A Mezőhegyesen működő nyúl tenyésztési társulás tagjai Igen (színvonalas kiállítást rendeztek. A község lakói közfii több százan tekintették meg a kiállított nyulakat. Sőt, a környék*, bői is szép számmal látogattak ebből as alkalomból Mezőhegyesre. (Fotó; Balkus) A fogyasztási szövetkezetek VXL Országos Pénztáros Versenye Békéscsabán A Szövetkezetek Országos Szövetsége és a KPVDSZ Országos Elnöksége már hat esetben rendezte meg az általános fogyasztási szövetkezetek pénztárosainak országos versenyét, eddig minden alkalommal, Budapesten. Most, a hagyományoktól eltérően, ez év márciusában Békéscsabán tartják az országos rendezvényt Hogy erre az eseményre Békéscsabán kerül sor, az a Békés ifiegyei pénztárosok képzettségének és az országos versenyeken elért kiemelkedő eredményeknek köszönhető. 1969-ben, majd pedig 1970-ben megyénk fogyasztási szövetkezeteinek pénztárosai szerezték meg egyéni és csapatversenyben is az országos első helyezést, a bajnoki címet. Ez egyben azt is jelentette, hogy a Szövetkezetek Országos Szövetsége és a KPVDSZ Országos Elnöksége által alapított csapatdíj vándor- serleget egymás után kétszer ÁFÉSZ-einek versenyzői nyerték eL Az 1969-ben megrendezett V. országos versenyen Elek Imréné, a Szeghalmi ÁFÉSZ ön- kiszolgáló bolti pénztárosa szerezte meg a bajnoki címet Míg tavaly, a VI. országos verseny bajnoka Lehóczki Mihályné, az orosházi Csillag-Áruház pénztárosa lett. A Békés megyei versenyzők nagyon bíznak abban, hogy a március 24 és 25-én Békéscsabán megrendezésre kerülő országos vetélkedőn ismét kitűnőre vizsgáznak és harmadszorra —, de most már végérvényesen — elnyerik a SZÖVOSZ és a KPVDSZ vándorserlegét B. L legszívesebben máris rohant voL na vissza a hajójára, hogy továbbítsa az ONI tisztjének mindazt, amát itt most megtudott. De nem hagyhatta egyedül Ross őrnagyot, s a defenzív tisztek még mindig nem jöttek ... — Hol hallotta ezt? — bökött mutatóujjával Anderson a blokkfüzetre írt mondatra, s villámló szemmel nézett Sha- wanra. A pincér hallgatott, egyetlen szót sem szólt. Nem kérdezett, most már nem is próbált támadni, magába roskadtan ült a széken ... S mennyivel nagyobb lett volna Anderson izgalma, ha tudja, hogy Shawan valódi I ■ a neve Tsuguomá Kadomatsu, a: japán hadsereg ezredese, akit • hat évvel ezelőtt vezényeltek • ide,' Singapore-ba, erre a fon- • tos angol katonai és tengerészeti : támaszpontra, hogy rendszere- ■ sen tájékoztassa a japán hir- • szerzés tokiói főhadiszállását az : itt szerzett értesülésekről. De ha 5 lehet, a meglepetés, a félelem j még inkább úrrá lett volna a : kapitányon akkor, ha azt is tud- : ja. hogy Shawan már délelőtt : továbbította értesülését Tokióba, ■ s a konspirációé szabályok el- : len vétett, amikor a blokkfüzet ; szövegét nem semmisítette ■ meg... Közben megérkeztek az an- ; goi kémelháritó tisztek, s elvit- ■ ték Shawant. Anderson rohant ■ vissza a hajójára. Első dolga ■ volt, hogy megkeresse a7 ONI : tisztjét, s amikor nagy nehezen : rátalált az egvik csatahajó tdsz- : ti kabinjában, egy szuszra el- j mondott mindent, amit az angol j tiszti klubban látott és hallott. : Az elhárító tiszt kissé bongó- • zös állapotban hallgatta végig : a kapitány szavait, de amikor : Anderson odá g ért, hogy Sha- ! wan már a Pearl Harbor-i ősz- j szevonás időpontját is tudja, : nyomban kiszállt fejéből az ital ■ gőze. Az események, gyorsan pereg- ■ tek, az ONI tisztje rendkívüli j úton továbbította értesülését az : Egyesült Államokba, majd az ■ ONI parancsnoksága tájékoztat- • ta a haditengerészet vezelőit, j azok pedig a Vezérkari Főnökök j Egyesített Bizottságát. (Folytatjuk) 5 Megragadott hazatérés alán L Múlt év november 29-én hagyta el a levél az ausztriai Traiskirchen-i menekülttábor kapuját Cím: Nagy Mihály, Békés, Jantyik u. 9 szám. Néhány részlet a levélből: j „Drága jó Szüleim! Soraim legjobb egészségben találja mindkettőjüket. Legalább olyanban, mint nekem van. Mióta eljöttem,' négy kilót híztam. Mindamellett, hogy sokat dolgozom... Még pbben az évben megismerem az új hazámat, Svédországot.„ Svédország h—Magyarország 2000 kilométer. Ma már nincs távolság. Egy jó gépkocsival 2 nap alatt meg lehet tenni ezt az utat... A lehetőségek széles skálája van előttem... Bízom benne, hogy ez az elhatározás, mármint az, hogy elhagytam az országot, bőven kárpótol az otthon el- > töltött üres évekért. Ele-! gém volt már az üres dolgokból, a rengeteg primitív emberből, a kishitüelc- ből. Végre elértem azt, hogy szabad lehetőségekkel, szabad ember módjára gazdálkodjak... Régi tervem és vágyam volt ez. És végre most sikerült, igazán boldog embernek érzem magam... Vettem a megtakarított pénzemből egy gyönyörű fekete bundát 4200 schillingért. Maxilmálisan elkísér 10—15 évvé.,.’* Aztán búcsú, sok-sok boldogságot kívánva, szerető fiúk, Misfka. Tehát 1970. november 29-én írta Nagy Mihály e levelet Békésre. Szülőik megnyugtatására igazán jó hir. Fiuk megtalálta számítását ■— okosan tette, hogy megtagadta a hazatérést.. Annál többet hogy gyermeke boldog — egy szülő sem vár. Ez esetben pedig még azt is megbocsátja, hogy így történt A megért« miatt azonban maradjunk a történet kezdeténél, de azért jól jegyezzük meg a megnyugtató sorokat: „Kitünően érzem magam”, ,*A lehetőségek széles skálája van előttem”, „Régi tervem és vágyam volt ez”, „Vettem egy gyönyörű fekete bundát..." stb. Hogyan kezdődött? Ifjú Nagy Mihály múlt év júliusában határozta el, hogy valahogy kijut nyugatra, a ott keresi boldogságát. Szabad világban, szabad emberként —gondolta akkor. E célja érdekében kezdte tanulmányozni az IBUSZ-túrákat. Budapesti szervezésben talált egyet: Ausztria —Olaszország—Jugoszlávia körutazást hirdettek október 19— 26-a között. Nagy Mihálynak ez megfelelt Viszont tartott attól, hogy fiatal kora (1942-ben született), s nőtlen családi állapota miatt nehezen kapja meg az útlevelet Ezért elhatározta, hogy megnősül. Gondolta, fiatal házas lévén, nem feltételezik róla a kintmaradást. Augusztus 17-én házasságot kötött. Az útlevelet megkapta, indulhatott a csoporttal október 19-én Budapestről autóbusztúrára. Sem szüleinek, sem fiatal feleségéinek nem beszélt a külföldi útról. Csupán annyit mondott — kihasználva a középfokú német nyelvtudását —, hogy ■ tolmácsolni hívták Budapestre s körülbelül két hétig lesz oda. A család gyanútlanul' fogadta a magyarázatot. Miska máskor is segített német nyelvtudásé— ITTHON val, miért ne menne most n. A [ pénz mindig jól jön a házhoz, j Október 19-én az autóbusz el- j hagyta Magyarország határát. A csoport még aznap Klagenfurtba érkezett, ott vacsorázott egy penzióban és ott volt a szállás is. Itt döntött a lelépésről. Kihasználta azt az időt, amíg a többiek vacsoráztak, felment a szobába csomagjaiért, és ... és a hűlt helye maradt. Az út ezután már egyszerű volt: jelentkezett az osztrák rendőrségen, aztán (három nap) vizsgálati fogság, amíg az adategyeztetés tart, majd irány Trais- kirchan, menekülttábor. Röviden ennyit az előzmé-; nyékről, a „boldogságkeresés” i első állomásáig Mert itt kezdő- I dött, s itt végződött a megtalált régi vágy: „szabad lehető-! ségekkel. szabad ember módja-1 A további történethez tudni kell, hogy Nagy Mihály január közepén hazaszökött, tehát saját szavai igazolják a történet hitelességét. Kihallgatás a karanténban Mint minden ldntmaradót, őt is a láger zárt területén, a karanténban helyezték el negyvenötöd magával, egy szobában. A laktanya stílusában épített láger zord kőfalai adtak lakhelyet a békési kőműves fiatalembernek. Vélt ott orvos, mérnök, segédmunkás, technikus, szakmunkás. Bár különösebben nem zaklatták őket, de a szabad mozgást írásban rögzítették: felülvizsgálás céljából köteles a megkívánt mozgáskorlátozásnak alávetni magát...” A házi szabály arról is tájékoztatott, hogy munka nélkül legfeljebb hat hónapig lehet ellátást kapni a lágerben. Előbb szigorúan zárt területen, később az úgynevezett szabad részen. Maradjunk a vizsgálatnál. Nagy Mihályt odakerülése után három nap múlva hívták kihallgatásra. Egy asztal, két szék, egy fogas. Rideg, hivatali . helyiség és egy szőkésbamás ■ úriember — magyarul. Rövid i volt, nem sokat kérdezett, a: jegyzőkönyvet is ő maga gé-1 pelte — németül. A szűkszavú : kihallgatás kérdéseiből azért ki- j derül, hogy tartalmas tények- ! re kiváncsiak az „idegent sze- { rető” szomszédaink, nem kevés : szemrehányással. Figyeljük csak j jói a feltett kérdéseket: — Tagja volt-e a pártnak? — j Egyenes, nyűt első kérdés! — Nem. — Akkor miért maradt itt? : — Jól akarok élni... — Ez a í válasz nem nagyon érdekelte : a hatósági embert, mert rögtön : tovább kérdezte; — Katona volt? ■ — Három hónapig... — Akkor végeztünk* Körülbelül ennyi volt az : egész. Ha nem volt párttag, ha j csak három hónapig volt kato- S na, akkor mit kezdjenek vele? } Egyet méglis: — Ajánlom, hogy menjen ki j az USA-ba. Csupán egy nyilat- j kozatot kell aláírni. Itt — nyúj- j tóttá a sokszorosított német sző- j végű lapot. — Szabad elolvasnom? — Ügysem érti meg, egyéb- J ként is csak formalitás... — Mégis, szabad? Elolvasta. A közepes német ; tudással is értette a szöveget. " A nyilatkozat aláírója kötelezné magát, hogy az Amerikai Egyesült Államokban bármikor, bárhol, bármilyen munkát elvállal, valamint kötelezné magát katonai szolgálatra, bármilyen országgal szemben viseli a háborút az USA hadereje... Kecsegtető ..szabad lehetőség”! Nagy Mihály nem írta alá a nyilatkozatot, hanem bejelentette igényét, hogy Svédországba akar menni. A hatósági ember kinevette. A szó igazi értelmében! Felvilágosította Nagyot, hogy a jelentkezőknek még csak öt százalékát sem fogadja Svédország. Nem tudnak velük mit kezdeni. Azután emlegette * Dél-Afrikai Uniót — de itt is katonád szolgálatot kell vállalnia. Így ezvsem tetszett neki. Aitót nyitottak Hamburgban Megkezdődött hát a „boldog élet”. A bordélyházak jutnak eszembe, amikor elmondja, milyen lehetőség volt a munkára, miután már a szabad területre helyezték. Van a lágernek munkaközvetítő hivatala, itt veszik nyilvántartásba a kintmaradó kát, akik aztán várnak, amíg meg nem jön a megváltó „nagybácsi". De túl sokan vannak ahhoz, hogy hamarosan állandó munkát kapjanak. S addig? Minden reggel kiállnak a láger sarkára s várják, hogy valaki alkalmi munkára kiváltsa őket Akárcsak azok a bizonyos rosszház lakók a kapualjban... Nagy Mihály kapott ilyen alkalmi munkát: vitték takarítani, elhívták alkalmi kőműves- munkára, aztán egy Jó hírű” kiskocsmába, kisegítő pincérnek. De innen gyorsan kitessékelték, ugyanis titkos találkahely volt és nem tetszett a vendégeknek a német nyelv-értése. Megpróbálta ezután Badenbari egy tolózár-készítőnél is... (Folytatjuk) Varga Tibor Nem okultak? Tavaly december elején megrendítő üzemi baleset történt az Orosházi üveggyárban. Az egyik műhelyben a lefelé nyíló vaskeretű ablak váratlanul lecsapnod és egy fiatal szakmunkás fejére zuhant. Az ütéstől a fiatalember olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy rövid idő múlva meghalt. Hasonló vaskeretű ablakok vannak a gyárban mindenfelé. Előfordult már előbb, hogy egy- egy ablak másutt is lecsapódott, de — mivel senki nem volt a közelben — szerencsére nem történt baleset. Am. minden maradt a régiben, hiába kérték a dolgozók a vezetőket, hogy tegyenek valamit a veszély elhárítására. Azt gondolná az ember, hogy legalább a halálos végű balesetből okultak a gyár vezetői és tettek valamit az ablakok biztonságos rögzítésére. Aki azonban ott jár, megállapíthatja, hogy még ma sincs lényeges változás. Egyes helyeken a dolgozók önmagukon segítettek, ahogy tudtak, de általános intézkedés nem történt. Még a műszaki megoldás módját sem határozták meg. Vajpn meddig várnak? Talán, amíg egy nínbb szerencsétlenség be nem következik?
