Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-19 / 42. szám

KÉSZÜLŐDÉS AZ EDÜ-RE líj feladatokat kapott a Szociális Intézetek Központja Az egészségügyi miniszter jó­váhagyta a szociális intézeteik [központjának új szervezeti és működési szabályzatát, amely lényegesen módosítja a központ feladatait és tevékenységét. Az eredetileg a fiatalkorú súlyosan fogyatékosok problémáival, a társadalomiba való visszahelye­zésükkel foglalkozó rehabilitá­ciós központ az idők során át­alakult a szociális intézetek központjává és hozzá kerültek a felnőttkorú testi (látás, hallás- vagy mozgásszervi) és értelmi fogyatékosokat gondozó intéz­mények. Mostantól a központ az Egészségügyi Minisztérium szociálpolitikád főosztályának országos szervezési és módszer­tani alapintézményeként mű­ködik és mint ilyen segíti a feünőttvédelmi szociális gondos­kodás feladatainak megoldását. A központ szervezi és irá­nyítja a szociális intézetek gon­dozási, foglalkoztatási tevékeny­ségét, a gondozottak képzését és önálló életre történő felkészíté­sét. Segíti munkába helyezésü­ket és intézeten kívüli gondo­zásukat. Kinek a zsebéből... ? A kevermesi községi tanács a 13/1970. számú határozatában utasította a végrehajtó bizottsá­got a községi kultúrház és a könyvtárépítés határidejének betartására. Eszerint amennyi­ben a létesítmény határidó're nem készülne el, úgy lépjen fel kötbérigénnyel a kivitelező üzemmel szemben. Amint arról már beszámol­tunk, az építkezés többszöri ha­táridő módosítással sem készült el. Jogszerűen járt el hát a köz­ségi tanács végrehajtó bizottsá­ga, amikor panaszával a megyei döntőbizottsághoz fordult, hogy érvényt szerezzen a tanácshatá­rozatnak. A jogszerűségen túl — a dön­tőbizottság napi fél ezrelék köt­bér fizetésére kötelezte az üze­met — sokkal nagyobb erkölcsi kár éri és érte nemcsak a köz­ség választott testületét, hanem a lakosságot is és ezen belül főleg a fiatalokat. Idestova egy éve húzódik a kevermesi kul­túrház és könyvtár építése, s így az is nyilvánvaló, hogy a fiataloknak nincs hol összejön­ni, nem tudnak programot ter­vezni, szervezni és az ideiglene­sen kinevezett könyvtár helyi­ségében egymás hegyen-hátán halomban állnak a könyvek. A döntőbizottság a napi fél ez­relék kötbért 1970. november 1- től állapította meg, amit mind­addig kell fizetnie az üzemnek, amíg a kultúrház és a könyvtár kifogástalan állapotban átadásra nem kerül. Az építkezés befeje­zésének új határidejét 1971. áp­rilis 30-ra állapították meg. Hozzávetőlegesen a kivitelező üzem a mai napig közel félszáz­ezer forint kártérítést fizetett a községi tanácsnak. Az ésszerű­ség és a logika azt diktálná, hogy az építkezést mihamarabb fejezzék be — még jóval a ha­táridőn belül is —, hiszen úgy gondoljuk, hogy a kivitelező üzemnek nincs sok és felesleges pénze az ilyen ügyek rend ezé sére. Igen ám, de szöges ellentétben az ésszerűséggel, a gyakorlat másként fest. Legutóbb 1971. február 16-án érdeklődtünk a helyzetről a Kevermesi Községi Tanács V. B. titkárától, Balogh Ferenctől. Kérdésünkre elmon­dotta, hogy bár 3—3 ember időnként megjelenik az építke­zés színhelyén, de a munká­juk...?! Egy lakatos például felszerel­te az üvegvédő rácsot az ajtóra, olyanra, amelyiknek az üvegje törött. Amikor szóvátették: miért csinál ilyen fölösleges munkát, hiszen a felszerelt rácstól az üveges úgy sem tudja behelyezni az üveget, azt mondta, hogy őt arra utasították, szerelje fel a rácsot. Ebből a „munkatempóból”, « „szervezettségből” arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a mezőkovács­házi kivitelező üzemnek bőven van pénze. De kinek a zsebéből fizeti? 7 Béla Otto Akit szerettek A Szarvasi Vajda Péter Já­rási Művelődési Központ tár­sastánc szakkörének a tagjai készülnek az Erkel Diák Ün­nepekre. A képén: Csáky Emília tancpedagógus Kiss Ágnes és; Demeter István D/II-es kate­góriás versenyzőkkel foglal­kozik. Egyébként a társas­tánc-utánpótlási csoportnak 30 tagja van. (Fotó: Malmos Károly) A filmet megsemmisítették. Csak amikor már megtörtént a katasztrófa, Pearl Harbort ízzé-porrá bombázták a japá­nok, akkor derült ki, hogy minderről az amerikaiak jóval előbb tudhattak volna, ha elő­hívják a filmet és lefordítják a japán szöveget. Ugyanis 1942 nyarán az Egyesült Államok­ban elfogták egy japán ügynö­köt, akiről kiderült, hogy a hadba lépéséig a konzulátuson dolgozott, majd ezt követően nevet változtatott, illegalitásba ment, és elköltözött egy tenger­parti japán halászkolóniára. Ez az ügynök elmondta, hogy a Los Angeles-i konzulátus sifreszobájában, a falba épí­tett kis páncélszekrényben már 1941, szetpembere óta őrizték az Egyesült Államok tengeri felvonulási tervét, összevonási rendszerét, azt a tervezetet, amely az 1941. november 25. és 30. között Pearl Harbor-i ösz- szevonási műveletet tartalmaz­ta. De az amerikaiak nemcsak itt követtek el hibát. Ha nem lett volna ez a rivalizálás a fegyvernemek és az FBI kö­zött, akkor körülbelül ugyan­ebben az időben egy másik vonalon —, sőt egy harmadikon is — tudomást szerezhettek volna arról, mire készülnek a japánok Pearl Harborban. A másik ilyen ostoba eset Singapore-ban játszódott le. Ezerkilencszáznegyvenke'tő ok­tóberét írták, s a háborús feszültség a nagy angol tengeri támaszponton, Síngapore­ban is napról napra fokozódott. Négy tantermes iskola, a vendégek új orvosi rendelő Sarkadon (Tudósítónktól) Az elmúlt évben bárkádon több új létesítményt avattak, il­letve iskolákat, járdákat újítot­tak fel. Csupán járdaépítésre 120 ezer forintot fordítottak, s a kisnyéki útbekötés 60 ezer fo­rintba került. A belvíz elveze­tésére 70 ezer forintot költöt­tek és jelentős munka volt a Vár utca fedett csatornázása. Itt már sokan olvastak külön­böző jelekből, s ezekből vilá­gosan kivehették, hogy a japá­nok rövidesen újabb vállalko­zásba kezdenek a Csendes-óce­ánom. Ez pedig Singapore-t válságos helyzetbe hozhatja, mert bármit beszéljenek is a támaszpont védelmének áttör- hetetlemségéről, akik ott vol­tak, nagyon jól tudták, milyen gyenge lesz ez a védelem. A kívülálló úgy gondolhatja, hogy ilyen jelék birtokában csak fo­kozták a biztonsági intézkedé­seket, és megszegésükért a leg­súlyosabb büntetéseket szabták ki. Mégis, az angol tisztek — akiknek különösen tisztában kellett volna lenniük a hely­zettel — sorra-rendre követték el az ilyen jellegű vétségeket, főleg az angol tiszti klubban. A tiszti klub állandóan tele volt angol és Itt „vendégeske­dő” amerikai tengerésztisztek­kel. Október utolsó napjaiban egy fiatal amerikai tengerész­tiszt, bizonyos Anderson kapi­tány éppen erről vitatkozott angol kollégájával, Ross őr­naggyal. Miután megbeszé’tók a világpolitikai helyzetet, An­derson elmondta, hogy rövide­sen Pearl Horborba indul. Fenn is akadt az angol tiszt szeme fecsegő amerikai kollé­gája szavain. Meg is korholta ezért .aztán a beszélgetés át­csapott arra, hogy mennyi hír szivárog ki az angol és az amerikai haderőtől. (Folytatjuk) Ezenkívül a Bánát, a Vihar, a Leihel, a Hunyadi és más ut­cákban is elkészült a belvizie- vezető csatorna. A legnagyobb beruházás az oktatási vonalon történt; a 2-es számú iskola 4 tanteremmel való bővítését kezdték el. Ezáltal hozzájárul­nak a jelenlegi túlzsúfoltság megszüntetéséhez. Az építkezés erre az évre húzódott át, szep­tember 1-re feltehetően beköl­tözhetnek a tanulók. A négy tanterem építési költsége egy­millió 700 ezer forint. Az ősz­szel kezdődött meg az öt he­lyiségből álló korszerű, közpon­ti orvosi rendelő alapjainak le­rakása is. A körzeti rendelés mellett itt kap helyet a fogá­szat és a tervek szerint az anya- és gyermekvédelmi tanácsadás. Az építkezésre 3 millió 300 ezer forintot fordítanak. A községben az idén szintén nagy összegeket költenek külön­böző beruházásokra, felújítá­sokra. Eszerint -bölcsődék és óvodák felújítására 20—30 ezer forintot fordítanak, az 1-as szá­mú iskola korszerűsítésére, ta­tarozására 50 ezer forintot, s 150 ezer forintot terveztek a további csatornázásra. Ezenkí­vül folytatják az útépítést és a járdaépítést is. A tervezett OTP-lakások telkének biztosítá­sához az szükséges, hogy épü­leteket sajátítsanak ki. Erre a célra 300 ezer forintot tervez­tek. M. M. Ilyenkor tő­ién drága a virág, Cemann Ferancné bé­késcsabai női fodrász —■ a szolgáltató ktsz Szabadság téri fodrászatának dolgozója — mégis hatal­mas csokor szegfűt vihe­tett haza szombaton, műszak után. Milyen apropóból? Ez a szombat volt az utolsó munkanapja, s a vendégek vi­rággal, sok-sok kedves szóval, ajándékkal búcsúztak tőle. Szép volt a csokor, mégis szo­morú könnyeket csalt a szemé­be. Negyvenegy évi munka után, nyugdíjba vonulásakor, nehéz és fájó megválni a szakmától, a kedves kollégáktól, barátoktól és tegyük hozzá: a vendégektől. — Mindig szerettem a vendé­geket, még akkor is, ha akadt közöttük türelmetlen, sietős. Eb­ben a szakmában nagyon fontos a megértés, a figyelmesség. Ha a vendég siet, nekem is igyekez­nem kell, hogy időben kész le­gyen a frizura. Ehhez tartottam magam mindig, talán ennek is köszönhetem, hogy a törzsven­dégek közül kevés volt az olyan, aki csak négy-öt évig járt hoz­zám. sokkal több. aki 20—25 évig kitartott mellettem, s ve­lem együtt öregedett meg .. Magam sem hittem volna, hogy ennyire szeretnek, csak most, a búcsúzásnál jöttem rá, amikor az ember önkéntelenül is szám­vetést csinál, és amikor elh;.l- moztak virággal, ajándékkal, an­nak hírére, hogy végleg elbúcsú­zom a szakmától. Bizony volt, aki velem együtt könnyezett. KERESSE FEL OLCSÓ ÁRU BOLTJAINKAT! MAKÓ, Szabadság tér 31. GYULA, Bartók Béla tér 14. OLCSÓN VÁSÁROLHAT fonalat, műszőrmét, textilárut _ __ ______ (m éteres, kg-os áru) műbőrö- [MMM] két, különféle import textil­árut 892 Cemann Ferenoné 14 évesen kezdte a szakmát, s azóta Is ki­tartott a női frizurák készítése mellett. — Szép ee a szakma, annak, aM szereti. Én mindig szeret­tem örömöm tellett abban, hogy ha az addig zilált hajból szép kontyot varázsolhattam, vagy elegáns frizurát, mely az egész arcot megváltoztatta. Különö­sen akkor dolgoztam szívesen, ha más hajszínt is választott a vendég, mert festeni nagyon szerettem. Egészen más karak­tert ad az arcnak az új hajszín, megfiatalítja az embert, s ezzel — higgye el — nagyobb önbizal­mat is nyújt a vendégnek. Üdébb, frissebb ]esz, szinte más­ként is lépked, amikor elhagyja a fodrászüzletet. Művészet ez a szakma, a szó igazi értelmében. Negyvenegy év nagyon hosszú idő, mégis hogy elröppent?! Irén ke — így nevezik munka­társai és a vendégek — egy kis­sé eltűnődik az elmúlt évek fe­lett. Nem is olyan régen, alig néhányan kezdték a szövetkézét megalakítását, amely több száz embert foglalkoztató, nagyüzem­mé vált. Ő pedig — az egykori alapító — elbúcsúzott a kollé­gáktól, átadta a stafétabotot a fiatalabb nemzedéknek. — E az élet rendje — mond­ja önmagát is vigasztalva —, nem lehet rajta változtatni, bár a kollektívát nagyon sajnálom. Talán ezért is fájt annyira megválni tőlük. De azért itt van a családom — 77 éves édes­anyám, édesapám, férjem és fiam — akik már nagyon vár­ták ezt a napot. Most már csak nekik élek. Édesanyám így só­hajtott fel, amikor hazaértem; — Legalább nem leszek egye­dül! A fiam pedig ráduplázott: úgy örülök, hogy mindig itt le­szel velünk! •*- Szóval, a nyug- díiaséveket sem töltöm majd tétlenül. Sok öröme legyen benne ... Kasnyik Judit 1971. FEBRUÁR 19

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents