Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-16 / 39. szám
A közjegyző gondja Bonyodalmak a happli körül Az örökösök édesanyja 16 évvel ezelőtt halt meg. Tanyáját a legfiatalabb fiára hagyta. Egy éve az idősebb pert indított a hagyaték megosztására. A bíróság helyt adott Keresetének, bár a polgári törvénykönyv a jóhiszemű elbirtoklást 10 évben állapítja meg. Az öröklési jog viszont nem ismeri az elbirtoklást, sem pedig az elévülés szabályait. Az öröklés igénye ugyanis nem évül el. Istenhez fohászkodtak A hagyatéki eljárás a közjegyző hatáskörébe tartozik. Nem csoda, hogy a magántulajdonon alapuló társadalomban ez a státusz rendkívüli kiváltságokkal jár együtt. A magas hagyatéki illeték nem az állam, hanem a közjegyző magánvagyo- nát gyarapította. így jutalmazta a Horthy-rendszer- a politikai érdemeket. A fáma szerint a gyulai királyi közjegyzők egymással versenyben imádkoztak azért, hogy Almássy gróf akkor haljon meg, amikor egyikük a hivatalt gyakorolja. Ugyanis a közjegyzői székben havonta váltották egymást. Nagy volt a tét, felért egy ötös találattal. 1949-ben következett be a fordulat. A közjegyző állami hivatalnok lett, azóta szervezetileg is a bírósághoz tartozik. Ezzel párhuzamosan nőtt a feladata. Míg a fordulat éve előtt csak előkészítette a hagyaték átadását, ma ő hozza a végzést is. Megyénk legnépesebb városa Békéscsaba. Ennek természetes következménye, hogy itt a legtöbb a hagytéki ügyek száma. A hivatalt 1966 óta dr. Wolf Zoltán vezeti. Különösen a piaci napokon sok ügyfél keresi fel. Tanácsot kérnek. Nem csoda. Az 1959-ben történt egyszerűsítés ellenére ma is eléggé bonyolult az öröklés rendszere. Az eligazodás alapos felkészültséget kíván. fi cápa felnyitja a száját A Polgári törvénykönyv szerint a vagyon nem maradhat gazdátlanul. Elvileg az örökhagyó halála pillanatában száll át az utódokra. Meghalt a király, éljen a király! — mondták a franciák. Ez a jelmondat ma is sarkalatos tétele az öröklési jognak. Semmivel se kisebb a jelentősége annak a szabálynak sem, hogy az öröklésről hallgatólagosan nem lehet lemondani. Ha a jogutód idézésre nem jelentkezik, a közjegyző az öröklés átadásáról értesíti. A lemondó nyilatkozatot írásba kell foglalni, nehogy később vita támadjon az örökösök között. A legtávolabbi oldalrokonok, akik a törvény szerint örökölhetnek, az unokatestvérek és azok leszármazottjai. Ha viszont nincs örökös, az államra száll a hagyaték. Az állam bizonyos tekintetben hátrányos helyzetben van. Az örökséget nem utasíthatja vissza. Miért jelent ez hátrányt? Annál az egy oknál fogva, hogy a hagyaték nem mindig egyenlő a főnyereménynyel. Az örökös ugyanis felel az örökhagyó tartozásaiért is. Ezt követeli meg a hitelélet biztonsága. Előfordul, hogy olyan mérvű kötelezettségek terhelik a hagyatékot, amelyek meghaladják annak értékét. Volt, nincs. A tartozás cápája hatalmasra tárja a száját és lenyeli az örökséget. Csak halálos veszélyben A magyar törvény kétféle öröklést ismer. A törvényest és a végrendeletit A törvényesre csak az utóbbi hiányában kerül sor. A végrendelkezés háromféle lehet: közjegyzői, szóbeli és magán. Az első kettőt csak kivételes esetekben alkalmazzák. Legproblematikusabb a szóbeli végrendelet. Ennek az a különös j 41 BÉKÉS magsa 197L FEBRUÁR 16. feltétele, hogy az örökhagyó csak halálos veszély esetén, két tanú jelenlétében tehet meg, érvényesen. Napjainkban is a magánvégrendelkezésnek van a legnagyobb garanciális jelentősége. Bár elkészítése első tekintetre egyszerűnek tűnik, ennek ellenére sok bonyodalom előidézője lehet. Gyakori ugyanis, hogy a végrendelet tartalmilag vagy alakilag hibás. Dr. Wolf Zoltán elmondta; előfordult nem is egyszer, hogy a végrendeletet nem írták alá, nem látták el keltezéssel, a tartalma ellentmondásos volt, vagy más ok miatt kellett kétségbevonni az örökhagyó végakaratát. Ezt követi aztán a vita az örökösök között. A közjegyző előtt ugyan egyezséget köthetnek, de legtöbb esetben a civódás polgári per útján fejeződik be. Különösen Békéscsabán gyakori, hogy a közjegyző végrendelet hiánya miatt a törvényes öröklés szabálya szerint jár el. Az elmúlt évben 408 hagyatékban hozott végzést, s cs.upán 23 esetben volt végrendelet. Mintha annak elkészítése rossz óment jelentene. Hiánya viszont sokszor komplikálja az ügyintézést. Néha valósággal nyomozni kell a leszármazottak után. Ilyen története volt annak a hagyatéknak, ahol az örökhagyó még 1942-ben halt meg. Az eljárásra csak néhány éve tettek pontot. De nem ritka az sem, hogy a közjegyző valamelyik örökös jóhiszemű tájékoztatására van utalva. Az örökös azonban nem mindig jóhiszemű. Megszólal benne az ördög. Ügy gondolja, miért osztaná meg a hagyatékot a többi örökössel, ha egy kis füllentéssel megkaparinthatja az egészet. Évek múltán aztán jelentkeznek a többiek. A félrevezetésnek büntető >és polgári jogi következményei vannak. Még szerencse, ha a hagyaték átadása előtt derül fény a manipulációra. A büntető eljárás ilyenkor legtöbbször elmarad. Melyik 22 illetékes? Más a helyzet, ha külföldi az örökhagyó. Az ügyintézés valóban bonyolult. Elsősorban azt kell tisztázni, melyik közjegy- zőség lesz az illetékes. Külföldi vagy belföldi-e? Az erre vonatkozó szabályok a következők. Ingó hagyaték esetében az örökhagyó állampolgársága az irányadó. Ha viszont az öröklés tárgya ház, föld vagy kert — az a közjegyző foganatosítja az eljárást,' amelynek területén fekszik az ingatlan. De ekkor is még nyitott az a kérdés, hogy melyik ország öröklési jogát alkalmazza. Azt e, amelynek az örökhagyó az állampolgára, vagy ahol a hagyaték van? Viszonylag egyszerűbb a megoldás, ha a két ország között jogsegély-egyezmény van érvényben, vagy ha az új hágai nemzetközi szerződés szerint járhat el. Ezek hiányában a viszonosságot veszi alapul. Azaz, ahogy a külföldi joghatóság bírálja felül a magyar öröklési igényt, ugyanúgy jár el a hazai is. Ez már fogasabb. Szerencsére ezeknek az ügyeknek a száma a békéscsabai közjegyző-hivatalban elenyésző. Annál több viszont az olyanoké, amelyeket kétoldalú jogsegélyegyezmény sezrint kell rendezni. Ezek közül is a legyakoribbak azok, amelyek magyar és csehszlovák állampolgárok között merülnek fel. A múlt évben 68 ilyen jellegű hagyatékban hozott végzést a városi közjegyző. A magyar—csehszlovák szerződés szerint ugyanis azokban az esetekben, amikor a csehszlovák örökhagyónak Békéscsabán van ingatlana, a békéscsabai hivatal jár el, mégpedig a csehszlovák törvények szerint Hasonló egyezmény van érvényben Ausztriával is. Van rá példa nem is egy, hogy az osztrák polgári törvénykönyv szerint kellett a dnötést meghozni. Mesebeli vagyon Néha az eljárás tárgya valóban tekintélyes vagyon. Az örökösöknek tudomásuk sincs arról a véletlen szerencséről, ami őket érte. A nemzetközi érintkezés kanyargós útján érkezik meg a végrendelet a városi hivatalba. Gyakran csupán fotókópia formájában. Ä külföldi közjegyzőség ugyanis féltve őrzi a végrendelet eredetijét. Az eljárás bizony hosszadalmas. Megjárja a diplomáciai hivatalokat, a pénzügyi központot, s az Igazságügyi Minisztériumot is. Ez a története egy svájci hagyatéknak. A magyar örökös, amikor erről a közjegyző értesítette, nem akart hinni a fülének. Több gyár, földbirtok és egy vár képezte a hagyatékot, a kezdeti örömöt azonban ürüm követte. A vagyon elaprózódott, mivel később más országokból is jelentkeztek az örökösök. Jelenleg egy török hagyaték ügyében folyik az eljárás. A magyar örökhagyónak Isztambulban is van vagyona. A kétoldalú jogsegélyszerződés szerint a közjegyzőnek a török örökjog alapján kell a végzést meghoznia. Az erre vonatkozó jogszabályt az Igazságügyi Minisztérium titkársága küldi meg. Az öröklés joga nem természet feletti eredetű, ahogy azt évszázadokon keresztül az egyház hirdette. Az osztálytársadalmak kialakulásával jelent meg a történelem porondján. A kizsákmányolást megszüntető szocializmus leszűkítette ugyan funkcióját a személyi tulajdon körére, az életszínvonal emelkedése viszont egyre bővíti a fogalom tartalmát. Napjainkban már a mezőgazdasági jellegű településekben is egyre ritkábban képezi a hagyatéki eljárás tárgyát a föld. Helyébe a gépkocsi, a tv, s igen gyakran a takarékos élet jelképe, a betétkönyv lépett A szocialista államunk megbecsüli a dolgozók szorgalmát és takarékosságát. Éppen ezért jogszabályba rögzíti, hogy halál esetén az örökhagyó vagyona leszármazottjait illeti meg. Serédi János Búcsú Török Lászlótól Megdöbbenve álltunk sírod előtt. Korán elragadott közülünk a halál. Fél esztendővel ezelőtt még együtt dolgoztunk Veled. Egyedül éltél, de nem önmagodnak, s ez életed nagy tanulsága. Szüleid korán elvesztve a felszabadulás előtt a kistisztviselők sovány kenyerét etted. Az ötvenes évek elejétől aztán tevékenyen részt vettél a város zenei életében. A zene volt az, amit átadtál másoknak, lelked gazdagságát, a finom érzéseket a zene hullámai révén közvetítetted az embereknek. A városi színház zenekarában találtunk ebben az időben. Később TIT-előadásokon terjesztetted a zeneszerzők életéről és muzsikájáról szóló szinte kimeríthetetlen ismereteket. Ne. veiled az ifjú nemzedéket a zene szcretetére. A városi szimfonikus zenekar alakulásakor elsőként jelentkeztél a tagok sorába. Napi munkád mellett a zene művelésével járultál hozzá a város, a megye kulturális színvonalának emeléséhez. Azon igyekeztél, hogy a kulturális elmaradottságot éppen a zene segítségével Békéscsabán is igyekezzünk felszámolni. E fáradhatatlan munkád eredményeként 19) 0-ben a Szocialista Kultúráért kitüntetést, érdemelted ki. Közben eltelt 25 év. miközben ugyanazon íróasztal mellett dolgoztál. A munlcában Rád mindig lehetett számítani. Hiszen kit nem várnak otthon, s ki ér rá legtovább túlórázni? Te önzetlenül — nem önmagadért — dől. goztál sokszor egyedül a munkahelyeden. Nehéz eldönteni, hogy a munka, vagy a zene, esetleg a kettő együtt volt-e mindened? Hű voltál munkádhoz, városunkhoz, a zenéhez. A hatvasan évek közepén csaknem egy évre ellátogattál a Föld túlsó felére — s a szűk családi körből is visszavágytál, visszajöttél városunkba. Aki a zenét úgy szeretted, s annyit tettél a békéscsabai zene kultúrája fejlődéséért, egy január végi vasárnapon mégis minden zeneszó nélkül távoztál tőlünk. Egyedül kedvenc hegedűd ment veled. Emlékedet megőrizzük, amely belekerül a város kulturális éle. tét megörökítő leendő kiadványokba. E gondolatokkal vettünk Tőled búcsút, Török László. ■ Kovács József Tavaly 120000 külföldön élő magyar látogatott haza Évek óta tapasztaljuk a haza- látogatók számának növekvő tendenciáját, de a tavalyi „csúcsforgalom” a vártnál is magasabb volt: mintegy 120 000 honfitársunkat üdvözölhettük idehaza. A legtöbben Ausztriából, az Egyesült Államokból és Kanadából érkeztek, s megkezdődtek a csoportos látogatások olyan távoli világrészekből is, mint Ausztrália és Dél-Amerika. Általában ugrásszerűen emelkedett a csoportos hazalátogatók aránya, s közülük mintegy tízezren vettek részt — kívánságuknak megfelelően — országjáró túrákon, megtekintették az új létesítményeinket, Balaton környéki városainkat, felkeresték történelmi műemlékeinket, élveződ voltak kulturális rendezvényeinknek. Az idegenben élő magyarság több tízezres tömegét különösen három esemény vonzotta haza: felszabadulásunk 25. évfordulója, államalapító István király millenniuma és a Bartók Béla jubileumi év számos hazai rendezvénye. Külföldi honfitársaink, mint ismeretes, az árvíz pusztítása idején anyagiakban is részt vállaltak az árvíz sújtotta vidékek lakosságának megsegítéséből. Az idén hazalátogató vendégeinket elviszik ■»az újjáépített falvakba és községekbe, hogy saját maguk is meggyőződjenek arról, mi minden történt a pusztítás nyomainak eltüntetéséért, a katasztrófa okozta sebek begyógyításá- ért tiiissiaEiMiiiifiiuiimmiiiiiRim« kmÖ'fÖLYOpú 9. Másnap este nyolckor megjelent Campbell. — Te, Al! Gondolkodtam a dolgon. De, ha már belevágok, nem lehetne érte többet kapni? Mondjuk esetenként kétezret? — Az nagyon sok, Jimmie... Vállalod? Rövidesen megkötötték az alkut — Szóval, mikor indul a Pennsylvania? — Húsz nap múlva— — Hová? — Át vagyunk vezényelve a kínai partok felé... — Nem mentek át Pearl Har- borba? — Nem... Egyelőre legalább nem. Erről nem tudok... — Mit tudsz arról: Pearl Har- borban nincsenek összevonások? — Nem tudok erről... De szerintem, ahogy én nézem a dolgokat, oda most nemigen vonnak össze erőket.. Minek? Az csak egy japán—amerikai háború esetén lenne érdekes... De nem hiszem, hogy a japánoknak sok kedvük lenne velünk háborúzni, amikor ennyire leköti őket a mandzsúriai front... A tengeren különben sem bírnának velünk, hacsak— Hacsak egyszerre, nem zöegyetlen pillanatban meg semmisítenék a flottánk mét. . A két férfi így folytatta a beszélgetést Cambell, aki szintén az ONI tisztje volt, előre elkészített szöveget mondott fel Bla- ke-nak, pontosabban a mikrofon útján hallgatózó japánoknak. És nem is sejtette, s».m az ONI, hogy ez a dezinformáló kémjelentés milyen halálos véletlenre tapintott. Azt az ONI már tudta, hogy a japánok erősen érdeklődnek Pearl Harbor és környéke iránt, pontosabban az ott mozgó amerikai flottáról és annak erejéről. Azt is tudták, hogy a japánok az ál-Campbelltől meg akarják tudni a Pennsylvania zászlóshajó és az alája rendelt rombolók és cirkálók számát, tűzerejét, valamint azt, hogy melyik repülőgép-anyahajóhoz tartoznak harci helyzetben. De arra gondolni sem mertek volna, hogy amikor az ál- Campbell a japánok értésére adta; csak abban az esetben lehetnek urai a Csendes-óceánnak, ha az amerikaiak csendes-óceáni flottájának a zömét egyszerre semmisítik meg — tulajdonképpen előre vetítették a történelmet Jó két órán át tartózkodott az ál-Campbell Blake szállodai szobájában, majd megállapodtak, hogy másnap este ismét találkoznak. — De hol a pénz? — Itt van, ne félj, máris átadom, ha akarod... Másnap ismét találkoztak; Cambell meglepő mennyiségű információt adott át. Ezeket nem minden nehézség nélkül állították össze a tengerészeti hírszerző központban, hiszen olyanoknak kellett lenniük, amelyeket majd a japán tengerészeti szakértők néznek át, tehát látszólag hiteleseknek, ugyanakkor mégis az igazságtól távol állónak, vagyis teljesen használhatatlanoknak szükség esetén. Hogy ügyesen dolgozott az ONI, azt alátámasztja: a japánok az utolsó betűig mindent elhittek. Végre elkerülhetetlenül eljött az idő, amikor Campbell, mint információs forrás, kimerült. A japánok ekkor azt az utasítást adták Blake-nek, hogy térjen vissza az Egyesült Államokba. Repülőre is ült és San Franciscóba repült. Blake, miután szerencsésen átesett a San Franciscó-i vámvizs_ gálaton, elindult a repülőtérre, ahonnan repülőgéppel akart Los Angelesbe utazni, hogy átadja információit Konónak és Yama- motónak. Ugyanis ő nem „tudhatta”, hogy a japánok a Cam- bell-lel folytatott minden beszélgetésüket mikrofonon át lehallgatták. Az információkat tehát formálisan is át kellett adnia nekik... Amint Blake a repülőtér felé ment, útközben észrevette, hogy egy fiatal amerikai követi. Nem sokkal később a fiatalember meg
