Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-13 / 37. szám

A gtosián ÉL öröme Kissé félszegen állt az ajtó fóliához támaszkodva. Minthr azt kérdezte volna, minek boly gátjuk a múltat. Az élet jav; észrevételnül repült el felette Volt-e olyan pillanata, órája napja a múltnak, mikor fel sze­retett volna kiáltani; most áll­jon meg az idő? Tekintete a szoba sarkán ál­lapodik rríeg. végül lemondóar int. — Nem is tudom. Az ember­nek nincs ideje hátra tekinget­ni. Aztán mégis felvillannak az emlékek. Balladai tömörséggel tőmondatokban sorolja életének eseményeit. — A feleségem a háborúban halt meg. Én a fronton elvesz­tettem a fél lábamat. Egy bom­baszilánk szakította le. Falábam van. Ugye nem lehet észreven­ni. Pedig állandóan talpon va­gyok. Isten tudja hányszor jár­tam már be a községet Van olyan nap, amikor kétszer is megteszem az utat egyik végé­től a másikig. Azt mondják, a járdák hossza 45 kilométer. So­ha sem mérem a távolságot. Az ember nyakába akasztja a tás­kát és megy. Ez az én munkám. Apám is postás volt.' Tízen vol­tunk testvérek. Nem sok válasz­tási lehetőségem volt; vagy cse­léd leszek, vagy postás. Apám azt tanácsolta, válasszam a pos­tát. Jó hely az. Hát így kerül­tem ide. Elmélázva néz maga elé. Za­varban van. Azon meditál, hogy mi is volt az öröme. Csupán azt hajtogatja, 41 éve dolgozik a szeghalmi postánál. Kitüntetés? Öröm? A fejét rázza. Talán az volt a legemléke­zetesebb, amikor a kórházi ágy­ról lelépett. Próbálgatta a falá­bát Ügy érezte, újra ember. Járni tud. Nyakába kanyaríthat- ja táskáját Ott folytathatja a munkát, ahol a háború miatt ab­ba kellett hagynia. Vagy talán az, amikor újra kerékpárra ült. S azóta? Járja a községet, viszi a táv­iratokat. Az öröm nem is az ő öröme csupán. Mikor jó hírt visz a házhoz, ilyenkor áldják az em­berek. Ez az öröm. Igazi öröm! A községben mindenki Sanyi bácsinak hívja. Ahogy ezt a ne­vet kiejtik, abban benne van a megbecsülés, a tisztelet, ami Tóth Sándornak szól. Az ember­nek szól, aki mindig szerény volt, csendes, soha sem hangos­Izután: „Igazságügyi Minisztérium” Igazságügyi főhatóságunk ne­ve hosszú idő óta többféle vál­tozatban „forog” a közhasználat­ban. A hivatalosan használt for­ma az „Igazságügyminisztérium” — éz azonban az érvényes he­lyesírási szabályoknak nem fe­lel meg. Most a Magyar Tudo­mányos Akadémia Nyelvtudomá. nyi Intézete az „Igazságügyi Mi­nisztérium” elnevezés használa­ta mellett foglalt állást. Tehát ezután: Igazságügyi Miniszté­rium. kodott, rangot sem várt az élet­től. Hobbyja? Lelkének mindenki előtt eltitkolt vágya. Kis szob­rocskákat készít. Nagy kalappal kicsiny törpéket. Talán másra gondolt valamikor. Öh, hiú ál­mok! Az élet nem adta meg a nagy kegyet. Ö postás, amióta csak eszét tudja. S ha az agya­got arra kényszeríti, hogy fel­vegye a képzelete-szülte formát, azt csupán saját gyönyörűségé­re teszi. De ne beszéljünk erről. Régen, talán még cseléd korában pattant ki az ihlet szikrája. A A rádióban hallottuk ÉLETRAJZI JÄTEK VAJDA PÉTERRŐL Vajda Péter halálának 125. év_ évfordulója alkalmából február 10-én Pedagógiai Heteik kezdőd­tek Szarvason. Nemcsak a sző­kébb pátria tiszteleg — ahogyan Petőfi írta — ,a függetlenség bajnoka” előtt, hanem Magyar Pantheon sorozatában a rádió is emléket állított a haza egykori mindeneséneik. „A természet leghívebb gyermeke” címmel szerda este sugárzott életrajzi dokumentumjáték hű képet adott a reformkori Magyaror­szágról, s felvázolta Vajda Péter alkotói, emberi portréját s azt, kik hogyan fogadták működését. A szerkezetileg több részre ta­golt játék életútjának szakaszait és az egyes tudományágakban ki­fejtett tevékenységé villantó tta fel. Érzékeltette azt a folyama­tot, amelyben a hazája iránt felelősséget érző ember az esz­mék iránti lelkesedéstől a nem­zett öntudat részévé vált. Az egyes részek közű] ez leginkább a diákéveiről és Pesten eltöltött időről szóló fejezetekben érző­dött. Ezekben tudatosan töreked­tek a hasznos ember minden jellemzőjének ábrázolására, aki mindig azt tesz, amit a perc pa­rancsol: Shakespearet fordít, térképet készít a természet sze­letelőre tanít, mert csak ennek ismerete világosíthatja meg a lelki szemeket Halványabb volt viszont a Szarvason eltöltött éveket ismertető rész. Vajda Pé­ter helyett itt inkább barátai­nak és ellenségeinek magatar­tását mutatta be. Ezen keresztül szerzünk csak tudomást pedagó­giai munkájáról és a nem ke­vésbé jelentős erkölcsi beszédei­ről, ami egyfajta néptanítói te­vékenység volt. Érdeme viszont ennek a résznek, hogy ezen ke­mindennapok küzdelme azonban elhamvasztotta azt. S ma már csak törpékre futja erejéből. Elszomorodva áll az ajtófélfá­iéi. Mintha megbánta volna, '.ogy egyet s mást mégis elárult életéről. Bücsúzáskor azonban erősen megszorítja kezemet. Mozdulatá­ból nyugalom árad. Annak az embernek a nyugalma, akinek boldogsága az, ami mások ar­cán csillan fel, amikor átnyújt­ja a levelet. resztül kapunk értékelést mun­kásságáról, barátai szavaival „a hasznos emberek mind előbb elmennek”, de Vajda Péter úgy ment el, hogy minden földi dol­gát komolyan vette. Miklós Péter, az életrajzi já­ték írója bizonyára akkor volt a legnehezebb helyzetben, ami­kor a rádiójátékok egyre rövi­dülő tendenciája miatt sok lé* nyeges eseményt kellett figyel­men kívül hagynia. Az alig öt- venperces műsoridőben egyáíta. Ián nem jutott idő megemlékez, ni Vajda Péter külföldön eltöl­tött éveiről, de a már említett szarvasi működéséről is csak közvetve szól. Dékány Kálmán rendező biztos kézzel fogta ösz- sze a mozaikokból álló anyagot, a befejezésnél viszont kissé zsú­folta a tanulságokat. A népes szereplőgárdából a Vajda Pétert életre keltő Löte Attila tetszett. TETEMHEHÍVÁS Mesterházi Lajos valamennyi művének jellemzője az ember- központúság. Hőseinek életű tjá_ ban az adott társadalmi-törté­nelmi determináció mellett fon­tos szerepet kapnak az ember etikai-morális tulajdonságai, ho. vatartozásőnak kérdései. Ez jel­lemezte a kedd esti rádiészín- ház műsorában hallott Tetemre, hívás-t is. A legtöbbet szenve­dett nemzedék — amely átélte a fasizmus és a háború borzalmait — életútján keresztül keres vá­laszt arra, elég-e önmagában a teiheiség, mennyiben tartozunk felelősséggel egymásért, felál­dozhatja-e az ember nagy cél­jait a pillanatnyi előnyökért. A történet hőse Szelényi Ottó, a tehetséges építész, aki kivéte­les képességét az ember szolgá­latába akarja állítani. Bonyo­lult társadalmi, lélektani folya­matokon keresztül keresi az író a választ, vajon mi volt a síemp- lizö hivatalnokká lett, elkalló­dott tehetség tragédiája? Az öt­venes évek légköre, vagy kortár­sai, akik ugyanúgy visszahúzód­tak? Talán az, hogy alig har­minckilenc évet élt? Homályos válaszokat ad a mű, csak az utóbbi lehetőséget zárja W „... hiszen Petőfi nem egészen huszonhetet” élt. Az embernek sáfárkodnia kell az értékeivel! A rádiójátékot Török Tamás rendezte, a főbb szerepekben. Ajtay Andort, Bessenyei Feren­cet, Darvas Ivánt, Pécsi Sán­dort hallottuk. Sei észt Ferenc fl Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat felvételre keres 1 fő VILLANYSZERELŐT, 1 tő AKKUMULÁTORTÖLTŐT, 1 fő MOTORSZERELŐT, 1 tő LAKATOS ÉS HEGESZTŐT, t fő LAKATOST, 1 fő MŰSZAKI RAJZOLÓT, 1 fő PORTÁST. Jelentkezés a vállalat felvételi irodájában. Békéscsaba, Orosházi út 16. 249320 Sered i János Jubileumi hangverseny Békéscsabán ünnepi élmény volt számunk­ra az Országos Filharmónia feb­ruár 8-án, a Jókai Színházban rendezett koncertje. A hatalmas méretű Bartók-portré alatt kö­zel 50 év muzsikájából kaptunk ízelítőt. Nyitó számként a bar­tóki alkotóművészet első évti­zedében született Virágzás és a Falu tánca segítettek beleillesz­kedni a bartóki zene világába azoknak, akik talán még min­dig húzódoznak tőle. Segített ebben a francia impresszioniz­mus és a magyar népzene együt­tesen kifejező ereje, mely egy­felől a bartóki természetfestés, másfelől a táncoló tömegek ke­ményen dobbantó mozgásét va­rázsolta elénk. A műsor máso­dik száma Hidas Frigyes oboa- versenyének békéscsabai bemu­tatója volt. A Bartók—Kodály leijei ölte úton haladó szerző nem riadt vissza az. óboázás technikai nehézségeitől, de nem fukarkodott a hangszer szépsé­geivel sem. Amit ma az oboázás- ; ról tudni kell, azt az est szólis­tája, Pongrácz Péter maradék­talanul megvalósította. Ä má­sodik tétel líraisága, párosulva a mézédes oboahangeal — fe­lejthetetlen élmény volt. Utolsó számként a Concerto hangzott él. Bartók ezt a művét Amerikában írta 1943-ban, s Serge Koussewifzky vezényelte I első bemutatója is ott, New j Yorkban volt, 1944-ben. Az egyes rnűsorszámokat ismertető Ju­hász Előd ennél a műnél bő­vebben szólt az egyes tételekről, mert ez a mű Bartók erősödő honvágyának idején keletkezett, amikor ő maga nyilatkozott ar­ról, hogy végleg haza szeretne jönni. Az est karmester-művészét, Kórody Andrást közönségünk a IX .szimfónia dirigenseként is jól ismeri. A Concerto költői szépségeinek újraélesztése igazi művészi teljesítmény volt, bizo­nyítéka annak, hogy a Bartók és Kodály hagyatékát gondozók számára egyértelmű, egy jelenté­sű ez a nyelv, zenei anyamel­lünk. A Budapesti MÁV Szim­fonikusok Zenekara a legfino­mabb karmesteri rezdüléseket is képes volt felfogni és szívvel, lélekkel együttműködni a mű­vek újraalkotásában. Az Országos Filharmónia ez­zel, a koncerttél áldozott a Bal'- tők-évnek. Hátra van még Bé­kés megye és Bartók újra-talál- kozása, mely — reméljük — nem sokáig várat már magára. Az idő sürget... ! A koncert; szünetében as elő­csarnok területéhez mért Bar- tók-kiállítást láthatott a közön­ség. Sárhelyi Jenő Hidas Frigyes oboaversenyének szólistája: Pongrácz Péter. (Fotó: Bamácz István) Á Balassi Néptáncegyüttes a budapesti Szlovák Bálon Hosszú szünet után — új ze­nekarral — február 6-án ismét közönség elé lépett a Balassi Néptáncegyüttes. Egy héttel a mezőmegyeri bemutatót követő­en ma a megyehatáron túlra utaznak a csabai táncosok. Bu­dapestre, ahol a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövet­ségének bálján szerepelnek két korábbi sikeres számukkal, a Summástánccal és a Csabai fo­nóval, új, Magyar kaleidoszkóp című műsorukból pedig a régi népszokáson alapuló Pünkösdö- iővei, a vidám hangulatú Ba­lázsjárással és a műsor vala­mennyi résztvevőjét színpadra szólító, nevéhez méltó lendületű és tempójú Fergetegessel. Born Miklós, az együttes ko­reográfusa, a Holpert János ve­zette zenekar s a táncosok sok­sok munkával, késő estékbe nyúló próbákkal készültek a régi és új táncok minél tökéletesebb színpadraállítására. A február 6-i előadáson nagy és megér­demelt sikert arattak. Nagyon szeretnék, ha ez ma, Budapesten son lenne másként. A Kenderfonó és Szövőipari V. Szegedi Kenderfonógyára fonó szakmunkástanulókat felvesz A tanulóidő 2 év. A tanulóidő alatt ösztöndfjcM felül térítésmentesen biztosítunk: munkaruhát, tanfelsze­relést, vidéki tanulóinknak leányszállást, 1 Ft térítés mellett ebédet. Bejáró tanulóinknak ezen felül 250 Ft társadalmi ösztöndíjat. Érdeklődőknek levélben is adunk tájékoztatást Cím: Szeged, Londoni krt 3.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents