Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-12 / 9. szám
Hazajött apu!... Elekes József fogja, a kerület-1 , vezető erdész, Szilágyi Lajos I j hátul áll, s szeme az erdőt ku- j itatja. Bemutatkozás után mi is l (felkapaszkodunk. A két puskás 'ember megbeszéli a nap tapasz- jtalatait. Nincs közöttük szolgá- ■;lati függés, csak baráti viszony. Az alacsonyra lógo ágakról hópermet hull gallérunk mögé. Fázunk. Az erdész és a vadász oda sem hederít a hidegre. Megszokták, hogy éjjel-nappal, •hidegben, kánikulában járniuk kell az erdőt. A kerületvezető' most; is védelmi szolgálatban van. Hogy mi az? Vigyáz arra, hogy idegenek ne kóboroljanak a kerületében, megakadályozza a falopást és az orvvadá- szást. Igaz, orvvadásszal évek ióta nem találkozott, de fatol va- jokat már tetten ért. Két éve történt a falu alatt, azóta az ; 1500 holdas kerületben rend • van. * * » Sötét az este már, amikor a íttk között szemünkbe tűnik az erdészház villanyának fénye. A kutyák csaholására kinyílik a konyha ajtaja, s a két gyerek apukát.kiáltozva szalad a hazatérő Szilágyi Lajos karjaiba. Cuppannak a puszik és az erdész arcán mosoly . Este van, s néhány kilométerre Békéscsabától, a csendes erdőn vacsorához készül a kis család Marasztalják a vendégeket is. Jólesik ilyenkor egy kis beszélgetés addig, amíg a televízióban nem kezdődik a film. Puha fehérkenyér, kolbász kerül az asztalra, jó savanykás pécsi rizling a poharakba. A kályhában tűz pattog, s folyik a szó. * * * Kemény emberek az erdőn élők. Jó szívvel fogadják a barátot és nehezen válnak meg tőle. Az éjszaka azonban pihenésre hív. Sötétbe burkolóznál? a fák, siklik a szán az erdei úton. Sejtelmes fehéren világít a hó ... Botyánszki János ■r f I I E fk'f e leU ec*le AZ ERDŐN Jóval ebéd után érkezünk a ! vadászhoz. Újkígyóson, a Hosszú I utca 57. szám alatt, alacsony, fehérre meszelt házban lakik Simon János hivatásos vadász. Vár bennünket. A fácán mell- tollaival ékesített kalapot fejébe nyomja, felveszi sötétzöld va- dászmikádóját, a duplacsövű i gondozza a vadállományt, irtja a ragadozókat. Kétcsöves puskájának dörrenését sokszor hallják a határban és minden töltény után terítéken marad egy- egy mátyásmadár, kánya, menyét, vagy egy kóbor kutya, elvadult macska. S, ha a vadászMindenre vigyáz az erdész szeme. Zil is felkerül a vállára és máris indulunk. * * * Amíg az erdő felé ballagunk, beszélgetünk. A keményre fagyott hó ropog a lábunk alatt, s néha a cipőbe is jut belőle. Hi_ vatásos vadász. Olyan ritka mesterség, hogy alig hallani róla. Valaha vadőrnek mondták, de Simon Jánosra és még néhány zöldruhás, puskás emberre ez nem illik. Hároméves vadásziskolát végeztek. Elméletben és gyakorlatban tanulták meg a vadvédelmet és a vadászás felelősségteljes fiivatását. Széchenyi Zsigmond vadászélményeinek olvasásakor találkozhatunk ezzel az elnevezéssel, de hogy ilyen hivatás — mert nem mesterség ez, annál sokkal több — itt nálunk is lenne, arról bizony ritkán hallani. Hogy mit csinál a hivatásos vadász? Simon János elmondta. Az újkígyósi vadásztársaság alkalmazásában szerencse kedvez, a vörösbundájú róka bőrét is átüti a golyó. Szép hivatás. Nehéz hivatás. Naponta 20—25 kilométert gya_ logoi, figyel. Ha esik, ha fúj. Mennie kell. Egyenletesen lépked most is előttünk az erdei alléban. Csendes szavára jól oda kell figyelnünk. Érthető, hogy nem beszél hangosain, hisz’ itt az erdőn, ez nem szokás. Volt eset, hogy nem jött ki? Őszintén elmondja, hogy ilyen is előfordult. egyszer. Tavaly télen egy hajnalban félútról fordult \dsz_ sza a nagy hófúvásból, mert hat méterre sem látott. * * • Hirtelen megáll, s már céloz is. A 360 holdas erdő távoli fái megsokszorozva verik vissz a Zil dörrenését és a szajkó kő gyanánt hullik a fehér hóra. Néhány vörös vércsepp. A farktollak libegve ereszkednek alá. A nap valahol ott baktat téli útján a nyugati horizonton, elbújva a felhők mögé. Mondjuk, ' hogy hófelhők. Simon János felpillanat és cáfol. Neki van igaza. Csak a köd ereszkedett le. Néhány pillanatra megállunk,, fülelünk. Balról mind jobban erősödő csörtetés. Barna foltok. Három őz. Egy bak és két suta. Sszrevesznek bennünket, beleszimatolnak a levegőbe. A bak böffenve riaszt és hosszú ugrásokkal eltűnnek a bozótban. Csattant a fényképezőgép. A remény azonban kevés arra, hogy kép legyen belőle. Lassan sötétedik, csak a fehér hó világít. * * * Az erdészház előtt magas ezüstfenyők. Két kutya csahol ránk. A gazdaasszony Szilágyi Lajosné és a két gyerek az ötéves Ildikó és a kétéves Zsolti fogad bennünket. A férj és az apa valamerre kint, járja az erdőt. i Veronika „néni” beinvitál bennünket az olajkályhával fűtött szobába és jó szilvórium- mal kínál. Mi tagadás, *riindkét- tő jólesik. Kirázzuk cipőnkből a havat, kicsit megmelegszünk és már megyünk is tovább. Mi ugyan maradnánk, de a vadásznak mennie kell. * * * Az ezüstfásnál találkozunk a kétlovas szánnal. Vastagon száll a pára a lovakról. A gyeplőt I £! Találkozás az ezüstfánál. (Fotó: Demény Gyula) ii 23. — Csókolom! — köszöntött« őket nagy hajlongással Tibor. Mikor elhelyezkedtek mellettem, közben Tibor a szomszéd rekeszből emelt át egy székét Manyi alá, azonnal megrendelték a kávét. Mindannyian úgy felhúzták a szoknyájukat, hogy azonnal észrevettem, fe- héreműik külföldiek Ha néni tévedek bécsi áru. (Darvas. Gödé vagy a Schwarz üzletebén vásárolhatták.) A harisnyatar tó egész biztos osztrák -'márlá) A városból mostanában többen is voltak Ausztriában, s valamennyi hölgy, feleség, aki visszajött —, mert voltak olyanok is, akik annyira megkedvelték a kinti életet, hogy ott marad tak —, ilyet hord. Mikor Tibor meghozta a ká vét, kicserélte a virágtartót Olyat tett eléjük, amdbep vol1 is néhány művirág. — Virágot a virágoknak! — tette le a vázát nagy pózzal.^ — Tibor, maga javíthatatlan: — villantotta rá fekete szeméi Kata, majd belemelegedték M beszélgetésbe. Szokás szérin most is Kata volt a vezérszóié A téma — ellentétben a korábbi alkalmakkal — nem öja divat volt, hanem Kata szenzációs bejelentése, amire a öaydt nők már vártak, de mégse re ' mélték, hogy a bice doktor ilyen ; gyorsan határoz. ; — Gyerekek, férjhez me-gyek! , Mindannyian gratuláltak ne- -ki. össze is puszilták, hiszen nem akármilyen zsákmányra tett szert. r— Sikerült megegyeznünk Pis- | tiyej — így hívják a doktort —, most ment el a közjegyzőhöz megbeszélni a formaságokat. ; , ,— Állati klassz! — mosolyogott rá Juló. — S az esküvő? — kérdezte : Mariann. " Majd ha a papírok a ke- ; zemben lesznek, drágám. Az én • koromban már nagyon óvatos• ndk kell lenni. > 1— Jaj, mindig a korodded m vágy! — feddette meg játékos •komolysággal Lia. — Aligmúl- , tál negyven. Mi az? ! — Csak leszek, szívem! — tagadott el még előlük is pár .évet Kata. — De egyelőre gye- . rekek, erről hallgassatok! Pisti nem szereti a feltűnést. Az esküvőt Pesten tartjuk, s amikor ; Káfiszajövünk, már férj és feleség leszjink. • , Masnap' már az egész város í tudta, hogy a bice doktor bedőlt a rámenős „telivémek” s jí az idióta feleségül veszi, hogy » másoknak legyen az ő pénzén : tartott nője. Katáékkal egyidőben férfi tanárduett szokott kávézni a szomszéd rekeszben. Pályájukat még a harmincas évek végén kezdték. Közben néhány év háború, frontszolgálat, majd hadifogság. Mindezektől megszabadulva itt telepedtek le, immár több mint két évtizede sa helyi gimnázium tanári karának veterán derékhadába tartoznak; Példás életű családapák, s a melettük vihogó kacér hölgykoszorú egyáltalán nem izgatja őket, legfeljebb, ha Katáék olykor-olykor hangosabban felkacagnak, jegyzik meg csendesen: „Viszket nekik!” Ök ketten bizonyítják a legjobban, hogy a férfiak nők nélkül milyen unal- mEisak tudnak lenni. Azt még csak türelmesen elviseltem eleinte, hogy frontélményeikről beszélgettek, de amikor már tizedszerre, huszadszorra is szinte szóról szóra ugyanazt hallottam, elfogott a közömbösség. Ök azonban nem untált! A másik fő sláger dumájukban a pedagógia rejtelme. Ha ilyen hangulatban lépnek be, a harmadik mondatuk már az iskolai élettel kapcsolatos. Hát ezek ata- nármúmáák nem tudnak elszakadni munkahelyük gondjaitól még a pihenés percedben sem? Megszállottak vagy korlátoltak? — tűnődtem eleinte* később már nem izgatott ez a kérdés sem. Belefásultam e témával kapcsolatban is állandóan ismétlődő szólamaik figyelésébe. Mindenesetre elég sok mindent elsajátítottam tőlük a nevelés elméletéinek és gyakorlatának nem a laikusok számára kifun- dált problémáiból. Ök pusmogták, hogy a minisztériumokbEm olyanok ülnek, akik nem aktív pedagógusok s csak dogmákban,-
