Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-12 / 9. szám

Hazajött apu!... Elekes József fogja, a kerület-1 , vezető erdész, Szilágyi Lajos I j hátul áll, s szeme az erdőt ku- j itatja. Bemutatkozás után mi is l (felkapaszkodunk. A két puskás 'ember megbeszéli a nap tapasz- jtalatait. Nincs közöttük szolgá- ■;lati függés, csak baráti viszony. Az alacsonyra lógo ágakról hópermet hull gallérunk mögé. Fázunk. Az erdész és a vadász oda sem hederít a hidegre. Megszokták, hogy éjjel-nappal, •hidegben, kánikulában járniuk kell az erdőt. A kerületvezető' most; is védelmi szolgálatban van. Hogy mi az? Vigyáz arra, hogy idegenek ne kóboroljanak a kerületében, megakadályoz­za a falopást és az orvvadá- szást. Igaz, orvvadásszal évek ióta nem találkozott, de fatol va- jokat már tetten ért. Két éve történt a falu alatt, azóta az ; 1500 holdas kerületben rend • van. * * » Sötét az este már, amikor a íttk között szemünkbe tűnik az erdészház villanyának fénye. A kutyák csaholására kinyílik a konyha ajtaja, s a két gyerek apukát.kiáltozva szalad a haza­térő Szilágyi Lajos karjaiba. Cuppannak a puszik és az erdész arcán mosoly . Este van, s néhány kilomé­terre Békéscsabától, a csendes erdőn vacsorához készül a kis család Marasztalják a vendége­ket is. Jólesik ilyenkor egy kis beszélgetés addig, amíg a tele­vízióban nem kezdődik a film. Puha fehérkenyér, kolbász ke­rül az asztalra, jó savanykás pécsi rizling a poharakba. A kályhában tűz pattog, s folyik a szó. * * * Kemény emberek az erdőn élők. Jó szívvel fogadják a ba­rátot és nehezen válnak meg tő­le. Az éjszaka azonban pihenés­re hív. Sötétbe burkolóznál? a fák, siklik a szán az erdei úton. Sej­telmes fehéren világít a hó ... Botyánszki János ■r f I I E fk'f e leU ec*le AZ ERDŐN Jóval ebéd után érkezünk a ! vadászhoz. Újkígyóson, a Hosszú I utca 57. szám alatt, alacsony, fehérre meszelt házban lakik Simon János hivatásos vadász. Vár bennünket. A fácán mell- tollaival ékesített kalapot fejébe nyomja, felveszi sötétzöld va- dászmikádóját, a duplacsövű i gondozza a vadállományt, irtja a ragadozókat. Kétcsöves pus­kájának dörrenését sokszor hall­ják a határban és minden töl­tény után terítéken marad egy- egy mátyásmadár, kánya, me­nyét, vagy egy kóbor kutya, el­vadult macska. S, ha a vadász­Mindenre vigyáz az erdész szeme. Zil is felkerül a vállára és már­is indulunk. * * * Amíg az erdő felé ballagunk, beszélgetünk. A keményre fa­gyott hó ropog a lábunk alatt, s néha a cipőbe is jut belőle. Hi_ vatásos vadász. Olyan ritka mes­terség, hogy alig hallani róla. Valaha vadőrnek mondták, de Simon Jánosra és még néhány zöldruhás, puskás emberre ez nem illik. Hároméves vadász­iskolát végeztek. Elméletben és gyakorlatban tanulták meg a vadvédelmet és a vadászás fe­lelősségteljes fiivatását. Széche­nyi Zsigmond vadászélményei­nek olvasásakor találkozhatunk ezzel az elnevezéssel, de hogy ilyen hivatás — mert nem mes­terség ez, annál sokkal több — itt nálunk is lenne, arról bizony ritkán hallani. Hogy mit csinál a hivatásos vadász? Simon Já­nos elmondta. Az újkígyósi va­dásztársaság alkalmazásában szerencse kedvez, a vörösbundá­jú róka bőrét is átüti a golyó. Szép hivatás. Nehéz hivatás. Naponta 20—25 kilométert gya_ logoi, figyel. Ha esik, ha fúj. Mennie kell. Egyenletesen lép­ked most is előttünk az erdei alléban. Csendes szavára jól oda kell figyelnünk. Érthető, hogy nem beszél hangosain, hisz’ itt az erdőn, ez nem szokás. Volt eset, hogy nem jött ki? Őszintén elmondja, hogy ilyen is előfor­dult. egyszer. Tavaly télen egy hajnalban félútról fordult \dsz_ sza a nagy hófúvásból, mert hat méterre sem látott. * * • Hirtelen megáll, s már céloz is. A 360 holdas erdő távoli fái megsokszorozva verik vissz a Zil dörrenését és a szajkó kő gyanánt hullik a fehér hóra. Né­hány vörös vércsepp. A fark­tollak libegve ereszkednek alá. A nap valahol ott baktat téli útján a nyugati horizonton, el­bújva a felhők mögé. Mondjuk, ' hogy hófelhők. Simon János fel­pillanat és cáfol. Neki van iga­za. Csak a köd ereszkedett le. Néhány pillanatra megállunk,, fülelünk. Balról mind jobban erősödő csörtetés. Barna foltok. Három őz. Egy bak és két suta. Sszrevesznek bennünket, bele­szimatolnak a levegőbe. A bak böffenve riaszt és hosszú ugrá­sokkal eltűnnek a bozótban. Csattant a fényképezőgép. A re­mény azonban kevés arra, hogy kép legyen belőle. Lassan söté­tedik, csak a fehér hó világít. * * * Az erdészház előtt magas ezüstfenyők. Két kutya csahol ránk. A gazdaasszony Szilágyi Lajosné és a két gyerek az öt­éves Ildikó és a kétéves Zsolti fogad bennünket. A férj és az apa valamerre kint, járja az er­dőt. i Veronika „néni” beinvitál bennünket az olajkályhával fű­tött szobába és jó szilvórium- mal kínál. Mi tagadás, *riindkét- tő jólesik. Kirázzuk cipőnkből a havat, kicsit megmelegszünk és már megyünk is tovább. Mi ugyan maradnánk, de a vadász­nak mennie kell. * * * Az ezüstfásnál találkozunk a kétlovas szánnal. Vastagon száll a pára a lovakról. A gyeplőt I £! Találkozás az ezüstfánál. (Fotó: Demény Gyula) ii 23. — Csókolom! — köszöntött« őket nagy hajlongással Tibor. Mikor elhelyezkedtek mellet­tem, közben Tibor a szomszéd rekeszből emelt át egy székét Manyi alá, azonnal megren­delték a kávét. Mindannyian úgy felhúzták a szoknyájukat, hogy azonnal észrevettem, fe- héreműik külföldiek Ha néni tévedek bécsi áru. (Darvas. Gö­dé vagy a Schwarz üzletebén vásárolhatták.) A harisnyatar tó egész biztos osztrák -'márlá) A városból mostanában többen is voltak Ausztriában, s vala­mennyi hölgy, feleség, aki vis­szajött —, mert voltak olyanok is, akik annyira megkedvelték a kinti életet, hogy ott marad tak —, ilyet hord. Mikor Tibor meghozta a ká vét, kicserélte a virágtartót Olyat tett eléjük, amdbep vol1 is néhány művirág. — Virágot a virágoknak! — tette le a vázát nagy pózzal.^ — Tibor, maga javíthatatlan: — villantotta rá fekete szeméi Kata, majd belemelegedték M beszélgetésbe. Szokás szérin most is Kata volt a vezérszóié A téma — ellentétben a ko­rábbi alkalmakkal — nem öja divat volt, hanem Kata szenzá­ciós bejelentése, amire a öaydt nők már vártak, de mégse re ' mélték, hogy a bice doktor ilyen ; gyorsan határoz. ; — Gyerekek, férjhez me­-gyek! , Mindannyian gratuláltak ne- -ki. össze is puszilták, hiszen nem akármilyen zsákmányra tett szert. r— Sikerült megegyeznünk Pis- | tiyej — így hívják a doktort —, most ment el a közjegyzőhöz megbeszélni a formaságokat. ; , ,— Állati klassz! — mosoly­ogott rá Juló. — S az esküvő? — kérdezte : Mariann. " Majd ha a papírok a ke- ; zemben lesznek, drágám. Az én • koromban már nagyon óvatos­• ndk kell lenni. > 1— Jaj, mindig a korodded m vágy! — feddette meg játékos •komolysággal Lia. — Aligmúl- , tál negyven. Mi az? ! — Csak leszek, szívem! — tagadott el még előlük is pár .évet Kata. — De egyelőre gye- . rekek, erről hallgassatok! Pisti nem szereti a feltűnést. Az es­küvőt Pesten tartjuk, s amikor ; Káfiszajövünk, már férj és fele­ség leszjink. • , Masnap' már az egész város í tudta, hogy a bice doktor be­dőlt a rámenős „telivémek” s jí az idióta feleségül veszi, hogy » másoknak legyen az ő pénzén : tartott nője. Katáékkal egyidőben férfi ta­nárduett szokott kávézni a szomszéd rekeszben. Pályájukat még a harmincas évek végén kezdték. Közben néhány év há­ború, frontszolgálat, majd ha­difogság. Mindezektől megsza­badulva itt telepedtek le, im­már több mint két évtizede sa helyi gimnázium tanári karának veterán derékhadába tartoznak; Példás életű családapák, s a melettük vihogó kacér hölgyko­szorú egyáltalán nem izgatja őket, legfeljebb, ha Katáék oly­kor-olykor hangosabban felka­cagnak, jegyzik meg csendesen: „Viszket nekik!” Ök ketten bi­zonyítják a legjobban, hogy a férfiak nők nélkül milyen unal- mEisak tudnak lenni. Azt még csak türelmesen elviseltem ele­inte, hogy frontélményeikről be­szélgettek, de amikor már ti­zedszerre, huszadszorra is szin­te szóról szóra ugyanazt hallot­tam, elfogott a közömbösség. Ök azonban nem untált! A másik fő sláger dumájukban a pedagó­gia rejtelme. Ha ilyen hangu­latban lépnek be, a harmadik mondatuk már az iskolai élet­tel kapcsolatos. Hát ezek ata- nármúmáák nem tudnak elsza­kadni munkahelyük gondjaitól még a pihenés percedben sem? Megszállottak vagy korlátoltak? — tűnődtem eleinte* később már nem izgatott ez a kérdés sem. Belefásultam e témával kapcsolatban is állandóan is­métlődő szólamaik figyelésébe. Mindenesetre elég sok mindent elsajátítottam tőlük a nevelés elméletéinek és gyakorlatának nem a laikusok számára kifun- dált problémáiból. Ök pusmog­ták, hogy a minisztériumokbEm olyanok ülnek, akik nem aktív pedagógusok s csak dogmákban,-

Next

/
Thumbnails
Contents