Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-10 / 8. szám
Mikor és hogyan javulhatna + a zöldségtermesztés és ellátás? Ez év január 5-1 számunkban megjelent „Miért csökken nagyüzemeinkben a zöldségtermesztés?” című cikkükhöz legyen szabad néhány kiegészítést tenni. Azért fogtam tollat, mert a cikket nagyon közérdekűnek tartom. Gazdasági életünkben kevés olyan probléma van, amely ennél nagyobb kérdést feszeget. Az, hogy a zöldborsó néhány év alatt a három-négyszeresére, a paradicsom öt-hatszorosára drágult, valamennyi háztartás költségvetését alaposan megemeli, A tendencia nagyjából a mezőgazdaság átszervezésével jelentkezett. Az okok, amit a cikkben felhoztak, csak részben előidézői, részben következményei a jelen he! yzetnek. Köztudomású, hogy a nagyüzemi gazdaságok üzemszerű működése a nagytömegű termelés felé orientálódik. Ez pedig a leginkább gépesíthető növények termelésével valósítható meg. Az is általában ismert, hogy a zöldségfélék nem tartoznak ezek közé. Vitatható, hogy az árak mennyire játszanak szerepet a termelés visszaesésében. A mai piaci árak egyenesen ösztönzó- efc a zöldség termelésére. Ama az „őrségváltás” problémáit illeti, véleményem szerint mondvacsináltak. A fiatalok, kellő megbecsülés esetén szívesen dolgoznak helyben, ahogyan azt írták is. A probléma lényegét a következőkben látom: A termelők és termeltetők közötti bizalom hiánya. A mezőgazdaság átszervezése után a konzervgyárak, a MÉK tetszés szerint alakították az átvétel körülményeit és az árakat. Tudok olyan esetről, amikor a termelő nagyüzem az átvételi árból a leszedés költségét sem fedezte. A' termés zöménél önkényesen minősített, az átvételi árakat megállapító szerv az árakat a piaci árak 20—25 százalékában állapította meg. Jogviták esetén '•■■•■■■■■■■••■•■•«■«■•aMmMaaaaaaaaacaa ennek ellenére formás a külseje, koránál fiatalosabban csillogó a -szeme, s ha végiglibeg a főutcán, még a húszéves sdhederek is gusztust kapnak rá. s ki is köpnek néhány szaftosabb megjegyzést. L>ia és Mariann is lépést tud tartani a divattal, mindkettőjük férje jó állásban van, ;Uáé a földművesszövetkezet felvásárlója, Marianné a gépjavító állomás igazgatója, s így saját keresetüket magukra költhetik. Általános iskolában tanítanak, ismeretségük még a főiskoláról való, s nagy kitüntetés, nek vették, amikor Katával megismerkedtek a presszóban. Oda invitálta asztalához a hely híján kifordulni akaró kolléga nőket, majd úgy összemelegedtek beszélgetés közben, hogj meghívta őket a lakására is. Katának nem kis szerepe volt >' ban, hogy a „kis kolléganők” a központilag kialakított, csalk a termeltető érdekét védő szerződés alapján döntöttek. Egy mondattal: a termelőszövetkeze-/ tek ki voltak szolgáltat j v a a termeltető váEalatoiknalk.: Megjegyzem, hogy a cikk azon része, amely a szerződéseikről tudósat, szintén azt mutatja] hogy nem egyenrangú partner a termelő és termeltető, a szerződést ugyanis nem kötik, hanem a termeltető által kialakított szerződést „íratják alá” a termelővé]. A szakképzettség lebss&tesk,, re jóf példa az, hogy a régebben kertészettel foglalkozó tsz- tag más munkakörben dolgozik, mert munkáját nem becsülték meg. Nem kapott munkájával arányos díjazást. Tudok olyan esetről, amikor a kertészetben dolgozók részére korábban megállapított részesedést azért nem adtak meg, mert az üzemen belül bérfeszültségért okozott. A korábban hagyományosan kertészeti termeléssel hasznosított, könnyen öntözhető területek egy része üresen áll, mert nagyüzemi termelésre fekvése miatt nem alkalmas. A régebben ott termelők máshol kerestek munkát. A tsz-ek vezetőinek egy része nem tartja érdemesnek az ilyen, „apró-cseprő” dologgal való foglalkozást, mert üzemi viszonylatban az így nyert 50— 60 ezer forintnak nines meghatározó szerepe. A helyi vezetés, párt-, tanács- lés egyéb szervek is közömbösen nézik, hogy a piacon hiányzik a I zöldbab, a zöldborsó, a hagyma, a burgonya és így tovább, amit I helyben meg lehetne termelni, hogy frissen jusson a fogyasztók, hoz. Van olyan községünk a megyében, ahová zöldségből központi ellátást kértek. Az utóbbi években — ennék hatására — alakult ki az a helyzet, hogy Gyomán, Szeghalmon, Dé- vaványán drágább a zöldség, mint Békéscsabán. Ehhez a kérdéshez tartozik a hibás szemlélet is. Sok községkét jól kereső férfihoz köthették • sorsukat (Számtalan alkalom- j mai találkozhattak a ronda al- : bérleti szoba helyett Kata laka- ■ sán.) Manyi és Juló óvónők. Ök j is Kata révén ismerkedtek meg ' jövendőbelijükkel, de ehhez már | bice doktor is statisztáit. Két • új kollégája jött s a társaság: hiányában szenvedő fiatalember; reket bemutatta Katának isi,! akiben azonnyomban megszüle. : tett a terv. A következő látoga- • fáskor — ekkor még a bice dók- ! tor is csak „fűzte” az asszonyt: — ott volt „véletlenül” a két • lány is. Ezután már minden • ment, mint a krikacsapás, hi- í szén Manyi és Juló vitathatat- • lanul a két legszebb és legcsáno- ; sabb óvónő a városban, s mióta f divatba jött a miniszoknya, a : még gyanakvó szem számára se , kell ezt bizonyítani. • Személyesen azért kedveltem; ezt a társaságot, mert tereferéik • sohasem süllyedt le a kisvárosok j szakványpletyka színvonalára. • Csak elvétve emlegették mások » intim ügyeit, inkább magukkal ! voltak mindig elfoglalva. Kár, j hogy nem marad fenn az útó- ! kor számára az a dicshimnusz- • egyveleg, amit egymásról oly • lelkesen el tudtak szajkózni. | Akármilyen ízléstelen ruha is ■ volt valamelyiken, a többiek • szerint istenien jól állt nem is | említve a frizurákat és a szép- i ségápolási szereik tucatnyi vá- S lasztókát. Különösen Kata szó- j rult erősebb kozmetikázásra, ; mert bármennyire is megőrizte ■ alakját, fiatalos tartását, a szeme alatti és a homlokán jelentkező ráncokkal meg kelleti vívni naponként a csatát otthon, havonként pedig a pesti kozmetikusnál. {Folytatjuk}) ben semmi sem drága, ha az ipar akármilyen kicsi és jelentéktelen részlegét letelepíthetik. Erre van pénz, ha járdára nem is jut! Arra hivatkoznak, hogy a helyi munkaerőt másként nem tudják foglalkoztatni. Ugyanakkor munkaerőhiány van a helyi termelőszövetkezetben. Csák úgy, hogy ezzel az igen fontos ágazattal nem törődnek kellően. A cikkben leírt egyé. ni és háztáji termelési kedvet szerintem éppen az teremtette meg, hogy a nagyüzemi termelés visszavonul átia erről a terűiéiről hiányt idézett elő. Bár a hozam ezekben a gazdaságokban is alatta marad lehetőségeinknek. Ami a szakember kérdését illeti, véleményem szerint zöld- ííéget lehet termedini tudományos képzettségű szakember nélkül is. Persze, megfelelő feltételek esetén a tudomány mai eredményeit kell alkalmazni, de most ezen a szakaszon nem erről van szó. Mint más ágazatokban, itt is kerülni kell a felesleges nagyvonalúságot. A zöldségtermelés fellendítése nem el. sősorban zöldségtermelő főág- romómus, főagronómusi jármű, lakás kérdése, hanem a helyi lehetőségek ésszerű, gazdaságos kihasználása. Megkeresni a lehetőséget arra, hogy a már hagyományosan kialakult termelési formákat a nagyüzemi körülményekhez igazítsuk. Így a termelésben részt vevő is, a nagyüzem is meg a fogyasztó is megtalálja számítását. Erre máris megvan a lehetőség. A zöldségtermelő kertészek szakmájukat szeretik s ha lehetőséget találnak, szívesen termelnek újra. A terület, az öntő. zési lehetőség nagyüzemi vonatkozásban nem okozhat problémát. A munka díjazását is ki lehet alakítani, csak valamit áldozni kellene erre az ágazatra. Meghozná a hasznot. Megyénk valamennyi községében megvan a lehetőség arra, hogy a lakosság ellátását helyileg teljesen kielégítsék. Régebben ezt meg is tették. Érdekes lenne megvizsgálni néhány köz. ségben, miért fordultak el ettől a módtól, miért szűnt meg a kertészkedés. Termelőszövetkezeti vonatkozásban érdekes, hogy a gazdálkodás fejlesztésének lehetőségét csak a sokmilliós beruházásban, drága — ki tudja, mikor amortizálódó — létesítményekben látják. Ugyanakkor megszüntetik olyan tevékenység folytatását, néha megakadályozzák, amitől a helyi lakosság foglalkoztatása, ellátása elsődlegesen függ. Ma még kérdés, hogy lehetne-e közös vállalkozást létesíteni — ÁFÉSZ-ek és tsz-ek között — egy-egy községben a helyi igények kielégítésére? Hogyan lehetne visszaállítani a bizalmat a termelők és termeltetők között? Egyet azonban nem lehet tudomásul venni, mégpedig az ipar és kereskedelem tehetetlenségét, mert a gazdaságirányítás reformjával kapott önállósággal még mindig nem éltek. Azt várják, hogy az állami és pártszervek kaparják ki számukra, a „gesztenyét”. Másrészt azzal sem lehet egyetérteni* hogy a tsz-ek, állami gazdasá-i gok vezetői kihagyják tervük-j bői a zöldségtermelést, a helyi vezetők pedig üzemek telepítései után szaladgálnak, megfeledkeznek erről a nagyon fontos — mondhatnánk, valamennyi családot közvetlenül érintő és foglalkoztató — kérdés megoldásáról. Dr. ZalaA Lajos, megyei tanács vb ig. oszt. Olcsó a tojás — Kevés a felhozatal * zöldségből — Drágább lett az alma Békéscsabán A piaci felhozatalt az utóbbi időben nagyban befolyásolta az időjárás. így kevesebben hoztak árut a csabai hetipiacra, mint egyébként. Csupán tejtermékekből volt bő választék, s az árak is változatlanok maradtak. A tojás viszont lényegesen olcsóbb volt, mint a korábbi évek hasonló időszakában. A háziasz- szonyok örömmel tapasztalhatták szombaton, hogy a termelők igen sokat hoztak, összesen, 7200 darabot, s átlagosan 1,30-ért, 1,40-ért adták. A baromfipiacon is aránylag jó volt a felhozatal, bár csirkéből kisebb a kínálat a szokásosnál. így az ára valamivel emelkedett, kilóját átlagosan 27 forintért adták. A hízott kacsa olcsóbb lett, kilója 23 forint volt, a tyúkot pedig 20 forintért kínálták . A zöldségpiac volt a leggyengébb, s a választék igen kicsi. Burgonyából mindössze 560 kilogrammot hoztak a termelők, kilója 4 forint, a petrezselyem ára változatlan: 8 forint, a sárgarépáé viszont emelkedett, az eddigi 5 forint helyett 8 forintért adták kilóját. A vöröshagymát is drágábban kínálták, mint korábban, kilója 5 forint. A kelkáposzta 6, a karfiolé 10 forint volt. A disznóvágás szezonja még tart, a vásárlók örömére a fokhagyma az idén lényegesen olcsóbb, mint a korábbi években volt. Kilóját 18 forintért kínálták. Most van a savanyú káposzta szezonja is, melyből minden piaci napon jó a választék, az ára 6 forint. Található volt paraj is a szombati piacon, viszont igen drága és kevés, mindössze néhány helyen árulták, csomóját 2—3 forintért kínálták. A gyümölcs- piacon szintén kicsi volt a felhozatal, bár ezúttal termelőszövetkezet hozott almát. A tsz 7 forintért adta kilóját, más helyeken 3—10 forint között ad ták. Kon ifiws boii~avaiás Békésen A Békési ÁFÉSZ új könyves- ] boltot avatott decemberben. Az j új boltot, mely háromszor nagyobb a réginél, az elköltöztetett járműbolt helyén, 400 ezer forintos költséggel alakították ki. Dr. Varga Imre, az ÁFÉSZ elnöke elmondotta, hogy a bolt karácsonyi forgalma felülmúlt minden eddigit: több mint 25 ezer forint értékű könyvet adtak el. A bolt bővíti bizományos hálózatát is, és a legfrissebb könyvek megvásárlására törekszik. A mezőgazdasági könyvhónapra könyvkiállítással és szakíró- olvasó-találkozók szervezésével készülnek. Kellemes meglepetés László Imréné békési tudósítónk az alábbi esetet írta meg hozzánk küldött levelében, mely a Centrum Aruház cipőosztályán dolgozók dicséretéről szól. „Hosszas lelki tusa után elhatároztam, hogy veszek egy úgynevezett olasz-csizmát, s mert itthon sehol sem kaptam, férjemet kértem meg, hogy Békéscsabán járva, a Centrum Áruházban vásároljon ilyet. Az eladónő közölte viszont, hogy csupán felemás pár csizmájuk van, j s ezután jött a kellemes megle- ! petés. A vásárló az eddigi ta pasztalatokat figyelembe véve, azt várta volna, hogy jön a szokvány szöveg: sajnos, csak ez van, nézzen be a jövő héten, stb, stb... A Centrumban nem ez történt. Az eladónő a következőket mondta: tessék egy kicsit várni, elmegyek a Nagyker- hez és kicserélem. Perceken belül gépkocsiba ült, s rövidesen meghozta a kért csizmát. Azóta is hordom és sok szeretettel gondolok az eladókra”. Új technológia a kukoricatermesztésben Bizonyára sok termelőszövet- cezetet és állami gazdaságot érint a Békés megyei Növényvédő Állomás kezdeményezése, amikor is egy új technológia elterjesztését tűzte napirendre. Ez a kukorica lomb alá permetezése, melyről január 20-án növényvédő agronómusoknak, mezőgazdasági mérnököknek előadást tartanak Tarhoson. Tavaly kísérlet címén kipróbálták ezt az új technológiát, I mely a rendkívüli időjárás eile- I nére is jól bevált. Ezért ebben az esztendőben a hozam növelésére mind több gazdaságot szeretnének bekapcsolni az alkalmazók sorába. Kovács Gábor, a növényvédő állomás főmérnöke mondotta: azért tartják meg most ezt a nagy fontosságú előadást, mert a módszer alkalma- [ zásáig jut idő a vegyszerek és | a gépek beszerzésére. A január 20-i programon különben ott lesz ICI cég magyarországi képviselője is.
