Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-09 / 7. szám
Félév az iskolában iékéscsabán, a „Sebes György” közgazdasági . szakközépiskolá- í is megkezdődött a tanítás, és kiosztották az osztályfőnökök a évi bizonyítványokat. A nagy nap kellemes meglepetésekkel is ■Igáit, és az első órák hangulata mindenütt kitűnő volt. Három pünk az első tanítási nap három mozzanatát örökítette meg. Leliet, hogy még zár va van az ajtó ... ? Maezák János igazgat'1 "'yettes, osztályfőnök félévi bizonyítványt oszt a 3/b-ben, A tanuló: Sziklai Márta Átlageredménye: 14, toór Eajosné tanár a 2/f osztá ■ ban megtartotta az első ke- Mskedelmj gazdaságtan órát. A figyelem példás. Elfogadták a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának beszámolóját Ä VII. küldöttértekezlet időpontját 1971. március ll-e A múlt év végén, december 4-én vitatta meg a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának Elnökségé a VII. küldöttértekezlet beszámoló-tervezetét. Az akkori ülésen az elnökség tagjai — mint lapunkban is megírtuk — több észrevételt tettek. A szövegező bizottság ezek fel- használásával átdolgozta a beszámolót, amelyet tegnap, pénteken. a Szakszervezeték Békés megyei Tanácsa is megtárgyalt. A tanácsülésen, amelven dr. Takács Lőrinc, az SZMT titkára elnökölt, megjelent és felszólalt dr. Becsei József, a Békéscsabai Városi Pártbizottság titkára is. A beszámol ót erveze+hez a részvevők ismét néhány észrevételt fűztek. Mégpedig többen javasolták, hogy a beszámoló részletesebben tárgyalja és elemezze az építő- és építő- anyagipar, valamint a mezőgazdaság és a kereskedelem fejlődését, gondjait, s az itt dolgozók élet- és munkakörülményeit. Ezenkívül jő néhány javaslat hangzott még el a végleges beszámoló elkészítéséhez. Ilyen volt többek között a megyed tanáccsá] kialakított együttműködés részletesebb indokolásának igénye; a vezető beosztásúaknái a hármas követelmény pontosabb meghatározása; a nagy vállalatok és gyáregységék helyzetének alaposabb elemzése; valamint a megyében redelkezés- re álló és fejlődő üdülési lehetőségek erőteljesebb szemléltetése. Az észrevételekre és javaslatokra Nagy István, az SZMT vezető titkára, a napirend előadója válaszolt. Elmondta, hogy valamennyi felszólalás igen megfontolt volt és éppen ezért figyelmet érdemlő. Ezért —javaslatára — a tancsülés felhatalmazta az SZMT titkárait, hogy az elhangzottak figyelem- bevételével átdolgozza a küldöttértekezlet beszámolóját, valamint arra, hogy az írásbeli anyagban fed nem használható gondolatokat a szóbeli beszámolóba építse be. A szóbeli beA Művelődésügyi Minisztéri- j tanban most készült el a dolgo- | zók középiskoláira vonatkozó | statisztikai összesítés. Az adatok szerint a tavalyihoz képest emelkedett a hallgatók létszáma. Az 1970'—1971-es oktatási évben 113 874 „felnőtt diák” tarul a középiskoláik esti, illetve levelező tagozatain. Ez az előző tanévinél 7550-nel (7,1 százalék) több. Figyelemre méltó, hogy az összes hallgatók 58,5 százaléka fizikai dolgozó s a teljes létszám 43,3 százaléka — foglalkozását tekintve — szakmunkás. Az első évfolyamokban ebben az oktatási évben 44 442-en kezdték meg középiskolai tanulmányaikat, érettségi, vizsgára pedig 19 049 dolgozó készül. Az iskolatípusonkénti megoszlás a következőképpen alakult: szak- középiskolában tanulnák 26 ezer 234-en (23 százalék), gimnáziszámoló ugyanis két fontos témát ölel fel: a szakszervezeti választások tapasztalatait és a szakszervezeti mozgalom feladatainak politikai indokolását. A tervek szerint a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának VII. küldöttértekezletét 1971. március 11-én tartják meg Békéscsabán, az Ifjúsági és Űt- törőházban. P. P. J umban 45 220-an (39,7 százalék), j technikumban 42 420-an (37,3 ] százalék). Az adatok szerint a gimnáziumba járók aránya a tavalyival csaknem azonos, a szakközépiskolákban tanulóké jelentősen emelkedett, a technikumi hallgatóké viszont csökkent. Galambkiállítás Mezőberényben A Magyar Galaimbtenyésztőte Szövetségének mezőberényi egyesülete „Körösvidéki” galambkiállítást rendez szombaton és vasárnap a mezőberényi művelődési háziban. A kiállításon 46 galambtenyésztő vesz részt, és közel 300 galambot láthatnak az érdeklődők. • Emelkedő létszám a dolgozók középiskoláiban — Á hallgatók 58 százaléka fizikai munkás S Van egy igein vehemens ter- jj mészetű törzskuncsaftunk is, 5 Havrán szaktárs, a cipészipari ; ktsz fődikicsforgatója, aki csak | pénteken délelőtt tizenegy óra ■ előtt öt perccel szakít egy kis 8 időt, hogy az udvaron át beli ugorjon egy duplára s a rádiő- I ból meghallgassa a lottó-híre■ két. A mások által presszóban 8 elpazarolt időt ő műszak végéin 5 tölti le hazafelé menet a Vafe- 8 egérben, s vacsora előtt bevág 8 két-három féldecit, hogy job- ; ban csússzon a menázsi. Nagy 8 mancsú, tömzsi ember. Ha va- » laki kívánta, hogy nyerjen, én 8 voltam, mert mindig engem | tisztelt meg, ha beült. Innen S hallotta legjobban a rádiót. Ha ■ nem húzták ki az általa meg- » tett számokat, akkorát csapott 8 mérgében mindig a hátamra, 8 hogy az a csoda, nem roppan- 8 tam össze. Ha már volt egy ■ nyavalyás kettese, csak bosszú- 8 san dörmögött, de ha három 8 találata akadt, olyan kedve ke■ rekedett, hogy a negyedik fél■ deci után elmondta a varázs- 8 igét, ami még az Árpád-házi 8 csizmadiák idejében keletkez■ hetett, ha nem elébb. (Csodá- 8 lom, hogy ezzel a fontos nép■ rajzi kérdéssel még nem foglalkozott a szakirodalom.) Hogy az utókor számára megmaradjon, s nehogy magával vigye a sírba ez a derék főelővágó ezt a történelmi rigmust, íme én is elrébegem: Hdcs, bikics, dikics! Gyertek élő ti is. Kerekítő, kármentői, Segítsetek ti is! A hagyomány szerint ezt egy bajba jutott vándor varga énekelte (durmolban!) egy falusi csapszékben, mikor a mulatozó jobbágylegények meg akarták köpködni a micsodáját. A sok név hallatára azonban elszaladtak. (Aki nem hiszi, járjon utána!) A aélélőttok állandó vendége még Almási, a költő tanár, a meg nem értett zseni, aki hasztalan kopogtat a szerkesztőségekben, küldi kéziratait a kiadókhoz. Kecskeszakállt visel s állandóan torzonborz haja a szemébe lóg. Már javában a negyedik X-ben jár, és rendíthetetlenül hiszi, hogy egyszer felfedezik. „Az igazi művész a halhatatlanságnak alkot s a jelen zsíros falatjaiért nem áldozza fel az örök szépséget!” — veti oda hetykén e valakitől beszajkózott dilettáns ars poticát, ha azzal cukkolják, mikor lép már a nyilvánosság elé műveivel. Erősen rövidlátó, s így az ablakhoz közeli rekeszek valamelyikébe ül, ha foglaltak, dühödt zsenigőggel néz végig a szimpla átlagembereken s kivágtak Ha van szabad hely, leül, megiszik két duplát ebédig, ekkor abbahagyja a munkát s csak másnap tér be újra. Esténként italboltokban gyarapítja életismerefcét. Mikor tanít? — kérdezhetné valaki. Nos, a délélőttjeá mindig szabadok, mert nevelőtanár a fiúkollégiumban. A rendszeres, óráról órára való készülésre, tanításra alkalmatlan művészalkat s így eldugták *a kollégiumba, hiszen tanári diplomája van, s neki is élni kell valahol. Sokszor nem ír itt-tartózkodása alatt, csak ül-ül révedező szemmel, majd hirtelen előszed egy papírfecnit, s ráfirkant pár sort Emiatt félnek tőle a borbélyok is, mert ha ott szállja meg az ihlet — a borotvaszappan illatára mindig klasszikus gondolatok villannak meg agyában — nem törődve azzal, hogy megvághatja a mester, feljegyzi az ihlett percben termetit ötletet. Egyszer az egyik borbély majdnem levágta a fél arcát, mert új tag lévén a szövetke - zetben, még nem ismerte Almási bolandériáját, ám a költőtanár nem csinált belőle precedenst. „Büszkén viselem ezt a sebet, mester!” — mutatott arcára, az elképedt borbély értelmetlenül nézett rá, hiszen alig bírta elállítani a vérzést „A művészetért szenvedtem ezt el!” A többi borbély kuncogott magában, majd amikor Almási elment felvilágosították társukat; „Vigyázz, mert ennek niiu*
