Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-07 / 5. szám
Fotós szemmel óra-ügyben Pontfis idő pontatlanul. Ez lehetne a mottója az alábbi kép sornak. A fotóriporter ezeket a felvételeket hétfőn reggel Készítette Békéscsabán három utcai óra mindkét oldaláról Egyik sem mutatja a pontos időt, hiszen a felvételek hét óra 20 perc és hét óra 40 perc kö- * zött készültek. 1/ ti II • II | „Köszönjük a villanyt!" A kéMopronyí Apponyl-fílldí Iskola kisdobosaitól kaptuk a kővetkező levelet: „Októberben nagy tolt az Iskols- soron a mozgolódás. Kocsik jöttek, kocsik mentek. Egyik hozta az oszlopokat, a másik a huzalokat, dolgos kezek ásták a gödröket, ügyesen belehelyeztek a villanyoszlopokat Aztán házról-házra elvégeztek a bel- só szereléseket. December elején az iskolához Is eljutottak. Kapcsolók, konnektorok kerültek a falra, lám- pák, égők a mennyezetre. Mindenhol, Itt, az iskolában Is, nagyon vártuk, hogy kigyulladjon a villany. Ez az ünnepélyes pillanat Is elérkezett. Köszönjük a községi tanácsnak, az Iskola Igazgatóságának, a kondorost Lenin Tsz vezetőségének és a villanyszerelőknek”. \ Tanácsköztársaság útja «5 szám alatti ABC-áruház előtt all ez az óra. Alig több, mint egy órát siet. A Tanácsköztársaság útja 9 szám alatt levő élelmiszerboltnál már dél is elmúlt, holott valójában 7,35 perc a pontos idő Békéscsaba központjában, az István király téren ugyanazt az időt ínutalja az óra mindkét oldala. A rádió ekkor mondta be, hogy a pontos idő háromnegyed nyolc... Kíscsákón a helyzet változatlan... Dr. Hódi István, a Szegedi Postaigazgatóság igazgatóhelyettese írta a most következő reagáló levelet: ,,A Békés megyei Népújság f. évi december 17-i számában megjelent „Miért nincs postás Kíscsákón?” című, postát bíráló cikkben foglaltaikat megvizsgáltam. A lakás ellenére sincs jelentkező kézbesítőnek még vidékről sem, pedig ilyen irányú kísérleteket is tett a fiókposta. A fiókposta vezetője egyébként kö„ r,élességén messze túlmenően fáradozik azon, hogy a postaküldemények mielőbb eljussanak a címzettekhez. Többek között a nyugdíj, és családi pótlék-utalványokat hivatalos munkaidejének lejárta után a helyi tsz-iro- dába kivitte, továbbá a hivatalban jelentkező címzetteknek postaküldeményeiket munkaidő alőtt és után, sokszor este 7 órakor is kiadja. Megjegyzem, hogy a szerkesztőségnek levelet író Szabó Ilona a fiókposta mellett lakik és még munkaidő előtt vagy utón is lehetősége var., hogy saját, valamint a tsz címére érkezett postai küldeményeket átvegye, amit a fiókposta jelentése szerint meg ifi tesz. Amíg a kézbesítőhiány meg nem oldódik, továbbra is kényKödösítés is ... A mezőmegyeri tanács hoz- zánK irt leveieuui iuczuiiK: „Az 1970. december 23-án megjelent „Kút van, víz nincs Megyercn" t-ikkttkre vonatkozó megjegyzésünket az alábiakban közöljük: Az a véleményünk, hogy az olvasó, aki a cikket közlesre a szerkesztőséghez beküldte, gyengén vagy egyáltalán nem tájékozódott arról, hogy a községi tanács, a felsőbb szervekkel egyetemlegesen milyen erőfeszítéseket tesz a község ivóvíz-ellátásának megoldásáért. A községi tanács végrehajtó bizottsága nem teljes egészében ért egyet a megjelent cikkel. Annál is Inkább. mivel úgy gondoljuk, hogy a névtelen levélírónknak sorai mennyiben fedik a valóságot, hiszen a szerkesztőségnek módja lett volna erről meggyőződni a községi tanácsnál és a megyei, járási szerveinknél, mivel erőfeszítéseink a fenti ügy rendezésében, illetve megoldásában közösek. A községi tanács végrehajtó bizottságának az a véleménye, hogy a megjelent újságcikk nem sokkal vitte előbbre ennek az ügynek megvalósitását, sőt úgy érezzük, hogy kicsit blainálta a községi vezetést az ügy, valamint a feladat megvalósításához való hozzáállását”. Ebből a tanácsi zsargonból egy valami világos: panaszkodó olvasónknak igaza van. Véleményünk szerint, ha nemcsak egyetlen kút működne Megyercn, akkor most a tanács a panaszt megcáfolta volna. Ha pedig tényleg komoly erőfeszítéseket tesznek az ivóvíz-ellátásért, akkor megírlak volna, hogy mikor lesz újra üzemképes a többi kút. A „blamálásról” pedig annyit, hogy úgy érezzük, továbbra teljesen jogosan bíráljuk a „ködösítő” megyeri vezetőket. Határidő: január 15 December 3-án foglalkoztunk a Szerkesszen velünkbem azzal a sok embernek gondot jelentő problémával, mely szerint megyénkben alig-alig lehet hozzájutni a hagyományos tűzhelyhez. Akkor megírtuk, hogy november végéig a nagykereskedelem által kért mennyiségnek csali alig több mint felét szállította le a gyártó „Lampart” Zománcipari Művek. A cikket elküldtük Salgótarjánba Is, ahonnan Dia- novszky Gyula igazgató küldött válaszlevelet. Megírta, hogy Békéscsabára az elmúlt esztendőben 4280 darab tűzhelyet kellett volna szállítania a gyárnak, de ebből 200-at az árvízi helyzet miatt Nyíregyházára irányítottak. A 4080 darab tűzhelyből december 10-ig 3713-at juttattak el a nagykereskedelmi vállalaton keresztül a Békés megyei üzletekbe. A, többi 367 darabot —- ígérte a salgótarjáni gyár igazgatója — január 15-ig juttatják el a kereskedelemhez. leien a fiókposta a postakülde- ; ményeket és a hírlapokat az ott jelentkező címzetteknek hivatalban kézbesíteni.” Hát sajnos, ez van, ezt kell egyelőre — ha nem is szeretni — elviselni. Köszönet, a klscsá- kői postamester áldozatos pluszmunkájáért. Es még egy apróság: meggyőződésünk, hogy Szabó Ilona nem feltétlenül saját sérelme miatt ragadott tollat, hanem inkább a többi Ki csak ói énjeikében. 4 smm WL JANUÁR * Korán volt a záróra Az Utasellátó Vállalat Szolnok—Békés megyei kirendeltségétől kaptuk « következő levelet; „A Népújságban 1970. december 17-én megjelent ,Mikor is van záróra?" cikkel kapcsolatban üzemünkben vizsgálatot folytattam. Megállapítottam., hogy a felszolgáló kartdrsnő az udvarias kiszolgálás ellenére nagy hibát követett el azzal, hogy a vendéget a tényleges záróra előtt távozásra kérte fel és az asztalról a terítéket leszedte. Mint ezt a vizsgálat megállapította, a vidékről bejáró kartársnő nem akarta lekésni a vonatják As elkövetett szabálytalanságért a felszolgálót szigorú figyelmeztetésben részesítettem és utasítottam üzemünk vezetőjét arra, hogy hasonló jelenség as üzemben többé ne forduljon elő. Köszönöm a T. Szerkesztőség cikkét, mely segítséget nyújt ahhoz, hogy a kulturált kiszolgálás terén előbbre- léphessünk," Czirjdk Árpád toreQÖeltgegvÍSetöj i 19. Fux elvtars háromnegyed tizenegykor se jelentkezett. Míg töprengtem, hol maradhatott el, fiatal párocska húzódott mellém. Először azt hittem, még csak most tanulgatják, kóstolgatják a szerelmet, de tévedni nemcsak emberi, de presszóasztali dolog is. Kávét rendeltek. Ebben még nem volt semmi különös, még a hosszú hallgatásban sem. Kavargatás közben odasúgja i fiú a lánynak: — Biztos? Nem tévedsz? — Már két hét óta nem alszom. Folyton hányingerem van, de anyunak nem merek szólni. „Jaj, jaj!” — recsegtem, mikor a fiú idegesen arrébb lökött. A lány sírni kezdett. — Ne balhézz,' mindenki idebámul! — szólt rá a fiú. — Mikor is voltunk először együtt? — Nem emlékszel rá? — A napra gondoltam. — Ma két hónapja. A tánesüli után menten fel hozzád. — Stimmel. De ez még nem jelenti azt. — És, ha úgy van? — Elvetetjük. — Megtudják. — Két nap az egész Legfeljebb három. — Nem lett volna szabad. — Nem szeretsz? — Szeretlek 1 Elhallgattak. Nagy puszilózás a félhomályban. „Itt bizony baj van!” — gondoltam, de engem jobban izgatott. hol van Fux úr. hiszen az efféle kisiklás a fiú—lány kapcsolatban oly megszokott volt mindennapjaimban, hogy különösen nem rázott fel tespedé- semből. A párocska indulni készült. — Te — szólt a lány, miután a fiú fizetett. — Ha valóban terhes vagyok, a jövő hét végén elutazom a barátnőmhöz, Bözsihez. Tudod az, akivel egymás mellett fekszünk a koliban. —Ja, az a kis barna! Miért mész? — Csacsi! Anyunak mondani kell valamit. Már mentek is. Hát így történik az ilyesmi mostanában. Közben a többi rekeszben is üldögéltek már. Fux ,úr sehol. A tőlem balra eső rekeszben már ott szorgoskodott Béni. a Fradi-drukker. „Jé, már elmúlt tizenegy!” — álmélkodtam, hiszen Béni akkor szokott érkezni Délig spekulál Lehel tíz centivel rövidebb? Vásvárl József békéscsabai olvasónk maga sem tudta, milyen kalandta vállalkozik, amikor múlt év novemberében beadta zakóját a Patyolat békéscsabai, Tanácsköztársaság úti felvevőhelyére, tlsztittatni. Igaz, a tisztítást Időre elvégezték, és eltűnt a gyümölcsfolt Is, ám ámlkof félpróbálta a zakót, jókora meglepetéssel és bosszúsággal vette tudomásul, hogy a kabátujjdk 10 centiméterrel rö- videbbek lettek és a mellbóség is megfogyatkozott. Olvasónk nem lett sokkal okosabb, miután kikérte a Patyolat felvevő dolgozójánák véleményét, aki hivatkozott arra, hogy az összement zakóért felelősséget nem vállalnak. Vasvári József tanácsért hozzánk fordult. Tanácsaink a következők; 1. Ha csak teheti, mondjon le a ,*zsugorított” zakó viseléséről. 2. Zakóban máskor ne egyen gyümölcsöt. 3. (Komolyra fordítva a szót), próbáljon kártérítési igénnyel fellépni. Annál is inkább, mivel reméljük, hogy ezt a kis írást a Patyolatnál és az Állami Biztosítónál is elolvassák. a papírlapok fölött. Szerdán délig a lottó, szombat délig a totó köti le presszóidejét. Nagy táblázatokkal, statisztikai lapokkal teli dossziét hoz mindig a hóna alatt. Tudományos megalapozottsággal játszik. Nem közösködik senkivel, így nem is szidja senki, miért veszi mindig £ix- győzelemre az FTC mérkőzéseit, A totóban huszonnégy hasábon latolgatja az esélyeket, míg a lottószámokat tizennégy szelvényen variálja, s így döntetlen a totó—lottóra költött pénz aránya. Egyébként nyugdíjas matematikatanár és FTC igazolvánnyal rendelkező futball - bölcsész. Ha ismerősei ugratják, hetykén vágja a szemükbe, hogy az ő ereiben, ha még nem tudnák, zöld-fehér vér folyik. Alacsony vérnyomása miatt orvosi rendelésre issza a kávét. Szeszt — mint sportmann — nem iszik, nem is dohányzik. Csendben dolgozik mindig, s nem törődik a körülötte ülőkkel, s ha nem szólnak hozzá, senkivel se kezdeményez beszélgetést, kivéve ha futballról van szó. Ilyenkor vagy összehajtja, vagy összecsapja a dossziét, attól függ, mennyire borzol ódik fel Idegzete, s vitatkozik, érvel, miért a Fradi a legjobb csapat a világon, amelyik megnyerné sámán a világkupát is, ha a nyugati profilklubok mecénásai nem fizetnék le a bírókat. A magyar bajnokság meg szériában a zöld-fehéreké lenne, de néha a Vasasnak is hagyni kell egy kis szimpla és rövid ideig tartó élvezetet. Szerinte a válogatott helyett is a Fradit kellene játszatni. Már többször is írt ebben az ügyben a szövetségi kapitánynak, de m
