Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-05 / 3. szám

Ujkapcsolatok, új élelmiszerüzletek A közelmúltban néhány érdé- [ kés kereskedelmi — de egyúttal a fogyasztókat is érintő — témá­ról beszélgettünk Szűcs Péterrel, a Békés megyei Élelmiszerkis­kereskedelmi Vállalat áruforgal­mi osztályának vezetőjével. — Az utóbbi években — gon­dolunk itt a gazdaságirányítási rendszer bevezetésére — mennyiben változott a keres­kedelmi munka? — Elsősorban a fogyasztói igé­nyek jobb kielégítése céljából a szélesebb körű együttműködés kialakítását tűztük célul. En­nek eredményeként egyre javul­nak kapcsolataink az ipari vál­lalatokkal és a nagykereskedel­mi cégekkel. Az együttműködés­nek sok, máris kézzelfogható eredménye van. Ezek között em­líteném meg, hogy ezzel lehető­ség nyílott arra, hogy egyes ipari üzemektől közvetlenül és ked­vezőbb feltételek mellett szerez­hessünk be különféle árucikke­ket Így a korábbinál jobban élünk az úgynevezett „többcsa­tornás” árubeszerzéssel, és ez lé­nyegében javítja a megye lakos­ságának áruellátását. Javultak kapcsolataink más szállító part­nerekkel is, például a vegyes­Az építőipari szövetkezetek elnökeinek tanácskozása Tanácskozást tartották hétfőn az Építők Szakszervezetének Székhazában az építőipari szö­vetkezetek elnökei. A megbe­szélésen Szilágyi Lajos építés­ügyi és városfejlesztési minisz­terhelyettes tartott tájékoztatót az építőipar negvedik ötéves tervéről, ezen belül 1971. évi feladatairól, majd Kelenhegyi Emil, az OKISZ elnökhelyettese számolt be az építőipari szö­vetkezetek tevékenységéről, fei- 1 észt ősük fő irányairól. Ez volt az első alkalom, hogy áz ága­zati minisztérium és az OKISZ igen széles körben közösen vi­tatta meg az állam és a szövet­kezeti építőipar együttműködé­sét. (MTI) valamelyik fontos részágazatába, napnál világosabbá válna, hogy többe került a leves, mint a hús, mert ezen új munkaerőtömeg el­irányításához ismét hivatali szervek kellenek, s mire egyen­ként helyretalálnának, újra ott volna az adminisztrációs lét szám, ahol volt, s közben a ter ­melőmunkából- kellett volna el­vonni embereket, hogy az irányí­tásra kiképezzék. Mire azok is begyakorolnák magukat a meg­változott munkakörbe, teljes ká­osz lenne. Ez nem megy. A te­endő? Egyelőre . marad jón min­den a régiben ezen a fronton, mert könnyebb szabályozni a népgazdaság mechanizmusát, mint felszabdalni a bürokrá­cia pókhálóját, mert az eddigi eredménytelen kísérletek azt bi­ipari vállalatokkal és kiépü’tek olyan kapcsolatok is, amelyek különféle partnerekkel társulási alapon boltok üzemeltetését tet­ték lehetővé. Ilyen van Békés­csabán és Gyulán is. Ezek a kö­zös boltok igen széles áruskálá­val rendelkeznek. Kialakultak a hasznos kapcsolatok állami gaz­daságokkal és termelőszövetke­zetekkel is, s ezeknek á bővítése a következő években további le­hetőséget ad ahhoz, hogy a la­kosság áruellátását, az áruvá­laszték növelését biztosítani tud­juk. — Hallottuk, hogy több kis­kereskedelmi vállalat egyesült a közelmúltban. Mit jelent ez a fogyasztók részére? — Igen, az elmúlt év júliusá­ban hat kiskereskedelmi válla­lat; Bács, Szolnok, Heves, Nóg- rád, Cegléd és környéke, vala­mint a Békés megyei Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalat között egyesülési szerződés jött létre. Legfontosabb célkitűzésünk a kölcsönös segítés, a kereskedel­mi üzletpolitika és a hálózatfej­lesztés összehangolása. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az egyesülésnek — rajtunk kívül — a fogyasztók is meg­érzik jótékony hatását. Ez az együttműködés többek között le­hetőséget biztosít az export— import tevékenység szélesebb körű alkalmazására, a lakosság jobb. választékosabb árukielégí­tésére. — A negyedik ötéves terv idő­szakában milyen fejlesztést va­lósít meg az élelmiszerkiske­reskedelmi vállalat? — Ebben az évben Gyulán, a Budrió Lakótelepen építünk egy csemegeboltot és egy hasonlót a Várfürdőben. Még az első ne­gyedévben Orosházán kezdik építeni az új, korszerű ABC-áru- házunkat, a harmadik negyed­évben hasonló épül Szarvason is. 1972-re tervezzük a Békés­csabán felépítendő két ABC- áruhnz munkáinak megindítását, s ezekkel a létesítményekkel úgy hiszem, nagymértékben javul . majd a kereskedelmi ellátás eze­ken a területekén. Az 1975 vé­géig tervezett hálózatfejlesztés anyagi bázisa biztosítottnak lát­szik, s ígv remény van arra, hogv célkitűzéseink mind meg­valósulnak. B. O. i : • zonyították, ha az erre hivatot- j tak el is vágtak sok-sok szálat, ■ azok máshol, másmilyen forrná- : ban mindig összefonódtak. Per- j sze ez korántsem jelenti azt, ! hogy lemondjunk a bürokrácia j elleni harcról. (Az egyes illeté- ■ kés vezető szervek napirendjéről ! esetenként fontos pontok esné- • lek így le!) Ellenkezőleg! Jó i hosszú távlati tervet kell készí- j teni, hogy mire ránk köszönt a « harmadik évezred (időszámítás • . után!), ne érjen váratlanul ben- • nünket a hivatali ügyvitel kor- ! szerűsítése. Addig? Hadakozzunk £ a sárkánnyal, nyisszantgassuk • folyton szaporodó fejeit, hogy mire elkészül a csodafegyver el­lene — az ésszerűség —, szívébe döfjünk, mert feje az sok van, de szive csak egy, s ránk kö­szöntsön a boldog kor, amikor egy házépítési engedély kiadásá­hoz nem kell negyedkiló papír és kilencvenkilenc pecsét és alá­írás. Óh, de hová ragadtatom el ; magam! Ekkor már kommuniz- £ mus lesz az egész világon, s ad- i digva a^vagi létővmám váttozá- • sai során talán éppen belőlem : készül az a tollszár, amellyel a * legutolsó felesleges aktát aláír-: ják. Vagy ne legyek ennyire op- • timista? Pedig ez a hit biztat • utolsó óráimban, hiszen, ha vé- j giggondolom sorsomat, magamI is a bürokrácia áldozata vagyok,: mert ha nem adiák ki papíron £ azt a rendelkezést, hogy az er- £ dót, amiben a természet lágy j ölén éltem, ki kell irtani, ezt a £ kálváriát nem kellett volna se • megjárnom, se átélnem, (Le a ! bürokráciával!) ; (Folytatjuk) j Zrenjanini Megismerni egymás kultúráját, színházművészetét, a testvér- városoknak ez is fontos feladata. így történt, hogy útra kelt a békéscsabai színház, és négy napig Zrenjaninban vendégszerepelt Szakonyi Károly: Adáshiba című komédiájával. A művészeket szeretettel fogadta a testvérváros és külön szeretettel az ottani szerb népszínház minden művésze. A baráti találkozókon, a senki által nem szervezett eszmecseréken hamar kiderült, hogy a színházművészet céljait illetően egy nyelven beszélünk. Erről és a barátkozás múlhatatlan kötelességéről beszélt dr. Bodó Antal, a zrenjanini községi szkuptsina elnökhelyettese is azon a coctail-partyn, melyet művészeink tiszteletére adott. Laptársunk, a „Zrenjanin” szerkesztői és munkatársai is ott voltak a békéscsabai színészek előadásain, és nagy elismeréssel szóltak művészetükről, a békési testvérváros magas fokú szín­házkultúrájáról. A lap kulturális rovatának vezetője, Bogdan Cusity pedig átnyújtott nekünk egy interjút, melyet szíves­örömmel teszünk közzé. Lebilincselő játék. Testvérvárosunk, Békéscsaba színházának tagjai négy napig voltak Zrenjanin kedves vendé­gei, s számtalan színházlátogató nagy örömére négy alkalommal mutatták be Sándor János ren- > dezésében Szakonyi Károly Adáshiba című művét. Mint is­meretes, ezeket az előadásokat annak az Immár hároméves múltra visszatekintő és a köl­csönös megelégedésre fejlődő kulturális együttműködésnek a keretében rendezték, amely nemcsak szellemi és kulturális gazdagodáshoz, közeledéshez ve­zet, hanem a két táj kultúrá­jának és kulturális értékeinek megismeréséhez is. Ez az előadás friss levegőt ho­zott a zrenjanini színpadra, ugyanakkor Thália-templomá- nak minden rajongója részéről forró fogadtatásban részesült. Mindezt megerősíti az a beszél­getés, melynek során két ma­gyar és két szerb anyanyelvű nézőtől kértünk véleményt a csabai művészek vendégszerep­léséről. Dr. Váradi József ügyvéd, a kulturális állandó bizottság al- elnöke: — Kellemes meglepetés szá­momra ez a magas színvonalú, minden nézőre nagy hatást gya­korló előadás. Különösen elége­dett vagyok a színészi alakítások­kal, amelyekről elmondhatom: szinte mindegyik nagyon magas művészi színvonalú volt. A da­rab témája mai és igen idősze­rű, mivé] napjaink egyik akut problémáját érinti. S bár a mű komédia, én mégis tragédiának éreztem A darab lényegét te­kintve Sándor János rendezése alapjában véve jó koncepciójú volt. Ám érzésem szerint a ren­dező egyes esetekben bizonyos engedményeket tett a nézőtér­nek. Ettől függetlenül ez egy ki­vételesen jó előadás érett és felnőtt együttessel, amely tudja, hogy mit akar. Hasonló előadá­sokat máskor is szívesen meg­néznénk a békéscsabaiaktól — fejezte be nyilatkozatát dr. Vá- radi. Dunai Tibor közgazdász: — Röviden szólva elmondha­tom, hogy igen tetszett az elő­adás is, a színészék játéka is. Számomra kellemes meglepetés volt ez a különös frisseséget keltő rendezési koncepció. Ép­pen azért, mivel szerintem a mű nem valami hálás rendezői feladat. Ezt különben több né­zőtől is hallottam. Véleményem szerint az előadás azért is ki­vételes, mivel a mű az elidege­nedés problémáját igen bonyo­lultan boncolgatja és ezt nem könnyű színpadon megjeleníte­ni. Nem tudom hogyan értették meg az előadást azok, akik nem tudnak magyarul. Éppen a tel­jesebb és mélyebb művészi él­mény szempontjából helyesnek eiégedett nézők tartottam volna, ha az előadás előtt a nézőkkel röviden ismer­tetik a mű tartalmát — fejezte be Dunai Tibor. Visnja Mandity balett-táncos­nő: — Nem tudok magyarul. Ami­kor elhatároztam, hogy megné­zem az előadást, azt gondoltam: úgysem érték majd belőle sem­mit sem és ezért unalmas lesz. Főként azért, mivei a darabot sem ismerem. Az előadást nézve azonban nyomban rájöttem, hogy alaptalan volt az aggodal­mam, mert az elejétől a végéig úgymond szinte lélegzetvissza­fojtva figyeltem a színpadra, s higgyék el, mindent megértet­tem. Mindezt a színészek lebi­lincselő játékának köszönhetem. Nagyon tetszett az előadás! És nemcsak a kiváló rendezésért és a színészek remek alakításáért, hanem mindenekelőtt témája miatt is. Az utóbbi évek hullámvölgyei után a magyar amatőr színját-1 szás népszerűsége ismét emelke- I dőben van. Egymás után alakul­nak az új üzemi, egyetemi es középiskolai együttesek, nemrég Csabán láthattuk az Utcaszínház produkcióját. S lehetne sorolni tovább. Egyre több csoport vesz részt hazai és külföldi fesztiválo­kon. Az illetékes szervek is egy­re több igényes pályázatot írnak ki, hogy fórumot biztosítsanak Thália önszorgalmú szerelmesei­nek. Az 1970—71-es év legjelen­tősebb országos pályázata a Szánjatok, szép szavak, mely az ország nagyon sok amatőr szín­játszóját serkentette részvételre. A megyei selejtezőre 14 cso­port jelentette be részvételét, kö­zöttük a Rózsa Ferenc Gimná- j zium két amatőr színjátszó köre diákszerzők egy-egy rövid da­rabjával. A második számú kör [ Szelimir Tosíty, a zrenjanin; színház fiatal művésze: — Sajnos, nem beszélek ma­gyarul. Ezért az előadás előtt — tolmács útján — az egyik békéscsabai kolléga jóvoltából megismerkedtem a. mű tartal­mával, Az előadás nekem is roppant tetszett. Én a második felvonást tartom a legerőtelje­sebbnek. Különösen tetszett az idősebb színészek játéka, ám a fiatalok sem igen maradtak el tőlük. Az előadásból néhány új rendezési és művészi fogást ta­nultam meg, ezért úgy vélem, hogy gyakrabban kerülhetne sor hasonló vendégszereplésekre. Íme, ez a néhány egyéni vé­lemény is jól kifejezi a telt há­zak nézőinek az előadásokról alkotott gondolatait. Később el­beszélgettünk még a zrenjanini színház néhány tagjával. El­mondták, hogy a Békéscsaba testvérvárosból érkezett kollé­gákká] ők is kicserélték gondo­lataikat és eközben több hasz­nos tapasztalatot szereztek. Filomena Dogan, a zrenjanini színház vezető művésznője úgy­szintén elmondta: a jövőben gyakrabban kellene megrendezni a két színház tagjainak kölcsö­nös látogatását és vendégszerep­lését. Véleménye szerint a ven­dégszereplések alkalmával olyan darabokat kellene bemutatni, amelyekben még több színész játszik. Ily módon a két színház tagjai nemcsak jobban megis­merhetnék egymást, hanem ala­posabban kicserélhetnék színé­szi és művészeti tapasztalatai­kat is. Bogdan Gusity Nemesi László negyedik osztá­lyos tanuló A fal című egyfel- vonásosával indul a versenyen. Az amatőr író—rendező—színész és a többi szereplő — Szathmári Ilona, Novák Erzsébet és Bar- tyik Jenő — már hónapokkal ezelőtt munkához látott: heten­ként kétszer próbáltak a békés­csabai Ifjúsági és Üttörőház va­lamelyik helyiségében, jelenlegi pedig most a színpadon. Működési feltételeik jók s a négy fiatal reméli, hogy sikeres szerepléssel hálálhatják meg fel­nőtt segítőik támogatását, Vass János BÉKÉS 5 löU. JAM (JAK 5. Coctail party a zrenjanini szkuptsinában. Ssálljatok, szép szavak!

Next

/
Thumbnails
Contents