Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-31 / 26. szám
Balett, népi , , daljáték, dráma a XIII. Szegedi Szabadtéri Játékok műsorán A július 10-től augusztus 21- íg tartó Szegedi Ünnepi Hetek előkészületeiről tanácskozott január 29-én, pénteken a fesztivál intéző bizottság. Ezt követően Papp Gyula, az intéző bizottság elnöke sajtótájékoztatón ismertette a gazdag kulturáis programot. Az ünnepj hetek fő eseménye a XIII. Szegedi Szabadtéri Játékok műsora lesz. Tizenkét év óta először láthat magyar balettegyüttest a Dóm-tér közönsége július 17-én és 18-án. A Magyar Állami Operaház balettegyüttese — Párizs, Bukarest és más európai főváros után — itt is bemutatja Hacsa- turján: Spartacus című balettjét, Seregi László rendezésében, Orosz Adél és Róna Viktor főszereplésével. Július 23-án„ 25-én és 31-én a húszéves fennállását ünneplő Magyar Állami Népi Együttes — Rábay Miklós vezetésével — két évtized legsikeresebb táncait mutatja be az Ecseri lakodalmas műsorában. Évek óta dédelgetett terv valósul meg Muszorgszkij: Borisz Godunov című operájának szegedi bemutatásával, július 24-én, 30-án, valamint augusztus 1-én és 7-én. Az operát egyébként — a címszereplő Nikolai Gyuselev bolgár énekes kivételével — magyar nyelven viszik színre, Szinetár Miklós rendezésében, Vaszy Viktor karmester vezényletével. A főbb szerepeket Palcsó Sándor, Udvarát Tibor, Karikó Teréz és Szalma Ferenc énekli. A címszereplő Borisz mellett a másik főszerep az énekkarnak jut, amely száztagú lesz. Augusztus 6-án, 8-án, 14-én és 20-án Farkas Ferenc: Csínom Palkó című daljátékát mutatják be, amely 1960-ban is nagy siker volt a szegedi szabadtérin. A daljátékot' Horváth Zoltán, a Pécsi Nemzeti Színház művésze rendezi, a főbb szerepékben Bessenyei Ferenc, Gyimesi Kálmán, Domahidi László és Gregor József látható. Augusztus 15-én. 19-én és 21-én Illyés Gyula: Dózsa György című dráI máját mutatják be, Bessenyei i i Ferenc főszereplésével. A szabadtéri játékok mellett elkészült a nyári társasrendezvények programja, tizenkét kiállítás, három tudományos program, négy műsoros rendezvény, öt zenei és hét sportprogram egészíti ki az ünnepi hetek mű- j Sorát. Ez utóbbiak keretében az idén tizenkettedszer rendezik meg a Szegedi Nyári Tárlatot, sor kerül. a Somogyi Könyvtár ritkaságainak kiállítására, ezúttal a XIX. század könyveiből. A Képcsarnokban iparművészeti, a Bartók Béla Művelődési Központban műgyűjtő- és fotókiállítást rendez- I nek, ugyanitt mutatják be Vé-1 kony Sándor, hódmezővásárhelyi keramikus, a Népművészet mesterének munkáit. Nem ma-: rad el a hagyományos őszi- ! barack- és borkiállítás sem, az ifjúság pedig július 30-án, augusztus l-én és 2-án gondoskodik programról, amelyet a tiszai vízikamevál zár. Látványosnak ígérkezik a Szakszervezeti Néptáncfesztivál, amelyen tizennégy együttes, köztük hat külföldi csoport vesz részt. A zenei program keretében három orgona-hangversenyre keiül sor, a tudományos rendezvények közül kiemelkedik az ipari-tudományos konferencia. A sportkedvelők pedig nemzetközi motorversenyt láthatnak. A korábbiakhoz hasonlóan tartalmas, sokrétű program várja a Szegedi Ünnepi Hetekre érkezőket. A vidéki szervezések már megkezdődtek, előjegyzésben biztosíthatók a fesztiválra szóló jegyek, s a nagy érdeklődésre való tekintettel az intéző bizottság jelenleg a szénás biztosításán dolgozik. S. P. Növényvédő szaktechnikus-képzés Karcagon Képünkön: Király Imre géptan tanár a Békés megyei hallgatókkal ismerteti a Rapitox működését. (Fotó: Malmos) •saaaaaaaaaaaaaaBBEaaaaaaBaaaHasaaasaaaaaaaa««m«aaaaaa«aaaaaaaaaaaa«a«aaaaMMi vízumot szeretnék lepecsételtél., ni — mondta Moj zisch, s jól szemügyre vette az inast. Von Papén leírásából ráismert a felajánlkozó ügynökre, s amikor Cicero az általa megadott jelszóra válaszolt, már tudta, hpgy találkozott az emberével: — Ilyen későn nincs hivatalos idő... Holnap délelőtt tíz órakor szíveskedjék ismét elfáradni... — mondta Cicero, majd halkan odasúgta Mojzisch-nak: — Westend bár... Mojziseh sejtette, hogy a más. nap délelőttre megadott idő aznap estére vonatkozik, s hogy az inas este tízkor várja őt a Westend bárban, de nem volt benne biztos, ezért halkan még megkérdezte: — Ma tízkor? — Igen.., A náci ügynök visszaült gép- : kocsijába, s elhajtatott. Már kilenc órakor odaállt a • Westend bár elé, hátha előbb : találna érkezni az inas, s így : még az ajtóban el tudja csípni, • s beülteti a kocsijába. De Ciceróról a pontosság szob- : rát lehetett volna megminíázni, • mert sem előbb, sem később, ; hanem pontban tízkor érkezett • a Westend bár edé. Mojziseh : szótlanul megérintette a vállát, ; aztán a kocsi felé intett. Mind- ; ketten beszálltak. A náci hírszerző tiszt géplko- S csija robogott az utcákon, s köz- : ben Mojziseh beszélt: 1 — Elfogadjuk az ajánlatát! De : mi a biztosíték arra, hogy az j anyagok valóban használhatók S is? Továbbá, hogyan lehet arra [ nézve biztosítékot kapnunk, j hogy a* ön anyagairól csupán • mi értesülünk? — kérdezte, és ■ jelentőségteljesen az Inasra pü- ! lantott a — Az első anyag átvételénél ■ önök pontosan meg tudják ál- j lapítani, hogy mennyire használ. : ható! — felelte tökéletes angol- s sággal Cicero. — Igaz, az anva- • got nem vagyok hajlandó más- S képp átadni, csak csere-csere ala. * pon, vagyis ha a pénzt azonnal : megkapom. De tudom, hogy utá_ • na ismét jelentkezni fognak ! újabb, friss anyagokért. Erről i meg vagyok győződve. Én itt i vagyok, el nem szököm, idead- j ják a pénzt, én átadom az anya. ; got, önök előhívják a fi! met, s J méri* megállapítják, mit kap- i tak a kezükbe. Arra nézve, • hogy más nem jut ezekhez az • anyagokhoz, biztosítékot nem i tudok adni. Vagy érdekli önöket, i "agy nem. (Folytatjuk) * A Karcagi Mezőgazdasági Szakközépiskolában történik a tiszántúli, Duna—Tisza közi, valamint az északmagyarországi területen dolgozó szaKtechniku- sok átképzése növényvédő szak- technikusokká. Az alapképzés öt hónapot vesz igénybe, ami után a hallgató bizottság előtt záróvizsgát tesz. Az elkövetkező években az országban két helyen lesz növényvédő szakember- képzés: az illetékes szakminiszter közlése szerint Karcagon és Keszthelyen. Töbii lesz a liba és a pulyka A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat terv szerint az idén a tavalyinál 10,8 százalékkal több baromfit dolgoz fel. Ez mennyiségben — a békéscsabai és az orosházi gyárban együtt — 2350 vagont jelent, aminek 75— 80 százaléka jut exportra. Tojást csak Békéscsabán dolgoznak fel, mégpedig 110 milliót. A nyersanyagot a tsz-ek biztosítják. A kedvező felvásárlási árak fokozták a baromfitermelési kedvet. Különösen hízott és pecsenye libából, valamint pulykából lesz jelentős növekedés. Nyúlból 40 vagon várható, arhe- lyet részben élve, részben feldolgozva olasz cégek vásárolnak meg. Galambból kilenc vagon a terv. A feldolgozáshoz szükséges idénymunka-vállalókkal az előzetes szerződéskötés már tart. Igazságosan ás méltányosan 1V! éhány nap múlva, feltehe- t 1 ’ tőén a hét végén, egész 1 sor, egymással összefüggő, új i jogszabály — kormányrendelet! és végrehajtási utasítás — ke- i rül a nyilvánosság elé a lakás- | építésről, elosztásról, a lakbérekről és a kapcsolatos kérdésekről. A rendelkezéseket a kormány már jóváhagyta és ezt követően az építésügyi miniszter ismertette a sajtóval A bejelentés, lényegét illetően, nem jött váratlanul Ellenkező- | leg, már a lakásügy e széles körű rendezésének, és az alapelveknek tavalyi „előrejelzése'’, különösen pedig a bérlakások felmérésének megkezdése óta kíváncsian várták az emberek, pontosan mit is tartalmaznak majd az új jogszabályok, és hogyan történik' a végrehajtás, egyszóval, hogyan alakul az egész lakásügy a jelzett július 1—i dátum után. Ami pedig a rendezés lényegét illeti, az még régebben közismert, hiszen már évekkel ezelőtt megfogalmazódott a pártnak és a kormánynak a munkásosztály helyzetéről hozott határozataiban és a 15 évre kitűzött egymilliós lakásépítési programban. És itt nyomban hadd jegyezzük meg: a tizenöt évből tíz letelt, és az egymillió lakásból jó néhány ezerrel több áll már hatszázezernél, azaz a tíz esztendőre tervezett mennyiségnél. A hátralevő mintegy négyszáz- ezer 1975-ig esedékes, s most már elég nagy biztonsággal tehetjük hozzá: reális is. Szóval, a kérdés összefüggő rendezésének alapelgondolása jó ideje közismert, mégis égé- j szében eléggé szerteágazó és bonyolult ahhoz, hogy alkalmat adjon félreértésekre, esetleges ferde magyarázatokra és nem csekély, indokolatlan félelemre is. És annyi bizonyos is: a lakáskérdés, amelynek megnyugtató rendezését olyan sok, részben különböző érdekű ember igényli, és amely anny, szállal kötődik a gazdasági és társadalmi fejlődés egészéhez, csak igen nagy anyagi és erkölcsi, ha úgy tetszik, politikai erőfeszítés árán ígér általános megnyugtató megoldást. A rendeletek szerkeszt® mindezek tudatában dolgoztak, olyan jellemvonásokkal ruházva fel munkájuk eredményét, amelyek rendkívül fontosak az egész rendezés megbízhatósága, hitele szempontjából. IVI elyek hát ezek a vonások? Mindenekelőtt az alaposság a körültekintés. A lakásügy egyes problémakörei annyira összefüggnek a gazdasági és társadalmi fejlődés számos kérdésével és m ndenekelőtt egymással, hogy nem kevesebb, mint nyolc új jogszabály egyidejű elkészítésére volt szükség, amelyek közül hét néhány napon belül megjelenik, s a nyolcadik —■ amely telekkérdéssel összefüggésben rendezi a saját tulajdonban levő lakó- és üdülőépületek helyzetét — néhány hét múlva szintén napvilágot lát. Mit rendez az említett hét in. tézkedés? A lakások elosztását és magát a lakásbérletet, a lakbéreket, valamint az albérleti és ágybérleti díjakat, a lakbérnövekedés miatt szükségessé vált állami, illetve vállalati lakbérhozzájárulás mértékét, kifizetésének módját, az új lakásba költözők által fizetendő lakás- építési hozzájárulást, illetve lakáshasználatbavételi díjat, a már eddig is ismert lakásszövetkezetek helyzetét, a létesítendő új jellegű lakásépítő szövetkezetek státuszát, végül a különböző lakásépítési formákat és az építés pénzűgvi feltételeit. Valóságos kérdés-rengeteg, ’melyet némi joggal olykor dzsungelnak neveztünk, s amely most kezd áthatolhatővá lenni. A thatolhatóvá, nem csupán ** jogi érteimben, hanem — és ez a rendelkezés szellemiből következik — az emberi igazságosság követelménye szerint is. M’ndenki tudja, hoev a la- káshe’vzet ma, bárhonnan tekintsük is át, sok igazságtalanságot, aránytalanságot jelez; egyesek ingyen jutnak olcsó lakáshoz, mások rendkívüli terheket vállalnak, hogy segítsenek magukon, vagy gyermekeiken, a lakbér nem nyújt fedezetet sem az állami, sem a magántulajdonban levő lakások tisztességes fenntartásához, a bérek egyébként is aránytalanok és így tovább. Mindez már jó ideje rendezésre várt, de mert összefüggött sok egyébbel is, a rendezés váratott magára. Ugyancsak a társadalmi igazságosságra, nem kevésbé szociális törekvésre, méltányosságra vall a rendelkezések sok más jellemvonása. Abból indul ki mindahány: a lakáskérdés megoldása össztársadalmi ügy a lakosság részvétele nélkül al.g- ha elképzelhető; éppen ezért indokolt, hogy minden munkaképes ember — lakásigényének és anyagi képességeinek megfelelően — vállaljon részt a lakásépL tés és fenntartás terheiből. Hasonló vonás az is, hogy a tanácsok a jövőben csak meghatározott jövedelmű, illetve szociális helyzetű igénylőknek juttatnak állami költségen épült tanácsi bér- vagy szövetkezeti lakást. Különösen fontos az az egyértelmű törekvése az egész rende. zésnek, hogy egyetlen réteg életszínvonala se csökkenjen, egyetlen család se kerüljön nehéz helyzetbe, vagyis hogy a lakáshelyzetet úgy javítsuk és oldjuk meg végül, hogy közben az életszínvonal, a párt politikájával összhangban, fokozatosan emelkedjék^ Ilyen értelemben szabályozzák a rendelkezések a lakbéreket és a lakbérhozzájárulást, különös tekintettel a nyugdíjasokra és a keresőképtelenekre; s ilyen szellemben az új lakásba költözés, illetve a lakásépítés feltételeit is, megkülönböztetett figyelemmel a gyermekek számára (még a születendő gyermekekre is!) és az eltartottakra. IVI iután egész társadalmi fej- lődésünket a demokratizmus növekvő igénye jellemzi, természetes, hogy ez csendül ki a lakásrendeletekből is. Alapelv ugyanis, hogy a lakások eioszA sában és a lakásállománnyal való gazdálkodásban a tanácsok szerepe lényegesen megnövekszik, ők állapítják meg a lakásigény helyileg méltányos mértékét, egyszersmind azonban időről időre lakáselosztási és tényleges k-utalási tervet kell készíteniük és azt ki js kell függeszteniük, mindebben kötelezően részt vesznek a jövőben az illetékes társadalmi bizottságok! Látnivalóan lényegesen növekszik tehát az egész kérdés — ha helyénvaló még ez a kifejezés — „kezelésének” nyíltsága, őszintesége, ami a rendelkezéseknek nemcsak a betűjéből, de a szelleméből is kiviláglik. Senki sem állítja például — még a kérdés rendezéséért felelős miniszter sem —, hogy egy csapásra sikerül letörni az albérleti uzsorát, de megtesszük az első lényeges lépéseket ennek megszüntetése érdekében is. Mint ahogy az egész lakáskérdés sem oldható meg végképp, sőt még a következő öt esztendőben sem teljes egészében e rendezéssel. A rendelkezések tehát végül is messzemenő realitásérzékről tanúskodnak, mert éppenséggel nem vindikálják önmaguknak e nagy társadalmi kérdés egy csapásra való megoldásának képességét, hanem továbbra is a legfontosabbra, a gyorsított ütemű építésre hárítják a legfőbb feladatot. Mégis megteszik, ami tőlük telik: anyagilag, szervezetileg megnyitják az utat, a valóban minden eddiginél nagvobb mértékű lakásépítés előtt. 1975-ben, a mostani tervidőszak utolsó esztendíében például már kerek 90 ezer lakást kell feléníteni, ami azt jelenti. hogv időközben el kell érnünk az évi R0 ezres laká'énítési átlagot! Kzért reális, ezért alko. tó rendelkezések. Balogh János
