Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-30 / 25. szám

Á jövő és a gyermek — összefüggő fogalom Beszélgetés Szabó Ferenccel, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkárával Szabó Ferenc előadásról érke-1 zett: három órán keresztül be­szélt az ifjúság feladatairól. A téma most is hasonló: az úttörő­mozgalomról beszélgetünk, a szervezet jubileumáról. —■ A főtitkár hogyan ítéli meg a Magyar Űttörők Szövetségé­nek helyzetét? — Az úttör ószövetség ma mór egyértelműen nevelési tényező. Ezzel számolt, ennek munkáját értékelte az V. nevelésügyi j kongresszus is. Ott állapították! meg: szocialista nevelés a ml társadalmi viszonyaink között j elképzelhetetlen az ifjúságii mozgalom nélkül. S az ifjúsági mozgalom fogalma természete­sen együtt jelenti a KISZ-t és az úttörőszervezetet, — Ezt fogalmazta meg a párt ifjúságpolitikai határozata is. — Éppen erről akartam be­szélni. Szó szerint így hang­zik: az úttörőmozgalomban sok­kal több van, mint amennyit je­lenleg kihasználunk. — És a feltételek? — Sok minden hiányzik. A feltételek három csoportját vesz- szük figyelembe. Az egyik a szemléletbeli. Azaz, hogy a közvélemény és szűkebben a pe­dagógus-közvélemény mennyire ismeri el, épít és veszi számí­tásba azt, hogy a gyermekek szervezete nevelési erőként léte­zik. A közvéleményben igen erős- javulás tapasztalható. Bár elég sok helyen leszűkítik az út­törőmozgalom funkcióját vala­miféle dekorációra, iskolai egye­sületre, vagy éppen a MÉH „fi­ókvállalataként” kezelik. Elnnél sokkal több a mozgalom, de eh­hez tettekben többet kell adni. Azt hiszem, hogy nagyon kevés ma már az olyan pedagógus, aki nem ismeri el az úttörőmozga­lom erejét, és kevés az, aki vi­tatja létének szükségességét. — Formai okokat ért ezen? * — Nekünk nem mindegy az, hogy a gyermek csak formai szempontból viseli a nyakken­dőt, vagy valóban úttörőnek ér-l számunkra különböző nagy je­lentőségű okmányokat. Azt ál­lítja, hogy már eddig is több okmány fotómásolata van a bir­tokában, s ezekért 20 ezer fon­tot kér. Minden további filmte­kercsért 15 ezer fontot várna tőlünk. — Ez valóban érdekes — szó­lalt meg Schellenberg, s szürke szemét az ablakra függesztette, mintha erősen gondolkodna. — ön mit gondol, megéri ez ne­künk? ’ — Én nem tudom eldönteni, mindenesetre a külügyminiszter úr rendkívül érdekesnek tartja az ajánlatot, de annak elfogadá­sát az ön véleményétől teszi füg­gővé. Egyben szoros együttmű­ködést kér az ügy további bo­nyolításában. — önnél van a távirat szö­vege? — Igen, természetesen... — fe­lelte Wagner készségesen és gon­dosan lezárt aktatáskájából elő­vette a megfejtett távirati szö­veget. — Tessék — nyújtotta át Schellenbergnek. — Igen... igen... — mormolta az SD főnöke, mint akinek na­ponta kerül a kezébe valami ha­sonló, s már semmi sem tudja felcsigázni az érdeklődését. — Kérem, közölje a külügymi­niszter úrral, akivel majd ma­gam is beszélni fogok, hogy szak­értőimmel megtanácskozom, el­fogadjuk-e az ajánlatot. Elsietni nem szabad, de arra is vigyázni kell, nehogy lekéssünk... Schellenberg felállt, jelezve, hogy a maga részéről befejezett­nek tekinti a megbeszélést. Wagner a szokásos Hitler-kö. szöntesre lendítette karját, s el­távozott. Jléhány perc múlva már né­zi magát. Nem mindegy, hogy egy osztályon belül a raj csak névleg létezik, semmi különö­sebbet nem jelent az úttörők­nek, vaffv valóban egv alkotó, demokrat'kus közössége a gyér- | meki életnek. Mi arra törek­szünk. hogy minden, ami hamis, éltűniön a mozgalomból. — Mit jelent a közelgő ne­gyedszázados jubileum az úttö­rőmozgalomban? ■— Próbára tehetjük önmagun­kat ebben az évben. Elkészíthet­jük a mérleget: meddig jutot­tunk. mire vagyunk kénesek, hogyan menjünk tovább. Ahogy viccesen fogalmazzák: akkor szoktunk eltévedni, ha senki sem meri megkérdezni, helves úton járunk-e? Mi sem teszünk mást. Azt fogalmaztuk a ielszó- ban. hogy Tettekkel köszöntiük az úttörőmozgalom negyedszáza­dos évfordulóját. Mert md más­sal lehetne bemutatni, hogyj ezek a fiúk, lányok — akikre oly gyakran azt mondják, hogy ejnye, ti haszontalanok — a maguk médián, fejlettségi szint­jén igenis hasznosak, már ma is, és még hasznosabbá akarnak válni a jövőben. Az embert tet­tein, cselekedetein keresztül le­het a legiobban értékelni. Ez vonatkozik a gyermekközössé­gekre is. — A jubileumi év a próbaté­tel éve? — Próbázzon le önmaga és a társadalom előtt minden úttörő, kisdobos, minden közösségünk, vezető szervünk. El kell készítenünk a negyedszá­zad értékelését, fel kell mérnünk használható hagyomá­nyaink tárházát és meg kell kez­denünk az újabb negyedszázad úttörőmozgalmának alapozását. Tovább kell lépünk a korszerű­sítés útján. Az évfordulóban mi nem az ünneplést tartjuk fon­tosnak. Ha ünnepségről, ünnep­lésről beszélünk, mi abban nem1 gyen ültek Schellenberg szobá­jában: egyikőjük a török ügyek szakértője, s másik az angol vonal referense, a harmadik Schellenberg egyik közvetlen ta­nácsadója. — Gondolkodtam tegnap óta._ — mondta az SD nagyhatalmú főnöke, amikor valamennyien : helyet foglaltak a tanácskozó- • asztalnál. — Van egy érzésem, amely azt súgja, hogy valami nem stimmel az ajánlatban... Túlságosan kézenfekvő, hogy pénzért akarná eladni a meg­szerzett iratokat ez az inas. — Én is többször végigolvas­tam a távirat szövegét, s jó né­hány zavaró körülményre lettem figyelmes, továbbá egy sor logikus kérdés merült fel bennem — szó­lalt meg a török ügyek referen­se, miután engedélyt kért véle­ményének kifejtésére. — Ben­nem a következők merültek fel: ki ez az inas; őszinte lehet-e fel­ajánlkozása; nincs-e mögötte va­lamelyik titkosszolgálat? Külö­nösen az angol.., — Szerintem túl sokat nem veszíthetünk, az ajánlatot gyor­san el kell fogadni, mert esetleg más valaki is jelentkezik, s meg­előz bennünket — tett ellenve­tést az angol szakértő. — Külön­ben is mindössze három nap áll a rendelkezésünkre, hogy elfo­gadjuk-e. Mivel az első filmte­kercs már most átvehető, abból úgyis meg tudjuk állapítani, hogy megéri-e a további pénzt... — Mi lenne, ha abból a font­ból adnánk? — kérdezte a töb­bieket Schellenberg, s egy félre­érthetetlen mozdulatot tett a fe­jével, amelyből mindhárman tudták hogy főnökük a tömeg­méretekben hamisított fontokra utal... (Folytatjuk) látunk mást, mint prespektívát, állomást, eszközt, amely húzó­erő lehet munkánkban, hogy az évforduló nevelési lehetőségeit még jobban kihasználhassuk. — Sajátos évforduló az úttö­rőmozgalom negyedszázados szü­letése. — Igen. Az úttörőmozgalom 1946 június első vasárnapjához kapcsolódik. Azonban köztudott, hogy már ezt megelőzően, az ország legkülönbözőbb vidékein kommunista üzemek mellett megalakították az úttörőcsapato­kat. Ma sem lehet még kiderí­teni, talán sohasem, kik kezd­ték, miért és hogyan csinálták. 1946 júniusának első vasárnap­ján az úttörők mint szervezett nagy erő, először jelentek meg Budapest utcáin. Az is köztu­dott, hogy 1919-ben Magyaror­szágon úttörőcsapatok működ­tek. Kommunista gyermekszer­vezetek voltak ezek, sok-sok ezer taggal és mintegy ötven csapattal. Programjuk teljes egészében kapcsolódott azokhoz a célokhoz, amelyet a proletár- diktatúra tűzött ki maga elé. Az évfordulót mi úgy tartjuk szá­mon, hogy ösztönző rendszer­ként, perspektívaként álljon a gyermekek előtt. Lehetőséget adjon a társadalomnak arra, hogy ebből az alkalomból is ki­nyilvánítsa a gyermekek iránti vonzalmát, áldozatkészségét, és megmutassa a gyermekek szá­mára azt, ami a szocialista tár­sadalom nagyon fontos gondo'iata a jövő és a gyermek összefüggő fogalom. Minden nép jövője annyit ér, amennyit a ma fel­növekvő nemzedékére fordít. Molnár Zsolt Miről ir a Pártélet A nőpolitikái párthatározat megvalósításának tapasztalatait, eredményeit elemzi a Pártélet februári számának a közelgő nőnap alkalmából írt vezércik­ke. Egy másik cikk a termelő-, szövetkezeti pártszervezeteknek a zárszámadással kapcsolatos teendőit ismerteti. Felhívja a figyelmet, hogy a gyengébb év után fokozottabb szükség van a pártszervezetek politikai, munkájára, s részletesen ki­fejti, mire szükséges e munka során kitérni, miről szóljanak elsősorban a termelőszövetke­zetek kommunistái. Több pártmunkástól — köz­tük Pullai Árpád, elvtárstól, a KB titkárától — nyilatkozatot közöl a folyóirat arról, hogyan kezdődött meg a pártkongresz- szusá határozatok megvalósítá­sa, mely feladatok megoldását tartják az évben a legfonto­sabbnak. Somoskéri Gábor, a SZOT titkára írásában a most folyó választások kapcsán a szakszervezeti jogok érvényesí­tését elemzi. Hasznos útmuta­tásokkal szolgál Csáki Gyula cikke, mely a pártszervezetek­nek, a vállalati és szövetkezeti középtávú tervek elkészítésével kapcsolatos feladatait taglalja. ■ A kongresszusi anyag szemi- : náriumokon történő feldolgozá- ; sát a X. pártkongresszussal ösz­■ szefüggő egyes elméleti kérdé- j sek mélyebb megértését segíti ; Wirth Ádám írása. A cikk az ; osztályviszonyok és a társadal­• mi szerkezet jelenlegi képét : rajzolja meg. ; Folytatódik a februári szám­• ban az új pártvezetőségeknék jj szánt módszertani útmutató, ! melyben ezúttal a bírálok vé­■ delméről, a pártcsoportok mun­• káiáról, a hivatali, intézményi, j községi és körzeti pártszer­• vezetek munkastílusáról van j sző. Folytatódik a vita a párt- ! szervek hatásköréről is és • újabb eszmecsere indul a politi­• kai információval kapcsolatos • feladatokról. laaaeaBSBaaaaaaaaaaaaaaaaaaeaanaaaasaBaeB: MARY, MARY Vígjáték-bemu'afő a színházban Mary (Szentirmay Éva) és Tiffany (Páva Mária). Kezdődik a bonyodalom... Székely Tamás és Lakky József az egyik jelenetben. Szellemes humor jellemzi az eg^sz darabot. Pillanatképünkön: Szentirmay Éva, Lakky József, és Széplaky Endre. (Fotó: Demény)

Next

/
Thumbnails
Contents