Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-27 / 22. szám
Kilencventiérom vizsgálat -15 ezer 600 torint kártérítés Megnövekedett az ellenőrző bizottság feladata év közben, a medgyesbodzás—pusztaottlakai Egyetértés Tsz-ben. Ez a szövetkezet különben öt település határában gazdálkodik: Mrdgyes- bodzás, Pusztaottlaka, Tökfalu, Bagófalva és Gábortelep. Ezért év közben — 1970-ben — a tsz közgyűlése elhatározta, hogy a bizottsági tagok számát hétről kilencre növeli. A munkabizottságba szakembereket is bevontak. így az ellenőrzést a közgyűlés határozatának megfelelően a korábbinál lényegesen magasabb színvonalon folytathatták. Tavaly összesen 93 vizsgálatot tartottak. Tíz esetiben tsz- gazdák fordultak panasszal az ellenőrző bizottsághoz, mert a szövetkezeti tulajdon kezelésében hűtlenséget tapasztaltak. A közérdekű bejelentésen kívül a termelés egyéb területeire is kiterjedt a vizsgálat. Ahol mulasztást állapítottak meg, ott nyomban kártérítésre is javaslatot tettek. Intézkedéseikkel 15 ezer 600 forintot hajtottak be azokon, akik valamilyen módon megsértették a közösségi élet normáit. PINCE HELYETT BORSILÓ Városiasodás és a falvak * Törzsgárdajelvényeket adtak át a KÖJÁL-nál Az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Semmelweis Ignác portréjával úgynevezett hű- ségjéLvényt, alapított, s ennek átadására került sor hétfőn, dél. előtt Békéscsabán, a megyei KÖJÁL-nál Dr. Maurer József igazgató főorvos méltatta a törzsgárda munkáját, s többek között elmondotta, hogy elismerésre | méltó azoknak az embereknek j a tevékenysége, álak immár 10 éve dolgoznak az egészségügynek ezen a területén. A Békés megyei KÖJÁL-nál dolgozók munkája nem könnyű, hiszen | igen mostoha körülmények kő- zott kell a vizsgálatokat lefoly- | tatni, mert az épület régi és korszerűtlen. Ennek ellenére az elmúlt évben több százezer vizsgálatot megbízhatóan elvégeztek. A jó munka elsősorban annak köszönhető, hogy olyan lelkes, jó kollektíva alakult ki, amelynek tagjai sok áldozatot vállalnak az eredményekért. Figyelemre méltó, hogy a megyei KÖJÁL-nál igen alacsony az átlagos életkor —az országban egyedül itt — alig haladja meg a 33 évet. Az ünnepségen dr. Maurer \ József nyolc dolgozónak — köz- | tűk két orvosnak — adta át a [ hűségjelvényt, valamint pénzjutalmat. I Üj tárolási lehetőség kihasználásával kísérleteznek a Szekszárdi Állami Gazdaságban. Saves lúgálló, különleges vasbetonból építettek borsilókat, amelyek egyenként 300 hektoliter bor tárolására alkalmasak. Az eddigi számítások szerint az új megoldás 60 százalékkal olcsóbb a hagyományos tárolási módnál. (MTI fotó—Kozák A. felv.—KS). Unmi maliciával tette fel a I llGIII kérdést falun élő, de j már a költözködéshez készülődő ismerősöm: Tudom-e, hogy mi- j ért költöznek az emberek a fa- 1 luból a városba? És azonnal vá- í laszolt is a saját kérdésére: A j fürdőszoba miatt. Tudom, sok a túlzás ebben, I de érdemes közelebbről is megvizsgálnunk, hogyan is állunk azzal a sokat emlegetett jelszó- , val: Hozzuk közelebb a falut a városhoz! Ha az ismerősöm stílusában j akarnám folytatni a gondolat- j sort, akkor elegendő fellapoznom a statisztikai évkönyvet és azonnal, bizton kijelenthetem: a I megyében tíz esztendő alatt — j 1960 és 1970 között — 30 039 fa- | lusi lakos a legszorosabb kapcsolatba került a városias életformával, mert egyszerűen beköltözött a megye négy városának egyikébe, elköltözött más megyébe. Ennyivel fogyott tíz év alatt a falusi lakosság. Miért hagyták ott szülőfalujukat, gyermekkoruk legszebb emlékeit, a rokonságukat? A fürdőszobáért? A komfortért? A csapról folyó vízért, vagy éppen a központi fűtésért, a sima járdákért, az esti mozielőadásért és nem utolsósorban a munkahelyért? Ismeretségük a komforttal még az iskola éveiből származik. Emlékezem, amikor a debreceni egyetem hipermodern diákszállóját felavatták, bizony sokan felsóhajtottunk: hogvan élnek majd öt esztendő múltán Jó befektetésben kamatozik a bucsaiak pénze * Lesz kész a leckéje. Hazakerülve, hozzáfogott a Jakucs-dinasz- tia megalapításához. Nem nősüléssel kezdte — ez azért azt bizonyítja, hogy nem is volt any- nyira hülye, mint a színlelt idegrohamok után megállapították róla —, hanem üzleti manipulációba fogott. Anyjától örökölt egy házat, nem a városközpontban, de nem is a külterületen, s az utcára nyíló egyik ablak helyére ajtót vágatott. Két pengő alaptőkével könyvkereskedést nyitott. Nem félreértés, két pengővel ! Ezen vett egy tucatra való olcsó kaland- és detektívregényt az ócskapiacon, s a süldő legények és lányok, de a kultúrára mohóbb felnőttek művelődési éhségének csillapítására is úgy árulta e magasrendű szellemi táplálékokat, hogy ha vittek neki három elolvasottat, akkor ezekért cserébe adott egyet, amit ki-ki tetszés szerint választhatott ki magának a polcról. (Lám, nem új dolog a szabadpolcos böngészés)! A könyvalap-állo- mány gyorsan több ezerre emelkedett, s hogy üzletét korszerűsíteni tudja — a már mind esedékesebbé váló házasságkötés érdekében is — bejárta azokat az úri házakat, ahol a padláson, eldugott helyiségekben különféle képes hetilapokat lehetett találni. Kocsiderékszámra gyűlt ösz- sze az anyag. Évfolyamonként rendezte, bekötötte, s már csak egy újsághirdetés kellett, hogy ilyen vagy olyan hetilaoból ezek és ezek az évjáratok készpénz- fizetés ellenében vagy utánvéttel kaphatók. Hamarosan szűk lett az utcai sufni, el is adta egy hadiözvegynek, aki trafikot nyitott benne, de még ma is úgy hívják, hogy a Jakucs-ház. ő a nagytemplom mellett vette meg mai házát, egy összegben fizette ki az árát. Nem is tért vissza a könyvárusító szakmához, hanem címfestői iparengedélyt váltva, az országos telefonkönyvből kimásolt címek alapján megrendelési lapjaival elárasztotta Magyarhoni, s az újabb vállalkozás egy-két év alatt annyira kifizetődött, hogy ő már csak az adminisztrációval foglalkozott, s hat címfestő-segédet alkalmazott. Nősülése is erre az időre esett. Ekkor már túl volt negyvenedik évén, s nehéz ifjúságát felidézve, e nagy sorsforduló előtt, feleségül vett egy tizennyolc éves kis rikkancslányt, aki szült neki egy gyereket, de tovább nem szaporította a Ja- kucs nemzetséget. Fiú volt, a dinasztia nem hal ki, ha pedig mégis történne valami tragédia a cseperedő gyerekkel, még elég fiatal az asszony hogy másikat hozzon a világra. Átvészelte a háborút is. Pénzét értéktárgyakba fektette, melyeket a kertben egy vasládában elásott, s az inflációs években is zavartalanul tudta működtetni a címfestőműhelyt. A felszabadulás azonban annyi változást mégis hozott a vállalkozásban, hogy két főre csökkentette le a segéderőt, majd amikor fia elérte a nagykorúságot, megosztotta vele a birodalmat. Az ifjú Jakucs megkapta az ország nyugati felét (ott van az üzlete most is), míg az öregé maradt a keleti országrész. Időközben különös szeszélyei alakultak ki. Házát Sasfészeknek keresztelte el, emiatt egyszer a rendőrségre is behívatták, mert arra gyanakodtak, burkoltan Hitler emlékét ápolja, amikor azonban szellemi fogyatékosságáról a szocialista rend éber védelmezői is meggyőződtek, hagvták a fenébe. (Folytatjuk) 1966 januárjában, az akkor még három bucsai termelőszövetkezet közül az Üj Alkotmány 40 000 forinttal társult a szeghalmi járás termelőszövetkezeteinek közös építőipari vállalkozásához, mely TÖVÁLL néven lett azóta közismert. Az eltelt évek alatt nemcsak a három bucsai termelőszövetkezet egyesült Űj Barázda név alatt, hanem a TÖVÁLL mellett újabb, egy tejipari és egy sertéstenyésztő társulás is alakult. Szöllősi Gábortól, a vállalkozás igazgatósági tagjától, a bucsai Üj Barázda Tsz elnökétől arról kértem információt, hogy milyen eredményt könyvelhet el a vállalkozáson belül a bucsai termelőszöivetkezet? — Az 1966 és 1969 között el- telt négy esztendőben a 40 ezer forint társulási részesedés az í évenként jelentkező nyereségek! felhalmozódásaként 351 000 fo- | rintra nőtt. 1970-ben 81 000 fo-1 rintot könyvelhet el bevételi számlájára a szövetkezet — mondotta az elnök, majd így folytatta: — Ebből kiindulva, ez év elején új vállalkozásba kezdtünk, mely a Szövetkezetek Élelmiszert Forgalmazó Közös Vállalkozása nevet viseli, s melynek ez ideig négy termelő- szövetkezet a tagja: a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz, a körösladányi és a bucsai Üj Barázda Tsz, valamint a Szabolcs megyei Nyírtass községben működő Dózsa Tsz. Az új szabályozók adta lehetőségekkel élve a társulás célja, hogy a társuló szövetkezetek élelmiszer-termékeinek gyors és állandó piacot biztosítson. A társulás ez idő szerint öt elárusítóhelyet mondhat magáénak a fővárosban, melyek .közül az j egyik igen forgalmas, központ5 helyen, a Dohány utcában van. i — Milyen árucikkel tudják a ; ivevőt ellátni? — Elsősorban friss hentesáruval, zöldség, és gyümölcsfélék- s kel (különösen almával), valamint házitésztával és saját készítésű gyümölcs- és savanyú- ság-konzervekkel. — Milyen összegű társulási hozzájárulást fizetett a tsz? — Tekintve, hogy a vállalkozásnak vasúti rakodója, raktári és előkészítő helyiségei is vannak, a működési alapszabályzat értelmében ennek alsó határa 250 000 forint. Ez nem kis pénz, de ha az értékesítési gondokat, a lhkos- ság jobb ellátását, valamint a melléktevékenységből adódó nyereséget is figyelembe vesz- szük, akkor ez az összeg jó befektetésnek mondható. Szilárd Adám A BÁNKÜTI ÁLLAMI GAZDASÁG felvételt hirdet' épí tésztechni kiisi állás betöltésére Fizetés megegyezés alapján Jelentkezni lehet a gazdaság központjában. Cím: BÁNKÜTI ÁG, BÁNKÚT. ugyanezek a fiatalok valahol a békési falvakban, elnyúló községekben, kerekes kutak mellett, maguk fűtötte cserépkályhák duruzsolásánál ? kin mpf meg kell mondáid“ Iliül nőm, hogy általában és a legtöbb községben jól élnek a pedagógusaink, orvosaink, agronómusaink. És nem csupán ők, hanem a tsz-parasztok, a munkások. Azért élnek jól, mert a községek évről évre és egyre- többet tesznek a komfort biztosítása érdekében. A városias életforma egyre jobban tért hódit a békési községekben is. Nem azt mondom én, hogy már mindenütt és hogy elegendő van belőle, de ahol építkeznek, ott bitumenből és már szélesre öntik a járdát. Nincs minden faluban — nem is lehet — művelődési ház, de színházi előadás már nem csupán a városi ember privilégiuma. Jól emlékszem, a villannyal kezdtük és a kövesutakkal folytattuk, aztán új tanácsházát, postát, kultúrházat építettünk a legtöbb községben. Akkor jött a következő időszak, amikor a tanácsüléseken affelől szavaztak: kiről nevezzék el az új utcákat, amelyekben csupa vadonatúj, nagyablakos családi hóz épült néhány esztendő alatt. A lakások, fürdőszobásak, a falvakban vízvezeték, csak éppen a csapról még nem folyik a friss víz. Ostromollak gyen már végre törpevízmű. És egyre több faluban meg is építették, vagy éppen most építik. Csakhogy minek a víz, ha nincs miben fürdeniük a családoknak? A fogyasztási és értékesítő szövetkezetek boltvezetőinek nincs nagyobb gondja, mint a fürdőkád, a fürdőkályha beszerzése. Egy napot sem állnak a boltban, azonnal viszik őket — készpénzért S a boltok Is mennyit változtak! Ma ott tartunk, hogy a városokból kiutazunk vidékre, hogy megtaláljuk a kívánt árut. S nem is akármilyen, hanem nagyon modem körülmények között válogathatunk. Olyan bútorházak, ABC-áruiházak fogadnak bennünket, amelyek bizony díszére válhatnak akármelyik városunknak. Sorolhatnám még, de hallom a közbeszólást: Akkor miért vándorolt mégis oly sok ember a városokba? A városba áramlás inkább munkahely kérdése és a rohamos iparosodás velejárója. Természetes folyamat és világjelenség, de egyáltalán nem azt jelzi és jelenti, hogy falvaink nagy része nem tud városi jellegű kényelmet, pihenést, szórakozást, életkörülményeket biztosítani , a lakóinak. S ahol ma még mindez — valamilyen oknál fogva — hiányzik — ott a holnap meghozza a kívánt fejlődést, változást. A „fürdőszoba” — tehát — lehet ürügy a városba költözés, hez* de nem olyan falusi igény, amit talán már a következő években ne tudnánk kielégíteni. Sokkal inkább azt kell megvizsgálnunk községenként és alaposan, mi a falun élők legfontosabb szükséglete. Ne kérjünk oda orvosi rendelőt, ahol a szomszédos községnek jól felszerelt rendelője van már. Klubot nyissunk és ne kultúrházat építsünk ott, ahol a közelben eredményesen tevékenykedik a művelődési otthon. MÍn(IP7Í éppen most kell jól minUGlI átgondolnunk, amikor a községi tanácsok nagyobb önállósággal rendelkeznék. Vigyük közelebb a városi életformát a faluhoz, de csak olyan közelségbe, ami reális, ami célszerű és aminek kihasználtságát a környéken élők teljes mértékben biztosítják. Ami megfe'.el a nagyobb közösség igényének és nem csupán a helyi „sovinizmust” szolgálja. G. B.
