Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-27 / 22. szám

Uganda: fl hatalomra jutott csoport szabadon engedte a politikai foglyokat Kampala A kelet-afrikai Ugandában, ahol dr. Milton Obote elnök tá­vollétét kihasználva, a katona­ság és a rendőrség hétfőn ál­lamcsínnyel magához ragadta a hatalmat, keddre virradóra foly­tatódott a szórványos lövöldözés, elsősorban a fővárosban és a Rámpáiétól 80 kilométernyire keletre fekvő Jinjában. A Rámpáiéból érkezett jelen­tések azonban arról számolnak be, hogy a jelek szerint a ka­tonaság már csak az éjszakai ki­járási tilalomnak próbál érvényt szerezni. Hírügynökségi jelentések sze­rint a hatalomra jutott csoport szabadon bocsátotta a politikai foglyokat, köztük több volt mi­nisztert is. Rampala stratégiai fontosságú épületeit és a város­ba vezető főútvonalakat katona­ság őrzi. Obote elnök, aki a nemzetkö- zösség Singapore-i csúcsértéké?- > létén vett részt, jelenleg a szom- I szédos Kenya fővárosában, Nai­robiban tartózkodik. Az UPI úgy értesült, hogy Obote megpróbált érintkezésbe lépni a puccsista hatóságok képviselőivel. Mint már jelentettük, Kampa- lában Amin tábornok, a hadse­reg vezérkari főnöke és E. W. Oryema rendőrfőnök gyakorolja a hatalmat. Hétfői rádióbeszédé­ben Amin kijelentette, „a nép érdekében” jártak el, hogy ő (Amin) a polgári adminisztráció nagy híve. A tábornok ígéretet tett, hogy amint a helyzet nor­malizálódik, ismét polgári kor­mányzást vezetnek be az ország­ban. Amin az ország egykori nehéz­súlyú ökölvívóbajnoka, egyéb­ként közlegényből emelkedett jelenlegi pozíciójába. Részt vett a második világháborúban a burmai harcokban. Kenyában a Kenyatta vezette felkelők ellen harcolt, s azóta több külföldi ki­képzést is kapott, így például Angliában és Izraelben. Viharos vita9 tüntetés az angol parlamentben a szakszervezet-ellenes törvény tárgyalásán Az angol képviselőház 13 órás viharos vita után, amely kedden reggel öt órakor ért véget, jó­váhagyta a kormánynak azt a javaslatát, amely időben korlá­tozza a munkásellenes törvény- javaslat megvitatását. A kor­mány határozati javaslatára 294 képviselő adta szavazatát és el­lene szavazott 252. Eszerint a toryk munkáselle­nes törvényjavaslatának parla­menti vitáját 14 napra korlátoz­zák. A helyi megfigyelők számí­tásai szerint ez lehetővé teszi a konzervatív kormánynak, hogy a szakszervezet-ellenes törvény- tervezetet már a nyáron életbe léptessék. A vita olyan viharos volt, hogy a képviselőház elnöke kénytelen volt ideiglenesen meg­szakítani az ülést, miután 40 munkáspárti parlamenti képvi­selő elhagyta helyét és a terem közepén, a parlament történeté­ben egyedülálló tüntetést rende­zett. Utoljára a képviselőház | ülését 1956-ban, a szuezi válság kezdete után szakítptták meg. Sem a példa nélkül álló tün­tetés, sem a kormányt provoká­cióval vádoló munkáspárti kép­viselők szenvedélyes felszólalá­sai nem tudták azonban a kon­zervatívokat határozatuk vissza­vonására kényszeríteni. Magyar—koreai taerelorga'mi és lizeiési megállapodás A Külkereskedelmi Miniszté­rium kedden jelentést kapott Phenjanból arról, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosában a magyar és a ko­reai kereskedelmi kormánydele­gációnak a barátság és a köl­csönös megértés légkörében foly­tatott tárgyalásai befejeződtek, s Mint a Morning Star, Nagy- Britannia Kommunista Pártjá­nak lapja keddi számában írja, a parlamenti viták önmagukban nem vezetnek célra. Ahhoz, hogy vereséget lehessen mérni a munkásellenes törvény- tervezetre, a parlamenten kívül, erélyes és nagyarányú sztrájkok­ra van szükség. Folytaidnak Bahr és Kohl tanácskozásai Berlin Egon Bahr, a szövetségi kancel­lári hivatal államtitkára kísére­tével 9.45 órakor megérkezett az NDK fővárosába, hogy megkezd­je a tárgyalások negyedik for­Nyerere és Indira Gandhi aláírták az 1971-re szóló árucse­reforgalmi és fizetési megállapo­dást. dulóját, dr. Michael Kohl-lal, az NDK miniszterelnökségi állam­titkárával. A bábrezsim csapatai nem tartják tiszteletben a tűzszünetet A Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front egységei ked­den, helyi idő szerint, nulla órá­tól megkezdték a négynapos tűz-* szünetet, amelyet a vietnami holdújév (TÉT) alkalmából ön­ként vállaltak; beszüntették har­ci cselekményeiket Dél-Vietnam egész területén. A saigoni kormánycsapatok és az amerikaiak, csak huszonnégy- órás tűzszünetet tartanak. Ez he­lyi idő szerint kedden délután, magyar idő szerint, 11 órakor vet­te kezdetét. Kedden délelőtt a saigoni ame­rikai parancsnokság szóvivője több összecsapásról közölt rész­leteket. Ezek hétfőn történtek Dél-Vietnam északi tartományai, ban. A saigoni parancsnokság ugyancsak beszámolt néhány összecsapásról — a Mekong tor­kolatvidékén, Saigontól délkelet­re, illetve a szomszédos Vinh Binh tartományban —, amelyek arról tanúskodnak, hogy a báb­rezsim csapatai nem tartják tisz­teletben a tűzszünetet. Hétfőn, még a fegyvernyugvás megkezdése előtt a felszabadító erők aknával felrobbantották a Da Nang és Hue között közle­kedő vonatpályát. A szerelvény kisiklott. Julius Nyerere tanzániai államelnök nyolcnapos, hivatalos lá­togatásra Indiába érkezett. Képünkön: Nyerere Indira Gandhi Indiai miniszterelnökkel Üj-Delhiben a tárgyalások megkezdése előtt. (Telefotó—AP—MTI—KS) Párizs: Brandt—Pompidou- megbeszéiés Olaszországi jegyzetek © Amit nem lehet nélkülözni Kedden, a francia—nyugatné­met megbeszélések második nap­ján Brandt szövetségi kancellár és Pompidou francia államelnök ismét négyszemközti tanácskor zásra ül össze a párizsi Elysée- palotában. Az Elysée-palotában hétfőn es­te a francia államelnök által adott díszvacsorán pohárköszön­tőt mondott Pompidou elnök és Brandt kancellár. Pompidou né­metül szólt vendégéhez, s a töb­bi között kijelentette, hogy a rendszeres francia—nyugatné­met találkozásokat nékülözhetet- lennek tekinti, e csúcsszintű megbeszélések — mondotta — alkalmat nyújtanak arra, hogy kifejtsük nézeteinket és meg­értésre jussunk. Leszögezte, hogy véleménye szerint az a po­litika, amelynek alapján Brandt kancellár 1970-ben szerződéseket írt alá a Szovjetunióval és Lem gyelországgal, „a realizmus po­litikája". Brandt kancellár francia nyelven elmondott válaszában italt arra, hogy 1970 júliusa, 'ompidou elnökkel való legutób­bi találkozása óta eltelt hóna­pokban írták alá azokat a szer­ződéseket, amelyeknek segítsé­gével az NSZK konstruktív mó­don kíván hozzájárulni az eny- : hüléshez és az együttműködés- j hez. A kancellár köszönetét ! mondott Pompidou elnöknek, ; hogy hatékonyan támogatta ezt ; a politikát, amelyre vonatkozó- ! lag „bizonyos szempontokból : Franciaország mutatott irányt”. ■ Befejeződlek a tárgyalások j Brandt nyugatnémet kancellár • és Pompidou francia államelnök : kedden Párizsban befejezte ; négyszemközt folytatott megbe- • széléseit. A két politikus kedd 5 délelőtt harmadik bizalmas be- ■ szélgetésre ült össze, amelybe ! egy fél óra leteltével Chaban- jj Delmas francia miniszterelnök is • bekapcsolódott. Tizenegy óra : után a megbeszélés általános ta- j nácskozássá alakult át, amelyben j a két kormányküldöttséghez tar- : tozó valamennyi miniszter részt • vett. ■ A zárótanácskozáson a két • küldöttség megvonta a kétnapos ; tárgyalások mérlegét, amelyeken j főleg az európai fejlődéssel, a • gazdasági és valutaunió tervé- vei és a kelet—nyugati kapcso- ; latokkal foglalkoztak. A két kül- j döttség végül megvitatta a záró- j közleményt. Olaszországban jelenleg tíz párt, legalább fél tucat pártocs- ka és még több politikai moz­galom van. A baloldal — szám­szerűleg és a választási eredmé­nyeket tekintve — igen nagy erő. A legnagyobb a kommunis. ta párt, amely egyúttal az el­lenzék vezető ereje. Ugyancsak az ellenzékben található a Pro­letár Egység Olasz Szocialista Pártja, amely 1964-ben született az Olasz Szocialista Pártból tör­tént kiválása után. Papíron a baloldalhoz számít a koalíció­ban levő Olasz Köztársasági Párt és az Egységes Szocialis­ta Párt is; a valóságban azon­ban inkább középjobbnak mi­nősíthető mindkettő. A Keresz­ténydemokrata Párton belül há­rom nagy baloldali frakció van, és ezek együttesen a párttagság­nak, illetve a vezető testületek tagjainak mintegy negyven szá­zalékát adják. Léteznek még különböző ultrabaloldali „pár­tok” és csoportok, amelyek — némi leegyszerűsítéssel — a „kí­nai” vonal olaszországi képvi­selőinek számítanak. A pártok mellett igen fonto­sak a szakszervezetek. Több mint két évtizede három nagy szakszervezeti szövetség tevé­kenykedik Olaszországban. A legnagyobb a CGIL, amelynek tagjai és vezetői kommunisták és szocialisták. A CISL, a kato­likus, illetve kereszténydemok­rata munkásokat és alkal­mazottakat tömöríti. A harma­dik az UIL, amelynek vezetői szociáldemokraták és köztársa­ságpártiak. Nem szakszervezet, de bizonyos értelemben annak számít a katolikus dolgozók leg­haladóbb tömegszervezete, az ACLI, amely az utóbbi időben annyira .balratolódott, hogy nyíltan a szocializmus mellett foglalt állást, magára vonva az egyházi hatóságok és a konzer­vatív kereszténydemokrata ve­zetők haragját. A fenti felsorolásból látható, hogy az olasz baloldalnak a kel­leténél több pártja és szervezete van. Ez a széttagoltság és — néha oktalan, sőt célszerűtlen — rivalizálás gyöngíti a balol­dal erejét, harcainak eredmé­nyességét. Tudják ezt a balol­dali szervezetek vezetői is, és igyekeznek változtatni a hely­zeten. Közös fellépés Az olasz társadalomban olyan nagyarányú változások mentek végbe mind politikai, mind gaz­dasági és társadalmi vonatko­zásban (Olaszország ma már — a belső kiegyensúlyozatlanság ellenére — a világ hetedik ipa­ri hatalma), hogy a társadalmi haladás, az egyenletes gazdasági fejlődés érdekében mind kevés­bé lehet nélkülözni a baloldali összefogást. Az összefogás legegyszerűbb formája az alkalmi szövetség bizonvos politikai és szociális problémák megoldása érdeké­ben. Ennek legjobb fóruma a parlament lehet. Volt már pél­da arra. hogy egyes törvényja­vaslatokhoz különböző baloldali pártok képviselői, szenátorai kö­zös kiegészítéseket, módosításo­kat fűztek hozzá. Az is előfor­dult, hogy az ellenzéki kommu­nista képviselők nem szavaztak a kormány javaslatai ellen, mert úgv ítélték meg, hogy legalább részleges haladást jelentene a kormány tervének megvalósítá­sa. Egy fokkal nagyobb jelentő­ségű a kommunisták és a szoci­alisták együttműködése, amit elő­segít a szocializmus iránti el­kötelezettség mindkét párt ré­széről. A szocialista párt egy idő óta határozottan baloldali, osztályharcos politikát követ. Ez azzal is magyarázható, hogv a pártszakadás révén megszaba­dult a visszahúzó, antikommu- nista erők legnagyobb részétől. Javuló kapcsolatok Egy szocialista vezető, akivel Rómában beszélgettem, kifej­tette: pártjában lényegében

Next

/
Thumbnails
Contents