Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-24 / 20. szám
Gazdag programot valósít meg az új esztendőben a Magyaroszági Románok Demokratikus Szövetsége Hatvannyolcat? 90 ezret uram, 90 ezret! Idézet a Népszabadság 1970. december 20-i számában megjelent írásból „Két hirdetés az Esti lap Gazdag programot valósit meg az új esztendőben a Magyarországi Romának Demokratikus Szövetsége, amiről a következőket mondotta el Szilágyi Péter főtitkár: — Szövetségünk munkája tartalmilag a III. kongresszus óta nagyon sokat javult. A román nemzetiségi lakosság III. kongresszusán — amit 1969-ben tartattunk — aprólékosan megvitattuk a tennivalókat. Az MSZMP X. kongresszusa újabb feladatok elé állított bennünket. Mi azt szeretnénk, ha a román anyanyelvű lakosok az élet j minden területén maximálisan segítenék a határozatok végrehajtását. Ezért is tartunk ismertető előadásokat román nyelven. — Készülünk mi is a választásodra. Eddig is úgy volt, hogy a román nemzetiség létszámához viszonyítva megfelelő képviseletünk volt a tanácsi szervekben és másutt. Most a szövetség is segít abban jelolőgyű- léseken és egyéb területen, hogy a legkiválóbb dolgozókat delegálják a választott szervekbe. Társadalmi téren a helyi akcióprogramok végrehajtásában igyekszünk segíteni. Politikai rendezvényeink között egyik legfontosabbra — az országos választmányi ülésre — készül- lünk, amit februárban tartunk Gyulán. Ugyanitt rendezzük | meg a hagyományos országos románbált. Húszéves a hazai román nyelvű újság, a FOAIA NOASTRA. A jubileumi ünnepet ugyancsak Gyulán tartjuk. Ősszel még nagyobb szabású ünnepre készülünk: 25 éve vezették be Magyarországon a szocialista tartalmú román anyanyelvű iskolai oktatást. A negyedszázados jubileumra a szomszédos Romániából is hívunk vendégeket, hisz a pedagógustovábbképzésben, anyanyelvű tankönyvellátásban és egyéb téren igen sokat segít nekünk a Román Szocialista Köztársaság. — A hagyományos nemzeti kultúra, népszoikás ápolása, felelevenítése érdekében az idén is megrendezzük a román tannyelvű általános iskolák országos kulturális versenyét. Először rendezzük meg ősszel a román hagyományok és szokások művelőinek tehetségkutató versenyét. Itt a vers- és prózamondók, mesemondók, népi énekesek, táncosok, zenészek, művészek legjobbjait válogatjuk tó és delegáljuk az 1972. évi össz- nemzetiségi vetélkedőre. — A román nemzetiségi együttesek számát nem gyarapítjuk, munkájuk tartalmát, színvonalát szeretnénk emelni. Fesztiválokra készülünk és szeretnénk azokon sikerrel szerepelni Az anyanyelv-ápolásban egyik legjobb módszernek tartjuk a nemzetiségi klubfoglalkozást. Itt kiscsoportos foglalkozással jobban aktivizálhatjuk a román nemzetiségi lakosokat. Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő előadásokat tartunk, szakmai vitákat rendezünk román nyelven. Hagyomány már nálunk az is, hogy a Népek Barátsága jegyében kulturális körútra visszük a legjobb együtteseket. Az idén A Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság területén az enyhe idő kedvez a jól telelő vadállománynak. A tavaszvárást jelzi, hogy a gímszarvasok — a szokottnál korábban — megkezdték az agancsváltást. Az etetőknél egyre több tar szarvasbika tűnik fel. Az őzbakok viszont már növesztik fejdíszüket. Az állatok kondíciójából következtetve az idén jó lesz az agancs- felrakodás. Az elhullatott, s összegyűjtött agancsok értékelé. mánden eddiginél tartalmasabb műsorral keressük fel a Békés, Csongrád és Hajdú megye nemzetiséglakta községeit. — Egyébként nemzetközi vonatkozásban is beszélhetünk eredményekről. Szövetségünk javaslatára már korábban létrejött a Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság közötti kulturális egyezmény. Ennek keretében főként a szomszédos Arad, Temes és Bihar megyébe látogattunk és viszontfogadtunk onnan együtteseket, népművelés területén dolgozókat Az idén újabb cserelátogatásokat bonyolítunk le. Végezetül azt szeretném, ha a megye kulturális és népművelési intézményeitől az eddiginél is több segítséget kaphatnánk munkánkhoz. A. R. Hónapokon át szorgalmasan gyűjtötték az Iparművészeti Vállalat szakembered az országban fellelhető giccseket, amese után számszerűen is meg tudják majd állapítani, hogy az idén hány golyóérett szarvas- taika kerülhet puskavégre. Az erdei vadon újraéledésének első hírnökei az újszülött, csíkos hátú vadmalacok. E korán érkező kis malacok gyakran áldozatul esnek az időjárásnak, most viszont remény van arra, hogy megmaradnak. Védelmükre leállították a vaddisznó-vadászatot egyetlen számából: Nulla kilométeres Wartburg eladó. Trabant 601-es Lim. nulla kilométeres eladó. Ezek az én embereim x>ettek egy kocsit, nem kell nekik, eladják. — Halló, ha megvan még a kocsi, azonnal átveszem, viszem a 68 ezer forintot. — Hatvannyolcat? Kilenc- venezret uram! Hát jó, megteszi a Trabant is. — Halló, ha nekem adnák el a Trabantjukat, viszem a 46 ezret. — Hatvanezerért máris a magáé. Nem rossz üzlet. így napok alatt lehet 22, illetve 14 ezer lyek az utóbbi egy-két esztendőben számban és „választékban” egyaránt megszaporodtak. Tanulságos gyűjteményből még ebben az esztendőben nagyszabású kiállítást terveznek, amelynek érdekessége lesz, hogy a bőséges giccs-termés darabjai mellett bemutatják az azonos anyagból készített, azonos árú, de nívós iparművészeti ajándék, tárgyakat. Ez a fennállásának 15. évfordulóját ünneplő Iparművészeti Vállalatnak csupán egyik terve, amellyel részt kíván venni a közízlés fejlesztésében. Kezdetben a közönség is, a kereskedelem is értetlenül fenntartással fogadta az iparművészet, ízléses alkotásait, ám az elmúlt öt évben már a vállalatnál dolgozó 470 művész alkotásait több mint egymilliárd forint értékben forgalmazták. Újszerű kezdeményezésként néhány éve kezdték a lakáskiegészítő kisbútorok gyártását vasból, a díszmű-kovácsüzem- ben. Mla már ezekből több mint kétmillió értékben adnak él évente. Évek óta a kötöttárudivat egyik irányítója az Ipar- művészeti Vállalat kötőüzeme: évente csaknem 9 millióért kelnek el ízléses jó minőségű termékei. Esztendőnként 56 000 mé tér bútortextilt szőnek — egyedi, művészi tervezés nyomán — a vállalat szövőüzemében. Az iparművészek nemzetköri kapcsolatai számos, tanulságos tapasztalatot nyújthatnak, ezért az idén áprilisban a hazad Ipar- művészeti Vállalat jubileuma alkalmából az Ernst Múzeumban a Szovjetunió és a népi demokratikus országok iparművészeti vállalatainak bevonásával nagyszabású nemzetközi tárlatot renforintot keresni. Teljesen háborítatlanul, rizikó nélkül. Annak ellenére, hogy a társadalom alapja a munka és az üzérkedést bünteti a Büntetőtörvénykönyv.” ' Bár az eset Budapesten történt, de ugyanúgy történhetne — és történik is —, az ország bármely helységében. Sokan akadnak, akik kihasználva az alaposan megnövekedett „gépkocsiigényt”, busás jövedelemre tehetnék szert munka nélkül. És, hogy ez így van, igazolja egy közelmúltban befejeződött •rendőrségi nyomozás is, de mivel még az ügyben nem született bírósági ítélet, a helység és a „főszereplők” nevét elhallgatjuk, mindössze a történetet írjuk meg úgy, ahogyan az a vádiratban van. A nyomozás megállapította, hogy egy személygépkocsira vágyódó 1969. októberében gépkocsit vásárolt a debreceni MERKUR-tól 21 ezer forintért, amit egy évig használt, majd eladta ugyancsak a debreceni MERKUR-on keresztül 22 ezer forintért. Az illető úgy látszik nem szeretett gépkocsi nélkül ’lenni, mert 1970. áprilisában 9200 forintot fizetett be Trabant gépkocsi vásárlására. Egy hőnap múlva meggondolta magát és az utalványt Zaporozsec gépkocsira váltotta át, amire közel 50 ezer forintot kellett befizetnie. Igen óm, de júniusban találkozott valakivel, aki elmondta néki, hogy ő is Zaporozsec gépkocsit szeretne vásárolni. Két hét sem télt él a beszélgetés után, amikor „főszereplőnk” felajánlotta az illetőnek a gépkocsiutalványát, de olyan kikötéssel, hogy a vételáron felül még 10 ezer forintot fizessen. Ez meg is történt. Anyagilag jól állhat — nem a hirtelen keresett 10 ezer forintra gondolunk — „a gépkocsikereskedőnk” hiszen még megvolt 1970. augusztusában a Debrecenből vásárolt gépkocsija, amikor egy Opel Rekordot is vásárolt „potom 100 ezer forintért”. A fentihez hasonló példát és történetet szinte naponta hall az ember. Azt már ritkábban, hogy az ilyen és ehhez hasonló „ügyeskedők” munka nélkül nagy pénzhez jutók ellen bírósági eljárás indulna. A becsületes és a tisztességes munkából élők azonban elvárják, hogy minél hamarabb szűnjenek meg ezek a machinációk, amelyek egyáltalán nem illenek bele a szocialista társadalmunkba, erkölMiiMimBiunniHUiHiiiMHiai Vásárban megszokott, hogy tolakodnak ez emberek, mintha éppen azon a fél percben múlna, hogy megveszik-e a baboskendőt, a varrót topánkat, a svéd acélból edzett kétélű bicskát, nylon szatyrot, ajándékba az asszonynak, a menyecske lánynak. Innen azt hallom, hogy... „Tessék, tessék asszonyok, a krumpli- hámozóval tízféle műveletet elvégezhetnek. Idenézz, kisöcsém, mondd meg a mamádnak, hogy csakis a Rehák-féle pu- colóval pucolja a krumplit!” Egy nyelvtanárnak egész esztendőre való javítás kitelne ennek a „krumplipucolósnák” a beszédéből. Aztán hallom a törökmézest, amint a gyerekeket csalogatja a sárga csemegével. Cukrot forgat a tűz felett és akkora fehér felhő kerekedik belőle, hogy majd lenyeli azt a kis lurkót, akinek a mamája most kért egy adag habcukrot. Szirupos az egész vásár, ezért hát benne egy Jdé zamat-sziget a szeffedi papucsos, amint ízes tájszólással kínálja a piros, zöld, kék topán- kákát. — Ide, ide asszonyok! A szögedi papucsnak nincsen párja, csak harminc forint, még az államiban sem kapja meg ennyiért, mert ez szögedi papucs. Ide, ide.. S ahogy nézem, csupa asszony gyűlt a sátor köré. Méregetik, nézegetik, fitymálják az egyik színét, dicsérik a másikét. Akinek nem tetszik a piros, az vesz a kékből. Csak a színe más, látja azt már első pillantásra az ember. A minőség az egy. Még a méretek se nagyon különbözők. Azok a pici asszonylábak nem igen különböznek egymástól. Egy férfi is odafura- kodik a sátorhoz és beletúr a papucshalomba. — Szögedi? — Az. Nincsen párja, vigyen belőle uram. A férfi válogat, az asz. szonyok meg bíztatják. A pirosat vigye, azt minden asszony kedveli, kivált, ha fiatal még. Zöldet ne vegyen, az a harag színe, sárgát meg az irigyek kapnak... — Az én feleségem nem irigy természetű. — Akkor a sárgát ne válassza neki, de fiatal még ugye? — Harmincon innen, de már három gyerek anyja. — Kéket, csakis kéket vigyen neki, meglátja, örömét leli benne. A férfi csomagoltat és fizet. Harminc forintért elintézte a vásárfiát. Be. ugrik még a kocsmasátorba egy bögre meleg borra és indul haza. 8 kilométer, két óra múlva otthon lesz, nem is kell biztatni a lovakat. A bor meleg és paprikát szórt bele a csapos, hogy haragja is legyen. Isz- sza, kortyolja, fújja és melengeti a két tenyerét a bögre oldalán. Olyan ilyenkor az ember, mintha imádkozna. Hiszen ájtatosság is a borivás kismértékben. Leteszi a bögrét az asztalra és a csomagért nyúl. Megnézi még egyszer, minek örül majd otthon az asszony. Kibontja és akkorát káromkodik, hogy mindenki felé fordul a sátorban. — A mindenségit. I Es rohan vissza a papucskészítőhöz. Odavágja elé a papucsot és ordít, ahogy a száján kifér. — Maga svindli, maga engem becsapott. Ez csak egy papucs. A papucsosnak a szeme se ráncéul, úgy mondja: — Mit kiabál, hiszen hallotta, mindenki tanú. síthatja, igaz-e asszonyok, hogy a „szögedi papucsnak nincsen párja”. Kacagnak az asszonyok, s tanúsítják, hogy úgy mondta, ők hallották. — Most mit csináljak egy papuccsal? — Semmit, vesz még egyet az uraságod és akkor már lesz párja... Gáldonyi Béla deznek. cseinkbe. a bankűti Állami gazdaság felvételt hirdet építésztechnikusi állás betöltésére Fizetés megegyezés alapján Jelen tekezni lehet a gazdaság központjában. Cím: BÁNKŰTI ÁG, BÁNKŰT. A gímszarvasok most vetik le, az őzek növesztik agaocsokat Tavaszvárás az erdőkben Giccs-ki állítás — Divat és lakás Tizenöt éves az Iparművészeti Vállalat Szegedi papucs
