Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-24 / 20. szám
A vezetésen múlik+ Számvetés Lassan már egy éve annak, hogy a Központi Bizottság határozata nyomán a társadalom érdeklődésének középpontjába kérőit a nők és a fiatalok problémája. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy mélyek itt a gyökerek, a változáshoz idő és következetesség kell. És még valami: kezdeményező készség és bizonyos fokú intelligencia. Azóta teltek a hónapok, sokan és sokat foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Voltak követésre méltó, segítőkész intézkedések, de akadt szűklátókörűség, egyhelyben topog ás is. )Én most az utóbbiakról szeretnék írni. Eléggé sok anyag került mostanában hozzánk, különféle fórumok, tanácskozások anyagai. Közülük sok foglalkozott az említett kérdéssel. Ez jó. Az viszont már kevésbé, hogy szinte mindegyik tele van szó szerinti ismétlésekkel, vagy egyáltalán nem korszerű kommentárokkal. Teljesen felesleges ugyanis manapság oldalakon keresztül arról írni vagy beszélni, hogy „pártunk helyesen látta meg ezt az égető problémát”. Különösen akkor, ha a folytatás elmarad. Aligha van ugyanis jelenleg olyan normálisan gondol, kodé magyar állampolgár, akinek ezzel ellentétes lenne a véleménye. Olyan ember persze már akad, aki íróasztalát félti a tehetségesnek bizonyuló fiatal elől, meg olyan is, aki a lányok, asszonyok helyét még mindig csak a főzőkanál mellett tudja elképzelni. Mindenféle szerv és fórum tehát akkor látja el igazán jól ilyen irányú feladatát, ha ismételgetés helyett megvizsgálja: vajon mit tudna tenni ezért az ügyért saját területén, saját lehetőségeinek, erőforrásainak maximális kihasználásával. A szocializmus magasabb fokon való építése valami ilyesmit is jelent. Vannak olyan üzemek, vállalatok, községek, ahol ezt a két problémát a vezetők és az érdekeltek egyaránt- kampányfeladatnak tekintik. A vezetők sze. rint eggyel több pont van a munkatervben, és ezt idővel „ki lehet pipálni.” Az érdekeltek viszont néha túlzásba is viszik a panaszkodást, mert ugye a februári határozat óta ez a divat. Es ha már itt tartunk, nagyszerű dolog, hogy a Központi Bizottság felhívja a figyelmet egy-egy ilyen általános, fontos problémára. Egy dolog lenne ennél is nagyszerűbb: ha a hiányosságokra a helyi gazdasági, társadalmi vezetők maguktól is felfigyeltek volna. „Ifjúság-ügy” és „nő-ügy” (utóbbi nem a rossz értelemben) ugyanis nem önmagában kiragadva létezik, hanem egy általánosabb problémakör egy részeként. Ezt a problémakört lehetne nevezni az előbbiek példájára „vezetés-ügynek”. Hiszen a nők és a fiatalok háttérbe szorításáról, problémáik figyelmen kívül hagyásáról többnyire a képzetlen, szűklátókörű és ezért tekintélyüket görcsösen féltő vezetők tehetnek. Róta László Kijev — Krím — Lvov A megyei tanács KlSZ-alap- szervezete hasznos, új kezdeményezésről küldött értesítést tagjainak: júliusban vagy augusztusban az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda szervezésében kéthetes társasutazásra nyújtanak lehetőséget, s ehhez anyagi segítséget is adnak. A Kijev—Krím—Lvov-d utazás részleteit a soron következő KlSZ-taggyűléséken beszélik még. ges, vadul verte a billentyűket, Jumbó harsogott a dob mellett, az aranyifjak pedig vonaglot- tak. Üj és új figurákat dobtak be a placcon, s ha valaki ki vagy be akart menni, vigyáznia kellett, nehogy oldálba bökjék, vagy rátapossanak a lábára. Brigi arca teljesen eltorzult, már szólóban riszált, a galeri pedig ütemesen tapsolt a. talpa alá. Míg ez a vad csörgés folyt, a belső rekeszekben se szaladt esemény nélkül az idő. Itt volt már dr. Mágory, az igazgatási osztály vezetője. A „szép fiú”, ahogy becézi a kisvárosi Don Jüant a szerelméért epekedő lánysereg, akik közül sokan a strandra is csak akkor mennek ki, ha tudják, hogy ő is ott van, s érdemes mutogatni a bikinitől alig eltakart testrészeiket. Az epekedő nyájat ki is használja a fiatal jogász. Tervszerű munkát végez, noteszében külön lapra írja fel az általa szóba jöhetőket, s ha a szerencsés összetalálkozás megtörtént külön bejáratú albérleti lakásán, miután kikísérte a „pipit”, akit ilyen könnyen megkapott, egy strigulát húz a neve után, s jöhet a következő, aki éppúgy elhiszi, mint az előzőek, hogy csak bele szerelmes, és csak süket fecsegés, amit az irigyek beszélnek róla, hogy ilyen meg olyan szélhámos. Most Csilla, az OTP-s lány a soros. A rekesz másik két helyén a Búzás házaspár ült, akik évek óta rosszul élnek, de mindkettőjük társadalmi pozíciója megköveteli. hogv esetenként, a leg- harmonikusabb házastársi kaps ■ csolatot színlelve hol itt, hol a ■ Fehér Kácsában megjelenjenek, j A férj a Nemzeti Bank helyi S fiókjának igazgatója, tud fele- ; sége kicsapongásairól, s nem is • igen tiltakozik ellene még ott- í hon sem, hiszen részleges im- : potenciája igen gyakran elfog- ■ ja, s hímméltósága erős csorbát; szenvedve nem engedi, hogy ■ számon kérje feleségét. A rossz | nyelvek szerint egyetlen cseme- • tejüknek se ő az apja. Búzásné ■ az alapos bírósági indok eile- ) nére se hagyta el férjét, hiszen j a hallgatólagosan jóváhagyott: szabad életet maximálisan ki- : használva, ideálisabb élettársat : nem is tud elképzelni, akinek ■ révén a kórház élelmezési ve- ! zetője lett, s a fiatal orvosgya- : kornokok szeretkezési ismerete- ; it, gyarapítgatja elsősorban. ■ / ■ A zenekar a vad ritmus után ! lassúbb tangóba kezdett, mivel : a többi vendég igényeit is ki kell j elégíteni. Búzásék táncolni men- : tek. Mágory végre kettesben ; maradva Bogárkával, rátérhe- j tett a lényegre. A lányt sürgette : az idő, gyakran órájára pillan- ! tott. Az is zavarta, hogy Mágo- j ry gyakran a diszkrét illem sza- : bályait sutba dobva táncoló Bú- j zásné felé tekintget. Csak nem j akarja őt dobni e lestrapált j nőstény miatt? — Igazán szeretsz? — kérdez- : te Bogárka. ;< — Hazudtam én eddig is ne- ■ ked? ■ — Akkor mondjad is! Hallgatás. 1 (Folytatjuk) • kicsiben és nagyban — Baráth vagyok, Baráth Károly, th-val — mutatkozik be a Békés megyei Vegyesipari Vállalat gyomai gyáregysége November 7 szocialista brigádjának vezetője. — Th? Csak nem valami magyar nemessel állok szemben? —• tréfálkozom. — Hált, ha csak a munka nem nemesít?! — neveti el magát a brigád vezető, mert neki ugyan életében még egy hold földje sem volt, azt pedig soha nem kutatta, hogy az őseinek a h-n kívül slkerült-e egyebet is szerezniük. <5 1936-ban Budapesten, a Hoffer-cégnél kezdte tanulni a géplakatos szakmát. Azóta dolgozik egyfolytában. Sokszor volt igen nehéz a sora, ma könnyebb. Ügy vélekedik, a gyomai gyár neki is megér jó néhány hold földet, amit persze gondoznia, művelnie kell, hogy minél több „termést” adjon. Miután pedig Baráth Károly ilyen szépen „tisztázta” magát, elárulja, hogy az üzemre vonatkozóan mit ért a „föld gondozása” alatt. Azt például, hogy tavaly a brigád maga kérte: — Csökkentsék a bérmunkában készülő 150 ezer kalóriós gázkazán burkolatának a normaidejét 160 óráról 130-ri! Mi garantáljuk Madarász László, a gyáregység vezetője kissé csodálkozva kérdezte: — Meggondoltátok? — Mi igen — válaszolt Baráth Károly nagy lelkinyugalommal, hiszen előzőleg alaposan megtárgyalta ezt a brigáddal és pontos számítások is voltak a kezében. — Nem megy majd a minőség rovására? — Azt mi garantáljuk — volt az egész brigád véleménye. Ha marad a 160 óra, ugyanannyi munkabérért lazsálhattak volna a brigád tagjai. És talán senki sem szól, ha csak Kovács József technológus nem. Mert az ő szeme — ahogy hírlik — elég éles. De hát minek várjanak másra? Nem mindegy nekik sem, hogy drágábban vggy olcsóbban dolgoznak. Erősödjék a vállalat, annak mindnyájan hasznát látják. A nyereségrészesedésben és a bérnövekedésben is. A X. pártkongresszus előtt újabb ajánlattal állt elő a brigád: — Csökkentsek 5 százalékkal az összes gázkazán fajta lemezlakatos munkájának időnormáját. Ezzel Járulunk a nemzeti jövedelem egyszázalékos növeléséhez. Madarász László akkor nem lepődött meg annyira, mert már j előbb is beszélgettek vele erről a kérdésről. Mielőtt azonban beleegyezett volna, előbb a gyártás minden részletéről 1971. JANUAR 34. számvetést készített, nehogy a j minőségben visszaesés követ-1 kezzék be és a kereset se csők- | Irénjén. Kicsit okosabban A számítása jó volt. A brigád azóta teljesíti a vállalását. No, J nem éppen 100, hanem 107 százalékra, a minőség azonban kifogástalan. Közben mindenki két reszortot betanult, hogy ha valaki megbetegszik vagy szabadságra megy, legyen, aki helyettesítem tudja. Balázs József gépszerelő, a brigádnapló vezetője szépen bejegyezte a naplóba a kongresz- szusi vállalást, azóta pedig egynéhányszor az eredményt is. Az a véleménye, hogy a teljesítés különösebb gondot nem jelent. — Csináljuk. Egy kicsit szorgalmasabban és okosabban. A brigád szocialista. Ezt nemcsak mondogatni kell. A gázkazán gyártásánál az egész ráfordítás 40 százalékát a lemezmunka teszi ki, s így még érthetőbbé válik az 5 százalékos időmegtakarítás jelentősége a gyár, a vállalat szempontjá- ból. Fiatalember Balázs József, aki nagyon reméli, hogy egyszer nagy gyárrá válik a ma j még viszonylag kicsi, de máris j nevezetes gyomai üzem. A No- j vember 7 brigádot, amely itt elsőként nyerte el a szocialista címet, akkor talán majd úttörőként fogják emlegetni. Kovács Sándor ifjú géplakatos önérzetesen jelenti ki: — Az én brigádom mindig állta a szavát Elmondja még, hogy tavaly, amikor az árvíz veszélyeztette Gyemét is, 75 gazkazánt kellett exportra elkészíteni. A vállalat célprémiumot tűzött ki. Aki nem volt a gáton, csinálta. Sokan egyenesen a gyárba jöttek a gátról, innen pedig mentek vissza. Néha már szédelegve. A 75 gázkazán végül is időre elkészült. Él is ment mind. A célprémiumot megkapták. Jól jött a pénz, de még fontosabbnak tartották, hogy a vállalatot anyagi hátrány nem érte és a hitele sem romlott. Tud számolni A brigádnaplót lapozom. Abból jegyzem ki: tavaly Kiváló dolgozó kitüntető jelvényt kapott Baráth Károly, Németh Imre és Molnár Károly. Talán az is érdeke®,* hogy Szilágyi Lajos, a gépipari technikum 2„ Kovács Sándor pedig az 1, osztályának a tanulója. Lénárt József gimnáziumba jár. — Látja, van aki tud számolni nálunk — húzza végig az ujját a három név alatt Baráth Károly, bár én azt hiszem, egyelőre a számolásnak is még inkább ő a mestere. Különösen azt érti jól, hogy a brigád és a vállalat érdekei nagyon is összekapcsolódnak egymással. Pásztor Béla Libor sent mostoha „Alulírott Bálint Libór, Gyula, Kapa u. 30. szám alatti lakos az- alábhi kérelemmel fordulok a Tisztelt Szerkesztőséghez: Mint a Békés megyei Népújság régi olvasója mindennap elolvasom, hogy melyik napon, milyen névnap van. Kérésem az volna, hogy szíveskedjenek megállapítani: az én keresztnevem (Libór) honnan ered és mit jelent? Megjegyezni kívánom, hogy a nevem a naptárban nem szerepel, ennélfogva nincs névnapom sem. Fáradságukat és szívességüket előre is köszönöm Kérésem megismételve maradok elvtársi tisztelettel: Bálint Libór.” Eddig a levél, s mivei nem vagyunk eti- mológusok, nem mindennapi keresztnevű olvasónk levelét hivatásos névnapszakértőnkhöz, dr. Ko- váts Andorhoz továbbítottuk. Hamarosan megkaptuk a választ is, amit nemcsak azért adunk közre, hogy Bálint Libór megtudja nercének eredetét, és ne érezze magát hátrányban a Jánosokkal, Istvánokkal, Gézákkal szemben, hanem azért Is, hogy csemegével szolgáljunk a névnapok eredetét kutató minden olvasónak, íme a válasz: Kedves olvasónk megnyugtatására előbb egy kis statisztikával szolgálunk: az 1971-es naptárakban csupán 342 \iév kapott helyett. Azért nem a napok számának megfelelően 365, mert vannak nevek, ímelyek többször előfordulnak. (Péfdául háromszor fordul elő István, Pál, Ferenc, János), valamint az ünnepek is kiszorítják a naptárból a keresztneveket. Van ezenkívül egy bővebb névnapjegyzék is, amelyben 5 01 név kapott helyet. A Libór név azonban — mint olvasónk is írja — a naptárban nem szerepel, sőt a bővebb felsorolásban sem kapott helyet. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy eredete és értelme ne lenne megfejthető. Utalunk itt arra, hogy a régi időkben a névnapok, illetve a naptár emléknévvel való ellátása a vallási hagyományok alapján történt. A különböző vallások „névnaptára” nem egyezett meg, időnként egyes nevek eltűntek és újak jöttek helyettük. Megjegyezzük, hogy a mai egységes naptárak is időről időre változnak. Az ilyen ritka névvel kapcsolatos kutatáskor aztán mindezeket a régi forrásokat is figyelembe kell venni. így jutunk el a július 23-i naphoz, amely a katolikus naptár szerint az Apollinár és a Libór napokat tünteti fel. A Libór nappal egy 396-ban meghalt Liborius frank püspökre emlékeznek, Le Mans város püspökére. akinek hamvait Padembornba — valószínűleg itt volt a születési helye — szállították, s a püspököt azóta is e városka védszentje- ként emlegetik. Maga a név azon ritka nevek e'jyike* melyek kelta ereae.ú- ek, Litborodur volt «3 eredeti alakja, ebből keletkezett a latinos Liborius és Li- torius alak, melyből nyelvünk a szóvégző ,,-us” képzőt aztán elhagyta. Jelentése: „ünnepi szónok”. A fentiek szerint Bálint Libór július 23-át tekintheti névnapjának. Felhívjuk további figyelmét, hogy levelében többször „Libór”-nak írja utónevét. (Tehát hosszú ó-val.) Helyesírásunk az ilyen latinból rövidített neveknél nem használ hosszú ékezetet, s bár a név nem szerepel a helyesírási szabályzatban, azt rövid o- vai kell írni. * * * A magunk részéről ehhez csak annyit szeretnénk hozzáfűzni, reméljük, örömmel veszi tudomásul olvasónk nevének megfejtését. Igaz, hogy július 23-a még messze van, de mi már előre és elsőként minden jót kívánunk névnapjára.
