Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-20 / 16. szám

Az élet dolgai

Nem a kötelező udvariasság | hozta előre ebben a kettős kri- J tikéban a külföldit a magyar j ,A gyilkos a házban van” című ! filmmel szemben, hanem az a ; puszta tény, amit akárki megítélhet, ha mind a kettőt látta, J szóval az a puszta tény, hogy j a francia jobb. Azt nem akarom mondaná, hogy sokkal jobb és valahol műfajilag sem lehet egészen egymás mellé állítania kettőt, mint alkotást azonban, igen. Mindkettőben meghal valaki és a halál előzményeit és következményeit boncolgatják az alkotóik.

Csak a franciák jobban. Nagyobb rutinnal? Nem, mert nem rutinról van szó, az különben is azonnal tetten érhető. Egyszerű- en jobban, a film formanyelvét remekül használva, filmül szól- j va. És már ez a téry elismerést | vált ki az emberből, hátha még azon túl olyan színvonalasan 1 összehozott lélektani produkciót | is kap, mint „Az élet. dolgai” című filmben.

Említettem volt: egy ember halála, a halál előzményei és következményei — erről szól a film: És mégis: nemcsak erről szól. Emberek végzetszeríí kapcsolatairól, szerelméről, érzelmek vállalásáról és nem válla- lalásáról, a szenvedésről, mely ilyen vívódás nyomában fakad; igen, úgy is mondhatnánk, hogy szimplán és mégis mennyi színben! az „élet dolgait” említi Claude Sautet filmje.

Modern film. Egy érdekes és izgalmas ívbe illik, mely valahol Lelouch „Egy férfi és egy nő” című filmjével kezdődött, alapmotíváclójában ide tartozik az „Egy férfi, aki tetszik nekem” a lenyűgöző Annie Girar- dot-val a főszerepben és ez most. Lírai, emberi, igaz. Olyan rendezői és operatőri bravúrokkal, melyet ritkán látni. Bravúrokkal, amelyek nem kiabálnak ki a filmből, az embernek az az érzése, hogy ezt csak így, és sehogyan másképp nem lehetett volna megcsinálni. Ettől is nagy film „Az élet dolgai”.

A gyilkos a házban van

Kállai Ferenc a magyar krimiben

A másik, a magyar film, amit j a héten mutattak be a békéscsabai mozik, és játszanak most' folyamatosan a megye összes filmszínházaiban: krimi. Nem álkrimi, tiszta krimi, ha szabad így mondani. Ebben viszont ez j a jó. Nem parodizál, az „ilyen lenne a krimi, ha krimit játsza- | nánk”, nem felülről és kívülál- ] lóan nézi a dolgokat, hogy „így nézné Maigret felügyelő, ha magyar filmben magyar gyilkosságot nyomozna”, és még csak nem is rosszértelműen „vona- , las”, amelyből kilóg a szándék, hogy „krimit akartunk ugyan csinálni, de nálunk ugyebár ez nem jellemző”. Hát persze, hogy nem jellemző, de krimit idézőjelben nem lehet csinálni.

Azt hiszem, talán az első magyar krimi megszületésének lehettünk tanúi, amikor az alkotók nem titkolták, hogy krimit csinálnak, betartva sajátos törvé- : nyeit, szabályait.

Bán Róbert mestere a szakmá- • nak, és úgy látszik, a krimi-ren- ■ dezéshez is nagyon ért. Filmje : mindenképpen megüti az euró- > pai átlagszínvonalat, nagy éré- > nye, hogy kitűnően követhető a • cselekmény, nem kell unos-un- : tálán visszagondolni, ml is tör- : tént, ugyanakkor ügyesen bo- \ nyolítja a szálakat is, a „ki lehet • a gyilkos?” végig nem derül ki, s jószerével nem is sejtjük. Jól • mozgatja a szereplőit, és pom- • pásan épít Kiáss kapitány, alias j Stanislaw Mikulskl adottságai- i ra. Az igazi élményt mégis két- i három remekbeszabott karakter- « alakítás adja: Major Tamás ra- ; gyogó házmestere. Kállai Fe- : renc Benkője, és Kiss Manyi ! Csákvári nénije. Egy krimitől, • mely igazinak nevezi magát és ; az is, már ennyi igazán dicsé- ; retes. !

Sass Ervin i

TEHERGÉPKOCSI-HIÁNY A VAN?

Felújított tehergépkocsik most raktárról kaphatók

Használt Csepel gépkocsiját felújítottra kicseréljük. VEIT XIII. sz. Autójavító Vállalat. Kereskedelmi Részlege. Debrecen, Balmazújvárosi út 14. Telefon; 12—756. 210053

Szakszervezeti választás a békéscsabai „Bartók Béla" zeneiskolában

A Zenepedagógusok Békés' megyei Szakszervezeti Bizottságának vezetőségválasztc küldöttgyűlésén megjelent Orczi- falvi Vilmos, a Művészeti Szak- szervezetek Szövetségének képviselője, dr. Ábrányi Lajos, az Országos Szórakoztató Zenei Központ Igazgatóságának képviselője és Bertalan Sándor, az SZMT képviselője.

Sárhelyi Jenő igazgató, a gyűlés elnöke nyitotta meg a küldöttgyűlést, majd javaslatot tett a napirendre Ennek elfogadása [ után Marton György ismertette j a zenepedagógusok munkáját, | majd röviden tájékoztatta a tag- j ságot aktuális bel- és külpolitl- J kai eseményekről. A beszámoló j őszintén feltárta a zenepedagó- j gusofc gondjait és a nagymérvű tanteremhiányt. Még a tanári szobában is tanítani kénytelenek, mivel kevés a férőhely. A megye zeneigényeit csak akkor tudjuk kielégíteni — mondotta —. ha a tanács és a társadalmi szerveik nagyobb segítséget adnak. Végezetül határozati javaslatot terjesztett elfogadásra, melyben a zeneműveltség fokozását, a munkakörülmények javítását és több soron következő feladat megoldását kérte az új, megválasztásra kerülő szakszervezeti bizottságtól.

A beszámolót vita követte. Sárhelyi Jenő igazgató elmon- j dotta, hogy még mindig nincs j megoldva a zenepedagógusok, fizetése. Jutalmazás terén már] nagy a változás. 1970-ben 22

pedaióaus között 41 549 forint leerült kiosztásra. Az egy főre jutó átlag közel 1900 forint.

Orc7if''lvi Vilmos megköszönte a Művészeti Szekszervezt'k Szövetsége nevében az SZMT eddigi segítségét és kérte, hogy a jövőben is segítsék a zeneiskolát. A beszámolót és a határozati javaslatot jónak tartotta s így elfogadásra javasolta. I Egyetértett azzal, hogy minél előbb meg kell oldani a zeneis- kora korszerűsítését és fejlesz- i tését. I

Tóth István tanár elmondotta, hogy az új szakszervezeti bizottság többet foglalkozzon a nevelők• problémájával. Kérte az iskola igazgatóját és a szak- szervezeti bizottságot, hogy sürgősen tegyék rendbe a tanári szobát és ott tanítás ne legyen. Ügy érzem — mondotta —, hogy jó a mi közösségünk s így erre építheti munkáját a megválasztott új szakszervezeti bizottság.

Bertalan Sándor, az SZMT küldötte még ldegészítette a beszámoló egyes pontjait. Elmondotta, hogy a megye lakossága számít a zenepedagógusok mun-1

Január 14-én megismételték vezetőségválasztó taggyűlésüket a Tiszántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat Békés— Csongrád megyei irodájának dolgozói. Azért ültek össze ismét, mert december 22-én az új vezetőség megválasztásához nem alakult ki az alapszabályban előírt többség. A második fordulóban lefolytatott szavazás is kevésnek bizonyult ehhez. December 22-től január 14-ig munkahelyenként ismét megvitatták a vezetőségválasztással kapcsolatos feladatokat, majd január 14-én ismét összeültek. A vállalat Békés—Csongrád megyei

irodájának dolgozói azonban január 14-én is csak a második fordulóban foglaltak állást a szakszervezeti funkció betöltésére javasolt személyek ügyében.

Roszik György, a vá’lalat szakszervezeti tanácsának titkára arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy a Békés—Csongrád megyei iroda nehéz körülmények között dolgozik, mivel [ a két megyében a talajjavítás I

kájára és egyetértett azzal, hogy sürgősen meg kell oldani a zeneiskola problémáit. Befejezésül ígéretet tett, hogy a jövőben is megad az SZMT minden tőle telhető segítséget a zenepedagógusok szakszervezetének.

A jelölőbizottság előterjesztése alapján megtörtént a választás. Az új vezetőségbe a tagság a következőket választót, ta: elnök: dr. Bánffy Adorján, titkár Marton György, tagok: Pechán Zoltán és Csíki József- né lett. A számvizsgáló bizottság elnöke Száraz Lajosné, tagok: Regős Imre és Dorogi Gusztávné.

munkahelyei eléggé távol esnek egymástól. Holtidőben, mint a mostani is, az ország különböző részein dolgoznak a lánctalpas traktorok és a kotrógépek kezelői. Ezért a jövőben tovább folytatják az 1970-ben elkezdett munkát, a munkahelyi szállások korszerűsítését. Tavaly II lakókocsit vásároltak, mikróbuszo- kat és szovjet gyártmányú GAZ típusú rajkocsikat vettek, hogy a munkahelyre-szállítást gyorsítsák, s ugyanakkor a lakókocsikat a nagyobb települések mellett helvezték el, ahonnan villanyvilágítást és egvéb kommunális szolgáltatást kaptak.

A Tiszántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalatnál működő MEDOSZ-alapszervezetek- ben a Békés—Csongrád megyei iroda vezetőségválasztása után befejeződtek a választások. Január 22-én a csúcsvezetőség választására kerül sor. Az alapszervezetekből küldöttek vesznek részt a vállalat szakszervezeti tanácsának megalakításában.

Csak a második taggyűlés második fordulója hozott eredményt

30.

— Jő kedve van az öreglányoknak! — jegyezte meg hangzatos célzatossággal egy fiatalember, akit pusmogásuk a legjobban idegesített.

— Micsoda pimaszok ezek a mai fiatalok! — méltatlankodott Záhonyné.

— Ehhez hozzá kell szokni, drágám! — jegyezte meg Bélái - né. — Rájuk se adjunk!

Újra belemerültek a mások csepülésébe.

Csak akkor zökkentek ki. amikor ruhagyári lányok, asz- szonyok egy csoportja ült le a szomszédos rekeszekbe, s jóízűen tréfálkozva, megittak egy három centes likőrt Bözsinek, a brigád új asszony jelöltjének egészségére.

Az öreg hölgyek ezt se bírtál; ki szó nélkül.

— Mennének haza inkább a gyerekeikhez! — súgta társainak méltatlankodva Koncsegné.

— Megvannak azok a bölcsődében, míg az anyjuk erre-arra lófrál! — méltatlankodott Záhonyné is.

— Csendesebben, meghallják! — intette le őket Bélainé.

— Na és? — izgágáskodott továbbra is Farmosiné. — Legalább feltámad a lelkiismeretűk.

A munkásnők nagyot kacagtak, mert egyikük ugratta Bö— Az illemet megtanulhatnák! — berzenkedett újra Záhonyné.

— Arra születni kell, édesem! — mondta csípősen Bélainé.

Hat óra felé Farmosiné felkiáltott:

— Szűzanyám, hogy elszaladt az idő!

— Pedig még alig beszélgettünk valamit — sajnálkozott Koncsegné, de Farmosinéra való tekintette], akinél; megint göthöl az ura, szedelőzködtek.

— Gyulus, kérem! — intette oda a felszolgálót Bélainé, — Egy duplám volt.

— Igen is, kézit csókolom! — vágta zsebre a kiporciózott ösz- szegeket Gyula. — Maradjanak, uraim! — szót egy kifelé induló csoport után. — Azonnal szabad a hely! — Majd, amikor a hölgybokréta kisattvogott, megjegyezte a fiatalembereknek: — Végre! Már azt hittem, gyökeret eresztett a lábuk. Mit parancsolnak?

A vaskos rendelés felvidította.

— Azonnal hozom! — sietett a pult felé. — Türelem, türelem! — intett a fizetést sürgető ruhagyáriaknak is. — Máris itt leszek!

Egy felszabadult rekeszbe Szabó elvtárs ült be. Ö csak az osztályharc miatt látogatja a presszót. Nyugdíjas, régi mozgalmi ember, aktivitásának maximuma a szuperéberség korára esett, s még ma sem tud megszabadulni attól a gondolattól, hogy a „békés tétlenség” idejében, — ahogy a mai mozgalmi viszonyokat nevezi —, nem leselkedik ránk ebben a kisvárosban is az imperializmus szörnye. Ö még azt az elvet vallja, hogy ellenség van, csak meg kell találni, ha pedig