Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-19 / 15. szám
„...ha 30 órából állna egy nap” A véletlenek napja volt az elmúlt kedd. Véletlenül kaptam éppen akkor a lehetőséget, hogy nekiindulhassak a megyének. Tulajdonképpen véletlenül — a téli utak állapotát figyelembe véve — alakult az útirány. A továbbiakban már magam is a véletleneket kerestem: hogy abban a helységben állunk meg, ahová még különösebb baleset- veszély nélkül juthatunk el útvonalunkon, hogy azzal kezdek majd beszélgetést, akivel a hely. színen először találkozom és így tovább. Csak egy dolog nem volt véletlen: a Hogyan él egy községi pedagógus? — téma a heti m unka terv ben. *** Dévaványa, tanácsháza. A község iskolai adatait kérdezem: — Két általános iskolánkban és a közös napköziben több mint nyolcvanan nevelik, oktatják községünk tízezres lakosságának 6—14 éveseit. Közülük hatan egyetemet, huszonketten pedagógiai főiskolát, harmincán tanítóképzőt végezték, a többiek érettségizettek — nagyrészük le_ velező úton most szerzi főiskolai képesítését. Nincs annyi pedagógus, amennyire szükség volna. A hiány oka: elsősorban a nem kielégítő lakáskörülmények. Saját házban, lakásban a nevelőknek mintegy tíz százaléka él. Körülbelül harmincuknak tudtunk biztosítani pedagóguslakást. Sajnos, ezek állapota nem mindig megfelelő. A többiek albérletben laknak. Nem olcsó... Az átlagbér 1800 forint alatt van, ehhez jön a túlórákért — a létszámhiány miatt nagyon sok a túlóra — 4—500 forint Meg az illetményföldből eredő jövedelem, ami azonban olyan kevés, hogy sokan nem veszik igénybe ezt a lehetőséget, mert esetleg ráfizetéssel járna. Mindezek miatt a vándorlás is nagy. Van olyan esztendő, hogy tíznél is többen mennek máshová tanítani ... Érdekes, színes papírdarabkákból ragasztott mozaik a 2. számú általános iskola folyosóján. A falakon hirdetmények, a magatartási verseny állását mutató táblázat, pályaválasztási piakát. A termekből a szokásos | iskolai hangfoszlányok szűrőd. ’ nek ki: ... a vers lüktetését a hangsúlytalan és a hangsúlyos szótagok váltakozása... CL, tehát klór, Na, tehát nátrium... De szeretnék rámás csizmát visel-; ni... I A szertár felől M. Lajos igaz-| gató közeledik. Az irodájában1 beszélgetünk. — Végtelenül sokat változott,! fejlődött nálunk minden, A fel-! szabadulás előtt csináltam egy felmérést: sok gyerek volt, aki alig-alig ismerte a húst, a tejet. A mai helyzetet ezzel össze sem lehet hasonlítani. Jobban öltözködnek, szebben laknak, gazdagabban étkeznek. S háromszor annyian járnak iskolába, mint akkor. Valamikor egyetlen szekrényben elfért az iskola felszerelése *— most a második szertárunkat is kinőjük lassan. Jelentősen emelkedett a nevelők száma... A munkájuk meg több, nehezebb lett. Óriásit nőttek a követelmények. Az iskolában, meg az élet többi területén is. M. Lajos személyes tapasztalatai alapján mondja mindezt 1938 óta tanít a községben. Az óra végéig rövid séta. A templomkertből zúzmarától nehezülve bólogatnak ki ágaikkal a fák. A piacon sátrak, a szokásos szörnyű falvédővel, olcsó kendővel, fésűvel. Az OTP- fiók meletti kirakatban tábla: tonhal kaphartó. Valalki tartály- kocsiban vizet tol. Plakát hirdeti, hogy részközgyűlésre készül az ÁFÉSZ. A járda mellett két bepárásodott ablaké Volga. Leggyakoribb viselet a kucsma, meg a nagykendő. És a csizma. Ropog a hó a lépések alatt. Vajon ki lesz, akivel az iskolában először találkozom. Rögtön csengőszó után. T-né, S. Etelka. Magyar-történelem szaEgy kép a falról... kos, 1963-ban végzett a szegedi ] bölcsészkaron. Akkor a Dunán-1 túlra kerültek, másfél évvel ez-! előtt költöztek ide. — Hogy édesanyámnak, aki egészségi állapota miatt nem nagyon bírja a nehezebb munkát, segíthessek. Én tehát hazajöttem. Mennyit dolgozik az iskolában? — Három túlórám van hetente. Ketten készítjük elő az iskolai kultúrműsorokat, s kollégámmal közös gondunk a tanári könyvtár. Szeptembertől megbíztak a két iskola irodalom-tör. ténelmi munkaközösségének vezetésével. Nem kis elfoglaltság a családlátogatás s az osztályfőnöki munka többi része. Aztán következik a második műszak. Van egy óvodás fiunk és egy óvodás kislányunk. — Szabad idő, társaság? — Régi barátnőim nagyrészt elkerültek máshová, Üj barátainkkal esténként találkozunk. Ök jönnek hozzánk, mi a gyerekek miatt egyelőre nemigen mozoghatunk. De csak ritkán jöhetnek, hiszen ők is nagyon elfoglaltak. Szabad idő? Erősen szelektálva — tv. Aztán mozi.! De külön-külön járunk. A férjemmel utoljára 1967-bem tudtunk együtt elmenni. És a könyvek. Amíg el nem alszom rajtuk. Nem azért, mintha rosszak volnának, dehát egész nap elfárad az ember... Általánosabb jellemzője alig van korunknak: mindenkinek I kevés a nap 24 órája. Mert néz-1 zük például T. István elfoglaltságát. Több „hivatalos” tennivalója van az iskolában, a társadalmi életben, mint a feleségének, ezért kevesebbet tud vállalni otthon. Vagy megfordítva: otthon kevesebb hárul rá, tehát többet vállalhat a közéletben. O is Szegeden végzett. Hetenként harminc órája van. — S ezen kívül? — Honvédelmi felelős vagyok, az osztályfőnöki munkaközösség vezetője, benne vagyok az iskolatanácsban, meghívottként egy megyei szakmai kabinetben, az én gondom az audiovizuális eszközök kezelése, rendbentartása, honvédelmi szakkört vezetek, lövészklubot az MHSz-ben, az szb-ben bérfelelős vagyok, a KISZ-ben községi csúcsbizottsági titkár, párt- és KlSZ-propa- gandista... — Van szabad délutánja? — A vasárnapi és a hét folyamán még átlagban egy. — Mikor készül órákra, mikor olvas szakirodalmat? — Délelőtt a lyukasórákon — nemcsak a diákok örülnek neki — és este. Mindezt nem panaszként mondja. Nem is dicsekvésből, valamiféle rekordhajhászó Igyekezetből. Felsorol. Adatokat kö- | zöl. Nem na gyem merek további kérdéseket feltenni. Kávéra hív az otthonukba. Pedagóguslakás. Elfogadom a meghívást. Nyugodt rendben sorakoznak a polcokon a könyvek. Finoman, fegyelmezetten. Anyegin, Faust j tanulmány tíz görög művészről, Ady-cikkek 1927-es kiadása, Mitológiai ABC, Dsida Jenő Arany és kék szavakkal című miniatűr kötete. Körben meg képek Olaj, rajz, akvarell. István alkotásai. Vajon mikor jut rá ideje? A gyerekek érkeznek Etelká- 1 yal. Ifjabb István azonnal közli — Az a kép, amelyiken a lovak vannak, nem tetszik, csak mellette a másik, amire gyümölcsöket festett apu... Tovább kérdezek: — Mit tenne, ha most hirtelen lenne egy szabad hónapja? Etelka: — Aludnék, olvasnék. Elmennék Kőszegre. Szeletem azt a várost. Talán egy csendes hegyi üdülő is jó lenne. István: — Három napig aludnék. Aztán reggeltől estig festenék, rajzolnék. — Hány órával kellene hosz- szabbnak lenni a napnak huszonnégynél? Egymásra néznék. Cinkosan összenevetnek, mint akik már sokszor és komolyan kiszámították. Egyszerre mondják: — Hat órával. Pontosan hat órával. *•* A véletlenek napja volt. Véletlen, hogy mikor, hol, kik. kei találkoztam. De ugyanilyen válaszokat kaptam volna máskor, máshol, más pedagógusoktól is. Mert e válaszok nem véletlenek. István és Etelka sorsa nagyon hasonló kar kársaikéhoz. Tipikus sors. 1971-ben Békés megyében. Daniss Győző Szerencsés' kimenetelű baleset történt a Fővárosi Nagycirkusz j vasárnap délutáni előadásán. 1 Az utolsó előtti szám, az angliai turnéjukról az első gálaműsorra hazatért Syriusék karusz- szel-produkciója volt. A gyors j pörgés közben h négy artistanő egyike, a 19 éves Faludi Ilona mintegy 5—6 méter magasságból szinte „kirepült” a fogásból. Szakmai tudása mentette mega súlyosabb balesettől: nem kapá. lódzott, nem görnyedt össze a levegőben — hasonló esetben rendszerint ez a súlyos sérülé- j sek főo!ka —, hanem nyújtóit i testtel ferdén ért talajt és simán „kicsúszta” a zuhanás lenSem a mennyiséget, sem a mi- j nőséget illetően nem kényez*et| el bennünket a televízió mostanában a mai témájú tévéjátékokkal. A mai téma nem azért hangsúlyos, mintha ez lenne az egyedül üdvözítő — inkább a tévé speciális helyzete, lehetősége miatt az — hiszen egy klasszikus is lehet siker és egy mai is sikertelen. A néző elsősorban az emberre kíváncsi, legyen az egy Forsayte, vagy egy osztályvezető felesége. Ha az előbbit kapja művészien, igazán, akkor az ad maradandóbbat, ha az utóbbit, amaz. Nem összehasonlítás akar ez lenni, nem is lehet, inkább adalék ahhoz. mitől lehet jó a nem mai és gyengébb a mai. Talán egy dráma kapcsán lehetne erről bővebben polemizálni, mert a szombat este látott Bö&si és a többiek című tévéjáték inkább a könnyed szórakoztatás szándékával készült. Az is lett, sőt néhol túl könnyed. S hogy valami kicsit mégis adott dületét. Az ügyeletes orvoson kívül öt néző is orvos volt a cirkuszban: valamennyien a manézs mögé futottak és a rögtönzött hattagú konzílium megkönnyebbülten konstatálta, hogy az eset — az első vizsgálat szerint — nem súlyos, nagyon szerencsés volt a zuhanás. A mentők rohamkocsija perceken belül a helyszínre érkezett, de a jól felszerelt guruló j mentőnek nem akadt dolga. Faludi Ilona, bár kissé szédelegve, de a saját lábán ment fel az öltözőbe, utcai ruhát öltött, hogy az ilyenkor kötelező vizsgálatra a kórházba jusson. az emberből, az elsősorban néhány kitűnő színészi alakításnak köszönhető. Mert Pongrácz Zsuzsa, bár ismerője a női léleknek, ebben a történetben többször megelégedett a felszínnel, halmozta ugyan a komikus helyzeteket, de csak néhányat dolgozott ki jól. Ezek közé tartozott az alapötletből, a húszéves érettségi találkozóból adódó lehetőség, hogy felvillantsa azt a közeget, amelyben Bözsi és a többiek éltek. Itt igazán jót derültünk tegnapi önmagunkon, az egykor kispolgári csökevény- nek számító terített asztalon amelyen — uram bocsá’ — még tejszín is volt, vagy a mindig átértékelt történelmen, a külföldre szakadt hazánkfia-tanárnő óvatoskodásán. Valahogy nem illett azonban ide a párizsi padlásszobában élő osztálytárs, sokkal mélyebb, összetettebb dolog ez annál, hogy néhány női dolog felvillantásával beérj ük. A tulajdonképpeni érettségi találkozó lett volna a minden félreértés kiderülésének helye, de ez sem sziporkázott, ugyanúgy, mint az angolok, svédek alibi- vacsoráztatása. Keleti Márton rendezésének érdeme, hogy a széteső', néhol vontatott történetet egységbe fogta, pergővé tette. A legjobb színészi alakítás Ruttkai Éváé volt, ő mutatott legtöbbet abból az emberiből, ami mégis élményt nyújtott. Egyszerre volt nyütszivű és ravasz, haragos és megbocsátó, de legfőképpen bájos. Tetszett Bulla Elma tanárnője, villanásnyi szerepében Kiss Manyi, a többiek közül elsősorban Psota Irén típusalkotása. A férjek, Avar István és Tomanek Nándor, biztos rutinnal oldatták meg nem nehéz feladatukat. Fényes Szabolcs zenéje, Szenes Iván szövegével megint csak a játék könnyedségét segítette. Visszatérve a mai, nem mai tévéjáték-problémához, különösen kínálkozik a lehetőség a női dolgok egy másfajta, szélesebb skálájú bemutatásához, csak lejjebb kell menni a felszínnél. Akár a vígjátékban is. Sei észt Ferenc Szerencsés baleset a cirkuszban Lezuhant a karusszelről az egyik Syrius 29. A közgazdasági diplomával rendelkező főkönyvelő „most végzett”, mihez érthet. A párttitkár stupid, szemellenzős még mindig, pedig hol vannak már azok az idők, amikor így is lehetett vezetni. Ha neki szabadkezet adnának, mint annak idején báró..., akkor igen! De így? Mit szólnak bele, hogy ő mint csinálja? A többiek helyeseltek, majd sorban kiöntötték bújukat. — Nincs az a hosszú, aminek egyszer vége ne lenne! — kezdte Hargitai is panaszát, s újabb adag konyakot rendelt, másképp nem lehet elviselni ezt az átkozott helyzetet. Neki is nehezen jön össze a havi ötezer. „Pénz az ma” — kérdezte fanyarul, amikor még arra se futja, mint régen, hogy mindennapos bejárónőt tartson a felesége, pedig a nagyságcsasszonynak komoly szívbántalmai vannak, s — hor- ribile dictu! — arra kényszerül, hogy maga főzze meg az ebédet is. Vehetnének ugyan a vendéglőből, de ki bírja megenni azt a kotyvalékot? És milyen sovány adag annyi pénzért' Majd az ügyfélforgalomról kesergetté „Kihaltak már a nagy ügyek! Semmi izgalom ebben a szakmában! teljes ellaposodás!” — pittyelte a száját, s arra gondolt, hol vannak a mai liliputi marakodások a Jankó kontra Ravasz perhez, aminek honoráriumából fel tudta építtetni a házát, közbon. a. két ciott. Harminc éve volt ez! Vetélytár- sa a tárgyalásokon Szalai ügyvéd volt, akiről a rosszmájú Ravasz família, mert a pert ők nyerték meg, azt terjesztette a városban, hogy a per előtt ügyetlen,, a per alatt együgyű, utána pedig ügyefogyott lett: Persze, ez csak vicc, hiszen kicsinálták ők azt közösen, hogy a nyolc évre nyúló perben Ravaszéinak kell nyerni. (Ekkor jutott Szalai is az ötholdas gyümölcsöshöz!) Kersmayer volt a leghallgatagabb. Néha- néha szólt csak most is a beszélgetésbe. Nem is tagadta meg maszek voltát. — Egye a fene az egészet, csak ne emeljék az adómat! Üjabb kör konyak után fizettek. Ekkorára már az „öreg hölgyek” bokrétája is elfoglalta szokott helyét. Ök műszakváltás után, öt óra körül érkeznek. Ezeket ki nem állhatta senki, csak eltűrte. Legkibírhatatla- nabb viselkedésükben, hogy sokszor két óra hosszára is betelepednek, éppen a hátsó rekeszek valamelyikébe, ahová a fiatalság is vágyódott. Képesek voltak egy szimpla mellett elücsörögni, s Tibor vagy Gyula legnagyobb bosszúságára fillérről fillérre visszadattak, vagy már előre kikészítették a három húszat. (Csak ha zene van, akkor drágább a kávé.) Még most is azon csodálkozom, pedig én már elérkeztem oda, hogy semmin se szabadna csodálkoznom, honnan tudtak annyi pletykát összehordani. Ha hinnék nekik, a városban szinte egyetlen ti ember se élne /Vői dolgok víg játéka
