Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-17 / 14. szám

Kiszabadult Bucher Magyar idő szerint 10.25 órá­kor Louis Boiteux svájci konzul telefonon arról tájékoztatta a Reuter Iroda tudósítják ' hogy Bucher nagykövetet megtalálták és néhány percen belül vissza­tér családja körébe. A nagykövetet William Rock nagykövetségi első titkár vitte gépkocsin a rezidenciára. Az ott várakozó újságírói csoport nem tudta, hogy a diplomata érkezett vissza, mert a csukott személy- gépkocsi megállás nélkül hajtott át a kertkapun. A nagykövet­séghez közelálló körök szerint Bucher fáradt, de egészséges. Tovább erősödik a Szov'etunió és Anglia gazdasági és ludományos együttműködése London Pénteken Londonban sajtóér­tekezletet tartottak a szovjet- angol műszaki, tudományos és kereskedelmi, gazdasági együtt­működési kormányközi állandó bizottság első ülésszakának be­fejezése alkalmából. Az ülés­szakon a szovjet küldöttséget Vlagyimir Kirillin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nökhelyettese, a tudományos és műszaki állami bizottság vezető­je, az angol delegációt pedig Johnson volt titkára — bilincsekben John Davies iparügyi csúcsml- niszter irányította. A sajtóértekezleten Kirillin elmondta, hogy az első ülésszakon elemezték a két ország együtt­működésének vonatkozásait és problémáit. Meghatározták a további együttműködés legfonto­sabb céljait. A tudomány terü­letén nagy érdeklődésre tarthat­nak számot az együttműködés olyan irányai, mint például a termonukleáris folyamatok ku­tatása, amelynek célja, hogy végső soron elérjék ezen folya­matok szabályozásának lehető­ségét. A kereskedelmi kapcsolatok területén megvitatták annak kérdését, hogy a két ország megfelelő szervezetei vegyenek részt számos nagy ipari és gaz­dasági tervvel kapcsolatos épít­kezés megvalósításában a Szov­jetunióban. Kirillin kijelentette: a Szov­jetunió érdekelt abban, hogy ki­szélesítse gépgvártó berendezé­seinek exportját Angliába. John Davies, a brit iparügvi csúcsminisztérium vezetőie hangsúlyozta, hogy a bi­zottság első ülésszaka értéke­sen járult hozzá a két ország közötti műszaki és kereskedelmi kancsolatnk elősegítéséhez és fejlesztéséhez. Bobby Baker, Johnson elnök volt személyi titkára, akit kü­lönböző visszaélésekért börtön- büntetésre Ítéltek, megkezdte börtönbüntetésének letöltését.' Gierek Prágában Prága A CSKP KB és a csehszlovák kormány meghívására szomba­ton a kora délelőtti órákban egynapos baráti látogatásra Prá- •' gába érkezett Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, valamint Piotr Jaroszewicz, a LEMP Po­litikai Bizottságának tagja, a lengyel minisztertanács elnöke. A repülőtéren a lengyel ven­dégeket Gustáv Husák, a CSKP •KB első titkára, valamint Lubo- mir-Strougal, a CSKP KB el­nökségének tagja, miniszterel­nök üdvözölte. A fogadtatáson jelen volt több más vezető sze­mélyiség is. (MTI) Brandt nehéz éve Minden iel arra mutat, nogy Brandt kancellárnak és kormányának nehéz éve lesz. A kormány célkitűzései vál­tozatlanok. Wehner, a parla­menti csoport vezetője, a párt második embere derűlátóan nyi­latkozott: azt mondotta, hogy „már az új év első három hó­napjában” jelentős haladást le­het elérni a szovjet—NSZK és a lengyel—NSZK szerződések ra­tifikálásában. Wehner elismerte, hogy a kormány „nem kanya­rodhat vissza az egyezmények aláírását megelőző időkhöz, mert ez katasztrófális lenne a nyugatnémet politika szempont­jából”. Hogy Brandt környezeté­ben valóban megvan a szándék az eddigi pozitívabb és egyben reálisabb külpolitikai irányvonal folytatására, jelzi az a döntés is, amelynek értelmében rövide­sen megkezdik a Csehszlovákiá­val folytatandó tárgyalásokat Ezeknek középpontjában a szé­gyenletes -müncheni egyezmény „eleve érvénytelen voltának” el­ismerése áll. A Brandt-kormány — a jelek szerint — hajlandó­nak mutatkozik ennek elisme­résére és így Prágában általában yiszonvlag könnyű tárgyalásokat várnak. A Brandt-kormány keleti po­litikájának fő problémája és egyben az ellenzék támadásának fő célpontja: Nyugat-Berlin kér­dése. A kereszténydemokraták álláspontja ebben a kérdésben az, hogy mindenáron meg kell akadálvozni a két német állam képviselnek tárgvalását Nyu­gat-Berlin kérdésében, ebben az ügybén a négy nagyhatalomnak kell megegyeznie! A szovjet— NSZK és a lengyel—NSZK egyezmények ratifikálása csak a Nyugat-Berlin ügyében létrejött négyhatalmi megegyezés után következhet be. A keresztény- demokraták az enyhülés elleni hadjáratuk során még egy, ön­magában is ellentmondásos kö­vetelést vetettek fel. Miközben hevesen harcolnak a két német állam képviselőinek közvetlen és alkotójellegű tanácskozásai ellen — Barzel, az ellenzék par­lamenti frakciójának vezetője kijelentette: a ratifikálás „csak a két német állam közti kapcso­latok terén elért haladás" után következhet be. Ez más szóval azt jelenti, hogy áz ellenzék véleménye szerint zsaroló kam­pányt kellene indítani az NDK ellen egyoldalú politikai enged­mények kierőszakolására és Nyugat-Berlin ügyével párhuza­mosan ezt is a ratifikálás felté­teléül kellene szabni! A Brandt-kormány» meg­lehetősen sebezhetővé teszi e tá­madásokkal szemben, hogy a belpolitikai nyomás alatt Scheel nyugatnémet külügyminiszter is arra az álláspontra helyezkedett: a szerződések ratifikálását a nyugat-berlini helyzet „kielégí­tő rendezésétől” kell függővé tenni. Azt mondotta: meg kell várni, míg a nagyhatalmak tár­gyalásain kirajzolódik Nyugat- Berlin ügyében a megegyezés és ettől a ponttól kezdve „pár­huzamosan megkezdődhetne” a tanácskozás az NDK és az NSZK között a Nyugat-Berlinbe veze­tő utak ellenőrzésének kérdésé­ről. Áz ellenzék támadásaiból és a vezető kormánypolitikusok reagálásából azt a következte­tést lehet levonni, hogy a ke­reszténydemokraták nyomása eredményesen lassítja a ratifi­kálás előrehaladását. Abban, hogy ez így történik, nyilván­valóan szerepe van a CDU/CSU és az amerikai politika közötti együttműködésnek. Brandt ha- talomrá jutása után politikája fő vonalait nyilván magas szin­ten egyeztette Washingtonnal, hogy „hátát lefedezze”. Hivata­losan az Egyesült Államok mindmáig egyetértését is han­goztatta a szociáldemokrata kor­mány vonalával és nem támadta Brandt lépéseit. Ugyanakkor ke­rülő úton — olyan régi diploma­ták, mint Ball, volt külügyi ál­lamtitkár vagy Acheson ex-kül- ügyminiszter felhasználásával — már intéztek meglehetősen dur­va hangú rohamokat Brandt ke­leti politikája ellen. Egyre vilá­gosabb a szándék, hogy legalább­is lassítsák, fékezzék ennek a politikának kibontakozását. Ez messzemenően meg­felel a kereszténydemokrata el­lenzék céljainak. Ezzel magya­rázható, hogy Barzel oly heve­sen sürgette Brandt és Scheel amerikai utazását. Nyilvánva­lóan arra számít, hogy a közvet­len személyes nyomás politikai visszavonulásra vagy legalábbis fékezésre kényszerítheti a kor­mányt — amit azután az ellen­zék a maga céljaira kihasznál­hat A követelés eredményeként februárban Scheel, az év első felében pedig Brandt is Wa- shintonba készül.-*í—e. Ibt iátia a tiefe* »o«nmenta»Brynh Héti Emii: Működésben a diplomácia nagyüzeme Január közepéhez méltónak tartja magát a hideghullám Európában, ám ameddig konti­nensünk didereg, a diplomáciai nagyüzem szinte tavaszi frisse­séggel zajlik- Megnövekedőit a fontos utazások száma, s a kor­mányvezetőket, külügyminiszte­reket még a gyakori menetrend, módosulások, késések sem riasztják vissza ... Már maga a tényszerű, s ter­mészetesen korántsem teüjjes felsorolás is sokatmondó. Kohl és Bahr, a két német állam kép­viselői ezúttal Bonn-ban talál­koztak, s a tárgyalások bizonyos felgyorsulását mutatja, hogy ja­nuár 26-ra, Berlinbe kitűzték a következő megbeszélés időpont­ját is. E tíznapos szünetben sem lesz csend: közben meg­tartják évkezdő tanácskozásu­kat Nyugat-Berlinről a négy nagyhatalom nagykövetei. A szocialista világban két csúcs-szintű érintkezés történt. Gierekkel az élen, az új lengyel vezetők egynapos látogatást tét. tek Berlinien, ahol a Német Demokratikus Köztársaság kép. viselőivel, köziük Waiter Ulb- richt-tal folytattak eszmecserét — a kétoldalú vonatkozású ügyeken túl, a* európai bizton­ság egészéről. A Husák vezette csenszdovák delegáció Szófiában töltött néhány napot, s alkalma volt felvázolni a bolgár—cseh­szlovák együMműködts ígéretes távlatait. Az osztrák külügymi­niszter Varsóban, az olasz kül- ügyek irányítója Bukarestben tárgyalt s a következő napokban hazánk is tevékenyen bekapcso­lódik ebbe a sokszínű párbeszéd­be. Miniszterelnökünk és kül­ügyminiszterünk hivatalos látó. gatásra Helsinkibe utazik. (A tárgyalásokon szokásos kölcsö­nös tájékoztatás ez alkalommal annál is érdekesebbnek ígérke­zik, mivel a finn kormány nem­rég jelentős kezdeményezést tett; konkrét, többoldalú előké­szítő megbeszéléseket indítvá­nyozott az európai biztonság ér­dekében.) Fdgyelemreméltóan alakult a moszkvai vendégkönyv is. A szovjet—nyugatnémet szerződés óta eteő ízben járt Moszkvában az ellenzéki kereszténydemokra­ták egyik vezető alakja, Schrö­der volt külügyminiszter szemé­lyében. Látogatása annál inkább megjegyzésre méltó, snivel a CDU esélyes pártvezér jelöltjei között emlegetik, s a keresztény, demokraták soraiban viszonylag mérsékelt feih>gés’'’nak számít. Még evv jelölt: Muskie szená­tor is felkereste Moszkvát, a ve. terén Havi mamin tá vápában. A demokratáik elnökjelöltjeként Muskie moszkvai sajtóértekezlete Edmund S. Muskie demokra­tapárti szenátor, aki három na­pot töltött a ózó»jctuiuooan es megbeszéléseket folytatott a szovjet vezetőkkel, Moszkvából való elutazása előtt sajtóérte­kezletet tartott Az amerikai szenátor, aki elő­reláthatólag az 1972-es elnökvá­lasztások egyik jelentős szerep­lője lesz, „pozitívnak és bótorító- nak” minősítete megbeszéléseit a szovjet vezetőkkel. A szenátor utalt a szovjet mi­niszterelnökkel folytatott ecsme- csere napirendjére, amelyen a két országot kölcsönösen érintő problémák, a kelet—nyugati kapcsolatok és a közel-keleti helyzet szerepeltek. A szenátor közölte, hogy benyomása szerint melyek azok a területek, ame­lyeken a Szovjetunió és az Egye­sült Államok közeledése a leg­valószínűbb és amelyekkel kap­csolatban a szovjet kormányfő is élénk érdeklődést mutatott Ezek között említette a straté- j giai fegyverrendszerek korláto- j zásáról folyó tárgyalásokat.' számba vett politikust Koszigin is fogadta, a nyugati saj.o nem Ktsett a párhuzam-vonassa:, e laiaiaozo ugyanis azokoan • napoKöan történt, anűKor szov­jet részről töob izoen iLtartoz- m kenyszerüiteK a szovjet dip- lomaitáaait és iurcmuenisagyatet Amerikában ért provokáció miatt. Volt aki „kontinensen kívül” volt: Keauu őrit komiarryto bin- gapore-ban vesz részt a nemzet közösségi értekezleten, runes könnyű helyzetben, mert fel akarja újítani a Dél-Afrikába irányuló angol fegyverszállítalá­ny okát, viszont el akarja kerülni a szakítást a Commonwealt afri. Kai tagállamaival. Képes lesz-e áthidalni a kibékíthetetlennek látszó ellentmondást, vagy leg­alábbis kitolni a döntést vala­milyen kompromisszummal — erre ugyancsak a közeljövő ad­ja meg a választ. Végül, de nem utolsósorban említsük meg az interkontinen­tális utazók között Podgomij szovjet államfőt. Több, mint egy évtizedes megfeszített mun­ka után, Asszuánban felavatták a nagy gátrendszert, századunk egyik leghatalmasabb alkotását Ez a mű kézzelfogható jelképe a szocialista világrendszer és a fejlődő országok kölcsönös elő­nyökön alapuló termékeny együttműködésének. Ügy tűnik azonban, hogy könnyebb átalakítani a termé­szetet, mint rendezni a közel- keleti válságot. Noha a hét ele­jén Jarring jeruzsálemi kitérő­jéről visszaérkezett New York­ba, a drága idő tovább pazar- lódott, s változatlanul nem ke­rült sor érdemi haladásra. A Jarring-misszió a jelek szerint még mindig csupán az ügyrendi vitáknál tart, pedig közeledik február 5-e, a tűzszünet lejártá­nak napja. Szadat elnök több nyilatkozatában ismét pontosan megformulázta Kairó álláspont­ját: csak akkor hosszabbítják meg a fegyver-nyugvást, ha a tárgyalóasz iáinál biztató ese­mény történik. A tűzszünet meghosszabbításának elmaradá­sa azonban nem jelenti okvet­lenül a harcok felujuiasát, in­kább nyomatékos figyelmeztető­ül szánják. Egyiptom diplomá­ciai offenzávajanak kereteben közben széles körben ismerteti véleményét A Budapesten járt küldötiseg Berlinben, majd Prágában fejtette ki nézeteit Riad külügyminiszter befejezte London—Párizs—Róma „hár­masugrását”. Csakhogy mintha rendezői utasításra történt volna ismét­lődés, a Jarring-misszió felújítá­sával egyidőben megint kiéle­ződött a jordániai feszültség. A polgárháborús konfliktus ért­hetően gyengíti az arabok pozí­cióit, ezért több kommentátor hangot is ad véleményének, hogy az időnkénti jordániai éleződés alighanem egyes impe­rialista körök gondos forgató- könyve szennt történhet. Az arabközi erőfeszítések ugyan megállapodáshoz vezettek, szer­dán, 13-án aláírták a 13 pontos egyezményt, de a legoptimistáb­bak sem bíznak abban, hogy ez már a végleges megoldást je­lenthetné. A diplomácia szélesvásznú tö­megjeleneteiből szembeszökő módon hiányzik az Egyesült Ál­lamok, a hivatalos Washington, hiszen Laird hadügyminiszter délkelet-ázsiai szemleútját ne­hezen sorolhatnék e műfajba. Nixon munkavakációra vonult Kaliforniába, az év elején szo­kásos elnöki üzenetén dolgozik. A páriz Vietnam értekezletet pedig — ahol az amerikaiak vál­tozatlanul ésszerűtlen állásfog­lalásukkal tűnnek ki — legfel­jebb elrettentőén rossz példa­ként említették a heti jelenté­sek. A hagyományos csü'örtök délelőttökön ugvanis kilencven. kilenceds^"- gyűltek össze, ered­mény nélkül... Képünkön;' a méghilincselt Ba­kert (fekete szemüveggel) a le- wisburgl szövetségi börtönbe szállítják. (Telefotó—AP—MtI—KS)

Next

/
Thumbnails
Contents