Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-16 / 13. szám

A mesteredző — és tanítványai, a bajnokok Békés megye egyik legkiemelkedőbb, legeredményesebb szak­osztályát a Mezőbegyesi MEDOSZ SK mondhatja magáénak. A lo­vasok — s az alábbiakban róluk lesz szó — az elmúlt esztendő­ben ragyogóan helytálltak a nagy, országos vetélkedésben. Sikerük értékét növeli az a tény, hogy a pesti klubokkal szemben helyzetünk — speciális. Ezek költségvetése másfél millió forint körül mozog, a mezőhegycsiek 50 ezer forinttal dolgoznak. Amíg a „nagyok” 100 ezer forintért vásárolnak országos bajnok­ságot nyert lovat, addig a mezőhegycsiek éppen a bázisszerv, az állami gazdaság profiljából adódóan, nevelik a lovakat, s amikor arra vevő jelentkezik, „elbúcsúznak” azoktól. A szakosztály tagjai szinte valamennyien — leszámítva az úttörőket — a gazdaság dol­gozói. akiknek mindennapi munkája kapcsolatban van a tenyész­téssel, a lovak felkészítésével. A sikerek Máchánszky Gyula mesteredző, Herczegfalvl Gábor szakosztályi intéző, Kassai Béla elnök munkáját dicsérik. Természe­tesen nagyban hozzájárult az eredmények eléréséhez a gazdaság hathatós támogatása is. Az eredménylista — amely itt távolról sem teljes, csak a minősítés szempontjából fontos eredményeket tartalmaz­za — a következő: Dí'lovaglás: A Magyar Nép- köztársaság bajnoka: Kruzsicz József 2245 ponttal. A Szeret György-díj I. helyezettje, I. osz­tályú sportoló. Ugratás. Id. Ko­vács János 1596 ponttal (I. o. sportoló), Balogi András 700 (II, o.), Nagy László 820 (II. o.), Her- czegfalvi Tibor 210 (III. o.), ifj. Kovács János (III. o.), Kecske­méti Sándor 90 (IV. o.). Ugratás. Ifjúságiak. Herczeg- falv' Tibor 820 (eziistielvénves), ifj. Kovács János 1246 (ezüstjel­vényes), Sovák Péter 680 (ezüst­jelvényes). A Magyar Népköztársaság 1970. évi military bajnoka. Balo­gi András 990 ponttal. I. osztá­lyú sportoló. Jellemző Kruzsicz és Balogi ragyogó teljesítményére, hogy díjlovaglásban a második helye­zett Oallos (Határőr Dózsa) 930, a militarvban pedig az ezüstér­mes Szabácsi (Budapesti Lovas Klub) csak 580 pontot szedett össze, Bemutatjuk a legjobbakat, a válogatott kerettag, országos bajnokokat. Balogi Andrásnak, id. Kovács Jánosnak és Kruzsicz Józsefnek a következő kérdése­ket tettük fel: 1. Mikor kezdett lovagolni, M volt első edzője? 2. Az eredmé­nyeket nem adják ingyen! Mi­kor és mennyit edz? 3. Ismer­kedjünk meg — a magánember tel! 4. Mik a tervei, vágyai? íme, a válaszok. BALOGI ANDRÁS 1. Az én pályafutásom kalan­dos! A Dunántúlról származóm, Hercze^haimon kezdtem lova­golni. Soltész Lajos fedezett tel. Két ifjúsági EB kiegészítő szá­mában indultam, szerepeltem Londonban, Hannoverben is. Ha­lason. a Határőr Dózsánál verse­nyeztem, majd Dalmadom lova­goltam. Ott elvitték „alólam” Guza nevű lovamat, s ez nagyon rosszul esett. így elfogadtam — 1965-ben — a mezőhegyeslek meghívásét, azóta vagyok itt 2. Nem bántam meg, hogy ide jöttem. Ha máshol maradok, nem lettem volna magyar baj­nok. Nagyon sokat köszönhetek mostani edzőmnek, Gyula bácsi­nak, akivel még ifi válogatott koromban ismerkedtem meg. Hogy mennyit edzek? Napi hat órát 3. Ide nősültem — három éve, két kis gyermekem van. A 29. évemet taposom. A gazdaság al kalmazottja vagyok, ezerkilenc száz forint körül keresek, ehhe jön — mint mindenkinek — kis kukoricaföld jövedelme. 4. Hogy mi a vágyam? Min magánember: szeretném, ha végre megoldódna lakásproblé­mám, hiszen anyósommal, apó­sommal, három sógorommal la­kom egy kis lakásban... Mint Máchánszky Gyula mesteredző, sportember? Erre csak két szó­val felelek: München, olimpia! KRUZSICZ JÓZSEF 1. Haslinszki Géza bácsi (ms a holland lovasiskola vezetője) volt az első edzőm Itt, Mezőhe­gyesen. Harmincnyolc éves va­gyok, 1953 óta versen yziem. 2. Munkaköröm miatt napi két edzést kell tartanom. Reggel 4 órától 6 óráig lovagbiok, majd késő délután, a műszak után is­mét felülök Pasa®, Sámson, Pa­ula nyergébe. 3. Brigádvezető fagyok itt, a gazdaságban, 50 emberrel dolgo­zom, 140 lóért felelek, kétezer- kétszáz forint a fizetésem. Én is családos ember vagyok. 4. Terveim, vágyaim? A baj­noki cím kötelez s ez határozza meg felkészülésemet, céljaimat. Azt viszont szeretném megérni, hogy a lovasok, ha már országos bajnokságot nyernek, kapjanak valamiféle élsportolói támoga­tást Nem vagyunk profik, ele­get teszünk munkahelyi kötele­zettségünknek, naponta órákat edzünk, viszont eddig még mi­nősítésünk sem volt... Ez most megoldódik, de valamifelé jutta­tás, kalóriapénz nekünk is jó lenne! Mi nem vagyunk labdarúgók, de értsenek meg bennünket is, hiszen 31 forintos étkezési nor­mából nem tudunk kijönni! Évente 6—8 nagy versenyen in­dulunk, a legtöbbször 9—10 na­pig vagyunk távol. Azt hiszem nem kell ezt a kérdést tovább boncolgatnom... Természetesen nemcsak Bandi álma az olimpia, hanem az enyém is! ID. KOVÄCS JÄNOS 1. Én is itt kezdtem Mezőhe­gyesen, Géza bácsi keze alatt, örülök az első osztályú szint el­érésének, s annak, hogy 'smét a legjobbak közé kerültem! 2. Naponta hat órát, azaz hat „osztályt” lovagolok. 3. Betöltöttem 38. évemet, s nár gondoskodtam utánpótlás­éi. Fiam ugyanis az a „bizo- lyos” ifjú Kovács János! Itt dol­gozom a gazdaságban. Mi a ki­egészítő sportom? A mindennapi munka, a lovak képzései Kere­sletem annyi, mint Andrásnak. 4. A Jóska által elmondottak­kal egyetértek; és bízom abban, az olimpiáig — erre egyébként ígéretet kaptunk — versenylova­ink közül nem adnak él egyet sem. Talán megérem aét is, hogy az érv, s intézőnk fia — Ka hetente kétszer hazajön edzeni Orosházáról, ahol tanul — nem a saját zsebpénzén fog utazni! Végtére is, az időt a presszóban is ®1 lehet tölteni, de ők nem ezt csinálják. Az ő szórakozásuk a lovaglás!... Magpmrói valamit? „ 5 lenne tagja maradni a válo­gatottnak! A mesteredző Az ország kiemelkedően nagy tudású lovasszakembere Má­chánszky Gyula mesteredző. Tíz éve tevékenykedik Mezőhegye­sen. Munkája szerteágazó. A versenyzőgárda felkészítésével, az utánpótlás nevelésével (róluk a közeljövőben külön cikkben szólunk) s nem utolsósorban a lovak kiképzésével foglalkozik. Naponta legalább tíz, de mini­mum 8 órát a lovardában vagy a pályán tölt. Ottjártunkkor a lovardában találkoztunk vele, edzés közben. — Ezekkel a fiúkkal foglal' kozni — mutatott Balogiék feli — szórakozás! Különben —> munkám — egyben hobbym is a lovassport — mondotta a mes­teredző. Amikor befejezte a serdülők­kel való foglalkozást, készséggel állt rendelkezésünkre. — Amióta itt vagyok, kizáró­lag a sportló-tenyésztéssel fog­lalkozunk. Az állomány nagyot változott, a ménesbe oly kancá­kat állítunk be, amelyek jó utó­dokat hoznak világra. Verseny­zőink próbálják ki a lovakat. Az angol telivért és az ügetőt — stopperrel „tenyésztik”, a fél­vér ugrólovat pedig centiméter­rel — jegyezte meg hamiskás mosollyal s amikor látta, hogy kissé meghökkenünk, így ma­gyarázta szavait: — Az a ló, amely 1 kilomé­tert nem teljesít 1 perc, 24 má­sodperc alatt vagy 140 cm-es ug­rópályát nem nyert még, nem kerülhet a tenyésztésbe. Hogy ez „szentírás”, bizonyítja az; legalább 100 ügető és galopp ló került Mezőhegyesről Budapest­re az utóbbi években! — Munkája tehát a lovak ki­képzése és a versenyzők felké­szítése. E kettő még soha sem ütközött? — kérdeztük. Id. K ács Jáno« korábbi országos bajnok I. osztályú spor­toló, a válogatott keret tagja. (Fotó: Demény Gyula) érni ni mis9 1971, JANUÁR 16. Balogi Antal, a Magyar Népköztársaság military bajnoka. Kruzsicz József nagy fölénnyel nyerte aa 1970. évi díjlovagló bajnokságot. A néhány perces beszélgetés után a mesteredző, Herczegfalvi Gábor intéző társaságában vé­gig vezetett bennünket az istál­lókon, s valamennyi, szebbnél- szebb „táltosról” mondott egy­két érdekességet. — Látogassanak meg bennün­ket, majd, ha kitavaszodik — mondotta a búcsúzáskor a két sportember —, mert csak akkor ismerhetik meg alaposabban munkánkat! A május elsején kezdődő hivatalos versenyidény­re komolyan készülünk. Az 1970. évi sikerek és céljaink — erre köteleznek' —OH— — Nézze, mi nem vagyunk Bp. Honvéd vagy Budapesti Lo­vas Klub! Nevelünk versenyző­ket, de nem feledkezhetünk meg a gazdasági kérdésekről sem! Elmondok egy példát. Ko­vács János, Inka nyergében or­szágos bajnokságot nyert nem­régiben. A lengyel, NDK-túrán a legjobb magyar lovasnak bi­zonyult. Inka aztán Pestre ke­rült. Vétek volt Jancsi alól ki­venni, de hát van eladási ter­vünk is. Inkát aztán odafent „el­szúrták”, s most bagóért elad­ták Olaszországba. Persze ezt csak kuriózumként mondtam... Viszont, ha már itt tartunk, megjegyzem azt is, hogy a gaz­daság igyekszik tőle telhetőén segíteni a szakosztály munkáját. A fiúk több alkalommal kaptak jutalmat, de véleményem sze­rint — és ezt a lovassport vé­delmében mondom — élverseny­zőink több, hathatósabb támoga­tást érdemelnek! Végtére is lo­vasnemzet vagyunk?! A mezőhegyes)' lovasok — közelről

Next

/
Thumbnails
Contents