Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

T • A * ^ * K » cÁ—(Z> • A * R * K ° cÁ WMMWWWWWWWHWWWWWWMWWWV iHWWWWWWMWWHWWVWWWWWWMMWmWWWmMWVWMWWWWWWWWWWI Szilveszteri muri Tabi László írása — Magát is meghívták szil­veszteri piknikre a Sombereki- ék? — Engem is. — Es magának is aszonták, hogy öt üveg pezsgőt vigyen? — Nekem is. — És maga is aszontá, hogy kész örömmel? — Én is. — Hát mit szót ehhez a pi­maszsághoz? Mit akarnak ezek? Pezsgő-nagykereskedést akar­nak nyitni a mi pénzünkön? öt üveg pezsgő! Maga visz öt üveg pezsgőt? — Mi mást tehetnék? A meg­hívást elfogadtam. Nem lehetek olyan smucig, mint ők. — Én is viszek. Viszek én, pe­dig nekem az egész szilveszter nem ér meg ennyi pénzt. — Egész évben a mi pezsgőn- ket fogják inni, azt remélem, tudja?. — Világos. De igazuk van, ha ' két olyan verebet tudtak fog­ni, mint mi ketten. Beszéltem Blazsekkel. Húsz keménytojást és egy kiló almát visz. — Na persze, mert a Blazsek és a Somberekiné között van egy kis etyepetye. — Mi lenne, ha csak négy üveg pezsgőt vinnénk? — Már én is gondoltam erre. Nem valószínű, hogy gondosan leszámolják. — Együtt mennénk, egyszerre adnánk át a nyolc üveg pezsgőt, látnák, hogy jó sok pezsgőt hoz­tunk, és kész. — És mondja már, hogy meg­számolják. Csak nem vetemed­nek arra, hogy reklamálják a hiányzó két üveget? — Nem valószínű. És ha any- nyira smucigok, hogy van ké­pük reklamálni, akkor megér­demlik, hogy csak négy üveg­gel vigyünk fejenként, Nem igaz'? — Teljesen igaza van. Nem, teszünk bolondok, hogy a Bla­zsek szerelmi ügyeinek anyagi terhét mi viseljük! — Úgy van! Mi közünk ne­künk a Blazsek magánügyeihez7 — Ügy van! Jelzem... Fi­gyeljen csak ide... Ha nem számolják meg, hogy hány üve­get vittünk, akkor vihetnénk fe­jenként hármat tó. Nem gondol­ja? Kétszer három üveg, az hat üveg, a? mar elég sokat mutat ahhoz, hogy egy szavuk le­hessen. — És ha megszámolják? — Akkor is jobb, ha harmat viszünk. Mert a négyről azonnal látszik, hogy nem öt. A négy az feltűnően nem öt, nem gondol­ja? — És a három? — A háromról az öt eszükbe sem juthat. Meg aztán a három, az misztikus, kabala,sztikus szám. Három a kívánság, három az igazság, három a magyar és három a kislány. A legszebb szám. Hármat keli vinni. — Ügy van. És tekintve, hogy egyszerre fogjuk átadni, az hat üveg. A hat pedig erősen emlé­keztet az ötre, amennyit kérdek. — Ügy van. De nem gondol­ja, hogy a néay éppen úgy em­lékeztet? Ami nem öt. ahhoz a hat éppoly közel van, mint a. négy. Ha ketten négyet viszünk, az, teljesen rendben lesz. — Vagyis fejenként kettő. Nagyon helyes... Látja, ez jó ötlet! De... Tudja, mire gon­dolok? — Tudom, hogy vigyünk fe­jenként egy üveggel. Eltaláltam? — El. Mert ha felenként egy üveggel viszünk, akkor már nem mentünk üres kézzel, vagy­is a piknik szabályainak eleget tettünk. Finoman, elegánsan, szimbolikusan vittünk pezsgőt. Nem gondolja? — Dehogynem. Amellett azt, . hogy ,M", nem lehet se négy­nek, se háromnak, se kettőnek érteni. De egynek lehet, mert az •Agy" éppen olyan rövid szó, mint az öt. — Pontosan erre céloztam. Arra nem is gonolhatnak, hogy mi öt üveg helyett vittünk egyet, mert ilyen pofátlanság eszükbe se juthat. Ha nincs érzékük a szimbólumokhoz, arra fognak gondolni, hogy félreértettük őket. És mit érdekel minket, hogy ők mit gondolnak — nem igaz? — Úgy van. Tehát egy üveg­gel viszünk. Mégpedig ketten egy üveggel. — Világos. Mert ha szimbo­likus pezsgőt viszünk, elég ösz- szesen egy üveg is. Így legalább nemcsak a pikniket fogja szim­bolizálni, hanem azt is, hogy mi ketten milyen jó barátok va­gyunk. Egy szív, egy lélek, egy üveg! — Gyönyörű! Vegye meg, az­tán majd elszámoljuk, jó? — Jó. Nem ba j, ha pezsgő he­lyett habzóbort veszek? — Persze, hogy nem baj. Úgy­se mi isszuk meg! Világvége-iigyben, Mari néninél — Csóklom, Mari néni. Azt mondják, Vandhátnagy- korságon, hogy maga tud a legbiztosabb információt ad­ni világvége-ügyben... — Csakis. De előbb iga­zolja magát, lelkem. Titko­kat nem fecsegek ki akárki­nek. — Itt van az újságíró iga­zolványom. Elég lesz? — No, nem ártott volna valami hivatalosabb iro­mány, halotti bizonyítvány, vagy ilyesmi... Debát miért kíváncsi erre? — Mert, ha lesz, akkor én is úgy rendezem a végren­deletemet. Szóval igaz? — Mi, hogy igaz? — Hát a világvége. — És miért ne volna igaz, mikor többször is megjósol­ták már. — Szóval már több világ­vége is volt. Mari néni? — Ajjaj, lelkem! — Aztán honnan tudja ezt? — Bemondta a rádió is. — A magyar? — Dehogy! Az eltitkolja az ilyesmit. Az idegennyel­vű. — És maga tud idegenül? — Már hogyne tudnék! Hiszen hallgatom a televí- -ió nyelvtanóráit. Töröm a németet, a szlovákot, az tat, eztet. — Észtet is? — Áztat is. — Szóval Mari néni, konk­retizáljunk... — Látja, az tat nem tudok még, de majd többet hall­gatom ezentúl a tv-ben a filozófiai előadásokat is. — Abban, hogy mikor volt utoljára világvége. — Tavaly!-r És hogy lehet, hogy Mari néni túlélte? — Jaj, lelkem, hát akkor épp» nem voltam otthon. — A vöm Trabantjával hord­tuk a műtrágyát a salátaföl­dekre. — Deliát mégis túlélte...? — Persze. Nem is hiszi, milyen megbízható a Tra­bant. — Nem ezt, a világvégét... — ...Mert kiderült, hogy a kompúter elszámolta magát. Tudja, az egy számító gép. — Ez azt jelenti, hogy a maga híresztelése becsapta az embereket! Eriggyen mán. Még- hogy én becsaptam! — Hiszen nem vált be a jóslata« — Az nem jóslat volt, csak tájékoztatás. A jobb tájékoztatásra pedig minisz­teri rendelet is van, ha nem tudná. — A reális tájékoztatás­ra. — Ebből elég legyen, lel­kem. Én szilárd marxista talajon állok tavaly óta. — Miért csak tavaly óta? — Mert újévkor határoz­tam el, hogy új életet kez­dek. — Most hány éves? *«* Nyolcvankettő, de egy felépítmény dőlt össze ben­nem, a maga gyanúsítása mialt. — Elnézést Mari néni, én csák informálódtam. Akkor maga szerint mikor lesz új világvége? — Szilveszterkor! Amikor mindenki új életet kezd. a régit meg abbahagyja. — Szóval, így érti? — Így hát! Nem vagyok én egy úriszabó, hogy kifor­dítsam a regi véleménye­met! — Nem is így gondoltam. — Különben egyszer még én is elérkezem a világ vé­géhez, úgy 20—30 év múl­va. Maga valószínű előbb, ahogy elnézem azt a vékony csontvázát. — Köszönöm. — Addig meg tartom ma­gam a régi latin közmon­dáshoz: hordie mihi crass tibi krampusz, ami annyit jelent; ma nekem, frász ne­ked. Na, Isten áldja! Varga Dezső «essBMaisBaMFftKcefciiaiaaatsiasssasstaefxiescflBCcssiiuftxsmtt !aacMa.'>5ffi9SBEffessaassaxsBS3Sses9HS3aaaB«B*scaaiaaaas*sesc!sassi>Sftiac«ass*a»a««a* flíBí? TOM <38 © &9v&>í> Dél-Amerik óban: óvatosságot Elismerést Női labdarúgó- bajnokságot... (Kaján Tibor rajza) — Bunda nélkül. (Komádi István rajza) a:eiSSHimS3IBSS>SCBSSES*SB£SBUaaiCCeUSCSSBB£SC£«Da» Változatos tájékoztatást... (Komádi István rajza) Egy óvatos nagykövet átadja megbízólevelét. (Kaján Tibor rajza) Jó költségvetési tervei — Biztos jól szabott! (Komádi István rajza) Békés együttélést••• — Jenőkém mit hordjak, mi­nit. vagy maxit? — Semmit. (Komádi István rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents