Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-10 / 289. szám
Sártenger a járdán Juhász Nagy Vilmos orosházi; olvasón^ az alábbi levelet írta j rovatunkhoz: „Elszántam magam az orosházi TÜZSP-téLep felkeresésére, j deszka vásárlás céljából. Sajnos,! erre alaposan rá is fizettem, mert vadonaf új posztócipőm esett áldozatául vakmerőségem- nek. Rokkantságomnál fogva én ' nem járhatok térdig érő gumicsizmában, így hát kénytelen voltam megkísérelni, hogy mi- i lyen nehézségek árán tudok hoz, i zájutni a szükséges deszkához. 1 A telepj úttesten terjengő sár éppen nem csapott be a cipőm szárába, de tudomásom szerint i nem is bír valami tartósító ha- | tással a lábbelire ez az esővíz- j zel felhígított szénpor, mészpor, j olaj és még ki tujda milyen I anyaggal kevert sártenger. Ta- j Se pénz — se gáz j Idős, nyugdíjas olvasóink panaszának adunk helyt az alábbi sorokban. Bodor János és felesége még a nyár elején elhatá- ! rozták, hogy a házi munkájuk megkönnyítése végett gázt igé- ■ nyelnek. Nyugdíjukból takaré- j koskodtak, s gáztűzhelyre ugyan nem volt pénzük, de — mint írják — egy kis rezsót vettek. Ezután hónapokon keresztül várták az értesítést, hogy mikor kapnak i gázpalackot. Október 17-én befi- ’ zettek 511 forint 40 fillért, a palack árát, de a palack nem érkezett meg. Bodor Jánosok úgy érzik, hogy. helytelenül jártak el velük szem- 1 ben. hiszen miért kell nekik - pénzüket olyan árura megelőlegezni, amelyet hiába várnak. A gázellátással kapcsolatos problémákról egyébként rovatunkban az elmúlt héten foglalkoztunk. nöja voltam, amikor egy szerencsétlen asszonynak mind a I két cipője elmerült, és elkeseredésében nagyon cifra jelzőket használt. Felhívtam az üzemvezető figyelmét erre a tarthatatlan állapotra, mire ő az esőre hivatko- ! zott, azt mondta, ha ez nekem nem teszik, csináltassam meg az utakat én. Erre viszont sem illetékes, sem képes nem vagyok, s bízom abban, hogy az erre hivatott illetékes szervek megtalálják a módját, hogy megszűnjön ez az állapot, s megközelíthessük cipőben is a TÜZÉP-telepet,” Fotós szemmel: Mesterséges tó? A felvétel egy népi ellenőri vizsgálat során készült Békéscsa- bán, az Áchim L. András Lakótelepen. A sűrű, zöld színű szennyvíz-tó ügye meghaladja a másfél évet. Egy látogatásunk alkalmával hat kacsát is láttunk a tóban. Az itt lakók többször megjegyezték: nem fényképezni, hanem intézkedni kell. És ez a lakótelep pincéinek vízelvezetési és tüzelőtárolási gondjaira is vonatkozik. 1/ II II ■ II I „Köszönjük az észrevételt!" Nemrégiben ..Ég és föld" címmel irtunk egy távolsági busz kalauznőjéről és vezetőjéről. A cikk nem kerülte cl az Illetékesek figyelmét. A budapesti 20-as számú AKÜV-től Kiss Lajos forgalmi főosztályvezető és Nemere Zoltán forgalomfejlesztési osztály- vezető aláírásával a napokban a következő levél érkezett hozzánk: „A Népújság november 20-i száma a budapest—gyulai autóbusz-járatunk utazószemélyzetének munkájával foglalkozott és tárgyilagosan marasztalta el az udvariatlan, és dicsérte meg az udvarias magatartást. Köszönjük észrevételüket, amely segít minket abban a törekvésünkben, melynek alapján az utazóközönség jó kiszolgálását és a kulturált közlekedést megvalósíthatjuk". Nem váltják vissza az üres November 20-án a békési ÁFÉSZ Petőfi Sándor úti 7- es számú boltjában üres sörös- és borosüvegeket akartam visszaváltani. Az eladó közölte, hogy erre nincs lehetőség, pedig ő is ái'ul ilyen üvegeket. Azt mondta: vigyem oda, ahol vásároltam. Kolléganőmet, aki előttem pár héttel akarta az üres üvegeket visszaváltani, szó szerint kidobta, az üvegeket pedig kirakta a járdára. üvegeket hogy csináljon vele azt amit akar. Reklamációnkra felettes vezetője azt válaszotla, hogy többször figyelmeztetésben részesítette, ám mégis nap, mint nap ismétlődnek ezek a jelenetek. Kérdésként csak annyit, hogy egy rendelet ellenére mégis a boltvezető személyes elhatározásától függ az üvegek visszavétele?! Hégely Sándorné, Békés Óránként aß if kilométer Péntéken délben megtudtam, | hogy jugoszláv ólajkályha érke- j zett a csabai vasboltba. Sose le- , hét előre megjósolni, hogy meddig tart az ilyen idénycikk, s ! mivel anyáméinak nagyon nagy szükségük volt rá (nálam pedig nem volt pénz), délután negyed kettőkor táviratoztam haza Csorvásra. „Egy-két óra múlva megkapják a táviratot, s még aznap délután beutazhatnak és megvehetik a kályhát” — gondoltam naivul. Amikor azonban este hazaértem, a 12 forintért feladott táviratnak híre-hamva sem volt. Szerencsém volt, másnap reggel kaptam még olajkályhát. Sőt, akkora szállítmány érkezett Csabára, hogy még kedden is kaptam volna. De ez nem a postán múlott. Ha az olajkályha- készlet még aznap zárás előtt el. fogy, akkor mi van? Ehhez még annyit, hogy Csaba és Csorvás távolsága útop és vasúton egyaránt 21 kilométer. Busszal 27 perc, vonattal 33, biciklivel nagyjából egy óra. Marika házassági apróhirdetése Nincs tagsági könyv Endrédről, Sztanyik Károly- tól érkezett címünkre az alábbi humoros hangú írás. íme: Marika, az egyik iroda szúrós j tekintetű, szűkszavú adminisztrátora, amikor már második évtizedébe lépett hivatali működé, se terén, rájött arra, hogy mégis csak jobb lenne a házasság szerinte nyugalmas — révébe evezni. Nagy bökkenője volt azonban a dolognak. Annak elle_ > nóre, hogy ilyen szándékok kerítették birtokába, se szép nem ] volt, se vagyonos, még kevésbé pedig szellemes és kellemes, hanem inkább csípős és önző természetű. Ezért ismerősei körében inkább elriasztotta magától a férj-jelölteket. Sok töprengés „Bocsánat, hogy ha kérdem” Békésről érkezett levél Szerkesszen velünk rovatunkhoz, „Bocsánat, hogy ha kérdem...” címmel. Levélírónk a dalszöveget idézve, arra szeretne választ kapni, hogy miért zártak be a nagyközségben egy zöldségüzletet. Az üzletet a kamuti Béke Tsz nyitotta meg a Túró utca sarkán, s a lakosok örültek az ott kapható friss és olcsó árunak. Örömük azonban nem sokáig tartott, mert néhány napos nyitvatartás után bezárták az új boltot. Vajon miért? után egy szép őszi délutánon a következő apróhiraetést adta fel: Barna, karcsú, csendes, minden szempontból kifogástalan, megnyerő külsejű, vagyon nél- j küli, de eszményi gondolkodású adminisztrátornő házasság céljából megismerkedne feltétlenül intelligens, becsületes, komoly jellemű, otthont, családot szerető, 170 centiméternél ma- \ gasabb férfival, akinek legalább j 2000 forintos havi átlagjövedel- ! me van. Ajánlatokat lehetőleg j fényképpel „Karácsony” jelige- | re a kiadóba kérek. A hirdetés megjelenése után ; Marika lázas kíváncsisággal várta a lapot, amikor a remélhető j sok jelentkező közül kiválaszt- | hatja a legmegfelelőbbet. Biztos, ra vette a sikert. Néhány nap alatt több levél gyűlt össze részére a kiadóban. Amikor a postás kézbesítette ezeket.i s hangos viszontlátást köszönve eltávozott, Marika nagy sietséggel igyekezett felbontani a leveleket. Amint azonban olvasni kezdte, egyiket a másik után, arca egyre jobban megnyúlt, szemébe csillogó könnycseppek szöktek. Ugyanis a levelek egy kivételével csodálatosképpen kizárólag hasonló korú nőktől érkeztek, a következő, egymáshoz igen hasonló tartalommal: Kedves ismeretlen sorstársnő! Ha hirdetésére többen jelentkeznének, s ön már döntött fölöttük, igen kérném a feleslegek valamelyikét mellékelt címemre elküldeni. Szülök és nevelők helyeslésével találkozott néhány évvel ezelőtt az a döntés, amely szerint térítés nélkül jutnak hozzá kék színű tagsági könyvükhöz az úttörők — írja Szilárd Ádám Bu- csáról. Majd így folytatja: Persze, akinek jut. Mert az igazsághoz tartozik, hogy azóta bizony akadozik az ellátás, az igényeket nem elégítik ki. A tagkönyvekbe nyomtatott 12 pont közül a negyedik így szól: „Az úttörő, ahol tud, segít”. , Bízunk benne, hogy a felnőttek is ezt teszik. A távirat ,,menetideje” azonban (másnap reggel kézbesítették), „röpke” 19 óra lett. Az átlagsebesség tehát majdnem egy • kilométer óránként! R. I* Komár, Riga — 60-65 százalék Valach Mihálytól kaptunk levelet Szarvasról. Az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat műszaki boltjának vezetője a következőket írja: „November 11-én a Békés megyei Népújságban megjelent egy közlemény, Rossz az alkatrész- ellátás címmel, melyben közük, hogy Szarvason egyáltalán nem lehet kapni Komár és Riga mo- torekrákpár-alkatrészeket. Kérjük, szíveskedjenek ezt a leközölt hirt helyesbíteni úgy. hogy: Komár és Riga motoralktrészek állandóan 60—65 százalékos arányban kaphatók a szarvasi műszaki árudában”. A kérésnek eleget tettünk. Ám a 60—65 százalékos arány nem túlságosan megnyugtató... 4 BaÉSMMlS^ 1970. DECEMBER 10. Vigyek magammal virágot? Nagyon szép plakát jeleni meg napokban a csabai utcán. Három gyönyörű rózsa van rajta és modem- betűs szöveg: Vigyen magával virágot! Jó ötlet, remek tanács — kiáltottam fel magamban és azon- nyomban betértem a virágüzletbe... Illatos zsákmányommal büszkén haladtam a szerkesztőség felé, amikor valami belémnyi- lallt: hová vigyem a virágot? kinek? miért? — a plakát ezt nem mondta meg. Csak arra hívott fel, hogy vigyek magammal virágot. De ha én most beviszem a munkahelyemre, szörnyű gyanúnak teszem ki magam. Vagy azt hiszik a i kollégák, hogy valamelyik felettesemnek viszem, s akkor senki sem mossa le rólam, hogy hízelgő vagyok; vagy azt, hogy valamelyik kolléganőnek, akkor viszont rögtön felhívják telefonon a feleségemet. Szegény virág — zsupsz, be a táskámba... ! Nézem a napi programom: riportot kell írnom egy értekezletről, amelynek következtében aligha nem leváltanak majd egy igazgatót — itt nem aktuálisak a szegfűim; tanú vagyok egy válóperen — ide sem kell virág; telefonon szóltak, hogy problémájuk adódott a Patyolattal — a gőz árt a növényeknek... Hova vigyem a virágomat? Megvan! Mun- ka után fürdőbe megyek. A medencében majd felfrissülnek a szegfűk! — De ez sem jó. A fürdőben férfi-nap van. Félreérthetnék, ha három szál piros szegfűvel jelenek meg. Maradnak szegények a táskában ... így érek haza nyolc után. Előhalászom a törődött zöldeket. A feleségem szeme villámokat szór: Miért költöd feleslegesen a pénzt? És ha már virágot veszel, miért hordod a táskádban? Vagy legalább miért nem vigyázol jobban? — és így tovább vagy másfél órán át... Vajon hogy fogadott volna, ha virág nélkül érkezem haza? A. gy.
