Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-06 / 286. szám

Kabátok

télre

Hagyományos vonalú, meleg ir- taabunda barna prcmmel, zsinór gombolással. A divatos cipő. széles, kényelmes sarokkal készült.

Sötét színű, selymes mintázatú, szövetkabát, a legújabb divat szerinti hosszúsággal. A széles övét fémcsat díszíti.

(Nádor Ilona felvételei)

Kr«esm*rl kAsxlö)

Csöngess

csengős

csodaszán

A modern hálószoba

Havas, havas, havas át — merre van a kávésát.

Egyik olvasónk levélben tette fel szerkesztőségünknek a kérdést, mely családi vitát takar. A levélírónk édesanyja, férjhez- metnendő leányának hálószobabútort ad hozományként. Azért ilyet, mert ez hagyomány falujukban. A leány vitatkozott, hogy inkább rekamiét szeretne,

haszekrények tartoznak a berendezéshez. Ezek nagyobb méretűek lettek kétajtós fehérneműs- szekrény és háromajtós akasz tósszekrén tartozik a szekrénysorba. A szekrényeik belül nyak- kendőfogaesal, fiókokkal, belső beépített tükörrel vannak felszerelme. A legújabb törekvés a

de édesanyjának szilárd elhatározása, hogy hálószobabútort vásárol. A leány azonban kikötötte, ha már „régimódi” berendezést kap, modem legyen.

Kétségtelen, hogy a hálószobaberendezés sókat változott az elmúlt években. Lakásberendezési elveink teljesen megváltoztak, modernizálódtak. Az emberek többsége a kárpitozott bútorokkal, szekrénysorral berendezett „nappali” jellegű szobaberendezést fogadta el célszerűnek. — A hagyományokkal azonban nem könnyű szakítani.

A tervezők az ágy alatti kihasználatlan helyre ágyneműtartót építenek, hogy a „vetettágy” az ágynemű látványát megszüntessék. Ez természetesen feltételezi, hogy az ágynemű pehelypaplan és pléd, a szükséges fejpámákkal és belefér a tágas ágynemű tartóba. A modern hálószobához ugyanis nem tartozik dunna. Az éjjeliszekrényt, mint önálló bútordarabot megszüntették, általában polc vagy fiók formájában az ágytámla része. Mivel a hálószobákat általában családi házakban használják, ahol nincsenek beépített szekrények, a ruhák tárolására természetesen ru.

hálószobabútomál a bútor díszítését műbőr kombinációval oldják meg. (képünk) A hálószobabútor érdekessége, hogy az ágyat nem csipkét erí tővel, hanem színes műszőrmével borították be, és modem szőttes- párna helyettesíti a régimódi selyem díszpárnát. A falon — ismét egy újdonság —, kép helyett szépmintájú subaszőnyeg a dísz.

A csehszlovák bútortervezők kialakítottak egy másféle hálószoba típust. Ezt bátran lehet alkalmazni azokban a szobákban, ahol a család napközben tartózkodik. A két fekhely matrac- szerűen kárpitozott. A fekhely „fejéhez” két hosszú ágyneműtartó láda tartozik, amelyen kitűnően el lehet helyezni az ébresztő órát, az éjjelilámpát, könyveket. Az ágyneműtartóval azonos magasságú fiókos fehér- neműsszekrényke, egy könyv- szekrény és két kétajtós ruhaszekrény tartozik a berendezéshez. Egy dohányzóasztal és két fotelt terveztek ehhez a hálószobához, amelyben nyugodtan fogadhatunk még vendégeket is, mert bár „kétágyas, ruhaszekrényes” tehát hagyományos bútorokkal tervezték, jellegében

semmit sem árul el valódi „háló” funkciójából.

Ilyenek tehát a modem hálószobák. A mai lakásokban luxus egyetlen helyiséget fenntartani csak azért, hogy két ágy uralja és csak az éjszakai alvásra hasz. nálják. Ha okosan rendezik be, a szoba hasznosan szolgálja a benne lakók kényelmét és kulturált lakásmódját.

K. M.

(Fotó: Osuzi)

merre vsa s járda?

Minden csupa, csupa hő, s egyben csuda-csudajo sima rod 11 pálya.

Fúj a fúj a szél. s a hő hull, ha jön majd TÉLAPÓ, s csilingel a szánja — csöngess, csengős csodaszán. s gyere! hiszen ide vár minden gyerek mára!

Egy kortyot se!

A téli időjárás beköszöntésével nem árt egy igen káros szokásról néhány szót ejteni. Nevezetesen arról, hogy ilyenkor megszaporodik azoknak az iskolásgyermekeknek száma, akik alkohol-bódulatban ülik végig a tanítási órákat.

Főként a falusi pedagógusok

megmondhatói, hány ilyen esettel találkoznak évről évre. A gyerek enyhe spiccel jelenik meg az iskolában, de nem ritka az sem, hogy egyiket-másikat alkoholmérgezéssel gyorsan kórházba kell szállítani. S álljon itt elrettentő példaként az a sajnos nem egyedi eset, amikor az alkoholmérgezés gyermekhalállal végződött.

Mindez a szülők döbbenetes tájékozatlanságáról, felelőtlenségéről, azok öröklött téves és káros megrögzöttségéről tanúskodik. „Egy korty jót tesz” — mondják és pálinkával, forralt borral itatják meg gyermekeiket, iskolába indulás előtt, hogy „ne fázzanak”, mert hajdanában, gyermekkorukban ők is kaptak szüleiktől.

A felnőtt szülő önmagából indul ki, saját szervezetének teherbíró képességéhez méretezd tettét (sőt bűntettét!), amikor a gyermeknek alkoholt ad. Arra azonban talán nem is gondol, hogy a fejlődésben levő szervezetre egyik legártalmasabb méreg az alkohol. Tehát dacára a jószándékának bűnt követ el azzal az „egy korty”-tyal is.

Túl a gyermeki szervezet folyamatos mérgezésén (bár ez a legsúlyosabb következmények, kel járhat), az alkohollal minimálisra csökkenti a gyermek szellemi fogékonyságát a tanulást, a tananyag „befogadását”.

Hányszor hangsak el a tanító szájából — a világos magyarázatok után — a kérdés: „érted, fiam?” „Nem!” — hangzik a válasz. Hát, hogy is érthetné, amikor alkoholos állapotban ugyan figyel, (le alkoholos ká- bultságban képtelen felfogni a különböző ismereteket. Az alkoholfogyasztás egészségromboló kihatásairól, társadalmi veszélyességéről naponta megannyi tudományos cikk lát napvilágot, tehát ezeket ismételgetni felesleges. Azonban annyit okvetlenül el keli mondani, hogy míg egy erős szervezetű felnőttre bizonyos csekély mennyiségű alkohol esetleg kedvező stimuláló hatással van, addig az a memy- nyiség a gyermeknél mérgezést vált ki, amelynek legfőbb jellemzője a reflexek abnormális működése. Tanulásról lévén szó: olyan mérvű szellemi tompaság lép fel, hogy képtelen a tananyag „felvételére”, és rögzítésére.

Az „egy kortyot lehet” — szülői biztatás helyett, „egy kortyot se!” — felkiáltással és gyakorlattal tehát gyermekeink testi,

szellem; egészségét védjük. Ez az egészség, akárcsak a jellem stb. most vár megalapozásra. Most gyermekkorban dőlhet el, hegy egészséges ember válik-e a kicsiny palántából vagy a téves és igen káros hatás következtében fizikailag, szellemi) eg és akaraterejében is fogyatékosán lép a felnőtt korba.

M.ndezért elsősorban a szülő a felelős, s erre kell gondolni, ha pillanatnyi feledékenység vagy jóhiszeműség közepette a gyermeknek bársi alkoholt kínál

V. i»y.

Mókustörténet

I ompos és Fürge testvérek voltak. Egyforma vörös bundát mseitek és egyforma vörös farokkal büszkélkedtek. Hanem a természetük sehogy sem hasonlított. Lompos délig heve- részett, lustálkodott. Nem törődött azzal, hogy az erdő minden mókuslakófa talpon volt már, tisztálkodtak, rendezgették mo- haágyacskájukat, vagy eleség után széledtek szét.

Fürge pedig — nem hiába kapta e nevet — az első volt mindenben. Különösen, ha diót, mogyorót kellett összehordani téli élelemnek. Hányszor ugrált oda testvéröccse puha vackához és hívta:

— Gyere, Lomposka, menjünk diót gyűjteni!

—Majd holnap... — nyöszörögte álmosan —, majd holnap... Most hagyj magamra,

Fürge megcsóválta pici buksiját és otthagyta Lomposí. Egész nap gyűjtögette a magokat. közben még játékra, huncutkodásra is tellett idejéből. Játékos kedvvel dolgozott, csak az bántotta, hogy Ixtmpos nem. jön vele.

Másnap megint hívta öccsét:

— Gyere, Lomposka, majd meglátod, hogy örülsz, ha a sok mag halomba gyűlik.

— Majd holnap!... — Válaszolta ingerülten Lomposka, — Most hagyj magamra.

Ez így ment egész nyáron, még késő ősszel is Míg egy reggelre fehér, nagy bundába öltözött az erdő. A szél zúgott. A varjak károgva keringtek a levegőben. A mókusok pihentek meleg odvaikban és aki gyűjtött, annak volt mit rágcsálni.

II a nem Lomposka ott üldö- -* gélt szomorúan és éhesen a mohaágyon. Nem volt egy betevő falatja sem. Gondolta, elmegy Fürgéhez és kér tőle egykét szem diát, vagy mogyorót. Kidugta az orrát kis vackából, de nyomban vissza is húzta, mert olyan hideg csípte meg, hogy a szeme is könnyezni kezdett.

Meglátta egy varjú a fa tetejéről és odaszólt:

— Hová mennél, Lomposka, ilyen hidegben?

— Fürgéhez ugranék, egy kis élelemért, mert nagyon megéheztem.

— Feküdj vissza. Rettentő hideg van, várj holnapig!

Lomposka visszahúzta a fejét

és várt.

Másnap még ékesebb lett, és a hideg sokkal nagyobb. Jeges szél cibálta a fákat, és olyan élesen vágott, mintha csak óriási tőrrel hadonászott volna.

A varjú megint ott volt a fán, és látta Lompos tehetetlenségét és gúnyosan biztatta:

— Szörnyű hideg van, Lomposka. Várj, holnapig, majd holnap ..,

Harmadnap is ott volt a varjú, de akkor már teljes gúnnyal

károgta:

— Majd holnap ... majd holnap ... kár... kár..,,

Lompos megértette, mire céloz a varjú, szégyenkezett is miatta. Nagyon gyengének és betegnek érezte magát, hiszen napok óta egy falatot sem evett, összeszedte hát minden erejét és Fürgéhez indult, de a szél visszakergette most is. Sírva feküdt le mohaágyára és addig sírdogált, amíg mély álomba sírta magát, a gyengeségtől elaludt. Egyszeresük arra ébredt, hogy Fürge szólítja:

— Gyere, Lomposka, menjünk diót gyűjteni.

Lomposka — bár ereje már csak leheletnyi volt, így kiáltott:

— Megyek, bátyuskám, megyek, kedves Fürge, lásd indulok már!

Kinyitotta a szemét, és valóban Fürge volt ott. Kél nagy diót szorongatott a hóna alatt. Lompos sírt, nevetett és szégyenkezve makogott. Fürge azonban komoly arcot vágott.

— Az a szerencséd, hogy a varjú olyan hangosan beszélgetett veled és így megtudtam, hogy éhezel. Elfutottam hát üngyel-bajjal, és egy kis élésé- get hoztam.

T omposndk, aki valósággal vergődött az éhségtől, annyi ereje sem volt, hogy szét- ropogtassr a diót. Fürge etette meg, de egy korholó szót sem szólt neki.

Hanem, amikor Lompos erőre kapott a diótól, megölelte Fürgét és sírva nyöszörögte:

— De jó, hogy eljöttél Fürge, mert holnapra talán már meg is haltam volna az éhségtől.

A varjú hallotta Lompos beszédét, és nem állhatta meg, hogy oda ne kiáltson mérgesen:

— Kár, kár — aztán elrepült onnan.

Fürge pedig nézte, nézte a sovány, erőtlen Lompost és csak annyit kérdezett:

— Jössz-e velem majd dolgozni, amikor kell? — Éj szeretettel nézett öccsére.

Lompos Igent intett pici fejével, s bozontos farkával törül- gette sűrűn ömlő könnyeit.

Láng Etelka