Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-04 / 284. szám
fl KSzel-Kelet tartós békéjének és biztonságának megteremtéséért Berlin Közöljük annak a nyilatkozatnak a szövegét, amelyet a Varsái Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületé ülésének részvevői december 2-án Berlinben fogadtak el: A „Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének berlini ülésén képviselt országok — a Bolgár Népköz tár_ saság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköz- társaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió — megvizsgálták a közel- keleti helyzetet és ezzel kapcsolatban a következő nyilatkozatot fogadták eL A Közel-Keleten a helyzet a béke szempontjából továbbra is veszélyes. Az izraeli csapatok több mint Három esztendeje arab területeket tartanak megszállva. Izrael uralkodó köreinek és a nemzetközi reakció Izraelt támogató külső erőinek imperialista politikája egyre újabb akadályokat gördít a politikai rendezés útjába a Közel-Keleten. A térség nemzetközi jelentőségével számolva nem lehet lebecsülni az ezzel kapcsolatos veszélyek mélységét és méreteit. A közel-keleü ügyekben két ellentétes irányvonal nyilvánul meg. Az egyik a rendezés politikai eszközökkel történő elérésének következetes irányvonala. Ez a rendezés minden közel-keleti nép, köztük az izraeli nép számára is garantálná a független, biztoságas nemzeti létet. Biztonságossá tenné a határokat, a népek saját létfontosságú szükségletei kielégítésére használhatnák fel erőiket, energiájukat, a természeti kincseket. De mindaddig a Közel-Keleten nem lehet béke, amíg az izraeli csapatok nem vonulnak ki minden megszállt arab területről. Éneikül lehetetlen elképzelni, hogy a közel-keleti népek jó szomszédokként éljenek. Ennek az irányvonalnak a hívei — az Egyesült Arab Köztársaság, más arab államok, az őket támogató szocialista és más békeszerető államok — síkra szállnak a Biztonsági Tanács által 1967. november 22-én hozott és a közel- keleti béke helyreállításának alapját képező határozat valamennyi pontjának teljesítéséért. Ragaszkodnak ahhoz, hogy az egymással konfliktusban levő felek a legközelebbi gyakorlati lépésekként teremtsenek egymással kapcsolatot és folytassanak tárgyalásokat az ENSZ főtitkárának különmegbízottja, Jarring nagykövet közvetítésével. A másik irányvonal az arab államok elfoglalt területeinek minden eszközzel való megtartása és bekebelezése, a közel- keleti feszültség fenntartása, a haladó arab rendszerek megdöntése és az arab nemzeti felszabadító mozgalom aláásása. Izrael és felbujtói kitartóan szabotálják mindazt, ami az igazságos rendezéshez vezethet. Megkísérlik saját imperialista követeléseiket ráerőszakolni e térség népeire, lényegében kijelentvén, hogy vagy elfogadják ezeket a követeléseket, vagy pedig nem les* béke. Ezt a politikát az ENSZ-közgyűlésének 25. ülésszaka nemrég ismételten elítélte. A nemzetközi, elsősorban az amerikai imperializmus erőire hárul minden felelősség azért, hogy a közel-keleti térség továbbra is a feszültség egyik legveszélyesebb góca marad a vilá. gon. Izrael militarista uralkodó körei, amelyek hódító terveikkel a „nagy Izrael” kiépítésének programjával virtuskodnak, valójában az izraeli nép létérdekeit veszélyeztetik. A tanácskozás kifejezi azt a meggyőződését, hogy az arab államok és népek továbbra is egységük és összeforrottságük megszilárdítására irányuló erőfeszítéseiket fogják szembeszegezni az imperialista országoknak azon kísérleteivel, hogy az arab népeket elválasszák egymástól és egymás ellen fordítsák. A tanácskozás részvevőinek meggyőződése, hogy miként a múltban, most is kudarcra vannak ítélve a nemzetközi reakciónak a haladó arab rendszerek ellen irányuló mesterkedései. Ezzel kapcsolatban kifejezésre juttatják: mélységesen elégedettek az Egyesült Arab Köztársaság vezetőinek azon nyilatkozataival, hogy rendületlenül azt az irányvonalat szándékoznak követni, amelyet az EAK Gamal Abdel Nasszer elnök életében követett, síkraszállnak a közel-keleti konfliktus politikai rendezéséért, a nemzetközi imperializmus ellen, a függetlenségért, a szabadságért és a haladásért, a szocialista országokkal való barátságért, a békéért és a nemzetközi egyetértésért. A tanácskozás részvevői megerősítik, hogy a jövőben is készek határozottan támogatni az arab népek, köztük a Palesztinái arab nép igazságos harcát a Közel-Keleten folytatott imperialista agresszív politikával szemben, a megszállt arab területek felszabadításáért, a szabadságért és a társadalmi haladásért. A Bolgár Népköztársaság nevében: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke; A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében: Gustáv Hu- sák, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára; Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke; A Lengyel Népköztársaság nevében: Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára : Józef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke; A Magyar^ Népköztársaság nevében : Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány elnöke; A Német Demokratikus Köztársaság nevében: Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke, Willi Stoph, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke; A Román Szocialista Köztársaság nevében: Nicolae Ceau- sescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, Ilié Verdet, a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának első elnök- helyettese; A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében :L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bízott, ságának főtitkára, N. A. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Berlin, 1970. december 2. Véget kelt vetni az Imperialista provokációknak Afrika független országai ellen Berlin „A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió képviselőd, a Varsói Szerződésben részt vevő országok politikai tanácskozó testületének berlini tanácskozásán a következő nyilatkozatot tették a gyarmatosítóknak a Guineái Köztársaság elleni agressziójával kapcsolatban. Az imperializmus újabb gaztettet követett el a szabadság- szerető Afrika ellen. November 22-én a portugál gyarmatosítók fegyveres agressziót hajtottak végre egy szuverén állam, az ENSZ egy tagja, a Guineái Köztársaság ellen. A nemzetiközi jog elemi normáit súlyosan sértő kaland célja az, hogy megdöntsék Guinea, ban a haladó rendszert, elzárják a guineai nép elől az új élet építéséhez vezető utat, ismét nyakába rakják az idegen elnyomás jármát. Az imperialisták egyúttal más független afrikai országokra is igyekeztek csapást mérni. Még mindig nem hagytak fel azokkal a kísérletekkel, hogy olyan rendet hozzanak létre, amely lehetővé tenné számukra . az egész népeket kirabló és kizsákmányoló új gyarmatosító politika folytatását. Az agresszorók számítása az volt, hogy feltartóztassák Guinea (Bissau), Angolna, Mozambique, Dóí-Afrika, Zdmbabe, Namibia népeinek felszabadító harcát. Ezek a népek ki akarnak tömi a gyarmati és faji elnyomás szorításából és maguk akarják meghatározni sorsukat. A portugál gyarmatosítók, amikor fegyveres támadást hajtottak végre a Guineai Köztársaság ellen, az imperialista erők, mindazok rohamcsapatként eszközeként cselekedtek, aikik az afrikai kontinens gazdagságára áhítoznak. Portugália sohasem mert volna ilyen gyalázatos lépést tenni az imperialista körök tudta és támogatása nélkül, amelyek felfegyverzik ezt az or. szágot, irányítják politikáját, beleértve azokat a próbálkozásait is, hogy leszámoljon a nem. zeti felszabadító mozgalommal. A szuverén guineai államra támadó portugál zsoldosok kezében a NATO fegyver-raktáraiból származó fegyverek is voltak. Az imperialisták kalandja kudarcba fullad. Guinea népe a baráti afrikai és szocialista országok, minden haladó ás imperialista-ellenes erő támogatásával sikeresen verd vissza a fegyveres intervenciót, megvédi jogát az önálló fejlődésre. A Guinea elleni imperialista agresszió ismét megmutatja, hogy mennyire halaszthatatlan a gyarmati ás fajüldöző rendszerek teljes felszámolása. A gyarmati rendszer minden nép békéjét és biztonságát fenyegeti. Mindaddig, amíg az afrikai kontinensen, akárcsak egy gyarmatosító rendszer is megmarad amíg ebből a térségből nem vonják ki a gyarmatosítók minden katonáját, nem számolják fel katonai támaszpontjaikat, veszély fenyegeti az afrikai államok békés és szabad fejlődését. A gyarmatosítás és a fajüldözés teljes felszámolása annál gyorsabban következik be, minél egységesebben és határozottabban lépnek fel a független afrikai országok és népek, egyebek között az afrikai egységszervezet keretében, minél erősebb lesz a világméretű, antáimperia- lista mozgalom minden osztagá. nak cselekvési egysége. A tanácskozás résztvevői határozottan elítélik a Guineai Köztársaság elleni agressziót és az imperialisták és újgyarmatosítók más bűntetteit. Megerősítik, hogy szolidárisak a guineai nép és valamennyi afrikai nép igazságos harcával amelyet a szabadságért és a haladásért annak az ENSZ deklarációnak a megvalósításáért folytatnak, amely kimondja, hogy függetlenséget kell biztosítani a gyarmati sorban levő országoknak és népeknek. Afrika néped a felszabadulásukért vívott harcban, mint azelőtt, továbbra is számítanak a szocialista országok segítségére. A Bolgár Népköztársaság nevében: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke; A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében: Gustáv Húsúk, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára; Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke; A Lengyel Népköztársaság nevében: Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára: Józef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke; A Magyar Népköztársaság nevében: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány elnöke; A Német Demokratikus Köztársaság nevében: Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke, Willi Stoph, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke; A Román Szocialista Köztársaság nevében: Nicolae Ceau- sescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, Ilié Verdet, a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának első elnök- helyettese; v A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében: I« I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, A. N. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Berlin, 1970. december 2. A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Megtárgyalta a Török Köztársaság külügyminiszterének hivatalos magyarországi látogatásáról előterjesztett jelentést.. A mindkét ország számára hasznos tanácskozásokról adott beszámolót, a kormány jóváhagyólag tudomásul vette. A Minisztertanács megtárgyalta és elfogadta az Osztrák Köztársasággal folytatott gazdasági vegyesbizottsági tárgyalásokról szóló jelentést. A kormány úgy j értékelte, hogy a tárgyalások j eredményeképpen aláírt jegyzőkönyv további ösztönzést ad a két ország közötti kereskedelmi forgalom és kooperációs tevékenység kedvező fejlődéséhez. Az Országos Tervhivatal elnökének előterjesztése alapján a kormány határozatot hozott a tanácsok tervező munkájáról. Az új, átfogó szabályozás a tanácsokat felhatalmazza, hogy a nép- gazdasági terv előírásai és az ágazati irányelvek figyelembevételével, gazdasági programjukat saját hatáskörükben dolgozzák ki és hagyják jóvá. A tanácsok a negyedik ötéves terv időszakára már területi fejlesztési tervet készítenek a saját és a területükön működő vállalatoknak, szövetkezeteknek és intézményese— a területfejlesztéssel összefüggő — célkitűzései összehangolására. Ezzel kibővül a tanácsok koordináló tevékenysége. A fővárosi és a megyei tanácsoknál tervgazdasági bizottságokat hívnak életre, melyek a végrehajtó bizottságok javaslattővé és véleményező szervei lesznek. A tanácsi szervek beruházásainak pénzügyi forrása a tanácsi fejlesztési alap. Ennek megalapozása során a célcsoportba tartozó beruházások teljes — a 'célcsoportos beruházások közé sorolt szövetkezeti lakások esetében a bankhitel összegével csökkentett — költségelőirányzatának megfelelő állami hozzájárulást biztosítanak. A Minisztertanács megtárgyalta a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének jelentést az egyes ruházati cikkek és építőanyagok minőségének alakulásáról, a minőségvédelmi rendszer műkdöéséről, és a vizsgálat nyomán tett eddigi intézkedésekről. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság széles körű vizsgálatai szerint az elmúlt években nőtt a lakosság által keresett korszerűbb és jobb minőségű termékek aránya, bővült a választék. Ehhez hozzájárult az import növekedése is. Jelentősen emelkedett azoknak az új iparcikkeknek a forgalma, amelyek használati és kezelési tulajdonságai előnyösebbek, mint a régieké. Mindezek mellett azonban nem változott lényegesen és továbbra is ingadozó egyes, évek óta gyártott és forgalmazott, többségében hagyományos termék minősége. A vállalatok a vásárlók jogos kifogásait — ritka kivételtől eltekintve —, a rendeletek szellemében orvosolják. Az érvényben levő minőségvédelmi rendszer megfelelőnek bizonyult, kellő jogi biztosítékokat és gazdasági eszközöket tartalmaz a vevők jogos minőségi igényeinek érvényesítésére. A vizsgálat tapasztalatai szerint a problémák egy része abból származik, hogy a vállatok alig élnek a kötbérezés lehetőségével. Nem követelik meg következetesen és hiányosan rögzítik a szerződéseikben gyakran felületesen sé hiányosan rögzítik a minőségi előírásokat. A népi ellenőrzés a vállalatok egy részénél megállapította, hogy nem fordítanak kellő figyelmet az árak és a minőség összhangjára. Gyakran tapasztalható az is, hogy egyes termékeket a tényleges minőségüknél magasabb osztályba sorolva jogtalanul növelik nyereségüket a vállalatok. A fogyasztók érdekeit sértő gyakorlatra lehetőséget adott a felügyeleti szervek ellenőrző, szankcionáló tevékenységében mutatkozó erélyte- lenség. A kormány a jelentést és az időközben tett főhatósági intézkedéseket tudomásul vette és felszólította az illetékes szervek vezetőit az e téren még tapasztalható hibák felszámolására. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. 1970. DECEMBER 1.
