Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-22 / 299. szám

Gierek Edward Gierek a LEMP első titkára Gomulka lemondott 1970. december 20-án megtar­tották a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságának 7. teljes ülését. A plénum elemezte az ország helyzetét és meghozta a szüksé­ges határozatokat. A plénum elfogadta Wladys- law Gomulka lemondását a Köz­ponti Bizottság első titkári tisz­téről és politikai bizottsági tag­ságáról, tekintettel súlyos beteg­ségére. A plénum a LEMP Köz­ponti Bizottsága első titkárának tisztére Edward Giereket válasz­totta meg. A plénum legjobb kívánságait fejezte ki Wladyslaw Gomulká- nak mielőbbi gyógyulása érdeké­ben. A plénum elhatározta,, hogy felmenti politikai bizottsági, il­letve központi bizottsági titkári tisztéből Boleslaw Jaszczukot, Zénón Kliszkót és Ryszard Strzeleckit, valamint politikai i bizottsági tagságából Marian j Spychalskit. A plénum a Központi Bízott- j ság Politikai Bizottságának tag- ' jává választotta: Edward Babiu- chot, Józef Cyrankiewiczet, Piotr Jaroszewiczet, Stefan Jedry- chowskit, Stanislaw Kocioleket. Wladyslaw Kruczeket, Mieczys- law Móczárt, Stefan Olszowskit, j Ignacy Loga-Sowinskit, Jan Szydlakot, Józef Tejchmát. A Politikai Bizottság póttagjai:; Henryk Jablonski, Mieczyslaw1 Jagielski, Wojciech Jaruzelski, í Józef Kepa. , A Központi Bizottság titkársá- j gának tagjai: Edward Babiuch, Kazimierz Barcikowski, Edward Gierek, Stanislaw Kociolek, Mie­czyslaw Móczár, Stefan Ol- szowski, Artur Starewicz, Jan Szydlak, Józef Tejchma. A plénum kötelezte a Politikai Bizottságot, hogy a legközelebbi napokban dolgozzon ki intézke- j désekét a kisfizetésű és sokgyer- j mekes családok anyagi helyzeté­nek megjavítására, amelyek csa­ládi költségvetésükben a legér­zékenyebb veszteséget szenved­ték a legutóbb végrehajtott ár­változások következtében. fl Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának távirata a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságához LENGYEL EGYESÜLT MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA. EDWARD GIEREK ELSŐ TITKÄR ELVTÄRSNAK, Varsó TISZTELT GIEREK ELVTÁRS! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magam nevében jókívánságainkat fejezem ki a testvéri Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának és újjáválasztott Politikai Bizottságának, titkárságának, személy szerint önnek. Sok sikert kívánunk a lengyel munkásosztály, a lennyel dol­gozó nép, a magyar—lengyel internacionalista kapcsolatok, a szocializmus, a nemzetközi kommunista mozgalom javára végzendő felelősségteljes munkájukhoz. Budapest, 1970. december 21. KánAR JÁNOS, A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizo tságának első titkára Wa§hin»ion, Lisszabon és a Fekete Földrész A Centropress hétfő esti kommentárja A lengyel Edward Gierek, a LEMP KB újonnan megválasztott első tit­kára vasárnap este a lengyel néphez intézett rádió- és televí- ziobeszédében utalva a lengyel tengerparti városokban lejátszó­dott zavargásokra és az azokkal összefüggő kérdésekre, kijelen­tette: — A mi kötelességünk, a párt­vezetés és a kormány kötelessé­ge, hogy a kérdésekre teljes vá­laszt adjon a partnak és a nép­nek. Ez a válasz nehéz és önkri­tikus, de világos és igaz lesz. Or­szágunk mostani belső helyzeté­nek okai részben a tényleges ne- hezsegeK, ezért joggal számítunk arra, hogy munkásosztályunk, az egész társadalom megérti ezeket a nehézségeket. Vannak azonban olyan okok is, amelyek a megfontolatlan gazdaságpoli- ; tikai koncepciókból eredtek. Ezé- | két meg fogjuk szüntetni. — A legutóbbi események fáj­dalmas módon figyelmünkbe idézték azt az alapigazságot, hogy a pártnak mindig szoros kapcsolatot kell tartania a mun­kásosztállyal, az egész néppel, s. nem szabad elveszítenie a kö­zös nyelvet a dolgozókkal. Gierek a továbbiakban ismer­tette a LEMP KB vasárnapi ülé­sén hozott határozatokat. Elmon­dotta, a Központi Bizottság köte­lezte a Politikai Bizottságot, hogy a legközelebbi napokban vizsgál­ja meg a legalacsonyabb jöve­delmű és a többgyermekes csalá­dok anyagi helyzete megjavítá­sának lehetőségét. Ezek a leg­utóbbi árrendezést a legjobban megérezték családi költségveté­sük többletkiadásában. — Utalt arra, hogy van sok más megol­dást követelő ügy is, mint a dol­gozó nők helyzete, a lakáskér­dés, a fiatalok problémái. Bizto- | sította hallgatóságát, hogy aj pártvezetés és a kormány mind­egyiket a legnagyobb gonddal I átvizsgálja, s a lehetőségekhez, de csak a gazdasági lehetőségek­hez képest megoldja őket. — Újra gondosan át kell vizs­gálnunk jövő évi, valamint új ötéves tervünk előirányzatait — folytatta Gierek —, meg kell kezdenünk a munkát olyan ter­vek kidolgozásán s olyan vál- j tozások és reformok végrehaj-1 tásán, amelyek biztosítják ha-1 néphez zánk gyors ütemű s egyben harmonikus fejlődését. Ezt a feladatot az egész munkásosz­tállyal, az összes dolgozóval ta­nácskozva végezzük el, mint­hogy alkotó vitát és nagy fele­lősséget követel. A LEMP KB első titkára a továbbiakban kijelentette: — Együtt haladunk a nagy szocialista közösséggel, minde­nekelőtt kipróbált barátunkkal és szövetségesünkkel, a Szov­jetunióval. Ezt a barátságot és szövetséget testvéri és szívélyes együttműködésben tovább fog­juk erősíteni. Ez számunkra alapvető ügy, függetlenségünk­nek, hazánk biztonságának és fejlődésének döntő záloga. Né- j pünk internacionalista hagyó- j mányainak, pártunk marxista- j leninista ideológiájának megfe- ! lelően Lengyelország a szocia­lizmus, a demokrácia és a béke erőinek szilárd láncszeme és az is marad. Gierek befejezésül felhívással fordult a dolgozókhoz, tegyenek meg minden tőlük telhetőt azért, hogy nyugalom, rend és béke legyen. Hangsúlyozta, hogy azok a problémák, ame­lyekről szólott, a népi Lengyel- ország legfontosabb ügyei, szív­ből jövő gondoskodást, közös erőfeszítést, az egész nép egy­ségét követelik. (MTI) • * » Helyzetkép A hétfő reggeli rádióközlések szerint Lengyelország városai­nak képét mindenütt a munkába siető emberek adták. Gdanskban és Gdyniában megszakítás nél­kül folynak a munkák a két ha­jógyár teljes kapacitású üzeme­lésének beindításán. Helyreállít­ják a megsérült műszaki beren­dezéseket Az újságok hétfőn Edward Gierek fényképével jelentek meg Közölték a LEMP KB új első titkárának életrajzát, a párt vezető szerveinek új össze- I tételét és Gi'rck vasárnap esti beszédét. (MTI) Edward Gierek 1913-ban Po~ rabiecben, bányászcsaládban született. Miután apja egy bá­nyakatasztrófa során életét vesztette, Gierek édesanyjával, 1923-ban kivándorolt Francia- országba. Ott 13 éves korától kezdve bányászként dolgozott. Hosszú éveken át részt vett a francia szákszervezeti mozga­lomban (CGT). i931-ben belé­pett a Francia Kommunista Pártba. Részt vett a francia proletariátus osztályharcában, sztrájkakciókat vezetett. Ezért 1934-ben letartóztatták és kiu­tasították Franciaországból. Ha­zatért Lengyelországba, de 1937- ben újra emigrált, ezúttal Bel­giumba, ahol ismét bányász volt. összesen 17 évig dolgozott bányászként. Belgiumi tartóz­kodása idején a Belga KP tag­ja volt, tevékenyen részt vett a párt tevékenységében. A hitle­rista megszállás éveiben a belga ellenállási rtwzgálom soraiban harcolt. A háború befejezése után Belgiumban részt veti a Len­gyel Hazafiak Szövetsége, a Lengyel Munkáspárt ottani ta­gozata és a Lengyel Nemzeti Tanács létrehozásában. Ez utób­binak két éven át elnöke volt. 1948-ban hazatért Lengyelor­szágba. A központi pártappa­rátusban dolgozott, majd egy évvel később megválasztották a sziléziai vajdasági pártbizottság titkárának. Közben magánúton bányamérnöki diplomát szer­zett. A LEMP 1954-ben megtartott II. kongresszusán a Központi Bizottság tagja és a KB nehéz­ipari osztályának vezetője lett. A LEMP KB 1956-os 6. plé­numa megválasztotta a Közpon­ti Bizottság titkárává. Ugyani abban az évben beválasztották a Politikai Bizottságba. Egyide­jűleg megbízták a katowicei vajdasági pártbizottság első tit­kári tisztének betöltésével. A LEMP 1964-es, 1968-as IV., il­letve V. kongresszusán újból a Politikai Bizottság tagja lett. 1956 óta megszakítás nélkül a katowicei vajdasági PB első titkára. Több magas lengyel állami kitüntetés tulajdonosa. (MTI) Hétfőn „ a forradalom hang­ja” nevű Conakry-i rádióállomás — mint hírügynökségek jelentet, ték — rámutatott, hogy az im­perializmus permanens összees­küvést sző Guinea ellen. „Portu­gália mindazoknak az országok­nak zászlóvivője, amelyek régóta arról álmodoznak, hogy megsemmisítsék a haladó gui- neai rendszert” — hangoztatta egyebek között a Conakry-i rá­dióállomás. Ezzel kapcsolatban érdemes felfigyelni: józanabb amerikai politikai körök és sajtóorgánu­mok milyen figyelmeztetéseket intéznek a Nixon-adminisztrá- cióhoz. A New York Times egyik legutóbbi számának vezér­cikke nyíltan leszögezi például, hogy az Egyesült Államok — különösen a november 22-1 gui- neai események után tanúsított magatartásával — egyre jobban veszti el hitelét a Fekete Földré­szen. Noha az ENSZ pártatlan vizs­gáló bizottsága is megállapítot­ta: a Guinea elleni november- végi invázióban a portugál gyar­matosítók keze benne volt, az USA mégsem szavazta meg a Biztonsági Tanács erre vonatko­zó, Lisszabont megbélyegző ha­tározatát. Nyilvánvaló, mutat rá a New York Times és más józan ame­rikai hangok is, hogy Afrika független országai ebben azt látják: az Egyesült Államok tulajdonképpen kolonialista NATO-szövetsé geset, Portugáli­át támogatja. Azt I>edig nemcsak a független afrikai országok mondják, de az E&SZ Biztonsá­gi Tanácsának — az USA által meg nem szavazott — határoza­ta is, hogy a portugál kolonializ- mus súlyos veszélyt jelent az önálló afrikai országok békéjére és biztonságára nézve. Ázsiában, a vietnami agresz- szió, majd a kambodzsai beavat­kozás után, a!ap>osan csökkent az Egyesült Államok hitele a tömegek között. Egyre több dél­kelet-ázsiai ember előtt vált és válik nap-nap után nyilvánvaló­vá, hogy Washington valójában nem „megvédeni”, hanem leigáz_ ni akarja az ezen a területen élő népeket. Mind nyilvánvalóbbá válnak az USA neokolonialista és a klasszikus gyarmati hatalmat (Portugáliát! támogató törekvé­sei az afrikai országok tö­megei és kormányai előtt is. Az Egyesült Államok és a világ többi része közötti bizalmi vál­ság egyre mélyül. Annál is ér­telmetlenebb ez a washingtoni politika, mert nyilvánvaló: a történelem a gyarmatosítás el­len dolgozik. A kolonializmus utolsó rezervátuma: Portugália is előbb-utóbb kénytelen lesz meghátrálni gyarmatainak fel­szabadító erői előtt még akkor is, ha Lisszabon burkoltan az Egyesült Államok támogatását élvezd «»aeaiBB! * !sasas22>aBessesaseesesaeB<BBaaaaas9asis£& A napirenden: Európa biztonsága Ha az ókori mondákban az „európai” kifejezés szó szerint fordítva a messzire tekintőt je­lentette, ezt manapság akár jel­képesen is felfoghatjuk. Európai­nak lenni a szó jó és igazi ér­telmében annyit jelent, hogy fölrészünk biztonságának ér­dedében cselekedjünk. A tartós európai rendezés ügye távlati elképzelésekből a közel­jövő kézzelfogható feladata lett. Mind kevesebben kérdezik: mi­ért lenne szükség az összeurópai értekezletre, kontinensünk bé­kéjének megszilárdítására: Annál többen teszik fel a kérdést, mi­ért ne ülnének végre egy asztal­hoz fölrészünk felelős vezetői? Hiszen köztudomású, hogy az 1815-ös bécsi kongresszus óta tulajdonképpen még nem került sir ilyen kontinentális jellegű értekezletre. Tény, hogy Európa csendes, legalábbis a hangosabb válság­fészkekhez, Délkelet-Ázsiához vagy a Közel-Kelethez hasonlít­va. Mindnyájan tudjuk azonban, hogy ez a nyugalom meglehető­sen viszonylagos és törékeny. A két társadalmi rendszer, az alap­vető két katonai szövetség fő frontvonala földrészünk szívén át húzódik, s ez a helyzet lé­nyegében magában hordja egy atomháborús konfliktus veszé­lyét. Amennyiben a világon ma már minden helyi konfliktus az­zal a fenyegetéssel jár, hogy egy nukleáris világégésbe torkollhat, Európában a jelenlegi stratégiai feltételek mellett, ez lenne a ki­induló pont. Ezért kívánja min­den ésszerű, józan elme, hogy az úgynevezett kölcsönös atom-el­rettentés sokat emlegetett egyen­súlyát aé értelem és a biztonság egyensúlyává alakítsuk át. Mi­vel pedig a béke és a biztonság korunkban egyetemes és oszt­hatatlan, az európai rendezés jó­tékony hatást gyakorolna a világ más kritikus pontjaira is. Elvben nincs is ellenzője egy európai konferenciának. Nagy- jából-egészében megegyezésre jutottunk a résztvevők körét, a napirendet és a helyszínt ille­tően. Földrészünkön kétségkívül javult a po'itikai klíma is. utal­hatunk elsősorban a moszkvai és a Varsói Szerződés megköté­sére, a lehetséges nyugatnémet— csehszlovák tárgyalásokra, vala­mint a folyamatban levő érint­kezésre Nyugat-Berlin ügyében és a két német állam között. Az­által, hogy a Brandt-kormány el­fogadta az új európai realitások több fontos elemét, nagyfokú terhelés került le az európai ér­tekezlet előkészítési folyamatá­ról. Ha a bonni kabinet követ­kezetesebb lenne, nem szabna feltételeket a ratifikálás útjába, s nem torpanna meg még min­dig a Német Demokratikus Köz­társasággal időszerű nemzetközi jogi kapcsolatok előtt, — termé­szetesen tovább javulnának a kilátások. Ám még ilyen fele­más körülmények között is jogo­san mondhatjuk: a helyzet más és kedvezőbb, mint akár egy esz­tendővel ezelőtt volt. Semmi sem indokolja tehát, hogv amikor annvira divattá vált a gyorsuló időről beszélni, tovább késlekedjünk az európai biztonsági értekezlet összehívá­sával. Messzemenően egvet le­het és kell érteni a minap tör­tént finn kezdeményezéssel: a semleges Helsinki sokoldalú konzultációkat indítványozott a konferencia létrehozása érdeké­ben. A kétoldalút megbeszélések hasznosak voltak és azok is ma­radnak. Házunk tájáról is hozha­tunk példát: a napokban zajlot­tak a magyar diplomácia tárgya­lásai osztrák és olasz vezetők­kel. Ezek mellett azonban ideje, hogy szélesebb körű eszmecsere alakulton ki. az érdekelt nagy­követek kezdjenek közös tárgya­lásokat a finn fővárosban. Azok a nagyhatású dokumen­tumok. amelyeket a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Tes-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents