Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-19 / 297. szám

Kint, a falakon túl, ködös, nyálkás az idő. A műhelyben ingujjra vetkőzve dolgoznak a vasmunkások, munkásnők. Rit­mikus zaj. Szinte minden má­sodperchez hozzátartozik egy hangegyveleg, amely a követke­ző pillanatban már ismét más összetételű és néhány perc múl­va újra az előbbi. Elek'romos áram, sűrített levegő, hűtőfolya­dék, szikrák és égett vas szaga. Forgácsolóüzem. A jelbeütő gép mellett közép­korú asszony. Begyakorolt moz­dulatokkal sorjázza a gép asz­talára a frissen készült esz tér- gakóseket. Rövid mozdulat, s a gép ütemesen veri a számokat. Szilágyi Istvánné 2 évvel ezelőtt takarítónőnek jött az üzembe. Egy hónap múlva géphez került. Azóta vasmunkás és szervezett dolgozó. Dobozról jár be, min­dennap. — Ha valakinek segítségre van szüksége itt, a mi üzemünk­ben, bizalommal fordulhat a szakszervezethez. Ha jogos a kérése, teljesítik, s ez így van rendjén. Nekem még nem volt szükségem rá, de még lehet. Ügy beszél a szakszervezetről* a műhelyről, mint egy család­ról. Szik rák A jó művezető mindenben segít. A művezető, Zsilinszki János alacsony ember, szikár, baráz­dált arcú. 38 éves és gépésztech­nikus. Levezető elnöke volt a szakszervezeti műhelybdzottság választási gyűlésének. — Tudja szaktársam, hozzánk az asszonyok többsége a mező- gazdaságból jött. Létszámunk Az Országos Sertéshizlaló Vállalat, Békéscsaba I-es és II-es számú telepe. Kétegyházi út etető, éjjeliőr, melléktermékfőző, kisvasúti motoros, fűtő és molnár szakmunkás dolgozókat vesz fed. 166236 50 százaléka nő. Soha nem dol­goztak üzemben. Ma már 99 szá­zalékúit szervezett munkás. Hogy beszélnek-e? De még mennyire. A gyűlésen nyolcán szólaltak fél és amit mondtak, annak súlya volt, és van. S beszél a műhely gondjairól is, arról, hogy milyen nehéz egy-egy munkabrigád megszer­vezése. Pedig a forgácsolóban igazán erős a mozgalmi élet. Eredményeik is vannak. Éppen a napokban határozták el, hogy két csapat közös elszámolású brigádba tömörül. A gépek között itt is, ott is ismerőst látunk. A zajtól nem hallani a szavukat, de az üdvöz. lő intést kölcsönösen értjük. Jól megtermett férfi az új műhelybizalmi, Ancsán János. Súlyos1, henger alakú vasdarabot szorít az eszterga forgótengelyé­be. Tárcsamarót készít belőle. A rozsdás vanhengerből a szemünk előtt alakul, finomodik ki a csil­logó szerszám. S még melegen az esztergakéstől, odakerül a többi közé. — Már régen szó volt arról, hogy a vezetőség és a szaktár­sak is engem akartak szakszer­vezeti bizalminak. Nem vállal­tam. Nem volt időm társadalmi munkára. Építkeztem. Az ember­nek ugye elsősorban, a családról kell gondoskodni, tetőt kell húz­ni a fejük fölé, aztán... — És mit szóltak a műhelyé­ben az emberek, hogy eddig nem vállalta? Megértették? Ügy néz ránk, mintha hébe­rül beszélnénk hozzá. — Szakikám, itt kollektíva van — ír le egy kört a műhely levegőjébe. — Persze, hogy megértették, hiszen sokan kö­zülük szabad idejükben segítet­tek házam felépítésében. A hűtőfolyadék egyhangúan csurog. Tejszerű simasággal ve­gyül el az olajjal. É7 az egyet* len dolog az egész műhelyben, ami egyhangú. Bármerre is né­zünk, mindenütt ütemes mozgás, szikrázó, csülogó vasak, forgó gépalkatrészek, magabiztos em­berek. Megfoghatatlanul lüktet a levegőben az ember és a gép V csinálta ritmikus zaj. A lány észre sem vesz ben­nünket. Hosszú ujjaival olyan finomsággal és mégis határozott pontossággal rakja a köszörűgép lapjára a fűrésztárcsákat, mint­ha hangszeren játszana. Gomb­nyomás a gép oldalán és vörös szikraeső borítja a környéket. Kísérőnk mutatja be Békési Er­zsébetet. Csuklóját nyújtja üd­vözlésre, mert a tenyere vas­poros és olajos. — A szakszervezet? Jó dolog. Persze nem mindig tudja azt adni, amit az ember egyénileg akar. A nyáron nagyon szeret­tem volna elmenni üdülni. Nem szén 41 bizalmiból nyolc nem felelt meg az elvárásnak. He­lyettük újakat választottak. Ar­ról is számot adtak, hogy ebben az évben 210 embernek javasol­tak vállalati segélyt, összesen 65 ezer forint értékben, 88-an pe­dig szakszervezeti segélyt kap­tak 31 és fél ezer forint érték­ben. Az ár- és belvíz által súj­tott dolgozóik részére a vasas szákszervezettől, illetve a szaitc- mai központtól „harcoltak” ki 26 ezer forintot. Természetes, hogy nemcsak ebből állt a mun­kájuk, mindazt azonban, amit a két év alatt tettek, hosszadal­mas lenne leírni. Azt azonban el lehet mondani, hogy ami a mozgalmi életben jó, azt a Szer­szám- és Gépelem Gyárak Bé­késcsabai Forgácsoló Szerszám­gyárában megtaláltuk. „Szerettem volna egy beutalót...” kaptam beutalót. Talán ha férj­hez megyék, sikerül. —1 A közeljövőben? — Menyasszony vagyok ... Ne keresse a kezemen a gyűrűt, a munkahelyen no™ szabad hor­dani. Balesetveszélyes. Elnézést kér, de nincs ideje társalogni. Dekádzárás van, s a tervet teljesítenie kell. Kilépünk a gépefe közül, s ott, ahol az előbb álltunk, szikraeső hull. A szakszervezet titkáránál, Bodor Sándornál ott találjuk Domokos Jánost, a gyár főköny­velőjét is. Az asztalon sárga irat. tartók, bennük az eddig lezaj­lott műhelybizattsági választá­sok jegyzőkönyved. Éppen a kö­vetkező lépést, a január 18-án megtartandó vállalati szakszer­vezeti tanács és a szakszerve­zet bizottság választási előkészü­leteit beszélik meg. Elmondják* hogy három műhelybizottságuk, nál és egy osztálybizottságnál már megtörtént a választás. Ezeken az értekezleteken 94-en szóltak hozzá a 600 dolgozó kö­zül. Volt miről beszélniük, hi­„Senki nincs túlterhel ve.” (Rajz: Volmuth Frigyes) Meg is kérdeztük Bodor Sán­dort, a szakszervezeti bizottság titkárát, aki egyben az anyag- és áruforgalmi osztály vezetője, hogyan lehet mindezt összefog­ni társadalmi munkában. Mind. denekelőtt azt mondta el, hogy ha nem így lenne, nem is vál­lalná a szakszervezeti titkársá­got. Szerinte minden szakszer­vezeti funcáó viselőjének becsü­lettel, kötelességtudattal kell el­látnia azt, amire dolgozó társai választották. Így a feladatok megoszlanak, senki nincs túl­terhelve. Csak így lehet eredmé­nyesen dolgozni. A forgácsoló­ban így csinálják. Botyánszki János Másodszor is kiváló A Gyulai Városi Tanács Vég­rehajtó Bizottsága, a Békés me­gyei KISZÖV és MÉSZÖV, vala­mint az Erkel Művelődési Köz­pont és a gyulai szövetkezetek Körös Táncegyüttese az együttes fennállásának huszadik évfordu­lója és a Kiváló együttes cím másodízbeni elnyerése alkalmá­ból december 19-én délután fél ötkor jubileumi ünnepségeit ren­dez. A találkozó legfőbb eseménye­ként az együttes tagjai bemu­tatják az év feszti válny-rt es számait. Bélyegkiállítás Szarvason A Tessedik Sámuel halálának 150. évfordulója tiszteletére rém. dezett Tudományos és Művészeti Hetek keretében december 20-án délelőtt 11 órakor országos bé­lyegkiállítás nyílik a szarvasi 2. számú általános iskola díszter­mében. Csaknem félszáz egyéni gyűj­tő és mintegy húsz általános és középiskolai, művelődési és úttörőházai, valamint nevelőott­honi szakkör küldte el motívum- összeállításait. Békés megyei helységek mellett Soprontól Vá- sárosnaményig és Szegedtől Salgótarjánig az ország szinte minden tájáról érkeztek színvo­nalas és igen értékes gyűjtemé­nyek. Néhány tabló témája: er­dészet, madárvilág a Balatonon, méhészet, halak, madarak, nép­viseletek, cukorrépa-feldolgozás* dísznövények, traktor és moto* rok a mezőgazdaságban. A kiállítást Steiner László, m Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének főtitkára nyitja meg. A helyszínen! emléklap vá­sárolható s ugyanekkor alkalmi bélyegzőt használ a szarvasi postahivatal. IfBBBBBBBBBBlBBBBBBBBBBBBBBBSBBBBBBBBBBBl ’BHBBBBB*l6SBB*BB*»»BlíBBaBI«**aBBB*«BBBBJBBBB«»BlBBB' Állami gazdaságok! Termelőszövetkezetek! Szarvasmarha• és sertéstelepek vasszerkezeti technológiai kivitelezéséhez kapacitást már most biztosítson a Debreceni Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat gyáregységei — a rendelések alapján — megfelelő mi­nőségben, kedvező áron és rövid határidővel tudják az igényt kielégíteni. Részletes felvilágosítást a MEZŐGAZDASÁGI GÉPJAVÍTÓ VÁLLALAT Debrecen, Szoboszlói u. 50. Vállalkozási és Termelési Osztálya nyújt. 2C9470 6. Az a pohos főnök miért vette még igénybe egy hónapig szol­gálatomat, ha már akkor tud­ta, hogy elpasszol? Vagy ha nem reccsent rá az a főkorifeus, meg­tűrt volna? Egy frászt! A sor­som már akkor el volt döntve, s az a végzetes kávéfröccsentés csak siettette a főnököt, mert neki is vaj van a fején! Ezért igyekezett annyira. Milyen ne­vetséges volt, amikor pitizett a pipike előtt leégni nem akaró osztályvezetőnek (ezt azért csak elárulom róla), hogy ne írja be dörgedelmét! Bár gyűlölöm ezt az öntudat-viszketegségben szenvedő ipsét, mégis azt állí­tom, jól tette, hogy bevéste! Ha ilyen hosszú és nem akármilyen szolgálat után túladnak rajtam, legalább tolják le a pohost is. Azt se bánnám, ha elbocsáta­nák. (Csak megérhetném, fais­tenem!) Ki ért majd meg engem, ami­ért ilyen, asztalhoz nem méltó indulatra ragadtatom magam? Sajnos, nekem már összetá- költatásom első percétől kezdve a selejtezés Mércével kellett hadakoznom. Állandóan a ko­rai kiszuperálás árnyékában él­tem, talán ezért volt olyan ke­gyes hozzám a Mittudoménmi, hogy e rövid pályaállás alatt sokkal többet tapasztalhattam, megélhettem, mint társaim. Sajnálom elveszíteni ezeket a roppant értékes felfedezéseket* de közeleg a vég, s nincs időm mindent visszapergetni. Most már csak arra kérhetem a Sor- sommalrendelkezőt, hogy mi­előtt végrehajtanák rajtam az ESB ítéletét, ami ellen felleb­bezés nincs (ezt külön minisz­tertanácsi rendelet szabályozta éppen az én szomorú esetem ta_ pasztalatából kiindulva), leg­alább ennyi időt adjon itt, az ámyékszék tövében, hogy egy szolgálati napomra visszaemlé­kezhessek. Tákoltatásomtól kezdve nem számíthattam nagy igényre, hogy mégis máshogy lett, a véletlen műVp volt, így most is csak egy szürke hétköznap elkesergésé- be kezdek.- (Vajon be tudom-e fejezni? Az a két gyanús alak már me­gint itt setteng az udvaron. Csak az nyugtat, hogy fejsze, fűrész vagy más asztalellenes hóhérszerszám nincs a kezük­ben. Persze, az is lehet, hogy ők is finnyásak, s nem egy elha­nyagolt illemhely mellett vé­geznek velem, ha ők lesznek az ítéletvégreha j tők. Azért még ebben a zárójelben csak megjegyzem, hogy pálya­állásom alatt több belső tataro­zást megéltem, de a hátsó mel­lékhelyiség rendbehozására so­- se futotta a keretből. Akik a ter­vet jóváhagyták, azoknak nem volt még kis vagy nagy dolguk ilyen szennyes bűzoduban? Ti pénzügyi kis és nagy hatalmas­ságok, csak egyszer kényszerül­nétek itt elvégezni szüksége­teket, országos mozgalom indul­na meg a vidéki ámyékszékek: szanálása ügyében, már ameny. nyíre a népgazdaság mindenko­ri lehetőségei megengedék. A két alak ismét eltűnt. Miért vagyok úgy megijedve mégis?) Könnyebb és hálásaibb lenne valamelyik vasárnapot vagy ün­nepnapot kiválasztani kesergé- sem tárgyául, de ezeket szán­dékosan mellőzöm, nemcsak azért, mert megígértem, hanem azért is, mert ilyenkor az em­berek is másak, legtöbbször nem az igaziak, s mások csillo­gása nem téveszthet meg egy magamfajta kiszuperált presz- szóasztalt sem, amely körül még írók is ültek. (Be is káfol- tak egy könyvnapi kirajzást követő irodalmi est után úgy* hogy végigrókázták a Hozetig vezető járdát, mondván, nem árt egy kis kikapcsolódás és életközelség a megfeszített szel­lemi erőfeszítés és izzadás után.) így van némi nemű fogalmam a szocialista realizmusról, és tő­lük tanultam meg a nyugodt életet óhajtó író ars poeticáját is: „Ha nem akarod, hogy baj legyen veled, ne üsd a tollad semmi olyanba, ami még nem leülepedett, maradj az arany középúton, mert akkor nem kop- pintanak a körmödre! A már járt utat nem szabad felcserél­ni a járatlannal, de a kellő koz­metikáról nem szabad megfe­ledkezni! Mert ugyebár egy tsz. elnök vagy egy gyárigazgató is csakúgy szereti a babáját, mint az a piszkos kapitalista, de a kö­rítés más!” Ök okítottak ki — orozva szerzett ismeret! —«hoSty

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents