Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-16 / 294. szám

ÉRDEK ÉS ÖNTUDAT Pénzeszsák A köztudatban máig is eleven] még az a nézet, amely ellenié- tét lát az érdek és az öntudat között. Ez valószínűleg nem kis j részben annak a valláserkölcsi ] nevelésnek maradványa, amely! tagadta az összefüggést az em-' berek „evilági” érdekeltsége és j cselekedeteik erkölcsössége kő- j zott, s az erkölcsösséget nem az emberek, a társadalom hely- ! zetéből, édekeiből, hanem va- ] lamiféle örök, változatlan, „is- j teni parancsolathoz” való vi- i szonyból magyarázta. Érdekes I módon a szocialista építés első évtizedében a lényegében ha­gyományos valláserkölcsi meg­ítélés terjedt el, mint szocialis­ta, marxista álláspont, termé­szetesen azzal a nagy különb­séggel, hogy a viszonyítási alap szerepét nem „isteni parancso­latok” játszották, hanem a mun­kásosztály változatlanoknak fel­tételezett érdekei. E felfogás szerint úgy volt le­hetséges és kötelező a munkás- osztály céljait szolgálni, hogy közben háttérbe kellett szoríta- j ni nemcsak az egyének, de az ] osztály egyes rétegeinek sajátos ] külön érdekeit; az volt tehát az öntudatos, aki ezt a szolgálatot önzetlenül, egyéni érdekei rová. sára is vállalta. Történelmi érdek: a hatalom megszerzése, megszilárdítása E felfogás, naív egyszerűsége mellett is, történelmilég nélkü­lözhetetlen és pozitív szerepet játszott, amennyiben a hatalo­mért vívott harc, majd az el­lenforradalom leverése és a szo­cializmus alapjainak lerakása valóban olyan tömegaktivitást igényelt, amely elkerülhetetle­nül háttérbe szorította az egyé­nek, illetve a kisebb társadalmi egységek, . rétegek, csoportok különérdekeit, hogy érvénye­sülhessenek a dolgozó osztályok közös, alapvető érdekei: a szo­cialista hatalom megteremtése, megszervezése és megtartása, a kizsákmányolás és a munkanél­küliség megszüntetése, a szoci­alista iparosítás, a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság meg­teremtése, a szocialista kulturá­lis forradalom első eredményei­nek élérése. Pártunk már a VII. kongresz- szusán, 1959-ben felismerte, hogy a hatvanas években, ép-j pen az elért eredményekre tá~i maszkodva, változtatni, helyes- i bitem kell a korábbá felfogá­son: határozatot hozott a gaz­daságirányítás régi módszerei- j nek felülvizsgálatára, új mód­szerek keresésére, s arra, hogy j máris erősíteni kell a dolgozók ! anyagi érdekeltségét az iparban is, az akkor gyors ütemben I kialakuló mezőgazdasági terme­lőszövetkezetekben is. Fel kellett ismernünk azt, hogy a szocia­lista forradalom alapvető vív­mányainak megőrzése és gyara­pítása, eredményeink tovább­fejlesztése nem lehetséges a ko­rábbi szemlélet alapján, amely­ben a fő szerepet a munkás- osztály osztatlan és változat­lan „történelmi érdekeinek” csak 1 viszonylagosan jogosult képzete játszotta. Ez addig, amíg a szocializmus alapvető kere­teinek kialakítása volt a fő fel­adat, nem akadályozta, hanem elősegítette a munkásosztály osztálycéljainak elérését. Ami­kor azonban létfontosságúvá váltak a gazdaságpolitikának olyan céljai, mint az összes dol­gozórétegék életszínvonalának rendszeres emelése, a lakáskér­dés megoldása, a magasabb szín­vonalú gazdasági együttműködés a szocialista és nem szocialista országokkal, a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának biztosítá­sa a gazdasági fejlődés kívána­tos üteme mellett, a műszaki fejlesztés és a népgazdaság he­lyes ágazati arányainak kiala­kítása, akkor, e problémák ter­mészetéből következőleg is, vi­lágossá vált, hogy mindezt csak­is a társadalmilag szervezett termelőmunka hatékonyságá­nak növelésével oldhatjuk meg. Ebből szinte egyenesen követ­kezik, hogy a munkásosztály történelmi érdekei és valamely] konkrét népgazdasági vagy ] munkamegosztási ág, valamely j konkrét termelőüzem kollek-, tívájának mai törekvései közötti I kapcsolat jóval bonyolultabb,! mint azt korábbi szemléletünk feltételezte. Kein lehet az öntudat számláiéra írni A régi gazdaságirányítási rendszer kritikai felülvizsgála­ta során kiderült, hogy a szi­gorúan értelmezett, részletes központi előírásokra épült terv­gazdálkodás mellett is a nem-j zeti jövedelem elég nagy (15— 20) százaléka a tervtől függet­lenül „mozgott”, sokszor pozi­tív, sokszor azonban negatív ér­telemben, népgazdasági szintű j pazarlásokat okozva, amit sem­miképpen sem lehetett csupán j az „öntudat” számlájára írni, s í felvilágosító munkával meg­szüntetni. Be kellett látunk, hogy a történelmi értelemben vett öntudat, osztályöntudat és az osztály mai és távlati érde­kei között reális ellentmondások feszülnek, amelyek tudomásul­vétele és tanulmányozása a cél­ravezető, nem pedig ideológiai munkával való „áthidalásuk”. Ez az új — nem elméletileg új, mert a marxizmus—leniniz- mus már régen ismerte ezt az összefüggést — szemlélet és megközelítés már érvényesült, a gazdaságirányítási rendszer re­formjának előkészítése és beve­zetése során. A Központi Bi­zottság, majd a IX. kongresz- szus által elfogadott koncepció először is számot vetett azzal, hogy a szocializmus teljes fel­építéséhez a minőségi munkát, a munka termelékenységének növelését, s a fejlődés magasabb j színvonalon való folytatását j igénylő feladatok megoldásához, „többlépcsős .eljárásra” van szükség az osztályérdek, a köz- > érdek konkrét tartalmának megfogalmazásában (a népgaz­daság távlati és rövidebb távú terveinek elkészítésében). Másod­szor, ezek megvalósításában is nélkülözhetetlen a vállalati dol­gozók kollektív érdekeinek el­ismert és szabályozott, de ön­állóbb, szabadabb hatása a közérdek, a népgazdasági célok realizálása. S harmadszor: a vállalati kollektív érdekeken be­lül nélkülözhetetlen az egyéni érdek differenciáltabb érvénye­sülése, illetve érvényesítésének törvényes lehetősége. Ezen új j körülmények között új módon j vetődik fel az érdek és az ön- j tudat, az érdekeltség és az ön- tudatosság problémája. Öntudat egyenlő: hozzáértő cselekvés Először is: új, önállóbb gaz­dasági szerepének megfelelően, a vállalat most már nemcsak végrehajtója a központban ki­dolgozott tervfeladatoknak, ha­nem részt vesz a népgazdasági tervek kidolgozásában is. Eb­vúra. Meleg lévén, lekerült a maxi és előtűnt a miniszoknya meg a teljesen átlátszó blúz... A párizsi asszonyok és lányok nem sokat törődnek a divat-vál­tozással. Annál inkább foglal­koztatja őket az egyenjogúság kérdése. De Gaulle 1945-ben választó­jogot adott ugyan a nőknek, de gyermeknevelésben, pénz- és örökösödési ügyekben még ma sem egyenjogúak a törvény előtt. (A rossz nyelvek szerint ebben Napóleon is ludas. A nő­nek a házasságban betöltött sze­repéről ugyanis a következőket írta: „...a nő engedelmességgel tartozik férjének, aki ezért vé­delmet nyújt neki”.) A családért kizárólag a férfi felelős. Így az­tán olyan eset is előfordulhat, hogy a kiskorú gyermeken csak akkor lehet műtétet végrehajta­ni, ha ahhoz az apa hozzájárul. Ez arra az esetre is vonatkozik, amikor a „teremtés koronája” éppen megérdemelt börtönbün­tetését tölti... Ügy hallottam, a francia nők következetes harca nem volt hiábavaló: jövőre — az új tör­vény értelmében — már egyen­jogú félként szólhatnák bele a fenti kérdésekbe. könyvek között Külföldi útjaim során mindig szívesen időzöm a könyvesbol­tokban és a könyvárusok sok érdekességet rejtegető üzleted­ben. Párizsban is többször jár­tam a bouquiniste-ok, a híres könyvárusok Szajna-parti bó­déi előtt. Elsősox-ban ócska köny­.............................................................................................................»uhui v eket, régi levelezőlapokat és rézkarcokat árusítanak, de ha valakinek szüksége van rá, még Hitler hírhedt Mein Kampf-ját is megveheti... A könyvesboltok őszi slágere de Gaulle emlékiratainak első kötete volt. A Megújhodás cí­met viselő könyvben a volt el­nök elemzi az ötödik Köztár­saság megalakulásának körül­ményeit. belső gazdasági prob­lémáit és a nemzetközi helyze­tet. A reprezentatív kiállítású kötet mellett ott láthatjuk Le­nin, Fidel Castro, Ldu Sao-Csi, Mao, Szolzsenyicin műveit és Bernadette Devlin önéletrajzát is. A könyvek mellett a párizsi­ak kedvelt olvasmánya a lapok horoszkóp rovata. Elutazásom napján a L’Echo-ban én is meg­néztem a horoszkópomat. Meg­tudtam, hogy ezen a napon el kell intéznem függő ügyeimet, mert újabb jelentős feladatok várnak rám; jóakaratot kell ta­núsítanom mindenkivel, szemben és — bár dúskálhatok a lehető­ségekben — igen mértéktartó­nak kell lennem. Ez utóbbi in­telem betartása nem okozott gondot: mindössze egy frank ár­válkodott a zsebemben. Az új jelentős feladatra pedig még a mai napig is várok ... A FOLIES BERGERETÖE A PIGALLEIG A sex — mint a legtöbb nyu­gati városban — Párizsban is fénykorát éli. Az újságárusok pavilonjából és a sex-üzletek kirakatából a legrafináltabb pó­HIÚI ■■hí ■ »*<*■»«'■“■»«srzih«* zokban fénykéjjezett pucér nők ! sokasága tekint a járókelőkre. | A mozikban — finoman fogai- : mazva — intim helyzetben lát- ; hatjuk Jean Sorel-t és Marisa ! Mell-t; még a Franciaország I festői tájait bemutató kísérő- I filmekbe’ , is beiktatnak egy-két » meztelenjelenetet. A híres re- ! vüszínház, a Folies Bergere mű- ! sorában szereplő hölgyek „öltő- : zeke” alapján is igen nehéz ; lenne megállapítani a párizsi « divatot; legtöbbször fedetlen jj felsőtesttel lépnek színpadra. : (Megjegyzem, a meztelenség ; mellett itt azért nagyon látva- 5 nyos produkciókat és több vi- 5 lágszámot is láthatnak a nézők.) ; Az évek múlásával a Folies j Bergere táncosnőinek útja is a * Pigalle-ra vezet. A Pigalle — nemzetközi talál- ; kahely. A központban bábeli | hangzavar van; erőszakos, több ; nyelven beszélő „csalogató-em- ; berek” invitálják a sétálókat a * bárokba, ahol — túlzás nélkül ! állítom — meztelenre vetkőzik s a világ. A Pigalle-t környező ’ utcákban és a kis magánszállo- > dákban 50 frankos „járdatündé- : rek” és 600 frankos „caRgrSH”- s ek árulják bájaikat. .. Ebben a S káoszban a rendőrség is nagy • forgalmat bonyolít le. Egy-egv : razzia során szinte percek alatt : megtelik a riadó-autó. melynek ■ rácsos ablakából a mosdattam S szavak özöne zúdul a bámész- ! kodókra., Bracsok István j Következik: A Diadalív ár- ! nyékában. " ben önálló, csak általa elvégez­hető funkciója van, ami nagy­mértékben növeli a vállalati ve­zetők, társadalmi szervek, az egész vállalati kollektíva fele­lősségét és érdekeltségét a terv megvalósításában, az ehhez szükséges feltételek feltárásá­ban, megteremtésében. Másod­szor, a vállalati kollektíva, a vezetők, társadalmi szervek, üzemrészek, brigádok és egyé­nek ön-tudatosságának fokát most már nem felülről készen kapott és „rájuk rótt” feladatok megoldásán mérhetjük, hanem mindinkább azon a hozzáérté­sen, szakértelmen, találékony­ságon és szorgalmon is, arnely- lyel feltárják és kihasználják saját tartalékaikat, okosam és hatékonyan gazdálkodnak saját adottságaikkal, a nép rájuk bí­zott vagyonával. A központilag helyesen „beállított” szabályo­zók mellett ebben messzemenő­en érdekeltek is. Harmadszor, az anyagi és erkölcsi ösztön­zés egységét helyesen megva­lósító gyakorlat — amelynek kialakításához nélkülözhetetlen az üzemi, munkahelyi demok­rácia meglevő lehetőségeinek kihasználása és továbbfejleszté­se — olyan légkört, olyan he­lyi hangulatot, ideológiai-erköl­csi klímát teremt, amelyben nem elég „fórumokon szerepel­ni” és szép szavakat mondani az öntudatról, közérdekről, ha­nem gyakorlatilag is példát kell mutatni hozzáértésből, készség­ből, szorgalomból, minőségileg is kifogástalan munkából. És ha a valódi, a munkahelyi közvé­lemény előtt, annak demokrati­kus tájékoztatása és kontrollja mellett is igazolható tényleges teljesítmény szerint differenci­áljuk a béreket, prémiumokat, jutalmakat, kitüntetéseket és az erkölcsi megbecsülés egyéb módjait, akkor ez a demokra­tikus vitákban edződött mun­kahelyi közvélemény olyan er­kölcsi-politikai erővé válik, amely képes a konzervatív, ká­ros egyenlősdá ellen hatékonyan fellépni szocialista elveink vé­delmében, csakúgy, mint elejét venni az igazságtalan, nem a teljesítmények különbségén ala­puló differenciák keletkezésé­nek. A X. pártkongresszus beszá­molóján, határozatán végigvo­nul az egyetértés kísérte szem­lélet, amelyet az utóbbi évek tapasztalatai megerősítettek s a kongresszus előtti taggyűlések, pártértekezletek újra összegez­tek: a szocialista tudat, az ön­tudat fejlődése elválaszthatatlan mai és távlati érdekeink helyes értelmezésétől, s ezek tényleges érvényesítésétől. A munka, a termelő munka körülményei és eredményei gyakorolnák a leg­nagyobb és legközvetlenebb ha­tást a szocialista öntudat és er­kölcs fejlődésére, s ezek alap­ján szállhatunk szembe, elveink és érdekeink védelmében, tár­sadalomban még továbbélő, oly­kor megélénkülő kispolgári jel­legű nézeteikkel és magatartá­sokkal, a teljesítmények külön­bözőségét is tagadó s ezek mél­tó megbecsülését elítélő kon­zervatív egyenlősdivel, a tény­leges teljesítménnyel nem iga­zolható bérdifferenciákkal, va­lamint a rajtuk élősködő, belő­lük táplálkozó gátlástalan ha- rácsolás, haszonlesés, korrupció jelenségeivel. K. F. Az idei belvíz mérhetetlen kárt okozott megyénk mezőgaz­daságában és az emberek lakó- környezetében. A felmérő bizott­ságok pénzben ugyan kifejezték, értékelték a káreseteket, de ezekből kimaradt egy tétel, még­pedig az, amely erkölcsiekben jelentkezett. És most ezt a té­telt szeretnénk terhelni a másik oldalról. Arról van szó, hogy a megyében működő vízgazdálko­dási társulások évek hosszú so­rán pénzeszsákokká váltak. A legutóbbi ellenőrzés során meg­állapították, hogy a Magyar Nemzeti Banknál elhelyezett be­téteik összege meghaladja a 12 millió forintot! Ha azt vesszük figyelembe, hogy a belvíz több tízezer holdon megrekedt, gá­tolta a földek megművelését, tönkretette a lakóházak ezreit, akkor joggal kérdezhetjük, miért takarékoskodtak ilyen nagymér­tékben? A Körösvidéki Vízügyi Igaz­gatóságon nyilvántartott ada­tokból megállapítható, hogy a működési területen évenként há­rommillió forint körüli hozzá­járulást fizetnek a tsz-ek cs a tanácsok, hogy életben tarthas­sák a vízitársulásokat. Ha a há­rommillió forintot a 12 millió­hoz arányosítjuk, akkor nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk: négy olyan esztendő telt el a ví­zitársulások életében, amikor a belvízvédekezésre egy fillért sem költöttek! Vajon miért? Valószínű, hogy a társulati közgyűléseken parázs viták ala­kulnak majd ki erről, meg ar­ról is, hogy a megtakarításból miért „csöppentek” le több tíz­ezer forintos prémiumok, miért épült emeletes irodaház, amikor a tsz földjén csatorna hiányá­ban vagy eliszaposodott csator­nák miatt megrekedt a belvíz. Hát nem ezeket kellett volna elsősorban rendbenhozniuk a holdanként befizetett hozzájá­rulásból? Ötven termelőszövetkezetben 300 millió forintos bevételi hi­ánnyal számolhatnak. S ha az üzemközi belvízelvezető művek kifogástalan állapotban lettek volna, hiszen az állami főművek tudták fogadni a vizet, akkor nem kellett volna vízből aratni a gabonát és könnytől csordult szemmel nézni, mint sárgul a kukorica meg a cukorrépa és a többi növény a víz fojtogatásá- tól. Érdemes lenne most a társu­lati zárszámadások időszakában alaposan körülnézni a társulások portáin és az anyagiakban be­csülettel. a tagság érdekének megfelelően rendet teremteni! Dupsi Károly Olcsón eladó a Békés, Szarvasi u. 12. sz. alatti házingatlan. Érdeklődni lehet a Békéscsabai Vasipari Szövetkezet főkönyvelőjé­nél, Békéscsaba, Petőfi u. 4. sz. alatt. x A DÁV szerelési osztálya értesíti a lakosságot, hogy az alábbi helyeken épült létesítményeket 1970. december 17-én feszültség alá helyezi MEDGYESBODZÁSON az Egyetértés Tsz sertéstelep részére épített 20 kW vonalat és transzformátorállomást. KÉTSOPRONYON a Mikszáth utcában épített kisfeszültségű hálózatot, valamint a Rákóczi Tsz sertéstelep részére épített 20 kW-og vonalat és transzformátorállomást. A léteseítményen elhelyezett tárgyak érintése életveszélyes! 166713

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents