Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-15 / 293. szám

KERT és háztáji As újkorok keselése A must, miután át­jutott a zajos erjedé­sen, elveszti édességét és újbor lesz belőle. Az új bor bizonyos ide­ig zavaros, de foKoza- tosan áttetsző, átlát­szó lesz, majd meg­tisztul. Az újbor íze eleinte kellemetlen, a fajtára jellemző vo­nások még nem ala­kulnak ka benne. Az újkor fejlődése során több változáson megy keresztül, me­lyek közül lényeges a tsavcsökkenés. A bor- kősavcsöikkenés az al­koholtartalommal és pincehőmérséiklettel áll összefüggésben. Az almasavcsökkenés biológiai folyamat, melyet almasav-bon­itó baktériumok vé_ geznek. Ezek a kénes­savra nagyon érzéke­nyek. Ha jelenlétük nem kívánatos, kéne- zéssel elpusztíthatjuk. Amikor a seprő le­ülepedett, a bor nagy­jából letisztult, azon­nal fejtsük le. A sep­rőben semmi olyan anyag nincs, amire a bornak szüksége len­ne. Mivel az élesztő­sejtek is fehérje- anyagok, könnyen bomlók, a bornak csak kárára lehet, ha sokáig ezen marad. Könnyen bőrbetegséget is okozhat. Igen téves az a felfogás, hogy abból les7 jó bor, ha minél tovább — például karácsonyig —, marad a seprőn. Az első fejtést, a zajos erje­dés után 3—6 hét múlva célsze­rű elvégezni, korábban fejtjük a lágy, egyszerű boroikat; később fejtjük a kemény, testes, cukrot tartalmazó borokat és a vörös­borokat. A késiéi fejtés mindig súlyo­sabb hiba, mint a korai. Mielőtt az első fejtést elvégeznénk, tö­rési próbát kell végeznünk a következőképpen: a borból egy poharat félig megtöltünk és szo­bahőmérsékleten állni hagyjuk 1—2 napig. A jól kierjedt, egész­séges bor szépen megtisztul. Színe nem változik meg. A hi­básan erjedt vagy törésre haj­lamos bor a levegőn még jobban megzavarosodik, a felső részén barna gyűrű képződik, amely lefelé halad. Az egész bor töröt­té, kávébarna színűvé változik és íze kellemetlen lesz. Az első fejtés célja, hogy bo­runkat a seprőjétől elválasszuk és levegővel érintkezésbe hoz­zuk. Vékony, savanykás illattal rendelkező borok fejtését lehe­tőleg zártan végezzük el. Ha a törési próba azt mutatta, hogy borunk barna törésre haj­lamos, akkor nem fejtjük borun­kat nyíltan, levegővel érintve. A törés legjobb ellenszere a kén. Kénezni kell a bort gyenge haj­lamosság esetén, száz literen­ként kettő tabletta borkénnel, erősebb esetben három-öt tab­lettával. Savanyú boroknál a savat tompítani szükséges. A túlzott savtompitás üressé, sőt hibás ízűvé teszi a különben egészsé­ges bort (lúgos íz). A vékony, egyszerű bor gerincét a savak alkotiák, melyeket ha közömbö­sítünk a bor összeesik, semmivé válik. A nagyon savanyú boron elő­ször lágy bor hozzáadásával ja­vítsunk. Igen egyszerű megoldás, ha hideg helyre visszük a bort. A hideg hatására ugvanis a bor .savtartalma csökken, borkő, bor­kősavas mész válik ki. amit a hordó vagy az üveg aljára üle­pítünk. Ha hideg kezelésre nincs le­hetőségünk, akkor szénsavas mésszel kezeljük a bort. Ha száz liter borból egy ezrelék borkő­savat akarunk kivonni, akkor hat-hét deka szénsavas mész felhasználására van szükség. Célszerű a művelet előtt próbát tenni. A borok kezeléséhez tartozik a tisztaság, mely a jó borkészí­tés egyik legfontosabb feltétele. Legtöbb bőrbetegség és borhiba ugyanis a tisztaság hiányának következménye. Boross László kertészmérnök Miller kap mentességet a jövedelemadó fizetésétől a belterület tulajdonosa? A mezőgazdasági lakosság jö­vedelemadójáról szóló 51/1967. (XI. 24.) Korm. számú rendelet módosításáról bocsátotta ki a Magyar Forradalmi Munkás-Pa­raszt Kormány 47/1970. (XI. 34.) Korm. számú rendeletét. (Meg­jelent a Magyar Közlöny 102., a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 46. számában.) A kormányrendelet szerint, — állandóan mentes a mező- gazdasági lakosság jövedelem- adója alól a földterület tulaj­donosa (haszonélvezője) az után a belterületi földrészlet után, melyre telekadót fizet; — a mezőgazdasági lakosság jövedelemadójának az átlagjö­vedelem alapján fizetendő adó­feltételeit a községi, a nagy­községi, városi és fővárosi ke­rületi tanács évenként állapítja meg. A tanács e hatáskörét _ a végrehajtó bizottságra ruház­hatja; — a törvényesen és szabály­szerűen működő mezőgazdasági szakszövetkezet és a mezőgazda- sági társulás tagját 15 százalék adókedvezmény illeti meg azon földterületének adójából, amely után alapszabály szerinti gaz­dálkodás esetében évenként va­gyoni hozzájárulást fizet; — a 65. életévét betöltött férfit, illetőleg a 60. életévét betöltött nőt 35 százalék, de legfeljebb 1000 forintig terjedhető kedvez­mény illeti meg, ha mező- és erdőgazdasági termelőmunká­ból származó jövedelmén kívül más adóköteles jövedelemmel nem rendelkezik és munkaképes — vele együtt adózó férfi — családtagja nincs. Pajzstetvek szobanövényelnked Hogyan vétlekeshetünk ellenük? Cserepes szobanövényeink gyakran szenvednek a pajzstet­vek kártevésétől, különösen amelyek kedvezőtlen körülmé­nyek közé: nagyon meleg, sötét, száraz levegőjű vagy gyakran változó hőmérsékletű helyiségbe kerültek. Az ilyen elhelyezés és az ápolási munkák elhanyagolá­sa (rendszeres öntözés, tápanyag­ellátás, a levélzet tisztántartása, stb.), esetében növényeink gyen­gén, vagy egyáltalán nem fej­lődnek, legyengülnek, így kevés­bé ellenállókká válnak a kárte­vőkkel szemben. Szobanövényeink egyik leg­gyakoribb pajzstetű kártevője az oleander-pajzstetű, ezenkívül más fajok is szép számmal for­dulnak elő. Szaporodásuk feltű­nően nagy mérvű. Már a lárvák is kárt tesznek. Az oleander- pajzstetű a károsított növénytől függően 40—120 tojást is rak. A tojásokból 1—5 nap múlva kel­nek ki a lárvák, melyeknek még jól fejlett lábaik vannak, de paj­zsuk nincs. A lárvák egy része az anyapajzs alatt marad, másik része elhagyja azt. Néhány órás vándorlás után szívókájukat a növénybe bocsájtják. A követke­ző napon megindul a pajzskép- zésük. Fokozott kártételük nyo­mán félbe marad a növény nö­vekedése, a lombozat lehull, az egész növény el is pusztulhat. A védekezés legeredménye­sebb módja (szobanövények ese­tében) a pajzstetvek lekaparása kefével, majd lemosása egyszá­zalékos káliszappanos oldattal. Az eljárás többszöri megismétlé­sével a pajzstetveket teljesen ki­irthatjuk. A fertőzött növénye­ket mindig különítsük el az egészségesektől, így a tetvek át- vándorlását megakadályozhat­juk. A megelőzés szempontjából fontos növényeink legkedvezőbb tenyészfeltételeinek biztosítása. A pajzstetvek ellen növényvédő­szerrel is védekezhetünk, azon­ban ezt a téli időszakban — a szerek erős gázhatása miatt — lakásban nem javasoljuk. Borbély László laborvezető Még nem alakították ki az 1971. évi ÁFÉSZ felvásárlási árakat A kert- és háztáji rovatban decem­ber 1-én közöltük Orbán Mihály­nak, a Dél-Békés megyei Tsz-ek Területi Szövetsége munkatársának írását, melyben beszámoltunk arról, hogy kialakították az 1971. évi hí­zott liba, tyúk, nyúl, galamb, vala- ! mint a pulyka felvásárlási árait. A t közölt információ félreértésre adott I okot több szakkörben. így a nyulá- ! szók között is. Szép Ferenc, a BOV orosházi gyá­rának igazgatója szerkesztőségünk­kel közölte, hogy az Orbán Mihálj cikkében említett árak, a termelő- szövetkezetek saját felvásárlásainál 1971. évi irányárai. A földművesszö vetkezetekkel még nem történt meg állapodás a jövő évi árak kialakító sára. Ezeket az AFÉSZ-szerződésel kötésekor rögzítik. Nyúltenifésztésliől 7,5 millió forint bevétel A kisüzemi termelés fontos ] szerepet tölt be a népgazdaság- í ban. A termelés szervezése, a termékek értékesítése, az általá­nos fogyasztási- és értékesítő szövetkezetek egyik legfontosabb feladata. Jelenleg a megyében 30 nyúltársulás foglalkozik nyúlte- nyésztéssel. Igen jelentős ered­ménnyel számolhat a békési, a békéscsabai, de szóba jöhet még a medgyesegyházi ép a mezőko­vácsházi nyúltársulás is. A megye területén a társulá­sok tulajdonában csaiknem 2500 törzsanyanyúl van, melynek több mint 60 százalékú első osz­tályú húsnyúl. Ezt az arányt 80 százalékra szeretnénk növelni rövid időn belül. Tavaly 25 va­gon nyulat vásároltunk fel. Az idén ez a mennyiség növekedni fog. Békéscsabán, 1969-ben 9600, az idén pedig 11 350 nyúl értéke­sítésére vállalkoztak a társulás tagjai. Hasonló eredményeket ér­tek el a megye többi társulásá­nak tagjai is. Az év háromne- j gyedében felvásárolt mennyiség j meghaladta a tavalyit. Az el- j adott nyulak után tavaly négy­millió 500 ezer forintot fizettek ki. Az idén hétmillió 500 ezer forintra számítanak a tenyész­tők. A nyúl jól exportálható. A nvúltenyésztés igen hasznos a társulás tagjainak. Az általános fogyasztási szövetkezetek szerző­dési előleget fizetnek. Milyen legyen tehát a háztáji tenyészetekben az állomány? Vannak, akik kevesebb, de nagy­teljesítményű és külső, belső ér­tékmérő jó tulajdonságukat örö­kítő bakot tartanak. Ismeretes, hogy a jó, vagy rossz tulajdon­ságok öröklődésében, továbbadá­sában a baknyúlnak nagyobb szerepe van, mint az anyának. Adódik ez abból is, hogy egy-egy anyanyúl évenként 16—20, eset­leg 28 fiókát szaporít. Baknyúl- tól viszont többszáz utód is szár­mazik évente. A kitenyésztésnél ismerni kell a szülőt, de nem árt, ha a nagyszülők teljesítő ké­pességéről is rendelkezünk ada­tokkal. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy a tenyészállatok törzskönyvezve legyenek. A nagytestű fajtáknál egy-egy apára mindig kevesebb nőstényt kell számítani, mint a közép-, nagy • vagy kistestű fajtáknál. A nagytestű fajtáknál egy bakra öt nőstény, a középtestű fajtáknál hat, a kistestű nyulaknál pedig hét nőstény jusson. Nem tanácsos bérfedeztetést végeztetni. Ez káros mind a két állományra. A bakkal is szállít­ható a nyúlbetegség, vagy for­dítva is történhet. Legcélsze­rűbb. ha minden tenyésztő meg­felelő számú baknyulat is tart. Ez állategészségügyi szempont­ból előnyös. Megóvja az állo­mányt a betegségtől. Back Gyula Békéscsabai ÁFÉSZ Milyen eredetiek lehetnek a nyúlbetegségek ? A nagy tömegben egy helyen,] tartott állatok egészségének j megvédésére, a betegségek elke­rülésére fokozottabb mértékben} kell az állategészségügyi feltéte­leket biztosítani. Elsősorban £i-j gyelembe kell venni, hogy aj nyúl az elhelyezésre, a tartásra; és a takarmányozásra épp olyan ’ igényes, mint a többi háziállat, j Csak a fajtájának megfelelően] elhelyezett, tartott és takarmá- nyozott állattól várhatunk meg-1 felelő termelést. Az ilyen jó] kondícióban levő állat szerve- ] zetének ellenállóképessége na-1 gyobb, mint a rossz kondícióban] levő' vagy a rosszul elhelyezettéi.) A betegségek fertőző és nem fertőző eredetűek lehetnek. Ai nem fertőző eredetűek túlnyo­mórészt a takarmányozással és elhelyezéssel kapcsolatosak (romlott, penészes, piszkos ta­karmány). A fertőző eredetű be_ tegségek jelentős része behur- colás útján kerül az állomány­ba. Ez legegyszerűbben új álla­toknak a telepre történő bevite­lével, új tenyészegyedek beszer­zésével lehetséges. A fertőző be­tegségek behurcolásának meg­akadályozására az új egyedeket el kell különíteni, meg kell fi­gyelni, mielőtt a telepen, elhe­lyeznénk őket. Csak a megfigye­lési idő alatt a parazitológiai vizsgálatot ajánlatos elvégeztet­ni. Amennyiben fertőzőbetegség­re gyanús megbetegedések for­dulnak elő az állományban, ha­ladéktalanul értesíteni kell a területileg illetékes állatorvost, aki a beteg állatok vizsgálata vagy esetleg boncolás útján ál­lapítja meg a betegséget és ta­nácsot ad a betegség tovaterje­désének megakadályozására. A telepeket a napi tisztogatás mellett kéthetenként fertőtlení­teni kell! Ez fokozottabb módom áll fenn a fertőző betegség le­zajlása után, mert csak így akadályozható meg, a betegség terjedése. dr. Csaba Pál, a békéscsabai állatkórház szakállatorvesa Néhány jő tanács a keveréktakarmányok felhasználásához A háztáji gazdaságok a házi, [ saját keverésű takarmányok fel- | használása mellett vagy ahelyett j növekvő mennyiségben veszik igénybe az ipari keveréktakar­mányokat, tápokat. A tápok kel­lő hatékonysága érdekében a GFV takarmányozási tanácsadó­kat juttatott az árusító-helyekre ez év tavaszán. Ezúton is rövid tanácsokat adnánk azért, hogy azokat a háztáji gazdaságokban a lehető legeredményesebben használják fel. A KOCA ÉS MALACTÄP ETETÉSE Kocatáp: Az életerős, egészséges malac­nevelés, kielégítő alomszám el­érésére legalább a vemhességi idő második felében az anyako­cával kocatáp etetendő. A napi adag 2,5—3 kilogramm a kocá­tól és annak étvágyától függően. A szoptatás ideje alatt az alom­számtól és a malacok növekedé­sétől függően növelni kell a napi adagot, majd fokozatosan csök­kenteni, ahogy a malacok tápfel­vevő képessége korukkal növek­szik. Nyolchetes szoptatás esetén a fialás előtti hat hét takarmány­szükségletével együtt egy koca táp szükséglete 230—250 kilo­gramm. Etethet- szárazon és nedvesitve is (loccsantás). Malactáp I. A malacok etetését 10—12 na­pos korban kell elkezdeni ma­lac I. táppal. Naponta 3—4 íz­ben etessünk, de még ajánlato­sabb, ha a táp önetetőből etet­hető. Szárazon etessünk, de tisz­ta ivóvízről állandóan gondos­kodjunk. Malac I. táp szükség­let malaconként nyolc hetes ko­rig 20 kilogramm. Malactáp II. Elválasztásuk után még 4—5 na­pig malac I. tápot kell etetni, de már naponként emelkedő szá­zalékban malac II. tápot kell a malac I. táphoz keverni (foko­zatos áttérés). A malac II. tápot napi három­szori etetéssel (vagy önetetőből) takarmányozzuk. Száraz etetést javasolunk. Ivóvíz állandóan a malacok rendelkezésére állion. Választás után malaconként 35— 40 kilogramm malac II. táp ta­karmányozást ajánlunk. Szatmári Sándor a GFV szaktanácsadója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents