Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-12 / 265. szám

II szerkeszti megjegyzései örvendetes, hogy olvasóink körében — a tapasztalatokból és a beérkezett levelek sokaságából ítélve — igen népszerű a minden héten csütörtökön megjelenő Szerkesszen velünk — rovat. Az olvasók fórumot kapnak ezáltal lapunkban, kisebb-nagyobb gondjaik, ügyeik elintéződnek segítségükkel, de úgy is, hogy (Csu­pán ezek megjelehtetésére reagálnak az illetékesek. Időnként té­mát is adnak ezek a levelek, hiszen nemegyszer született már cikk riport, egy-egy bejelentés nyomán. A vállalatok, üzemek, hivatalok gyűjtőnevükön U'etékesek” is figyelemmel kisérik írásainkat. A legtöbbször — mint a. „gyan a* időnként ismétlődő válaszokból is kitűnik — intézkednek, meg­Köszönet a postától Utazhat-e mózeskosaras kisbaba? szüntetik a hibákat. Vannak azonban olyanok is, akik mit sem törődnek a megjelent bíráló írásokkal, nemhogy intézkednének, de még választ sem kül- , deitck. hogy legalább megmagyaráznák a bizonyítványukat. Még júiips 9-én a befőzési szezon kellős közepén írtunk a korábban hiánycikként nyilvántartott befőzési gumigyűrűkről, melyek, ami­kor megjelentek a boltokban, megváltozott formában voltak kap­hatók Megvastagodtak és az áruk Is magasabb lett. Ráadásul csak egyforma nagyságot lehetett vásárolni. Sajnos, azóta sem tudtuk meg, ki a gyártó cég, lehet, hogp ezért nem kaptunk a bí­rálatra választ sem? A gumigyűrűk viszont ma is éppen olyanok, mint amikor írtunk róluk. Lehet, hogy jövöre> ismét téma lesz ez? ' Július 23-án Sajnálják lebontani? címmel a Békéscsaba, Gábor Áron utcai öreg házról írtunk, mely csúfítja a környéket, elsősor­ban a modern vonalú új gimnázium esztétikai hatását rontja. A válasz az „illetékesektől” még mai napig sem érkezett meg. Nem tudjuk hát, mi lesz a házzal. Soroljuk tovább? Akadna még példa, de ez is elég ahhoz, hogy megértsék, akiké* Illet: senki tekintélyén nem ront. ha a bírálatra reagál, vagy éppen intézkedik, helyrehozza a hibát. , K. J. Lapunk október 15-i mániá­ban A hosszú haj nem mindig mérvadó című írásunkban egyik olvasónk bejelentésével és véleményével vitáztunk, vé­delmére kelve annak a fiatal­embernek, aki a bélíéscsabai 1-es számú postahivatalban dol­gozik. A Szegedi Postaigazgató­ság cikkünkért köszönetét mond, mivel kivizsgálása alapján meg­állapítást nyert, hogy az olva­sónk által kifogásolt dolgozó munkájával és magatartásával a megyei postahivatal vezetője elégedett, a hivatalnál ellenőr­zést tartó postai kiküldöttek is azt tapasztalták, hogy tudásá­hoz mérten a legnagyobb lel­kiismeretességgel dolgozik, az ügyfelekkel udvarias. A hosszú haj — mint most is bebizonyosodott — valóban nem mindig mérvadó. Kegyeleísériők Kifliből maxi a divat? A Szeged—Hajdúszoboszló közötti autóbuszjáraton történt az alábbi eset — írja Borbíró Lajos tudósítónk. Az orosházi megállónál egy kismama szállt fel nyolchóna­pos. beteg kisfiával, aki a csöppséget mózeskosárban hoz­ta. A felszálláskor sem a kala­uznak, sem a buszvezetőnek | nem volt kifogása a kosár el- j len, hiszen alig volt utas. Te- | lekgerendáson viszont hirtelen : megváltozott a helyzet. A kis- I baba a mózeskosárban minde­nütt útban volt. A kalauz több­ször is rászólt az anyára, hogy ne tegye maga mellé az ülésre a kosarat, vegye az ölébe s így to­vább. A buszvezető pedig úgy oktatta ki, hogy rendelet van rá, gyereket nem lehet mózes­kosárban autóbuszon szállítani. Az utasok természetesen az anyuka pártján voltak, de et­től sem lett sokkal enyhébb a helyzet, az édesanya hiába magyarázta, hogy kisfia beteg, nem tudja másként szállítani. A füzesgyarmati tanácsháza előtt azután, amikor az édes­anya leszállt, még egy utolsó kellemetlenség is történt. A sok vita után a kalauznő valóság­gal kitaszította az anyát - és gyermekét a buszból. Termé­szetesen az utasok sem hagy­ták szó nélkül, vita alakult. Tu­dósítónknak csak az a kérése, döntsük el, vajon helyes volt-e ez az eljárás, mert szerinte elégtelenre vizsgázott em­berségből mindkét szolgálatte­vő. Ha van intézkedés, akkor miért nem közlik azt az utas­sal felszállás előtt? Az első kérdésre egyszerű a válasz: valóban nem volt dicsé­retre méltó ez a magatartás, még akkor sem, ha egyébként rendelkezés tiltja a gyermekek ilyen módon való szállítását. Ami pedig a rendelkezést illeti, arra bizonyára válaszol az AKÖV. A felháborodás adta kezébe a aDÜat Patay Mihály békéscsabai olvasónknak. Azt kéri, hogy kö- ‘ zöljük írását, hátha az ismeret­ien rongálok, kegyeletsértők ma. gukra ismernek. A levélből azt olvashatjuk, hogy halottak nap­ján, amikor mindenki felkeresi elhunyt hozzátartozóinak sírját, s azokon a kegyelet virágait he­lyezi el, vannak, akik épp az el­lenkezőjét teszik; megrongálják a sírokat, szétdobálják a. virá­gokat, sőt él is viszik. Olvasónk hozzátartozójának sírjáról is 60 krizantémot vittek el. A kegye­letsértés mellett ez annál is in­kább felháborító, mert köztudo­mású, hogy ezeknek az őszi vi­rágoknak az ár* november 1-e előtt alaposan felszökött. így hát jó üzlet is volt azoknak, akik a virágokat elvitték. "Sajnos nem egyedüli az ilyen j eset Békéscsaba temetőiben és már többször fordultak hozzánk‘ olvasók hasonló panasszal. A IVem mindennapi küldeményt hozott a postás a Népújság Szer­kesztősegének címere. Kíváncsi­an bontottuk fel a csomagot, s mit gondolnak, mi volt benne? Két — egyébként jól megter­mett — kőkeményre száradt kifli. A küldemény feladója, Vár­szegi József békéscsabai nyug­díjas hírlapárus —, aki néhány hetet Bátaszéken töltött — kí­sérő levelében a következőket írta: „Itt Bátaszéken valahogy na­gyobb méretben gyártják a sü­teményéket, mint szeretett va­rosomban, Csaban. Tessék meg­győződni a méretekről, nem csa­lás, nem ámítás”. A két dunántúli kiflit illő tisztelettel mustrálgaituk, és megállapítottuk, hogy valóban nagyobb a csabai kiflinél. Vi­szont — és ezt nem a lokálpat­riotizmus mondatja ki velünk — a bátaszéki sütemény sová­nyabb. A. súly szerinti összeha­sonlítástól el kellett tekinte­nünk, mivel a küldemény már kiszáradt. Mindenesetre az biz­tos, hogy Bátaszéken, kifliből, maxi a divat. Kövek az úton Maszeknál vagy KTSZ-nél? Másfél éve mondhatjuk ma-1 gunkat boldog (?) autótulajdo­nosoknak. Be kell vallani, hogy j ez alatt az idő alatt csak a bosszúságunk volt meg vele, öröm vajmi kevés. Történt ugyanis, hogy használt kocsira tellett csak, s bizony a kipróbá­lásnál nem jöttek elő a bajok, hibák, csak menetközben. Egy jó ismerősünk vette kéz ala, s mondhatom rekord gyorsasággal javította meg az előforduló hi­bákat. Egy csúszós, esős májusi napon gumidefektet kaptunk, s a kocsi az árokba fordult, nem messze Orosházától. Így, az Orosházi Lakatos és Gépipari Ktsz-hez került. Gondolván, hogy egy ktsz —' bármilyen nagy hibája is van a kocsinak — júniusi vagy júliusi szabad­ságunk idejére elkészíti, üzem­képes állapotba hozza. Téved­tünk! Májustól augusztusig vár. tunk arra, hogy végre használ­hassuk, élvezhessük is a kocsi adta lehetőségeket. A kálvári­ánk nem ért véget. A kocsit ugyan elhoztuk, de az úgy volt megcsinálva, mintha égy hozzá nem értő barkácsolta volna meg. A festését az orosházi ktsz nem végezte el, így a békéscsabai ktsz-hez került. Sok kocsitu­lajdonos ismerősünk elmondita, hogy maximum egy-két hét, amíg a kocsi megszárad, tehát a festés ennyi idő alatt elkészül­het. Nem így történt! A festésre is két hónapot vártunk! Vajon megengedhető-e az, hogy két hónapig (Orosházán három hónapig) álljon a kocsi a ktsz-nél? Nem hittük, hogy egy ktsz ennyi ideig csináljon meg egy munkát! De most feltehető a kérdés: vajon hova érdemes vinni: maszekhoz vagy ktsz-hez? —ria fenti eset a Felsővégí temető­ben történt. Szükség lenne itt és máshol is nagyobb ellenőrzést tartani és szigorúbb intézkedést tenni az ilyen és ehhez hasonló kegyeletsértések elkövetőivel szemben. Megírtuk, Lapunk novemberi számában a Szerkesszen velünk rovatban Kereskedelem, figyelem! cím­mel a békéscsabai háztartási boltban történtek ellen emel­tünk kifogást B. S. aláírással küldött levél alapján. A bolt ve­zetőjétől kaptunk választ a cikkre. Közölte, hogy a pénz­táros valóban helytelenül cse­lekedett. amikor asm fizette vissza az üres patronokért járó összeget. A vizsgálat viszont megállapította, hogy félreértés történt a pénztáros részéről, aki úgy gondolta, hogy olvasónk le­vásárolja a 27,50 forintot. Egyébként a boltban mindenkor, visszafizetik a patronokért járó [ Szántó Béla újkígyósa olva­sónk adta e címet írásának, melyben egy furcsa esetről ad számot, amely a fiával történt. | A fiú a következőképpen me- I sélte él: I „Ahogy elhagytam Szabadfeí- I gyóst egy száguldó, kövekkel intézkedtek összeget, s a tévedésért olva­sónk elnézését kérik. *** Köveskúti Ferenc és Ferenc- né néhány sorban mond köszö­netét lapunk szerkesztőségének, amiért hozzájárultunk problé­májuk megoldásához. „Örömmel olvastuk — írják —■, de még inkább tapasztaltuk, hogy ügyünkben segítséget nyújtottak. Most már megvál­toztak az itteni körülmények, a szemetet megfelelően hordják ki töltés céljából. Nagyon kö­szönjük szíves fáradozásukat, reméljük, hasonló eset nem fog többé megismétlődni.” megrakott teherautó húzott el mellettem. Meghűlt bennem a vér, amikor egy öklömnyi kő repült le az autóról és az or­rom előtt húzott el a motorke­rékpárom felett. Éreztem, hogy pillanaton múlt az életem, mert a kő szétroncsolta volna a fe­jemet. A teherautó kővel volt megrakva, de csak a két olda­lán volt deszkázva. A hátsó ré­szén hiányzott ez a védősánc. Ügy repültek a kövek róla, mint gépágyúból a lövedékek. Újkígyósig 252 darab követ szá­moltam meg, mintegy három kilométeres útszakaszon. Vajon szabad-e ilyen rakománnyal így közlekedni, emberek életét ve­szélyeztetni?” Olvasónk e történet után le­velében azt kérdi; nem lenne-e helyesebb úgy javítani az uta­kat és szállítani a köveket, hogy azzal ne veszélyeztessék mások életét? Kár, hogy a gépkocsi rend­számát nem közölték velünk, így csak e néhány sorral tudjuk figyelmeztetni az illetékeseket, hátha olvassák cikkünket és na­gyobb ellenőrzéssel megszün­tetik az ilyen szállításokat. Fotós szemmel A bucsai községi iskola udvarán kapta lencsevégre olvasónk ezt a roskadozó üstházat, mely naponta 130 gyermek és felnőtt ét­kezéséből származó mosatlan edény elmosogatásához szolgáltatja a meleg vizet. Hogy meddig, azt nem lehet tudni. A környezete viszont nem éppen idillikus: salak, sóderdomb, valamint egy sze­méttároló. A látvány egyáltalán nem „étvágygerjesztő”. A szöveget beküldte: Szilárd Ádám. Fotó: Vilmányi. (Megjegyzésünk: a felvétel és a szöveg érdekes, kérjük, hogy a kép készítője közölje közelebbi címét.)

Next

/
Thumbnails
Contents