Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-12 / 265. szám
II szerkeszti megjegyzései örvendetes, hogy olvasóink körében — a tapasztalatokból és a beérkezett levelek sokaságából ítélve — igen népszerű a minden héten csütörtökön megjelenő Szerkesszen velünk — rovat. Az olvasók fórumot kapnak ezáltal lapunkban, kisebb-nagyobb gondjaik, ügyeik elintéződnek segítségükkel, de úgy is, hogy (Csupán ezek megjelehtetésére reagálnak az illetékesek. Időnként témát is adnak ezek a levelek, hiszen nemegyszer született már cikk riport, egy-egy bejelentés nyomán. A vállalatok, üzemek, hivatalok gyűjtőnevükön U'etékesek” is figyelemmel kisérik írásainkat. A legtöbbször — mint a. „gyan a* időnként ismétlődő válaszokból is kitűnik — intézkednek, megKöszönet a postától Utazhat-e mózeskosaras kisbaba? szüntetik a hibákat. Vannak azonban olyanok is, akik mit sem törődnek a megjelent bíráló írásokkal, nemhogy intézkednének, de még választ sem kül- , deitck. hogy legalább megmagyaráznák a bizonyítványukat. Még júiips 9-én a befőzési szezon kellős közepén írtunk a korábban hiánycikként nyilvántartott befőzési gumigyűrűkről, melyek, amikor megjelentek a boltokban, megváltozott formában voltak kaphatók Megvastagodtak és az áruk Is magasabb lett. Ráadásul csak egyforma nagyságot lehetett vásárolni. Sajnos, azóta sem tudtuk meg, ki a gyártó cég, lehet, hogp ezért nem kaptunk a bírálatra választ sem? A gumigyűrűk viszont ma is éppen olyanok, mint amikor írtunk róluk. Lehet, hogy jövöre> ismét téma lesz ez? ' Július 23-án Sajnálják lebontani? címmel a Békéscsaba, Gábor Áron utcai öreg házról írtunk, mely csúfítja a környéket, elsősorban a modern vonalú új gimnázium esztétikai hatását rontja. A válasz az „illetékesektől” még mai napig sem érkezett meg. Nem tudjuk hát, mi lesz a házzal. Soroljuk tovább? Akadna még példa, de ez is elég ahhoz, hogy megértsék, akiké* Illet: senki tekintélyén nem ront. ha a bírálatra reagál, vagy éppen intézkedik, helyrehozza a hibát. , K. J. Lapunk október 15-i mániában A hosszú haj nem mindig mérvadó című írásunkban egyik olvasónk bejelentésével és véleményével vitáztunk, védelmére kelve annak a fiatalembernek, aki a bélíéscsabai 1-es számú postahivatalban dolgozik. A Szegedi Postaigazgatóság cikkünkért köszönetét mond, mivel kivizsgálása alapján megállapítást nyert, hogy az olvasónk által kifogásolt dolgozó munkájával és magatartásával a megyei postahivatal vezetője elégedett, a hivatalnál ellenőrzést tartó postai kiküldöttek is azt tapasztalták, hogy tudásához mérten a legnagyobb lelkiismeretességgel dolgozik, az ügyfelekkel udvarias. A hosszú haj — mint most is bebizonyosodott — valóban nem mindig mérvadó. Kegyeleísériők Kifliből maxi a divat? A Szeged—Hajdúszoboszló közötti autóbuszjáraton történt az alábbi eset — írja Borbíró Lajos tudósítónk. Az orosházi megállónál egy kismama szállt fel nyolchónapos. beteg kisfiával, aki a csöppséget mózeskosárban hozta. A felszálláskor sem a kalauznak, sem a buszvezetőnek | nem volt kifogása a kosár el- j len, hiszen alig volt utas. Te- | lekgerendáson viszont hirtelen : megváltozott a helyzet. A kis- I baba a mózeskosárban mindenütt útban volt. A kalauz többször is rászólt az anyára, hogy ne tegye maga mellé az ülésre a kosarat, vegye az ölébe s így tovább. A buszvezető pedig úgy oktatta ki, hogy rendelet van rá, gyereket nem lehet mózeskosárban autóbuszon szállítani. Az utasok természetesen az anyuka pártján voltak, de ettől sem lett sokkal enyhébb a helyzet, az édesanya hiába magyarázta, hogy kisfia beteg, nem tudja másként szállítani. A füzesgyarmati tanácsháza előtt azután, amikor az édesanya leszállt, még egy utolsó kellemetlenség is történt. A sok vita után a kalauznő valósággal kitaszította az anyát - és gyermekét a buszból. Természetesen az utasok sem hagyták szó nélkül, vita alakult. Tudósítónknak csak az a kérése, döntsük el, vajon helyes volt-e ez az eljárás, mert szerinte elégtelenre vizsgázott emberségből mindkét szolgálattevő. Ha van intézkedés, akkor miért nem közlik azt az utassal felszállás előtt? Az első kérdésre egyszerű a válasz: valóban nem volt dicséretre méltó ez a magatartás, még akkor sem, ha egyébként rendelkezés tiltja a gyermekek ilyen módon való szállítását. Ami pedig a rendelkezést illeti, arra bizonyára válaszol az AKÖV. A felháborodás adta kezébe a aDÜat Patay Mihály békéscsabai olvasónknak. Azt kéri, hogy kö- ‘ zöljük írását, hátha az ismeretien rongálok, kegyeletsértők ma. gukra ismernek. A levélből azt olvashatjuk, hogy halottak napján, amikor mindenki felkeresi elhunyt hozzátartozóinak sírját, s azokon a kegyelet virágait helyezi el, vannak, akik épp az ellenkezőjét teszik; megrongálják a sírokat, szétdobálják a. virágokat, sőt él is viszik. Olvasónk hozzátartozójának sírjáról is 60 krizantémot vittek el. A kegyeletsértés mellett ez annál is inkább felháborító, mert köztudomású, hogy ezeknek az őszi virágoknak az ár* november 1-e előtt alaposan felszökött. így hát jó üzlet is volt azoknak, akik a virágokat elvitték. "Sajnos nem egyedüli az ilyen j eset Békéscsaba temetőiben és már többször fordultak hozzánk‘ olvasók hasonló panasszal. A IVem mindennapi küldeményt hozott a postás a Népújság Szerkesztősegének címere. Kíváncsian bontottuk fel a csomagot, s mit gondolnak, mi volt benne? Két — egyébként jól megtermett — kőkeményre száradt kifli. A küldemény feladója, Várszegi József békéscsabai nyugdíjas hírlapárus —, aki néhány hetet Bátaszéken töltött — kísérő levelében a következőket írta: „Itt Bátaszéken valahogy nagyobb méretben gyártják a süteményéket, mint szeretett varosomban, Csaban. Tessék meggyőződni a méretekről, nem csalás, nem ámítás”. A két dunántúli kiflit illő tisztelettel mustrálgaituk, és megállapítottuk, hogy valóban nagyobb a csabai kiflinél. Viszont — és ezt nem a lokálpatriotizmus mondatja ki velünk — a bátaszéki sütemény soványabb. A. súly szerinti összehasonlítástól el kellett tekintenünk, mivel a küldemény már kiszáradt. Mindenesetre az biztos, hogy Bátaszéken, kifliből, maxi a divat. Kövek az úton Maszeknál vagy KTSZ-nél? Másfél éve mondhatjuk ma-1 gunkat boldog (?) autótulajdonosoknak. Be kell vallani, hogy j ez alatt az idő alatt csak a bosszúságunk volt meg vele, öröm vajmi kevés. Történt ugyanis, hogy használt kocsira tellett csak, s bizony a kipróbálásnál nem jöttek elő a bajok, hibák, csak menetközben. Egy jó ismerősünk vette kéz ala, s mondhatom rekord gyorsasággal javította meg az előforduló hibákat. Egy csúszós, esős májusi napon gumidefektet kaptunk, s a kocsi az árokba fordult, nem messze Orosházától. Így, az Orosházi Lakatos és Gépipari Ktsz-hez került. Gondolván, hogy egy ktsz —' bármilyen nagy hibája is van a kocsinak — júniusi vagy júliusi szabadságunk idejére elkészíti, üzemképes állapotba hozza. Tévedtünk! Májustól augusztusig vár. tunk arra, hogy végre használhassuk, élvezhessük is a kocsi adta lehetőségeket. A kálváriánk nem ért véget. A kocsit ugyan elhoztuk, de az úgy volt megcsinálva, mintha égy hozzá nem értő barkácsolta volna meg. A festését az orosházi ktsz nem végezte el, így a békéscsabai ktsz-hez került. Sok kocsitulajdonos ismerősünk elmondita, hogy maximum egy-két hét, amíg a kocsi megszárad, tehát a festés ennyi idő alatt elkészülhet. Nem így történt! A festésre is két hónapot vártunk! Vajon megengedhető-e az, hogy két hónapig (Orosházán három hónapig) álljon a kocsi a ktsz-nél? Nem hittük, hogy egy ktsz ennyi ideig csináljon meg egy munkát! De most feltehető a kérdés: vajon hova érdemes vinni: maszekhoz vagy ktsz-hez? —ria fenti eset a Felsővégí temetőben történt. Szükség lenne itt és máshol is nagyobb ellenőrzést tartani és szigorúbb intézkedést tenni az ilyen és ehhez hasonló kegyeletsértések elkövetőivel szemben. Megírtuk, Lapunk novemberi számában a Szerkesszen velünk rovatban Kereskedelem, figyelem! címmel a békéscsabai háztartási boltban történtek ellen emeltünk kifogást B. S. aláírással küldött levél alapján. A bolt vezetőjétől kaptunk választ a cikkre. Közölte, hogy a pénztáros valóban helytelenül cselekedett. amikor asm fizette vissza az üres patronokért járó összeget. A vizsgálat viszont megállapította, hogy félreértés történt a pénztáros részéről, aki úgy gondolta, hogy olvasónk levásárolja a 27,50 forintot. Egyébként a boltban mindenkor, visszafizetik a patronokért járó [ Szántó Béla újkígyósa olvasónk adta e címet írásának, melyben egy furcsa esetről ad számot, amely a fiával történt. | A fiú a következőképpen me- I sélte él: I „Ahogy elhagytam Szabadfeí- I gyóst egy száguldó, kövekkel intézkedtek összeget, s a tévedésért olvasónk elnézését kérik. *** Köveskúti Ferenc és Ferenc- né néhány sorban mond köszönetét lapunk szerkesztőségének, amiért hozzájárultunk problémájuk megoldásához. „Örömmel olvastuk — írják —■, de még inkább tapasztaltuk, hogy ügyünkben segítséget nyújtottak. Most már megváltoztak az itteni körülmények, a szemetet megfelelően hordják ki töltés céljából. Nagyon köszönjük szíves fáradozásukat, reméljük, hasonló eset nem fog többé megismétlődni.” megrakott teherautó húzott el mellettem. Meghűlt bennem a vér, amikor egy öklömnyi kő repült le az autóról és az orrom előtt húzott el a motorkerékpárom felett. Éreztem, hogy pillanaton múlt az életem, mert a kő szétroncsolta volna a fejemet. A teherautó kővel volt megrakva, de csak a két oldalán volt deszkázva. A hátsó részén hiányzott ez a védősánc. Ügy repültek a kövek róla, mint gépágyúból a lövedékek. Újkígyósig 252 darab követ számoltam meg, mintegy három kilométeres útszakaszon. Vajon szabad-e ilyen rakománnyal így közlekedni, emberek életét veszélyeztetni?” Olvasónk e történet után levelében azt kérdi; nem lenne-e helyesebb úgy javítani az utakat és szállítani a köveket, hogy azzal ne veszélyeztessék mások életét? Kár, hogy a gépkocsi rendszámát nem közölték velünk, így csak e néhány sorral tudjuk figyelmeztetni az illetékeseket, hátha olvassák cikkünket és nagyobb ellenőrzéssel megszüntetik az ilyen szállításokat. Fotós szemmel A bucsai községi iskola udvarán kapta lencsevégre olvasónk ezt a roskadozó üstházat, mely naponta 130 gyermek és felnőtt étkezéséből származó mosatlan edény elmosogatásához szolgáltatja a meleg vizet. Hogy meddig, azt nem lehet tudni. A környezete viszont nem éppen idillikus: salak, sóderdomb, valamint egy szeméttároló. A látvány egyáltalán nem „étvágygerjesztő”. A szöveget beküldte: Szilárd Ádám. Fotó: Vilmányi. (Megjegyzésünk: a felvétel és a szöveg érdekes, kérjük, hogy a kép készítője közölje közelebbi címét.)
