Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-07 / 262. szám

Meslcó Anna és Póka György kisgrafikai kiállítása Gyulán Nevükhöz méltóan R kongresszusi versenyben is derekasan dolgoznak Böngészek a piros kötésű bri- gádnaplóbain. Határozott, konk­rét vállalások, tömör, egyértel­mű versenyeredmények, társa­dalmi tevékenységre utaló fel­jegyzések sorjáznak benne. A külcsín nem hivalkodó, a tar­talom magvas, mindkettő szak­avatott, gondos munkára vall. A Békéscsabai Kötöttárugyár varrodájának többszörös szoci­alista November 7 brigádjáról van szó. A naplólapok és a hi­vatalos értékelések egyaránt ki­váló eredményekről, nagyszerű helytállásról és példamutatásról tanúskodnak. A kitűnő kollektí­va 1961-ben nyerte el először a megtisztelő szocialista brigád címet s azután még nyolc egy­mást követő évben ismételte meg ezt a bravúrt. Az elismerés nem maradj el: a zöld-, a bronz- és az ezüstkoszorús jelvények után az idén május 1-én — az egész gyárban elsőként! — a brigád méltán nyerte el az aranyplakettet. Tagjai közül ugyanekkor tízen az arany-, egy az ezüst-, négyein a bronz-, tizenketten pedig a zöldkoszorús egyéni jelvényt kapták. A Martányecz Pálné blokkve­zető irányításával az exportra termelő kollektívának jelenleg 32 dolgozója van. Brigádvezető­jük a fiatal, bájos Szabó Mag­dolna. A kongresszusi munkaverseny eredményeiről beszélgetünk. — Nálunk sok éves tradíció a munkaverseny és a brigádmoz­galom — mondja a blokkvezető. — A mi kollektívánk különösein szívügynek tekinti a mozgalmat s jelenleg is a pártkongresszus tiszteletére versenyzünk a mi­nél jobb helyezésért. — Az első háromnegyedévi versenyszakasz értékelése sze­rint a 18 varrodai brigád között az ötödik helyen állnak... — vetem közbe. — Az igaz! — replikázdk Mag­di, a brigádvezető. — De nézze meg a helyezési pontszámokat is! A mi 430 pontunkat csupán az első helyezett József Attila előzi 79 pont előnnyel, de az előttünk álló többi brigád elő­nye nem behozhatatlan. Van nekünk még rejtett tartalékunk, meg néhány hetünk is, hogy rá­hajtsunk! — szép szeme úgy csillog, mintha valami nagy ba­kit mondtam volna. — Látja, ezt szeretem ben­nük — veszi át ismét a szót Martinyeczné, a fiatalokat di­csérve. — Jómagam 19 éve dol­gozom a varrodában, Magdi ösz. szesen ugyanennyi éves. Azért kitűnően megértjük, segítjük egymást. Ö szakmailag a gyár neveltje, itt volt ipari tanuló s három éve dolgozik a varrodá­ban. Bizakodása pedig nem alaptalan. Azt olyan dolgozókra alapozza, mint például Biri Andrásnc fedőzőgépes, akinek első háromnegyedévi teljesít- ményátlaga 185 százalék. A törzstagok köziül megemlítem még Sipiczíki Jánosnét 149, Frankó Györgynét 144, Hír Má­riát 130, Vagyon Tibomét 124 százalékos átlaggal. De sorolhat- tám tovább, hiszen a brigádta­goknak legalább kétharmada jiónapról hónapra 100 százalék fölött teljesít. A fiatalok közül is nehéz „kiemelni” bárkit is, hiszen mindannyian lelkes, dol­gos tagjai a kollektívának. A 22 éves Markó Emma és az alig 19 esztendős Takács Ica például a dicséretes teljesítmény mellett máris univerzális dolgozóik, si­mavarró és speciálgépeken egy­aránt dolgoznak. — Hogyan segítik az új belé­pő vagy a fiatal, még gyakor­latlan dolgozókat? — Ez sem gond nálunk! — csillan fel Magdi szeme. — A jó kollektív szellem kialakításához a gyengébbek segítése is hozzá­tartozik. Munkamódszerátadódnk közül a Singer-gépeken Frankó Györgyné, a speciálgépeken Ta­tai Bélámé foglalkozik a leg­gyakrabban a kisebb teljesít­ményű dolgozókkal. Ennyi érv meggyőző. Kissé restellem már tapintatlan köz­bevetésemet. Hirtelen váltok, hogy Magdit megbékítsem: — Mi a hobbyja? — Néhány pillanatig tűnődik, majd elmo­solyodik: — Legszívesebben Olvasók, moziba járok. De minden más érdekel, ami egy fiatalt érde­kelhet. Főhobbym — a munkám. Sikerült hát a megbékélés. Ám azért titokban még belela­pozgatok a brigádnaplóba: va­jon a kétségtelenül bizonyított munkasikeréken túl mit tesznek még a kongresszusi munkaver­senyben. Csak az idei feljegyzések kö­zött tallózok és — meglepődöm. Van itt minden, mint a jó bolt­ban — mondhatnám köznapia- sam. íme egy, a sok szép kollektív megnyilvánulás közül: védnök­séget vállaltak-az eleki gyer­mekotthon 80 kis lakója fölött. Időközönként felkeresik őket, játékokkal, édességéklkel kedves­kednek nekik. Az „árvizes napok” idején is derekasan helytálltak. Hét bri­gádtag látott el 16, illetve nyolc­órás egészségügyi szolgálatot. Egynapi keresetüket, 1750 forintot fizették be, harmincegy­órás társadalmi munkában gyér. mekholmdkat varrtak a károsul­tak további megsegítésére. Nem feledkezhetünk meg a kollektíva véradóiról sem. Marti- nyecz Pálné, Sipiczki Andráené, Vagyon Tiborné, Takács Ilona és Párasa Józsefné a brigád rendszeres és többszörös vér­adói. Korántsem teljes a kép. Am e szemelvények bepillantást ad­nak a nagyszerűen összeková- csolódott brigád köznapi életé­be. Most, a nagy ünnepen ők is ünnepelnek. Kpszöntjük őket „névnapjukon” — közöttük Tóth Ferencnél, aki ezúttal 'kapta meg a Szakma Kiváló Dolgozó­ja jelvényt — és mindnyájuknak további munkasikereket, kívá­nunk! Kazár Mátyás A művészet a kiszabott cél­jának akkor felel meg, ha a va­lóság lényegét, mondanivalóját a neki legjobban megfelelő vi­zuális formában tárja fel, és ez­zel a szemlélődő kedély- és gon­dolatvilágára hatni tud. S ez áll a képzőművészet minden ágára, úgy a pikturára, mint a grafikára, akár kicsi, akár nagy annak térbeni elhelyezkedése. Azt mondják, hogy a piktura fcltszerűsége és domináló szí­nessége révén tipikusabban vi­zuális művészet, mint a grafika. Ha viszont a grafikát nézzük, amely a színek változatos soka­sága helyett rendszerint csak két színnel —fehér-fekete — dolgo­zik és nem. folt —, hanem vo­nalhatásokra alapítja kifejező eszközeit, máris érzékelhetjük annak rendkívülien hatásos vi­zuális művészetét. Ezek a gondolatok jutottak eszünkbe, amikor Meskó Anna és Póka György gyulai festó- és grafikusművészek közel száz­húsz kisgraffikából álló tárlatát a háromszorosan kiváló haris­nyagyári KISZ ifjúsági klub he­lyiségében megtekintettük. A két fiatal művész férj és fe­leség. Áldásos frigy, mert erő­feszítésük nemcsak a napi goir dok leküzdésére irányul, hanem közösen együtt és külön-külön is, művészetük teljes kibonta­koztatásáért is dolgozhatnak. Ebben bírálói lehetnek egymás­nak. de kölcsönösen inspirálhat­ják is egymást anélkül, hogy művészegyéniségük eredetisége csorbát szenvedne. Művész­tanáraik: Vinkler László, Fischer Ernő és Cs. Pataj Mi­hály nemcsak a mesterségbeli tudás alapját adták át nekik, hanem megtanították a házas­párt a művészet szeretetére és az alkotás örömére is. Ez a sze­retet, ez az örömteli alkotás érezhető mindegyik képben. Ezt sugározzák nemcsak a családi grafikák, az alkalmi köszöntők, hanem az a sok ex libris isi, amely a kiállítóterem falát dí­szíti. A grafika a fiatal művészek­nél, akikben bőségesen buzog a mondanivaló feszítő ereje, a ki­A folyóirat vezércikke a kom­munista és munkáspártok 1960. évi értekezletének 10. évfordu­lóját méltatja. Megállapítja, hogy a tanácskozás a' háború utáni idők egyik olyan kommu­nista fóruma volt, amely az utóbbi évtized bonyolult vi­szonyai között gazdag eszmei útmutatással szolgált a munkás­pártoknak és komoly hatást gyakorolt a világ fejlődésére. Jurij Zsukov, a Pravda szem- leírója „Európa sorsa” című cik­kében áttekinti az európai biz­tonság és együttműködés meg­teremtéséért folytatott harc út­ját az 1967-ben Karlovy Vary- ban elfogadott nyilatkozat óta. Miroslav Moc, a Csehszlovák KP KB titkárságának tagja, a Rudé Právo főszerkesztője „Csehszlovákiában felszámolják a válságot” címmel részletes elemzést nyújt a CSKP politi­kájáról 1968 januárjától napja­inkig és beszámol a konszolidá­ció sikereiről politikai, gazda­sági és ideológiai területen. Megállapítja, hogy az ellenfor­radalomnak, a kapitalizmus restaurálásához vezető „békés útnak” a lehetőségeit kiküszö­bölték, és hangsúlyozza, hogy fi meimrnsm 1970. NOVEMBER 7. fejezőkészség modernkedésre irányuló csábításai, nemcsak próbatétel, de művészi mérce is. Talán ez az igényesség az oka, hogy Mestkó Anna és Póka György a szabad grafika mellett ma is az ex librist érzik maguk­hoz a legközelebb. Póka Györgynél ez férfiasabb határozottsággal, Meskó Anná­nál az érzékenyebb női lélek na­gyobb beleélő képességével je­lentkezik. Mindketten a realiz. musból indulnak ki, s úgy költik át a valóságot művészetté, hogy a modernkedés helyett moder­net, de közérthetőt adjanak és ne fosszák meg a nézőt az em­berközeli élménytől. Póka Györgyhöz inkább az alakos kompozíciók, Meskó Annához pedig a csendélet (virágok, gyü­mölcsök) áll közelebb. A fény­árny-játék grafikai kifejezésé­ben Póka Györgyé a drámai, Meskó Annáé a lírai szerep. A két fiatal művész nagy te­rületet futott be, míg elérke­zett a harismyagyári fiatalok klubjába. Részt vettek a Nem­zetközi Ex Libris, a Szovjet Ex Libris-kiállításon, a fél országot bejárták és hírt vittek Gyulá­ról, ismertették művészetüket és a kisgrafika élményt adó vilá­gát. Itthon sem tétlenkedtek, mert az alkotáson kívül megren­dezték a tíz sorozatból álló Ifjú. ság a művészetért — Művészet az ifjúságért grafikai sorozatot Azok közé vitték el a képzőmű­vészetet, a grafikai művészet szeretetét, akik ebből eddig a -legkevesebbet kapták — a mun­kásfiatalok közé. A most kiállított közel száz­húsz grafikájuk részben közösi, részben egyéni alkotás. A lapok jellemvonása: határozott vonal- vezetés sok mondanivalóval, me­legséget és szeretetiet sugárzó gondolatokkal. Láthatunk távoli országok jeleseinek ex librisei­ből, de hazánk ismert rnűvé-i szeinek és egyéb nagyjainak ex librisedből is. A művészet magja a jó gazda • gondosságával elkészített talajba került. Hisszük, ha eljön az ara­tás ideje mindnyájan élvezhet­jük Meskó Anna és Póka György művészietének gazdag termését. Csoór István I még szívós munkát követel az I imperialista ideológiai diverzió visszaverése, a szocialista tudat formálása. André Vieuguet, a Francia KP Politikai Bizottságának tag­ja „A demokratikus centraliz­mus és a párton belüli demok­rácia fejlődése” című cikkében a demokratikus centralizmus elvének alkalmazását követi nyomon a megalapításának 50. évfordulóját ünneplő francia pártban. Jan Prazsky „Hadseregek a nép ellen — hadseregek a nép­pel” című írásában azt a jelen­séget vizsgálja, hogy az elmúlt évtizedben több mint 30 kato­nai államcsíny zajlott le a vilá­gon, és rámutat arra, hogy ezek általában a fejlődő országok po­litikai, társadalmi, gazdasági struktúráit jellemző krízisek, a hatalmon levő kizsákmányoló osztályok degradádójának kö­vetkezményei. O. Boriszov „A japán hadigé­pezet szétzúzásának történelmi jelentősége” című írásában a 25 évvel ezelőtti katonai, politikai, diplomáciai tények felsorakoz­tatásával száll vitába a történe­lemhamisítókkal, akik kisebbí­teni igyekeznek a szovjet fegy­veres erők távol-keleti győzel­mét. Ebben a számban a folyóirat prágai szerkesztősége tájékoz­tatja az olvasókat jövő évi ter­veiről, es várja a javaslatokat és észrevételeket. Fontos a tisztaság is. A képen Szántó Oszkarné, Duna Ágnes és Takács Ilona. (Fotó: Demény) Szabó Magdolna brigádvezető és Martinyecz Pálné blokk­veze tő. Megjelent a Béke és Szocializmus legújabb száma

Next

/
Thumbnails
Contents