Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-07 / 262. szám
Meslcó Anna és Póka György kisgrafikai kiállítása Gyulán Nevükhöz méltóan R kongresszusi versenyben is derekasan dolgoznak Böngészek a piros kötésű bri- gádnaplóbain. Határozott, konkrét vállalások, tömör, egyértelmű versenyeredmények, társadalmi tevékenységre utaló feljegyzések sorjáznak benne. A külcsín nem hivalkodó, a tartalom magvas, mindkettő szakavatott, gondos munkára vall. A Békéscsabai Kötöttárugyár varrodájának többszörös szocialista November 7 brigádjáról van szó. A naplólapok és a hivatalos értékelések egyaránt kiváló eredményekről, nagyszerű helytállásról és példamutatásról tanúskodnak. A kitűnő kollektíva 1961-ben nyerte el először a megtisztelő szocialista brigád címet s azután még nyolc egymást követő évben ismételte meg ezt a bravúrt. Az elismerés nem maradj el: a zöld-, a bronz- és az ezüstkoszorús jelvények után az idén május 1-én — az egész gyárban elsőként! — a brigád méltán nyerte el az aranyplakettet. Tagjai közül ugyanekkor tízen az arany-, egy az ezüst-, négyein a bronz-, tizenketten pedig a zöldkoszorús egyéni jelvényt kapták. A Martányecz Pálné blokkvezető irányításával az exportra termelő kollektívának jelenleg 32 dolgozója van. Brigádvezetőjük a fiatal, bájos Szabó Magdolna. A kongresszusi munkaverseny eredményeiről beszélgetünk. — Nálunk sok éves tradíció a munkaverseny és a brigádmozgalom — mondja a blokkvezető. — A mi kollektívánk különösein szívügynek tekinti a mozgalmat s jelenleg is a pártkongresszus tiszteletére versenyzünk a minél jobb helyezésért. — Az első háromnegyedévi versenyszakasz értékelése szerint a 18 varrodai brigád között az ötödik helyen állnak... — vetem közbe. — Az igaz! — replikázdk Magdi, a brigádvezető. — De nézze meg a helyezési pontszámokat is! A mi 430 pontunkat csupán az első helyezett József Attila előzi 79 pont előnnyel, de az előttünk álló többi brigád előnye nem behozhatatlan. Van nekünk még rejtett tartalékunk, meg néhány hetünk is, hogy ráhajtsunk! — szép szeme úgy csillog, mintha valami nagy bakit mondtam volna. — Látja, ezt szeretem bennük — veszi át ismét a szót Martinyeczné, a fiatalokat dicsérve. — Jómagam 19 éve dolgozom a varrodában, Magdi ösz. szesen ugyanennyi éves. Azért kitűnően megértjük, segítjük egymást. Ö szakmailag a gyár neveltje, itt volt ipari tanuló s három éve dolgozik a varrodában. Bizakodása pedig nem alaptalan. Azt olyan dolgozókra alapozza, mint például Biri Andrásnc fedőzőgépes, akinek első háromnegyedévi teljesít- ményátlaga 185 százalék. A törzstagok köziül megemlítem még Sipiczíki Jánosnét 149, Frankó Györgynét 144, Hír Máriát 130, Vagyon Tibomét 124 százalékos átlaggal. De sorolhat- tám tovább, hiszen a brigádtagoknak legalább kétharmada jiónapról hónapra 100 százalék fölött teljesít. A fiatalok közül is nehéz „kiemelni” bárkit is, hiszen mindannyian lelkes, dolgos tagjai a kollektívának. A 22 éves Markó Emma és az alig 19 esztendős Takács Ica például a dicséretes teljesítmény mellett máris univerzális dolgozóik, simavarró és speciálgépeken egyaránt dolgoznak. — Hogyan segítik az új belépő vagy a fiatal, még gyakorlatlan dolgozókat? — Ez sem gond nálunk! — csillan fel Magdi szeme. — A jó kollektív szellem kialakításához a gyengébbek segítése is hozzátartozik. Munkamódszerátadódnk közül a Singer-gépeken Frankó Györgyné, a speciálgépeken Tatai Bélámé foglalkozik a leggyakrabban a kisebb teljesítményű dolgozókkal. Ennyi érv meggyőző. Kissé restellem már tapintatlan közbevetésemet. Hirtelen váltok, hogy Magdit megbékítsem: — Mi a hobbyja? — Néhány pillanatig tűnődik, majd elmosolyodik: — Legszívesebben Olvasók, moziba járok. De minden más érdekel, ami egy fiatalt érdekelhet. Főhobbym — a munkám. Sikerült hát a megbékélés. Ám azért titokban még belelapozgatok a brigádnaplóba: vajon a kétségtelenül bizonyított munkasikeréken túl mit tesznek még a kongresszusi munkaversenyben. Csak az idei feljegyzések között tallózok és — meglepődöm. Van itt minden, mint a jó boltban — mondhatnám köznapia- sam. íme egy, a sok szép kollektív megnyilvánulás közül: védnökséget vállaltak-az eleki gyermekotthon 80 kis lakója fölött. Időközönként felkeresik őket, játékokkal, édességéklkel kedveskednek nekik. Az „árvizes napok” idején is derekasan helytálltak. Hét brigádtag látott el 16, illetve nyolcórás egészségügyi szolgálatot. Egynapi keresetüket, 1750 forintot fizették be, harmincegyórás társadalmi munkában gyér. mekholmdkat varrtak a károsultak további megsegítésére. Nem feledkezhetünk meg a kollektíva véradóiról sem. Marti- nyecz Pálné, Sipiczki Andráené, Vagyon Tiborné, Takács Ilona és Párasa Józsefné a brigád rendszeres és többszörös véradói. Korántsem teljes a kép. Am e szemelvények bepillantást adnak a nagyszerűen összeková- csolódott brigád köznapi életébe. Most, a nagy ünnepen ők is ünnepelnek. Kpszöntjük őket „névnapjukon” — közöttük Tóth Ferencnél, aki ezúttal 'kapta meg a Szakma Kiváló Dolgozója jelvényt — és mindnyájuknak további munkasikereket, kívánunk! Kazár Mátyás A művészet a kiszabott céljának akkor felel meg, ha a valóság lényegét, mondanivalóját a neki legjobban megfelelő vizuális formában tárja fel, és ezzel a szemlélődő kedély- és gondolatvilágára hatni tud. S ez áll a képzőművészet minden ágára, úgy a pikturára, mint a grafikára, akár kicsi, akár nagy annak térbeni elhelyezkedése. Azt mondják, hogy a piktura fcltszerűsége és domináló színessége révén tipikusabban vizuális művészet, mint a grafika. Ha viszont a grafikát nézzük, amely a színek változatos sokasága helyett rendszerint csak két színnel —fehér-fekete — dolgozik és nem. folt —, hanem vonalhatásokra alapítja kifejező eszközeit, máris érzékelhetjük annak rendkívülien hatásos vizuális művészetét. Ezek a gondolatok jutottak eszünkbe, amikor Meskó Anna és Póka György gyulai festó- és grafikusművészek közel százhúsz kisgraffikából álló tárlatát a háromszorosan kiváló harisnyagyári KISZ ifjúsági klub helyiségében megtekintettük. A két fiatal művész férj és feleség. Áldásos frigy, mert erőfeszítésük nemcsak a napi goir dok leküzdésére irányul, hanem közösen együtt és külön-külön is, művészetük teljes kibontakoztatásáért is dolgozhatnak. Ebben bírálói lehetnek egymásnak. de kölcsönösen inspirálhatják is egymást anélkül, hogy művészegyéniségük eredetisége csorbát szenvedne. Művésztanáraik: Vinkler László, Fischer Ernő és Cs. Pataj Mihály nemcsak a mesterségbeli tudás alapját adták át nekik, hanem megtanították a házaspárt a művészet szeretetére és az alkotás örömére is. Ez a szeretet, ez az örömteli alkotás érezhető mindegyik képben. Ezt sugározzák nemcsak a családi grafikák, az alkalmi köszöntők, hanem az a sok ex libris isi, amely a kiállítóterem falát díszíti. A grafika a fiatal művészeknél, akikben bőségesen buzog a mondanivaló feszítő ereje, a kiA folyóirat vezércikke a kommunista és munkáspártok 1960. évi értekezletének 10. évfordulóját méltatja. Megállapítja, hogy a tanácskozás a' háború utáni idők egyik olyan kommunista fóruma volt, amely az utóbbi évtized bonyolult viszonyai között gazdag eszmei útmutatással szolgált a munkáspártoknak és komoly hatást gyakorolt a világ fejlődésére. Jurij Zsukov, a Pravda szem- leírója „Európa sorsa” című cikkében áttekinti az európai biztonság és együttműködés megteremtéséért folytatott harc útját az 1967-ben Karlovy Vary- ban elfogadott nyilatkozat óta. Miroslav Moc, a Csehszlovák KP KB titkárságának tagja, a Rudé Právo főszerkesztője „Csehszlovákiában felszámolják a válságot” címmel részletes elemzést nyújt a CSKP politikájáról 1968 januárjától napjainkig és beszámol a konszolidáció sikereiről politikai, gazdasági és ideológiai területen. Megállapítja, hogy az ellenforradalomnak, a kapitalizmus restaurálásához vezető „békés útnak” a lehetőségeit kiküszöbölték, és hangsúlyozza, hogy fi meimrnsm 1970. NOVEMBER 7. fejezőkészség modernkedésre irányuló csábításai, nemcsak próbatétel, de művészi mérce is. Talán ez az igényesség az oka, hogy Mestkó Anna és Póka György a szabad grafika mellett ma is az ex librist érzik magukhoz a legközelebb. Póka Györgynél ez férfiasabb határozottsággal, Meskó Annánál az érzékenyebb női lélek nagyobb beleélő képességével jelentkezik. Mindketten a realiz. musból indulnak ki, s úgy költik át a valóságot művészetté, hogy a modernkedés helyett modernet, de közérthetőt adjanak és ne fosszák meg a nézőt az emberközeli élménytől. Póka Györgyhöz inkább az alakos kompozíciók, Meskó Annához pedig a csendélet (virágok, gyümölcsök) áll közelebb. A fényárny-játék grafikai kifejezésében Póka Györgyé a drámai, Meskó Annáé a lírai szerep. A két fiatal művész nagy területet futott be, míg elérkezett a harismyagyári fiatalok klubjába. Részt vettek a Nemzetközi Ex Libris, a Szovjet Ex Libris-kiállításon, a fél országot bejárták és hírt vittek Gyuláról, ismertették művészetüket és a kisgrafika élményt adó világát. Itthon sem tétlenkedtek, mert az alkotáson kívül megrendezték a tíz sorozatból álló Ifjú. ság a művészetért — Művészet az ifjúságért grafikai sorozatot Azok közé vitték el a képzőművészetet, a grafikai művészet szeretetét, akik ebből eddig a -legkevesebbet kapták — a munkásfiatalok közé. A most kiállított közel százhúsz grafikájuk részben közösi, részben egyéni alkotás. A lapok jellemvonása: határozott vonal- vezetés sok mondanivalóval, melegséget és szeretetiet sugárzó gondolatokkal. Láthatunk távoli országok jeleseinek ex libriseiből, de hazánk ismert rnűvé-i szeinek és egyéb nagyjainak ex librisedből is. A művészet magja a jó gazda • gondosságával elkészített talajba került. Hisszük, ha eljön az aratás ideje mindnyájan élvezhetjük Meskó Anna és Póka György művészietének gazdag termését. Csoór István I még szívós munkát követel az I imperialista ideológiai diverzió visszaverése, a szocialista tudat formálása. André Vieuguet, a Francia KP Politikai Bizottságának tagja „A demokratikus centralizmus és a párton belüli demokrácia fejlődése” című cikkében a demokratikus centralizmus elvének alkalmazását követi nyomon a megalapításának 50. évfordulóját ünneplő francia pártban. Jan Prazsky „Hadseregek a nép ellen — hadseregek a néppel” című írásában azt a jelenséget vizsgálja, hogy az elmúlt évtizedben több mint 30 katonai államcsíny zajlott le a világon, és rámutat arra, hogy ezek általában a fejlődő országok politikai, társadalmi, gazdasági struktúráit jellemző krízisek, a hatalmon levő kizsákmányoló osztályok degradádójának következményei. O. Boriszov „A japán hadigépezet szétzúzásának történelmi jelentősége” című írásában a 25 évvel ezelőtti katonai, politikai, diplomáciai tények felsorakoztatásával száll vitába a történelemhamisítókkal, akik kisebbíteni igyekeznek a szovjet fegyveres erők távol-keleti győzelmét. Ebben a számban a folyóirat prágai szerkesztősége tájékoztatja az olvasókat jövő évi terveiről, es várja a javaslatokat és észrevételeket. Fontos a tisztaság is. A képen Szántó Oszkarné, Duna Ágnes és Takács Ilona. (Fotó: Demény) Szabó Magdolna brigádvezető és Martinyecz Pálné blokkveze tő. Megjelent a Béke és Szocializmus legújabb száma
