Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-06 / 261. szám

Emléktáblás házak

Munkácsy Mihály Gyulán

Gyula. Munkácsy v. 15. Szerényen húzódik meg a múlt szazad! polgárház a széles gyulai utcában. Az egykori asztalos- mester, Oláh György háza egy évig adott otthont a 17 éves Munkácsynak. Nem ás akármilyen egy évig. '

Két évvel azelőtt szabadult Langi uramnál Békéscsabán, majd Aradra került asztaloslegénynek, a egyedül tartotta el magát — 14 évesen. Két év múlva azonban — 1880-ban — súlyos beteg lett, s kénytelen volt hazajönni nagybátyjához. Ez a „haza” akkor már Gyula volt.

Közben ugyanis megbukott a Bach-rendiszer, a az újjáalakuló vármegyénél a jogi végzettségű Heok István — a nagybácsi — Is álláist vállalt. Alig rendezkedett be 1880 végén Hyak a gyulai lakásban, váratlanul megérkezett Miska. Amikor az or- 1 vos megállapította, hogy való- i ban beteg, gondos ápolás alá : vették. A hosszantartó betegség láztalan napjaiban a szoba fa- i lón függő képeket mósolgalta, mire a nagybácsi a gyulai rajz- iskola tanárához küldte magánórákra. Egy ilyen rajzóra alkalmával találkozott tehetsége felfedezőjével, Szamossy Elek ván.

Cigánycsaládok új lakásban

Meg mindig több mint loo cigánycsalád él az endrődi cigánytelepen, rendkívül mostoha körülmények között. A helyi tanács kezdeményezésére a közelmúltban 14 cigánycsalád jutott kamatmentes OTP-hitelhez es telekhez a Kossuth téren. A telkeken a Gyomai 'Építőipari Ktsz nemrég megkezdte az építési munkálatokat.

Egy lakás (2 szoba, konyha, előszoba és kamra) 110 ezer forintba kerül. Az első lakók mór november végén beköltözhetnek új otthonukba.

Ahol Munkácsy egy évig lakott: Oláh György háza Gyulán, az emléktáblával.

Szakkörök, előadások

_ A Hazafias Népfront békéscsabai V. kerületi elnöksége mellett működő nőbizottság szerdán éves munkatervet dolgozott ki, melyben többek között kézimunka és szabás-varrás szakkör szervezése szerepel. Ezenkívül ismeretterjesztő előadásokat, vitadélutónokat szerveznek. Elhatározták egy fiókkönyvtár létesítését is a kerületi székházban. Megalakítják a nőbizottság pedagógiai csoportját is.

dorfestővel, akit a gyulai kastélyba hívtak meg a családi képek restaurálására. Szamossy nuk feltűnt a* ügyesen rajzolható asztaloslegény, s magához hívta a kastélyba.

Ettől kezdve ott dolgozott mintegy tíz hónapon át új pat- rónusu mellett, aki fokozatosan bevezette a festészet titkaiba.

Merő véletlen, hogy ennek az együtttétnek hiteles tanúja is akadt: Odry Árpádnak, a kiváló színésznek édesapja. Odry Lehel egy színész társulattal tartózkodott Gyulán, s szabad idejében maga Is íestegelett Sza- mossy mellett. így került ismeretségbe a még mindig asztaloskötényt viselő, feltűrt ingujjal dolgozó Munkácsyval.

„Szamossy olykor megnézte Miska rajzait — írja visszaemlékezésében —, azután hozzám jött, korrigálta és magyarázta a színeik keverésének módját.

Egészen iskolaszerűén ment az oktatás. Szamossy nagy szorgalommal másolta a családi kép- í tárat;.. Hol én mentem Sza- f

mossy háta mögé bámulni, j petrOVÚCZ István hpl... Miska. Néha egymás 5 munkáját néztük - meg, és így • szövődött közöttünk, mint ta- S nítványok között egy kis barát- S ság.”

Közben Miska meggyógyult, s amikor a nagybácsi vissza akarta küldeni a gyalupad mellé,

Szamossy magához vette, vállalta Miska eltartását. tanítását. 1882 januárjában pedig, amikor eltávozott Gyuláról, magával vitte Munkácsyt is. Igaza lett: olyan tehetséget mentett meg, aki hamarosan világhírrel hálál la meg mestere nem minden' napi áldozatvállalását.

Munkácsy gyulai rajzainak egy része megmaradt, a gyulai vázlatkönyv gyermekkori raj' zalnak legjavát tartalmazza: pa- rasztmenyeesíke gyermekével, a gyulai vár. Reök bácsi kunyhója, arckép- és drapériatanul mány, stb,. sfcb. Mindig szeretettel emlékezett a városra, ahova később is vissza-vissza tért. Szamossy ról pedig a legőszintébb tisztelettel ,a legnagyobb hálával beszélt:

„ö biztatott, ő tanított a mü vészét ábécéjére ., úgyszólván, neki köszönhetem ,ami vagyok" — mondotta mesteréről 1.882- ben a világhír tetőpontján álló Munkácsy.

Czeglédi Imre

„Nekem is van mondanivalóm*’

— A nevem Lipták Pál, Az öntvenytiaztitó brigád vezetője vagyok, az Eröműjavító és Szolgáltató Vállalat békéscsabai vasöntödéjében. Mi készítjük az erőművek kazánjainak és más gépeknek az alkatrészeit, , ,

A hattagú brigádom havonta 80—100 tonna öntvényt pucol le, csiszol sima felületűre. Amit termelünk pontosan lemérik és aszerint fizetnek, Egy fillérrel sem kapunk többet vagy kevesebbet. A selejtért persze nlncg pénz, sőt ha túllépjük a megtűrt határt, még kártérítést is fizetünk. így igazságos. Nem lenne tisztességes dolog, ha a mi hanyagságunkat a társadalom nyakába varrnak, , ■ .

Tizenegy éve dolgagcw a? öntődében. Szeretem a mufiK&m- Nem is hiszik, hogy milyen örömöt jelent szántómra, ha egy-egy munkadarab szépen sikerül. Törekszem is, hogy mind kifogástalan legyen. És velem együtt törekszik az egész brigád. Azért 1« nyertük már el háromszor a szocialista elmet.

A jó munkához persze idő kell. Ki is használjuk mi alaposan a napi flésfél órát, Hogy miért nem többet? Mert egészségre ártalmas a munkakörünk s így véd bennünket a Törvény, Hál’isten- nek nem is vagyunk betegek, A körülményeink azonban nem a legjobbak. Reméljük, nemsokára megépül az új békéscsabai ön- tödé,

De inkább a munkafegyelem kérdéséről akarok beszólni, ami- röl máshol is sok «zó esik manapság. Nálunk nincs különösebb Hiba, Azt hiszem azonban, hogy a törzsgárdát, a jól dolgozókat Itt is jobban meg kellene becsülni. Erkölcsileg, anyagilag egyaránt,

Sok helyen a vezetők hanyagsága miatt nincs fegyelem. Nem biztosítják a termelés feltételeit, nincs anyag, a munkás nem keres és elmegy a kedve mindentől. Aztán még őt szidják, Az öntödében a műszakiak külön szocialista brigádot képeznék, Törekednek is, hogy a munkafeltételeket biztosítsák nekünk. Néha a verejték csurog róluk idegességükben, mert k központ nem küld valamilyen anyagot és állunk. Mintha megfelejtkeznének rólunk- Sajnos, messze vagyunk Budapesttől.

) A fegyelmet, tisztességes munkát joggal elvárják tőlünk. Am nékem ás van ezzel kapcsolatban egy-két mondanivalóm. Párttag vagyok, érdeklődéssel olvastam a Népújságban a megyei pártér- tekezlet tanácskozásáról szóló tudósítást. Valami azonban megdöbbentett. Az, hogy Szarvason alig egy éve' adták át a főutat és máris megy tönkre. Az is, hogy süllyed a posta épülete, három év alatt pedig életveszélyessé vált az ottani ktsz kismotor-szervizének az épülete. Ráadásul nincs „felelős” sem.

Amit pedig legutóbb a tv-adásban — a Kék fényben— láttam, arra szinte szavakat som találok. Az a 800 ezer forintos balatoni villa, meg a büntetett előéletű ktsz-főmérnök esete.., Hogy mernek Magyarországon egyesek így garázdálkodni?*

Sokat beszélgetünk mi ezekről a dolgokról. Azokról is, amit néha-néha a Népszabadságban és más újságokban olvasunk. Az a véleményünk, hogy rendet kell teremteni, a bűnözőket a légáréi.vesébb eszközökkel meg kell fékezni.

De van más is, Az öntödében dolgozik Andó Pál kőműves. Feleségével és öt gyermekével Békéscsabán, az Arany utcában lakik. Nedvesek a falak, emiatt már betegék a gyerekek, az 6 egészsége sincs rendben, Évok óta kér lakást, nem kap, ö kis fizetésű, egyesek pedig saját autón költöznék állami lakásba. Sokat foglalkoztat ez miniket, Az ilyeneket vegyék észre az illetékesek! A tisztességes viszonyok a munkához is jobb kedvét adnak.

Nem panaszkodom, elégedett vagyok a keresetemmel. Persze, nő az ember igénye. A családomért dolgozom elsősorban. Azt szeretném, ha a két fiamnak minél jobb életkörülményeket tudnék teremteni. Nem vagyak közgazdász, de az világos előttem, hogy csak azt lehet elosztani, amit megtermelnek az emberek, Erősödjön tehát az állam! Azt hiszem, hogy az öntödén munkások nem is maradnak adósai. És amíg ml gyarapítjuk a közös kasszát, ne merjen senki két kézzel belenWkolászni.

Lejegyezte: Pásztor Béla

«HinimfmmumMUIHMIIHfHIMIHIMHMtIHlünmMMM«««*

Szombatra péntek

A 31 SZ. ÁÉV. OROSHÁZI ÉPÍTÉSVEZETŐSÉGE felvesz gyakorlattal rendelkező

építőipari technikusokat, vasbetonszerelő és ácsállványozó szakmunkásokat, kubikos és segédmunkás dolgozókat,

teljes brigádot is

Hetenként szabad szombat, munkaruha-juttatás, 8 százalék kiemelt munkapótlék, jó kereseti lehetőség, munkásszállást vagy naponkénti hazaszállítást és háromszori étkezést biztosítunk.

Jelentkezés:

Orosháza,

Síküveggyár, építkezés

108708

RogAny

41.

Amíg az iskola nem kezdődik meg, ha hívnak, máshová is elmegyek dolgozni. Anya októberre még kapta a segélyt apa után, de azt mondták neki a városházán, a segély megszűnik.

És akkor miből élűnk.

Annyi mindent beszélnek, így lesz, úgy lesz! Az ember nem tudja, kinek higyjen? Egy biztos, amit az oroszokról hí- reszteltek, nem volt igaz. Nem szedték össze a gyerekeket, s nem vitték el Szibériába. Nem gyújtották fel a templomokat, be se zárták. Senkit nem bántottak, a tisztviselőket sem. A városházán a régi tisztviselők intézkedtek. A boltok nyitva- tartanak, már villany is van. Két napig sötétben voltunk, a I visszavonuló magyar katonák a « viUanytelepet felrobbantották. 5 Az erdőgazdaság részeseket keil res erdőmunkára, fát vágni,

■ mert a depókban nincs elég tü• zelő. A kétegyházi és a gyula- I vári út mellett betemetik a lö■ vészárkokat, közmunkával. Min• den felnőtt férfi egy héten egy j nap közmunkát végez, ezt az í alpolgármester rendelte el így. ! A drótakadályokat orosz ka• tónak bontják, ők szedik fel az

aknákat, szerelik szét a fel nem robbant lövedékeket. A Fehér- Körös gyaloghidj án már járnak, a vonathídnál a roncsokat szedik ki a folyómederből. Ha ezzel elkészülnek, új hidat építenek.

Egyelőre csak pontonhidat.

De a vonatok nem indulnak. Üjság nincs, a postás nem hoz leveleket.

Honnan veszik az emberek mégis a híreket? A katonáktól?

Sokan úgy tudják, az oroszok a Tiszáig nyomultak előre. Ott várják az utánpótlást. Ha megkapják, indulnak tovább, és még a tél előtt el akarják foglalni Berlint.

De vannak, akik abban bíznak, hogy a németek hamarosan bevetik a csodafegyvert, karácsonyra visszajönnek.

S, jaj lesz annak, aki szóba- állt az oroszokkal!

Mi azt hittük a tanyán, ha majd ideért a front, vége a háborúnak, egyszerre minden megváltozik. Nem élünk állandó bizonytalanságban, nem kell minden percben attól félni, felfedeznek, elvisznek bennünket.

De ez a másfajta bizonytalanság is rossz!

Abbéin reménykedem, apának

sikerült megszökni. Néki Is adott valaki dvilruhát, cipőt. Hamarosan hazajön, otthagyja a jegyhiyatait. a kőművesekhez megy dolgozni.

Amíg az iskola nem kezdődik el, én is vele dolgozom.

Apa mellett, tudom, megint biztonságban érzem majd magam. Ahogyan a fiúk között, a tanyán.

Ezt a történetet nem én találtam ki. Varga Andris naplójából másoltam át ide.

Természetesen nem szó szerint.

Varga Andris naplója több, mint húsz év után kei’ült elő. A papír megsárgult, néhol oldalakon keresztül olvashatatlanná vált, egyik-másik lapja el- rongyolódott. S, ha nem csal az érzésem, hozzám már a teljes napló el sem jutott.

Csak egyes lapjai.

Azok sem sorrendben. Sajnos, Andris a lapokra nem írt számot. Dátumot is csupán tizenhétre.

A hiányzó reszeket én pótoltam.

Sokat segítettek a napló szereplői, Soltész Dénes, Török Gábor, Széles Jóska, Beleznai Sanyi, Radnai Lajos. Mind jól emlékeztek arra a nyárra, és szívesen meséltek.

Varga Andris polgári iskolásokat, elsős, harmadikos, hatodikos gimnazistákat emleget. Ezeket az elnevezéseket nem változtattam meg. Hiszen a nyolc osztályos általános islaakt