Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-04 / 259. szám

Megóvtuk a vetélkedő végeredményét Levél a Magyar Rádió Elnökségéhez A Békés megyei Tanács Vég- 1 rehajtó Bizottsága és a Megyei! Népművelési Tanács nevében í Nagy János, a megyei tanács elnökhelyettese és Csende Béla, az MNT titkára levelet intézett a Magyar Rádió Elnökségéhez. Levelükben közük, hogy óvás­sal élnek az 1970. október 30- án megrendezett „Tiszán innen — Dunán túl” vetélkedő Bács- Kiskun és Békés megye közötti lezajlott vetélkedő végeredmé­nyét illetően. A levélben a kö­vetkezőket írják: „Az 1970. ok-; tóber 30-án megrendezett első középdöntő Bács-Kiskun és Bé­kés megye között a »rendes já­tékidőben« 93:93 arányú eldön­tetlen eredményt hozott. Az egész adást a megyében több helyen magnetofonszalagra rög­zítették s a felvételek egyértel­műen azt bizonyítják, hogy a döntőbe jutást (győzelmet) je­lentő pótkérdésre elfogadott Bács-Kiskun megyéd válasz helytelen volt, mivel nem a feltett kérdésre vonatkozott. Miután Bozó László zsüriel- nök közölte a döntetlen ered­ményt, a következők hangzottak el (idézzük a magnetofonfelvé­telt): Vargha Balázs: „De föl­készültünk erre az eshetőségre is és van két kérdésünk, két ravasz kérdésünk, amelyet a gyorsabb választ adó megfej­tése alapján pontozunk... Mind a két megye figyeljen, mind a négy helyszíne figyeljen, ahon­nan a hangjelet először meg­halljuk és a jó választ először megkapjuk, odaítéljük az egy- egy pontot.” Ezután mondta el Vargha Balázs az első kérdést: „Egy Bács-Kiskun megyei hely­név teljesen benne foglaltatik egy Békés megyei helynévben, A két nevet kérjük!” Ezt követően mind- a négy helyszín bekapcsolódott a kér­dés megválaszolásába, sikerte­lenül mindaddig, míg Kiskun­félegyházáról be nem mondták az Elek-Laküelek, a zsűri ál­ülésen fészkelődni kezdett s én is egyre gyakrabban, kacsintgat­tam oldalra. | Mi, Törökkel kint lakunk, a város szélén. Megérkeztünk. Le­nesek nem is tartóztattak. Meg­beszéltük, hogy másnap talál­kozunk az iskola előtt, s elvál­tunk. A sarokig együtt jöttünk Tö­rökkel, ott én elfordultam, Gá­bor meg öles léptekkel rohant tovább. Tudtuk, hogy az otthoniak­nak nem esett bántódásuk. Ba­kos bácsi két nappal előbb járt bent a városban. Most egyszerre mégis össze­szorította a szívemet a szoron­gás: ' viszontlátok-e mindenkit? Szerencsére anya, nagyapa, a testvéreim is egészségesek, ku­tyabajuk. Elsőnek kisebbik öcsém vett észre, még az utcán voltam, amikor ő kinézett a ke­rítésen. Azonnal világgá kiabálta,: — Anya! Nagyapa! Andris megjött a nyaralásból! Ezért a nyaralásért nagyon mérges lettem, de anya mind­járt megmagyarázta, ő találta ki, hogy keresztapáméknál nyara­lok. öcséim állandóan kérde­zősködtek, hol vagyok, s vala­mit válaszolni kellett. Azt igazán nem mondhattam meg, hogy elbújtam a németek elől. Nagyapa meg veregette a vál­tam, s kijelentette, hogy na­gyot nőttem. Anya azt szipog­ta már csak apa hiányzik és akkor ismét együtt lesz a csa­lád. A malacoknak mindnyájain tál jónak ítélt választ. A válasz helytelensége nyilvánvaló. Nagyszerű ellenfelünk volt Bács-Kiskun megye mindvégig, igazán sajnáljuk, hogy a két megye teljesítményén kívül ál­ló tényező döntött, illetve teszi szükségessé a döntés korrigálá­sát. A megyei tanács végrehajtó bizottsága és a Megyei Népmű­velési Tanács mint benevező szervek, magukévá téve a me­gye legkülönbözőbb pontjairól beérkezett reklamációkat és a helytelen válasz elfogadását bi­zonyító dokumentumokat (mag­netofonfelvételek, telefonok, le­velek stb.) a 93:93-as eredményt tekintik végeredménynek és így a zsűrinek az utolsó kér­désben hozott döntését megóv­ják. A vetélkedő további foly­tatásához olyan megoldást ja­vasolunk, hogy hármas döntő Legyen, mégpedig a Csongrád— Vas megyék közötti középdöntő győztese, Bács-Kiskun és Bé­kés megye részvételével. • Kérjük a Tisztelt Elnökséget, hogy óvásunkat fogadja el és tegyen megfelelő intézkedéseket a játék folytatása érdekében.” *** A Magyar Rádió Elnöksé­gének válaszáról a benyújtott óvás ügyében olvasóinkat azon­nal tájékoztatjuk. (A Szerk.) Új öntöde épül Békéscsabán Az Erőműjavító ás Karban­tartó Vállalat békéscsabai ön­tödéje elavult, már nem felel meg az igényeknek. Ehelyett a város északi ipartelepén új ön­töde létesül, ahol évenként a jelenlegi' ezer torma helyett 1500 tonna öntvényt tudnak majd előállítani. A mintegy 8 millió forintba kerülő építkezést vár­hatóan jövőre kezdik meg. örültek. Elmeséltem, hogyan ju- ! tottajn hozzájuk. Nagyapa sze- [ rint a parancsnoktól egy másik • írást is kérnem kellett volna, j amivel igazolja, hogy a malac- | kák az enyéim. Így azt hihetik, : loptam. Hanem anya, mint any- ■ nyiszor máskor, erre is talált ■ megoldást. Azt mondjuk, a ma- ! lacdkat keresztapámtól kaptam, i Mert nemcsak nyaraltam ná- i luk, dolgoztam is. Kimeszeltem az ólat, nehogy : szegény jószágok felszedjenek | valamilyen járványt. Szalma [ van itthon, olyan fekhelyet esi- ! náltam neíuk, amilyen nekünk j seim volt kint a tanyán* De csak éjszakára zárom be | őket az ólba. Nappal az udva- ! ron turkálhatnak, keresgélhet- : nék. Azt szeretném, ha szelídek : lennének. Kutyánk nincs, a ; tyúkokkal majd összebarátkoz- | nak. Este meg kellett fürödnöm : valamilyen büdös vízben, s • anya petróleummal átmosta a ! fejem, véletlenül §e hozzak ha- ' za tetűt. Hiába mondogattam ' neki, hogy Dénes is megköve- ; telte a tanyában a tisztaságot. ! Szokatlan volt újra ágyban i aludni, lepedőn, párnán, s pap- j lannal takarózni. Első éjjel j többször felébredtem a gondo- * latra, vajon nem én követke- ! zem-e őrségbe? Arra is felni- j adtam, ha a szomszédban ku- i lya ugatott, vagy kora reggel • ajtót nyitottak. S nehezen alud- j tam el újra Most már úgy-ahogy, nyűgöd- ■ tabb vagyok s egyszuszra átal- j szom az éjszakát. (Folytatjuk) Oscar Wilde: Hazudj igazat Olyan, a polgári szórakoztató j színműipar futószalagján tér- ; melt, immár háromnegyed év­századot megélt darabot muta­tott 'be a Jókai Színház, melyet a felszabadulás úján is műsorra tűzött egyik-másik színházunk. Oscar Wilde világot bejárt mü­ve tipikusan irodalmi kom- ' mersz-áiu, de tegyük hozzá, a jobbik fajtából való. A kitűnő dramaturgiai ügyeséggei ren­delkező szerző jól ismerte a 19. század végi Anglia polgárainak ízlését csakúgy, mint a mind jobban deklasszálódó, elszegé­nyedő arisztokrata-réteg társa- ! dalmi felszínen maradni akará- j sát, s nem utolsósorban a tár- ! sadalom perifériájára kénysze­rült kisegzisztenciák szirupos vágyálmait. Nem képessége, ha­nem az üzlet korlátozta írói kvalitását abban, hogy a kor hamisan csillogó felszínének to­jáshéját áttörve bátrabban nyúljon a látszólag nyugodt tár­sadalom mélyére. A Hazudj igazat címen be­mutatott darabja nagyszerű víg­játéki ötletből táplálkozik, de j ez nem több, mint a komédia- \ írás egyik hagyományos ötle- ; te, s a bonyodalom kibontásá­ban sem gazdagítja túlságosan, csupán a kor jellegzetes figu- \ ráinak tárházából emel id olyan alakokat, akik köré kerekítheti a mértani pontossággal kimó­dolt színpadi helyzeteket, akár­csak egy múlt század végi át- ; lagoperettben. Nem véletlen, hogy zenés vígjátékká lehetett adaptálni Petrovics Emil kitű- j nő, hangulatos zenéjével. Az í alapötletet — egy ritka nevese- j léből adódó fonók helyzetet — j komikus paradoxonokra épített 1 félreértés-sorozatokban hőm- I pölygeti, míg végre kiderül, ! hogy a ficsuri könnyelműség szülte hazugság igazság lesz s j közben felvonultatja a polgári színműipar egész arzenálját. így lesz a darab egy iparos író mes­termüve a szakma közismert jellemzőivel., különösen akkor, ha visszahelyezzük a produk­tumot abba a korba, amelyben keletkezett, hiszen minden „ben­ne van”, ami a színházi szno­bokat éppúgy szórakoztatta, mint a félművelt átlagnézőket. Ezért: van benne az ifjú dan­dy egy tőről fakadt típusából két jellegzetes figura, akik va­lóban Jópofák”, de társadalmi súlyértékük még a mikszáíhi svihákokéval sem mérhető; to­vábbá két hiszékeny, szenti­mentálisán álmodozó „miss” hogy a szerelmi kört négyszö- gesiteni lehessen, valamint egy,, az álmodozások korát rég maga mögött hagyó öreg „lady”, aki, Jelenet az előadásból: Barcza Éva és Gálfy László (Uemény Gy. felv.) miután megtudja, hogy jővén- ' dőbeli yeje elég gazdag és csa­ládja sem rangon aluli, áldását adja az immár elkerülhetetlen frigyre, nem akadályozza tovább gyerméke „boldogságát”. Ez a „minden jó, ha a vége jó” szok­ványos történet jól szórakoz­tathatta az üzleti gondok spe­kulációs mindennapjaiba bele­fáradt polgárt éppúgy, mint a karzaton az álomlovagra ábrán­dozó cselédlányt. Egyszóval: ! szokványos operettlibrettó, amely a mi világunikhoz csupán azzal szól, hogy nevettet, s ha ezt a színpadon vígjátéki köny- I nyedség'gel interpretálják, elfo­gadható. Tanán György vendégrende- zö is erre a vígjátéki köiny- nyedségre törekedett. Nem is tehetett egyebet a súlytalan mondanivalójú darab színpad- i ra állításában, mint az alapöt­letből úgy bpigogni az egyes szálakat, hogy a mértani pon­tossággal poentírozott para- doxonsor a nevettetés könnyű- áramába kapcsolja a nézőt t> fölényesen nézzen egy tőle már oly távoli világra, amelynek fura figurái egykor éppúgy be- i népesítették a londoni szalono­kat, orfeumokat, akárcsak a budapesti. Nem mondhatni, hogy ez maradéktalanul sike­rült, bár kétségtelen, hogy az előadáson ennék szándéka ér­ződött, talán azért is használt pár alkalommal olyan gageket, amelyek túlságosan is harsog­ták a tányér-kanál csörgetésé- nék vagy az asztal veregetásé- n.ek disszonanciájában, hogy most „nevetni” kell. A meglehe­tősen avitt darab egyes jelene­teiben nem tudott mit kezdeni a szereplőkkel, elsősorban a harmadik felvonás erőltetett élőképeire gondolunk, s ez a statikus elem visszafogta az előadás pörgő ritmusát. Gálfy László John Worthing figurájában sok derűs percet szerzett, Györgyfalvay Péter Álgernonjából helyenként a sze­rep adta könnyedséget és nagy­vonalúságot hiányoltuk. Felkai Eszter Gwendolen szerepében jól érzékeltette a szerelemre szomjazó, az anyai kötelékek nyűgétől szabadulni akaró an­gol misst. Romvári Gizi Cecily ábrándozó, gyermekien naiv fi­guráját játszotta megfelelően. Lady Bracknell szerepét Barcza Éva alakította. Szinte maradék­talanul sikerült feloldania a vígjátéki könnyedségben a lá­nyát szerető anya és a hozo­mányvadász úri nő kettősségét. A 31. SZ. AÉV. OROSHÁZI ÉPÍTÉSVEZETŐSÉGE felvesz gyakorlattal rendelkező építőipari technikusokat, vasbeton- szerelő és ács állványozó szakmun­kásokat, kubikos és segédmunkás dolgozókat, telles brigádot is Hetenként szabad szombat, munkaruha-juttatás, 8 százalék kiemeli munkapótlék, jó kereseti lehetőség, munkásszállást vagy naponkénti hazaszállítást és háromszori étkezést biztosítunk. Jelentkezés: Orosháza, Síküveggyár, énítkezés 108708 Játékának atmoszférát teremtő ereje uralta a színpadot. Dénes Piroska miss Prism nevelőnője és Székely Tamás Chasuble ka­nonokba szintén a zenés vígjá­téki figurák könnyedségével ha­tottak, élénk, de mértéktartó komédiázásuk értéke volt a be­mutatónak. Hasonlóan szólha­tunk Várkonyi András Merri- mánn komornyikjáról, de megr felelt Garai Róbert is az inas szerepében. Vágvölgyi Ilona jelmezei messze felülmúlták Székely Lászlónak a darab színvonalán hoz igazodó díszleteit, melyek valahol megrekedtek a kispol­gári és a modernebb értelme­zés határvonala körül, . ízlése szerint kinek-kinék hogyan. Tóth Lajos 1970. NOVEMBER 4.

Next

/
Thumbnails
Contents