Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-29 / 280. szám

I H Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa A kongresszus megválasztotta a vezető szervek tagjait A zárt ülés után a kongresz- szus ismét plenáris ülést tartott, s Kádár János elnökletével folytatta munkáját. Kádár János bejelentette, hogy a zárt ülésen a fellebbvi- teli bizottság jelentésében fog­lalt kérdésekről határozatokat hoztak. Megválasztották a párt két vezető testületét: a Központi Bizottságot és a Központi Ellen­őrző Bizottságot. Ezt követően a Központi Bizottság és a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság is megtartotta első ülését, ahol mindkét testület megválasztotta tisztségviselőit. A 'Központi Bi­zottság megválasztotta a Politi­kai Bizottságot, a titkárságot, | munkabizottságait és az ügyve­zető tisztségek viselőit. Ezután Németh Károly, a Bu­dapesti Pártbizottság első titká­ra ismertette a kongresszus zárt ülésének, illetve a Központi Bi- j zottság és a Központi Ellenőrző Bizottság ülésének határozatait. A küldöttek helyükről felállva, hosszan tartó nagy tapssal fo­gadták, amikor Németh Károly bejelentette: a Központi Bizott­ság első titkárának a párttagsá­gunk, a munkásosztály, a nép akaratával egyetértőén ismét Kádár Jánost választotta. A Központi Bizoltság tagjai: Aczél György munkás. Ajtai Miklós dr. mérnök. Apró Antal munkás, Balogh Mihályné köny. velő, Bálint József munkás, Ben- ke Valéria tanítónő, Benkei András munkás. Bíró József munkás, Biszku Béla munkás, Bodnár Ferenc dr. mezőgazda- sági munkás. Bognár Géza dr. gépészmérnök, Borbándi János munkás. Borbély Sándor mun­kás, Bugár Jánosné munkás, Burgert Róbert dr. agronómus, Czinegc Lajos munkás, Csáki István munkás, Csergő János munkás, Cservenka Ferencnc munkás, Cscterki Lajos tanító, Csémi Károly munkás, Dabrő- naki Gyula dr. munkás. Deák Lívia munkás, Élmény Imre dr. agronómus. Egri Gyula munkás. Erdei Lászlóné munkás. Erdélyi Károly tanár, Fehér Lajos ta­nár, Fock Jenő munkás. Fodor Gyula munkás. Friss István köz­gazdász, Garai Gábor költő, Gáspár Sándor munkás, Gosz- tonyi János tanár, Győri Imre munkás, Hart Jánosné munkás, Havasi Ferenc munkás, Háy László dr. közgazdász, Herczeg Károly munkás, Horgos Gyula dr. mérnök, Horváth Ede mun­kás, Horváth István dr. jogász, Huszár István közgazdász, Ilku Pál tanító, Jakab Sándor dr. tisztviselő, Jánossy Lajos egye­temi tanár, Jedlicska Gyula ta­nár, Karakas László munkás, Katona Imre munkás. Katona István újságíró. Kádár János munkás. Kállai Gyula újságíró, Keres Emil színművész, Kiss Károly munkás, Kisházi Ödön munkás, Komócsin Zoltán keres­kedelmi alkalmazott, Kónyi Gyula munkás, Korom Mihály dr. mezőgazdasági munkás, Lá­zár György technikus, Losonczi Pál mezőgazdasági munkás, Márta Ferenc dr. vegyész, Mé- i hes Lajos munkás, Molnár Fri- | gyes dr. tanító, Nemes Dezső j történész, Nemeslaki Tivadar | munkás, Németh Ferenc mező- i gazdasági munkás, Németh Ká- I roly mun'-ás, Nógrádi Sándor munkás, Nyers Rezső munkás, Oláh György mezőgazdasági munkás, Orbán László dr jo­gász, Övári Miklós tanár, Papp Árpád munkás, Pap János tech­nikus, Pataki József munkás. Pataki László munkás, Párdl Imre munkás, Péter János köz- tisztviselő, Pothornyik József munkás, Pullai Árpád munkás, Púja Frigyes munkás, Rapai Gyula mezőgazdasági munkás, Rév Lajos kereskedősegéd, Ré­vész Ferenc tisztviselő. Révész Géza mérnök. Réti Lajosné mun­kás, Romány Pál dr. agrármér­nök, Sarlós István tanár, Sán­dor József munkás. Soltész Ist­ván bányász, Soltész Istvánné tisztviselő. Somogyi Miklós munkás, Somoskői Gábor mun­kás, Szabó István mezőgazdasá­gi munkás, Szabó Zoltán dr. or­vos, Szalal László tanító, Szekér Gyula dr. mérnök. Szénás! Géza dr. jogász, Szúrd! István tech­nikus. Tapolczai Jenő dr. mun­kás, Tímár Mátyás dr. munkás, Tömpe István munkás. Varga Gyula munkás, Vályi Péter mér­nök, Veres József munkás. A Központi Ellenőrző BizotísCs tas'ai: Brutyó János munkás, Barin- kal Oszkár munkás, Csikesz Jó- zsefné munkás, Gál László munkás, Gyenes András mun­kás, Kaszás Ferenc munkás, Kimmel Emil munkás, Klaukó Mátyás mezőgazdasági munkás, Nagy Jézsefné munkás. Németh Lászlóné technikus, Orosz Fe-| renc tanító, K. Papp József munkás, Papp Lajos munkás, Papp Lajos dr. közgazdász, Se­bes Sándor tisztviselő, Suhajda József munkás, Szerény! Sándor munkás, Tausz János tisztviselő, Úszta Gyula munkás, Vágvölgyi Tibor tisztviselő, Vcnécri János munkás. A Political Bizottság tagjai: Aczél György, Apró Antal,' Benke Valéria, Biszku Béla, Fe­hér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kádár János, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nemes Dezső, Németh Károly, Nyers Rezső. A Központi Bizottság titkárai: Első titkár: Kádár János. A! Központi Bizottság titkárai: Aczél György, Biszku Béla, Ko-, m öcsin Zoltán, Nyers Rezső, Óvári Miklós, Pullai Árpád. A pártsajtó vezetői: A Népszabadság főszerkesztő-1 je Sarlós István; a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának vezetője Benke Valéria; a Párt­élet szerkesztő bizottságának vezetője: Lajtai Vera. A Központi Bizottság vezető szerveinek megválasztására és az apparátus vezetőinek meg-| erősítésére, illetve kinevezésére vonatkozó döntések ismertetése után Kádár János mondott zár­szót, majd a kongresszus részve­vői elénekelték az Intemacioná- lét. Kádár János a jelenlevők­nek jó egészséget, sok sikert kí­vánt, s a kongresszust berekesz­tette. így látja a hetet fcommentálorunh. Réti Ervin: Világpolitika a távoli tájakon (Pólytat&i a 4. oldaStrőt) Az irodalmi és a művészeti élet eredményeit elemezve a határozat rámutat: az alapve­tően pozitív eredményeik pár­tunk művelődéspolitikai irány­elveinek helyességét igazolják. Számos új, értékes alkotás szü­letett, amely nemcsak idehaza, hanem a nemzetközi kulturá­lis életben is növelte a magyar kultúra megbecsülését. Ezután is biztosítani kell a művészeti alkotómunkához szükséges meg­felelő közszellemet, a szocialis­ta fejlődést segítő alkotó törek­véseik szabad kibontakoztatását. Azonban következetesen kell visszautasítani minden olyan törekvést, amely — miközben gyakran a munkásállam támo­gatását igényli — kétségessé kí­vánja tenni a Párt és a szoci­alista állam illetékességét a kulturális élet elvi és eszmei kérdéseiben. Az egyik legfonto­sabb feladat: a szocialista-rea­lista szemléletű alkotások lét­rejöttének következetesebb tá­mogatása. Ugyanakkor követke­zetes elvi vitát is kell folytat­ni a kulturális életben a mar­xista szemlélet hegemóniájának biztosításáért. Egyben arra kell törekedni, hogy növekedjék a pártos, szocialista közéletiség, a szocialista realizmus erőinek szerepe-az irodalmi és a művé­szeti életben is. A kulturális in­tézményeknek, valamint a saj­tónak, a rádiónak és a televí­ziónak határozottabban kel] fel­lépniük a burzsoá dekadencia, a kulturális selejt terjesztése ellen. Egész kulturális hetünk­nek feladata, hogy méltó meg­becsülést biztosítson a kultúra művelésében és térj esz! ésében a kommunista eszmékért bátran kiállóknak. Fontos feladata a pártnak, hogy munkálkodjék forradalmi elméletünk — a marxizmus— leninizmus — fejlesztésén, vé­delmezze alapelveit és egységes rendszerét-. Ezután is vissza kell utasítani azt a felfogást — mu­tat rá a határozat —, amely a marxizmus úgynevezett plura- lizálását. a marxizmuson belüli külön irányzatok szükségességét hirdeti. Egyidejűleg kell har­colni az elmélet dogmatikus fel­fogása és kezelése, a revizionis­ta torzítások minden kísérlete, a nacionalista maradványok és az új keletű nacionalista je­lenségek minden formája el­len. VI. A párt működésévéi kapcso­latban a határozat leszögezi: a kommunista párt vezető szerepe változatlanul döntő feltétele an­nak, hogy érvényesüljön és erő­södjék a munkásosztály társa­dalmi vezető szerepe, valóra váljanak forradalmi eszméi, fel­épüljön a szocialista, majd a kommunista társadalom. A pártnak úgy kell dolgoznia, hogy a jövőben is rászolgáljon a nép bizalmára. A párt további fejlődése meg­követeli, hogy a jövőben is nagy figyelmet fordítson a lenini nor­mák betartására, a demokrati­kus centralizmus és a kollektív vezetés lenini élveinek érvénye­sítésére és munkamódszereinek tökéletesítésére. A kollektív ve­zetés általánosan érvényesülő gyakorlata jobban párosuljon a vezető szervekben részt vevő és bármilyen más pártmegbizatást teljesítő kommunisták szemé­lyes felelősségével a feladatok végrehaj tásában. A pártmunka fejlesztésének fontos követelménye, hogy min­den szinten javuljon a határo­zatok végrehajtásának ellenőr­zése. Rendszeresebben kell erről beszámolniuk a vezetőségeknek a taggyűléseken és a végrehajtó bizottságoknak a pártbizottsági üléseken. A pártdemokráoia továbbfej­lesztésével összefüggésben a ha­tározat felhívja a figyelmet: a pártot csak a határozott köz­ponti irányítás, szervezeteinek a demokratikus centralizmus alap­ján történő fölé- és alárendelt­sége teszi képessé arra, hogy fel­adatainak megfeleljen, élcsapat jellege érvényesüljön. A párt szervezeti fejlődése az elmúlt években kielégítő volt. A továbbiakban megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a párt munkás jellegének erősítésére, az ipari munkások és más fizi­kai dolgozók legjobbjainak kom_ munistává nevelésére. Erősíteni kell a nők és a fiatal nemze­dék soraiban is a pártépítő mun­kát. Rámutat a határozat: a tag­felvétel alsó korhatárának le­szállítása nem a pártba való fel­vétel követelményeinek csök­kentését jelenti, hanem az ifjú­ság élenjáró kommunista oszta­gának gyorsabb ütem,ű gyarapí­tását "akarja elősegíteni. Az állami szervek, a tanácsok, valamint a társadalmi szerveze- j tek pártirányitása az elmúlt J években tovább fejlődött — ál­lapítja meg a határozat —, s fontos feladatként jelöli meg a szakszervezetek tevékenységé­nek gazdagítását, a népfront­szervek tevékenységének fej­lesztését, a KISZ munkájának segítését Erőteljesen javítani kell a pártszervezetek munkáját a ter­melés pártellen őrzésében mind az iparban, mind a m^őgazda- 1 ságban — mutat rá a határozat, j Tudatosítani kell mindenütt, hogy a vállalati önállóság növe­kedése a helyi párt- és társadal­mi szervezetekre való fokozot­tabb támaszkodást igényel. Ha­tékonyabb pártellenőrzés segítse a megnövekedett vállalati önál­lóság olyan érvényesülését, j amely megfelel az ország és a vállalati dolgozók érdekeinek is. A káderkérdésekkel kapcso­latban a dokumentum felhívja a figyelmet: a társadalom dön- | tő fontosságú tisztségeiben csak olyan emberek dolgozhassanak, akik a szocialista célokat teljes mértékben magukénak vallják, ismerik az ezzel kapcsolatos feladatokat s akiket eszmei fel- készültségük, politikai, és erköl­csi magatartásuk, szakmai hoz­záértésük és vezetőkészségük al- ka’massá tesz az ilyen tisztsé­gek betöltésére. A párt nemzetközi tevékeny- I ségét elemezve az okmány alá­húzza: az MSZMP nemzetközi munkájában magáénak vallja és követi az 1969 júniusi moszkvai értekezlet dokumentumainak közösen kialakított állásfoglalá­sait és irányelveit. Fellépett és ezután is fellép a marxizmus— leninizmustól eltérő jobb- és „baloldali” opportunista nézetek, a testvérpártok összefogását gyengítő törekvések ellen. To- j vébbra is küzd azért, hogy az j ideológiai nézeteltérések ellené- ' re minden kommunista és mun­káspárt együttesen vívja harcát az imperialisták agressziói, kü­lönösen pedig az amerikai impe­rializmus ellen, az indokínai né­pek szabadságharcának együt­tes segítéséért, úgyszintén más népek imperialista-ellenes har­cának támogatásáért. Pártunk és kormányunk következetesen küzd a szocialista országok ösz- szefogásának erősítéséért. Befejezésül a határozat leszö­gezd: a lenini eszmék vezérelték pártunkat és tették képessé ar­ra, hogy vezetésével a munkás- osztály megszerezze a hatalmat és a nemzet a szocialista építés útjára lépjen. A lenini eszméket követve haladunk tovább ezen az úton, hogy az élet által iga­zolt politikai irányvonalat kö­vetve, pártunk történelmi kül­detését teljesítve, a szocialista építést magasabb szinten foly­tatva népünkkel együtt megold­juk az előttünk álló további fel­adatokat. gMämmms 5 1910. NOVEMBER 29. Ami a nemzetközi élet hagyó- i mányos válságcentrumait illeti: ; az elmúlt hét nem hozott lénye- j ges fejleményt a Közel-Keleten, a helyzet tehát negatív értelem­ben változatlan, bizonyos derű­látásra legfeljebb az ad okot, hogy Asszad tábornok kairói út­ja belevág egy hatékony, új i arab egység érdekében tett erő­feszítés folyamatába. Annál vi­harosabban alakultak a délke­let-ázsiai események, s új krí­zis-terület jelentkezett a nyugat- afrikai Guineában. A HIVATALOS Washington számára sok kellemetlen órát okozott a héten a veszélyes, de eredménytelen vietnami akció utólagos elismerése. A VDK is­mételt bombázására tulajdon­képpen nem is voltak képesek elfogadható magyarázatot adni, jellegzetes erőpolitikai húzásról volt szó. A félszáz áldozatul esett polgári lakoson kívül nem könyvelhettek el katonai sikert. . Ha a korábbi ezemapos bombá- I zás nem törte meg a Vietnami [ Demokratikus Köztársaság né­pét, most is hiába próbálkoztak. Viszont a felháborodás vihara csapott végig az egész világon, j nem utolsósorban magában az i Egyesült Államokban Határo­zott figyelmeztetésül szolgált az a vietnami bejelentés is, hogy távolmaradnak a szokásos csü- j törtölci párizsi tárgyalásoktól — | tiltakozásul az amerikai akció ellen. Laírd hadügyminiszter, heti magyarázkodásainak egyikén, fellebbentette a fátylat arról is, hogy egy amerikai kommandó­osztag sikertelenül próbálkozott a VDK felett lelőtt USA-pilóták kis zó Hódításával. AZ IMPERIALISTA agresszió jegyeit viselik magukon a gui­nea! fejlemények is. Az előzmé­nyekhez tartozik, hogy a függet­len és haladó elveket valló ál­lam szomszédja az a Portugál- Guinea, amely sikeres szabad­ságharcot folytat. Területének < csaknem kétharmadán már ős­lakói az urak, lehetségesnek tű­nik annak feltételezése, hogy a portugál kolonializmusnak si­került itt végetvetnd. Lisszabon hivatalos vagy félhivatalos zsol­dos rohamokkal igyekszik el­lengőzt adni. Korábban Szene­gál emelt panaszt a portugál légitámadások miatt, most vi­szont Guinea lett a célpont. Portugál hajók és tengeralatt­járók közreműködésével, guineai árulók felhasználásával akarták megdönteni a támadók Sekou Touré elnök rendszerét. Conakry visszaverte a roha­mokat, de a jelek szerint a ve­szély még nem múlt el teljesen. Guinea ezért kért nemzetközi segítséget is, hiszen adott eset­ben a portugál túlerő is fenye­gethet. Bizonyos csalódást oko­zott Conakryban, hogy az ENSZ nem küldött valóságos támoga­tást, igiaz több afrikai ország te­vőlegesen segíti Guineát, s érté­kes politikai támogatást adnak a világ haladó erői. A NATO- tag portugállá pedig ott ül újra a vádlottak padján. Nem nagy dicsőségére, de annál súlyosabb felelősségére az Atlanti Szövet­ségeseknek is.

Next

/
Thumbnails
Contents